46 - Világosságban járni

.

I. Az Isten világosság

1.    János apostol mindenek elött arról biztosít bennünket, hogy azt az üzenetet, amit el akar mondani, személyesen Tőle, azaz Jézustól hallották.

• Fontosnak tartotta hangsúlyozni azt, hogy amit elmond, az nem valamilyen emberi bölcselkedés terméke, hanem a Jézustól tanult evangélium.

• Isten tőlünk is azt várja, hogy azoknak az üzeneteknek legyünk a képviselői környezetünkben, amiket Tőle hallottunk és tanultunk.

  • Azokat az ismereteket, amik nem úgy rögzültek bennünk, hogy ez az Isten üzenete volt hozzám, nem is tudjuk meggyőző erővel tovább adni másoknak.

  • Az ilyen üzenet lehet csupa igazság, csupa okos gondolat, de számomra hiányzik belőle az erő - vagyis Isten -, amely a szívemre is tudna hatni.

• Ha komolyan oda figyelünk, akkor mindig érezzük és tudjuk, hogy Isten szólt-e hozzánk, vagy csak egy okosan felépített és elmondott prédikációt hallgattunk végig.

2.    Az apostol üzenetének első konkrét mondanivalója az, hogy „az Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség”. 5/b. vers.

• Mindenek elött János nem az Isten lényegét akarja ezáltal fogalmilag meghatározni, hanem a Tőle kapott kijelentés megbízhatóságát szeretné hangsúlyozni.

  • Mert Isten a kijelentéseiben is ugyanaz, mint ami önmagában, „nincsen Őbenne semmi sötétség”.

• János üzenetében a világosság és az igazság rokonértelmű szavak, akárcsak a sötétség és a hazugság.

  • Amivel azt szeretné érzékeltetni, hogy az Isten testet öltött gondolata mögött, a tudtunkra adott jóakarata mögött, nincs semmiféle sötét, vagy hátsó szándék és gondolat.

3.    Az apostol kijelentése azonban az Isten lényegi meghatározására is vonatkozik, vagyis arra, hogy Ő maga is mondható világosságnak.

• Ez a kijelentés először nem valamelyik isteni személyre vonatkozik, hanem a Szentháromság Istenre, a személyek megkülönböztetése nélkül. 5. vers.

  • A Szentírás úgy mutatja be az Atyát, mint aki a világosság.

  • Jakab „a világosság Atyjának” nevezi. Jak: 1,17.

  • Pál úgy beszél Róla, mint „aki hozzáferhetetlen vtlágosságban lakozik”. I.Tim. 6,16.

  • Máshol pedig azt olvashatjuk Róla, hogy Ő a világosság forrása és teremtője. I. Móz. 1,3.  Ésa. 45,7.

• Ugyanilyen kijelentéseket találunk Jézusra vonatkoztatva is.

  • János azt mondja Róla, hogy „az igazi világosság eljött már a világba”. Ján. 1,9.

  • Jézus pedig úgy nyilatkozik önmagáról, hogy „én világosságúl jöttem e világra”. Ján. 12,46.

• Mivel pedig az Istenből és az Istentől áradó világosság közvetítője a Szentlélek, ezért ezek a meghatározások Rá is érvényesek.

II. A világossággal való közösség

1.    Az Istennel, mint világossággal való közösség elmaradhatatlan következményeket érlel bennünk.

• Akkor „közösségünk van egymással”.  7. vers.

  • Mert az emberré lett Istennel való közösségből soha sem hiányzik a másik emberre való figyelés és törődés.

• Akkor nem járunk sötétségben, azaz nem élünk sötétségben.

  • Mert aki „inkább szereti a sötétséget, mint a világosságot”, azoknak a cselekedetei gonoszak. Ján: 3,19-20.

  • Azért szereti a sötétséget, hogy a cselekedetei fel ne fedessenek, vagyis le ne leplezödjenek.

2.    A sötétségben járás azonban nem a vak emberek bűne, hanem azoké, akik azt állítják magukról, hogy ők látnak.

• A hazugság leggonoszabb fajtája az Istennel való közösségre hivatkozás, de az igazság cselekvésének készsége nélkül.

3.    A világossággal való közösség azonban nem állhat csupán beszédből, hanem a cselekedeteinknek kell azt igazolnia.

• A világossággal ellentétes cselekedetek meghazudtolnak bennünket és a vallomásunkat. 6. vers.

  • „Közel kell hoznotok magatokhoz Jézust, be a családi körötökbe, a szívetekbe. Ne csak tudjátok, hogy mi a helyes, hanem gyakoroljátok is azt.” (3. Test. 528,2.)

• A bűnös életmód annak a bizonyítéka, hogy nincs közösség a világossággal, mert a világosság leleplezi a bűnt a cselekedeteinkben is és az indítékainkban is.

  • „Az ilyenek mindíg harcban állnak Isten Lelkének vezetésével, különösen a feddéssel. Nem szeretik, ha zavarják öket... A bűn nem tűnik elöttük útálatosnak; pontosan azért, mert nem járnak a világosságban.” (3 Test. 361,1.)

  • „Az ilyenek nem becsülik meg a világosságot, amit Isten nyújtott nekik... Ezek sohasem értenek egyet a köntörtalazás nélküli bizonvságtevéssel, mert az elitéli élket.” (3. Test. 361,2.)

III. Világosságban járni

1.    Ha közösségünk van a világossággal, akkor Isten felszólít bennünket arra, hogy járjunk a világosságban.

• A hangsúlyt most arra a szóra kell helyezni, hogy járni, azaz haladni.

  • „Járjatok a  világosságban... Ezek nem azt a gondolatot fejezik ki, mintha megengedhető lenne, hogy egyhelyben topogunk, hogy tétlenek legyünk, hanem azt, hogy feltétlenül előre kell törekednünk.” (3. Test. 476,2.)

• A világosságban járásunk azonban több dimenzióban is megvalósulhat életünkben.

2.    Mindenek előtt az Ige világosságában kell járnunk, és állandóan tovább haladnunk.

• Mert „az én lábaimnak szövétneke a Te Igéd, és ösvényemnek világossága”. Zsolt. 119,105.

  • „Krisztus és az Ige tökéletes összhangban vannak. Ha befogadjuk őket és engedelmeskedünk nekik, akkor biztos ösvény nyillik meg valamennyiünk lába előtt, akik a világosságban akarunk élni... Ha Isten népe értékelné Isten szavát… ha nyugtalanúl várná azt az időt amikor szöveget szöveggel vethet egyb, s elmélyedhet az Igében. Ha mohóbban várnának az Ige világosságára, mint a napi újságra, a folyóiratokra vagy a regényre… Akkor ennek erdményeként életük az Ige elveihez idomulna. Az Ige utasitásai olyanok lennének számukra mint az élet fájának levelei. Kút forrás lenne az bennük, amely örök életre buzog.” (8. Test. 193,2.)

• Sohasem szabad megelégedni a már megismert világossággal, hiszen Isten azt akarja, hogy járjunk a világosságban, világosságból világosságba haladva,

  • „Mert az igazak ösvénye olyan mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.” Péld, 4,18.

3.    A világosságban járásunk másik területe a küldetésünkkel kapcsolatos, a missziónkat is világosságban járva kell végeznünk.

• Ezt a megbízatást csak a Jézussal való közösség természetes eredményeként tudjuk betölteni. Ján. 8,12.  Mát. 5,16.

• A világosságban járás azonban nem egy alkalomszerű cselekményt jelent, hanem egy állapotot, egy folyamatos tevékenységet, állandó előrehaladást.

• Ahogy a zsidó apáknak minden élethelyzetben Isten törvényéről kellett beszélni a gyermekeik előtt, aképpen kell végeznünk nekünk is a misszió küldetésünket. V. Móz. 6,6-7.

  • Nincs olyan élethelyzet, amikor felmentett állapotban lennénk ez alól a megbízatás alól.

  • „Krisztusnak kell élnie benned, akkor majd te is világosságban jársz, amint Ő a világosságban van. Akkor ez maid tündöklő nyomot hagy a Menny felé, hogy mások előtt megvilágosítsd az utat.” (3. Test. 464,2.)

4.    Világosságban kell járnunk a hitbeli élmények és a tapasztalatok területén is.

• Amíg bizonytalanságban van bárki is az üdvössége felől, amig nincs személyes tapasztalata Istennel, addig még mindíg nem mondhatja el, hogy ő már világosságban jár.

  • „Mivel magadból is hiányzik a hit élménye, így másokat sem tudsz az élő vizek forrásához vezetni. Lelked nem tart fenn közösséget Istennel, hanem a sötétben vesztegel, pedig semmi sem pótolja a sötétben tapogatozók hiányát, csakis az igazság világossága.” (3. Test. 464,1.)

IV. Megtisztít minden bűntől

1.    A világosságban járó ember azonban még nem bűntelen ember, hanem csak egyfajta igyekezet jellemzi a jó és az igaz cselekvésére.

• Ennek igazolására két példát hoz fel az apostol.

  • „Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, akkor hazuggá tesszük Őt” 10. vers.

    •  Ez a kijelentés az egész múltunkat magába foglalja.

  • „Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn mibennünk, akkor magunkat csaljuk meg.” 8. vers.

    • Ez a kijelentés viszont csak a jelenlegi állapotunkra vonatkozik.

• A világosságban és a sötétségben járó embert tehát nem az különbözteti meg egymástól, hogy az egyik bünös, a másik pedig büntelen.

  • A sötétséget szerető ember szereti a bűnt, és nem akar elszakadni tőle.

  • A világosságban járó ember viszont gyűlöli a bűnt és minél előbb szabadulni szeretne tőle.

2.    A bűntől való szabadulást azonban nemcsak a vágyakozás szintjén éli meg, hanem ismeri az Isten által biztosított utat a szabaduláshoz, és él is vele.

• Ennek a lehetőségnek az egyik vége a bűnös kezében van, a másik vége pedig Jézus kezében.

  • A bünös része a beismerés és a megbánás.

  • Ahogyan a tékozló fiú bevallotta bűnét szerető atyjának, úgy az igazi bűnbánó is kiteregeti az összes bűnét az Isten elé.

• Jézus része pedig a megbocsátás és a megtisztítás.

  • „Jézus drága vére az a forrás, melyet az Úr előkészített, hogy megtisztítsa a lelket a bűn szennyétől.” (4. Test. 625,2.)

• „Mindazoknak, akik megbánják bűneiket, bizonyosságuk van arról, hogy; 'Hozzánk térvén, könyörül rajtunk, eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnüket’.” (Mik. 7,19.) (JÉ 711,f.)

3.    Mivel a bűntől megtisztítani csak Jézus tud, ezért keresd a Vele való közösséget úgy, ahogy éppen vagy.

• „Ne hallgass az ellenség szavára, aki azt sugallja, hogy maradj távol Krisztustól, amíg meg nem javúlsz; amíg elég jó nem vagy ahhoz, hogy Istenhez mehess! Ha addig vársz, akkor sohasem fogsz elindulni! Amikor Sátán a szennyes ruhádra mutat, ismételd el a Megváltó ígéretét; 'Aki én hozzám jön, azt én nem küldöm el' (Ján. 6,37.) Mondd az ellenségnek, hogy Jézus vére megtisztít minden bűntől.” (PK 198,3.)