47 - Romlás építői

.

I. Rombolás Isten törvényében

1.    Az Ésaiás próféta által megjövendölt rontás az isten törvényében keletkezett.

• Dániel próféta által Isten már jó előre figyelmeztette az övéit, hogy jönni fog egy hatalom, akinek törekvésének célja az lesz, hogy változtatást eszközöljön Isten törvényén.  Dán. 7,25.

• –Ez a valláspolitikai hatalom több ponton is megpróbálta Isten törvényét megváltoztatni.

  • Eltörölte a képek és a szobrok imádásával kapcsolatban adott második parancsolatot.

  • Megváltoztatta a negyedik parancsolat szövegét és ezzel a tartalmát is, hogy ne lehessen tudni azt, hogy Isten melyik napot rendelte el nyugalomnapként.

  • A tizedik parancsolatot pedig ketté osztotta, hogy a második parancsolat eltörlése miatt ne legyen számbeli hiány a törvényben.

2.    Az Ésaiás által adott prófécia azonban csak a szombattal kapcsolatos rontásra hívja fel a figyelmünket.

• Isten törvényének ugyanis éppen ez a legkritikusabb pontja, mivel ez képezi Isten pecsétjét a törvényben.

  • „Isten törvényének pecsétje a negyedik parancsolatban található. A tíz között ez az egyedüli, amely a Törvényadónak úgy a nevét, mint a rangját is megjelöli. Ez a parancsolat kijelenti Istent, mint a Menny és a Föld Teremtőjét, és ezzel igazolja azt, hogy mindenkinél nagyobb tisztelet és imádat illeti meg. A Tízparancsolatnak csak ez az egy rendelkezése utal arra, hogy a törvényt milyen hatalmas Lény alkotta.” (N.K. 402-403.)

• Emberi eszközein keresztül maga Sátán törekedett arra, hogy a törvény legkritikusabb pontján legyen megváltoztatva.

3.    Ésaiás próféta viszont arrról jövendöl, hogy egyszer el fog jönni az az idő, amikor az Isten törvényén esett rontást helyre fogják állítani.

• Isten fiakat fog támasztani, akik szent feladatuknak tekintik, hogy az emberöltők alapzatain még romjaiból is újra felépítsék a törvényt.

• A próféta útmutatása alapján még azt is megtudhatjuk, hogy a történelem melyik idejében fog ez a jövendölés beteljededni.  Ésa. 58,2.

  • „Istene törvényét el nem hagyta.”  vö: Jel. 14,12.

  • „Kérik tőlem az igazságnak ítéleteit.”

    • Jellegzetes utalás ez a „Laodícea” névre, amely „megítélt nép”-et vagy „ítélet nép”-et jelent.

    • A vizsgálati ítélet döntésére való várakozást ismerhetjük fel benne.

  • „Istennek elközelgését kívánják.”

    •  Utalás ez az adventi reménységre, Jézus dicsőséges visszajövetelére.

4.    A próféta üzenetéből az is kitűnik, hogy az ellenség az építők között is próbálkozik a rombolás munkájával, ezért Ésaiás már az egész üzenetét egy erre utaló figyelmeztetéssel kezdi.  Ésa. 58,1.

• Ellen White a következő gondolatokat kapcsolja ehhez:

  • „Igen elővigyázatosaknak kell lennünk, mert különben a vasárnap ünneplés terén uralkodó szokásokat és erkölcsöket az Isten szent napjának ünneplői is utánozni fogják. A határvonalat tisztán és világosan meg kell vonni... A szombatot sokkal szentebbnek kell tekinteni, mint ahogy ezt sok szombatünneplő cselekszi. Nagyon kevésre becsülik Istent azok, akik a szombatot sem a törvény betűje, sem pedig a szelleme szerint sem tartják meg. Éppen ezért Isten reformációt követel a szombatünneplés terén.” (V.B.T. 215,2.  illetve  Test. VI. 353,1-2.)

• Ésaiás próféta még azt is meghatározza, hogy a szombatünneplésünk melyik területén kell ennek a helyreállító reformációnak megvalósulni.

II. Helyreállítás a gyakorlatban

1.    A próféta első meghatározása azokra az utazgatásokra vonatkozik, amelyeknek a szombat megszenteléséhez semmi közük sincs.

• A szombat megünneplésével kapcsolatban adott minden gyakorlati tanács arra akar megtanítani bennünket, hogy a szombat nem a miénk, hanem az Istené.

  • Ebből adódóan mi nem használhatjuk azt fel semmilyen egyéni célunkra sem, így az utazgatásainkra sem.

• „Ha az engedelmeseknek adott áldás ígéretet el akarjuk nyerni. akkor az ed­digieknél szigorúbban kell a szombatot megünnepelnünt. De attól tartok, hogy igen gyakran utazunk ezen a napon, amikor azt el is kerülhetnénk.” (6Test. 359-360.)

2.    A másik meghatározás arra figyelmeztet bennünket, hogy mivel a szombat az Úré, ezért ezt a napot nem használhatjuk fel szórakozásaink gyakorlására; nem űzheted kedvtelésedet Isten szent napján.

•  Ezen a napon nem azt kell keresnünk, hogy nekünk mihez volna kedvünk, hanem azt, hogy mivel tudnánk Istennek örömet szerezni.

• Ha az Isten iránti szeretet késztet mindezek figyelembevételére, akkor nem fogjuk száraz törvényeskedésnek tekinteni ezek gyakorlati alkalmazását.

3.    A következő figyelmeztetés mintegy kiegészítését képezi az előző gondolatnak, mert azt mondja el, hogy a szombat legyen mindannyiónk számára az öröm napja, az Istennel való együttlét gyönyörűsége.

• A szombat azonban csak annak az embernek lesz gyönyörűséges, aki szereti Istent annyira, hogy boldogan mond le Istenért a saját kívánságairólzszóra­kozásainak különböző változatairól.

• Ellenkező esetben viszont a szombat is egy elviselhetetlen teher és nyűg.

  • Az Istent nem eléggé szerető ember alig várja, csakhogy vége legyen a szombatnak, és végre csinálhassa azt, ami neki tetszik.

4.    A próféta megerősíti azt is, hogy a szombatot az „Úr szent és dicsőséges napjá­nak” kell tekinteni, és meg kell szentelni azt.

• A Tízparancsolat idevonatkozó részével összevetve azt mondhatjuk, hogy Isten a szombaton kívül nekünk adta a hét minden napját, és azokat a saját elgondo­lásaink szerint oszthatjuk be, és használhatjuk fel.

• A hetedik nap azonban az Úré, ezért ezt a napot csak olyan célokra használ­hatjuk fel, amely az Ő rendelkezéseivel is megegyezik, amely az Ö dicsőségét szolgálja.

• Ez a nap „az Úrnak, a te Istenednek szombatja”, mondja Ésaiás, vagyis szentség az Úrnak.

  • Ez egyrészt azt jelenti, hogy el kell különíteni a többi naptól, legyen ez a nap szent, különválasztott a többitől.

  • Másrészt viszont azt jelenti, hogy csakis az Isten részére lehet elkülöníteni, illetve olyan célokra, amik Isten aka:tatával is megegyezőek.

5.    A megszentelés mikéntjének az egyik módja az, hogy „dolgaidat nem tévén, fog­lalkozást sem találván”.

• Isten szerint tehát nem elég az, hogy nem dolgozunk ezen a napon.

• Ő azt akarja, hogy a nem munkának minősülő elfoglaltságokat se keressünk ezen a napon.

  • Az ilyen elfoglaltságok csak annak az embernek jelentenek kísértést, aki a szombatot csak a tilalmak oldaláról látja.

  • A tilalmak oldaláról nézve a szombat terhes és fárasztó, ezért jelent kísér­tést minden elfoglaltság, amivel kitölthetik a szombat idejét.

  • Ha azonban Istennek akarjuk szentelni, akkor csak az Istennel kapcsolatos foglalatosság jellemezheti a szombat idejét.

6.    A szombattal kapcsolatos kísértések legárnyaltabb, legrejtettebb, és egyben a leg­általánosabb megnyilatkozása a beszédünket érinti.

• Éppen ezért a próféta arra is figyelmeztet: „hamis beszédet sem szólván”.

  • Ez azt jelenti, hogy „nem tárgyalsz az ügyeidről”, mondja az új protestáns fordítás.

• Isten nem elégszikszik meg azzal, hogy nem dolgozol ezen a napon, hanem azt várja tőled, hogy ne is beszélj másoknak a hétköznapi munkáidról, és egyéb dolgaidról.

  • „Akik szombatnapon az üzleti ügyeiket beszélik meg, vagy a munkahétre terveket fektetnek le, azokat Isten törvényszegőknek tekinti éppúgy, mintha tényleg a munkájukat végezték volna. Hogy a szombatot valóban megszentelhessük, még gondolatainknak sem szabad hétköznapi dolgokkal fpglalkozni.” (PP. 311,4.)

• Ha nem vesszük elég komolyan Istennek ezt a figyelmeztetését, akkor ezzel az üdvösségünket veszélyeztetjük.

  • Akiket ebben az időben Isten a saját gyermekeiként pecsétel el, azokról azt mond­ja: „az ő szájukban nem találtatott álnokság, mert az Isten királyi széke előtt feddhetetlenek”. Jel. 14,5.

7.    Isten arra vonatkozóan is adott rendelkezést, hogy az általa adott ünnepeket min­den esetben a Nap lementével kezdődően, „egyik estétől a másik estéig” ünnepel­jük. III. Móz. 23,32/b.

• Már a teremtés alkalmával rendelkezett így Isten a napok kezdetésére és végére vonatkozóan. I. Móz. 1,13-14.

• Ez azt is kell jelentse, hogy a szombat kezdés idejére minden munkánkat be kell fejezzük.

  • Ebbe beletartozik a háztartással kapcsolatos minden tevékenység. II. Móz. 16,23.

  • Mivel ez a nap első percétől kezdve az Úré, ezért nem fordíthatjuk azt a személyes felkészülésünk dolgaira sem.

    • „Pénteken be kell fejezni minden előkészületet a szombatnapra, utána kell nézni, hogy a ruházat és az étel elő van-e készítve, hogy a cipők ki vannak-e tisztítva, hogy a fürdések el vannak-e végezve. Keresztül le­het vinni azt, hogy minden készen álljon, ha ezt szabállyá tesszük ma­gunk számára.” (B.T. gyül.r. 218,3.)

• Tiszteljük meg Istent azzal, hogy az első percétől kezdve Neki szenteljük ezt a napot.

III. A szövetség pecsétje

1.    Isten egy különleges rendeltetést adott a szombatnak.

• Ahogy a Tízparancsolat az Istennel való szövetségünk feltételének gyűjtemé­nye, akként a szombat a szövetségünk pecsétje. II.Móz. 31, 16-17.

• Minden megállapodás csak a pecsét által válik hitelessé.

• De egyetlen okmány pecsétje sem lehet elmosódott és olvashatatlan.

  • Isten pecsétjében található előírások is határozott és éles vonalakkal kell kiábrázolódjanak az életünkben, mert csak akkor hitelesít bennünket az örök életre.

  • Csak ebben az esetben marad meg szövetséges viszonyunk Istennel.

• Ahogyan közeledünk a végső események beteljesedése felé, a szombat egyre in­kább egy választó vonalat fog képezni Isten népe és a világ között.

  • Ebben az időben az Isten szombatjához való viszonyulásunk fogja eldönte­ni, hogy melyik oldalon foglaltunk állást a szívünkben.

2.    Az ősellenség Isten népe számára is személyre szabottan készíti elő kísértéseit.

• Igazi vágya az, „hogy elhitesse, ha lehet, a választottakat is”. Máté 24,24.

  • „Sátán éppen az elpecsételés jelen idejében fejti ki olyan irányú tevékenységét, hogy Isten népét eltérítse, megcsalja és megsemmisítse… minden úton-módon megkísérli, hogy ott tartsa őket, ahol éppen vannak, mindaddig, amíg az elpecsételés elvégeztetik, s a Mindenható kiteríti ol­talmazó takaróját a választottak fölé, mert jól tudja, hogy odakünn véde­lem nélkül maradnak, kitéve Isten haragjának, amely a hét utolsó csapás­ban nyilatkozik meg.” (TL 32,1-2.)

• Ha tehát Isten mellett akarunk maradni ebben a küzdelemben, akkor nagyon hangsúlyossá kell tenni életünkben az Istennel kötött szövetségünk pecsétjének előírásait.

 IV. A szövetség Istenének ígérete

1.    A szövetségéhez ragaszkodó emberek részére Isten egy csodálatos ígéretet ad: „Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban”.

• A szombat szentségét tiszteletben tartó emberek csodálatos tapasztalatokat szereznek Istennel.

  • Ezeket a tapasztalatokat nem elég másoktól hallani, vagy könyvekben ol­vasni róluk.

    • Igazi értékét az átélés adja.

  • Ez az ígéret, az Istennel való személyes közösséget is magában hordozza.

    • Ezek az emberek nemcsak az Ige szavain keresztül gyönyörködhetnek az Igenről szóló tudósításokban, hanem személyesen Istenben.

2.    Isten másik ígérete az, hogy „én hordozlak a Föld magaslatain”.

• Az emberiség történelme folyamán a „magaslatok” kifejezés alatt minden esetben az imádat helyeit értették.

  • A bálványokat is ilyen magaslatokon imádták. I. Kir. 14,22-23.

  • Pál apostol pedig arról beszél, hogy az elbizakodott emberi bölcsesség is emel magának ilyen magaslatokat az Isten ismerete ellen. II. Kor. 10,5/a.

    • Bábel tornyánál is egy ilyen magaslatot akartak építeni Isten ellen, amivel az Isten végzése és akarata fölé szerettek volna emelkedni. I. Móz. 11,4.

  • Ésaiás próféta pedig arról beszél, hogy legelőször Sátánban támadt fel az a vágy, hogy egy bizonyos magasságba jusson el. Ésai. 14, 13-14.

• A szövegösszefüggésekből azt érthetjük meg, hogy ezek a „magaslatok” min­dig az istentagadás és az Isten elleni lázadás szimbólumai voltak.

  • Ezek a „magaslatok” azt akarták kifejezni, hogy az ember képes felemelkedni az Istenhez, sőt még fölé is tud kerülni.

3.    Ezek a „magaslatok” azonban nemcsak az élő Isten ellen emeltettek, hanem a Vele szövetségben álló népe ellen is.

• Pál apostol azonban arról beszél, hogy Isten egyszer le fog rontani „minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett”. II. Kor. 10,5.

• Ésaiás prófétán keresztül pedig azt ígéri meg, hogy a szombat szentségét tiszteletben tartó gyermekei részt kapnak abból a győzelemből amely az Isten ellen emelt magaslatok felett történik.

• Már Mózes által is prófétált erről a diadalmas győzelemröl:

  • „Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan, mint te? Nép, akit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és aki a te dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked az ellenségeid; és te azoknak magaslatait taposod.” V. Móz. 33,29.

4.    A harmadik ígérete szerint azt mondja Isten: „azt művelem, hogy Jákóbnak; a te atyádnak örökségével élj”.

• Ezzel az: ígéretével azt mondja Isten nekünk: „én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged, valahová csak mégy”. I. Móz. 28,15/a.

  • Ha pedig „az Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk”? Róm. 8,31.

• Ez az ígéret azonban a megígért földet, a Kánaánt is jelenti.

  • A mi számunkra természetesen a mennyei Kánaánra vonatkozó ígéret.

5.    Isten ma azt kérdezi tőled, akarsz-e romlás építője és ösvények megújítója lenni?

• Isten áldás ígéretei ugyanis csak feltételek mellett nyerhetők el.

• Senki sem maradhat középen, semleges területen, mindenkinek állást kell foglalni.

  • Soha ne feledjük azonban, hogy a közömbösség és a tétlenség is egy állás­foglalást jelent.

  • Isten népétől Sátán nem is akar többet, minthogy maradjanak abban az állapotban, ahol éppen vannak.

• Ha részese akarsz lenni az Isten áldásígéreteinek, akkor elhatározást kell hoznos szívedben, hogy megdicsőíted Istent azáltal, hogy a jövőben az Ő akarata szerint fogod megszentelni a szombatot.

  • Akkor a szombat ezután nem a kedvtelésed napja lesz, amit olyan elfoglaltságokkal töltesz ki, amiket a hét többi napján nem tudtál megvalósítani.

  • A hetedik nap szombatja ezután „Úr szent és dicsőséges napja” lesz számodra.