Lehet, hogy valóban az Úr küldte őket, de az is lehet, hogy csak önmagát küldte a hirnök, mert tetszik neki a prófétai szereplés, vagy éppen egy Istentől idegen lélek késztetése alatt hirdeti azt, amit mond.
Az igazi prófétát mindíg meg lehet különböztetni azoktól, akiket nem Isten küldött.
A felismeréshez ellenörzési pontokat biztosított Isten számunkra.
A Biblia tájékoztatása szerint az álom különféle formában és különböző céllal fordulhat elő egy ember életében.
Egyrészt emberi létünk természetes velejárója. Préd. 5,3.7.
A kimerült, fáradt állapot következménye.
Egy különleges feladatra való koncentrált figyelem is kiválthatja.
Sok esetben az ébrenlétünk álmai és vágyai valósulnak meg az éjszaka álomvilágában.
Van azonban olyan álom is, amit közvetlenül az Isten készít elő és ad az ember számára.
Egyrészt ilyen módon inti meg az embert, és próbálja eltéríteni gonosz útjáról. Jób. 33,14-17.
Másrészt viszont prófétai álmot is ad az arra kiválasztott szent életű emberek részére. IV. Móz. 12,6.
Az emberek viszont szívesebben élnek egyfajta álomvilágban, még akkor is, ha a valóság teljesen más.
Jeremiás kortársai is szívesebben hallgatták azoknak az üzenetét, akik azt mondták: „Álmot láttam, álmot láttam”. 25/b. vers.
Ezek az álmok sajátos módon mindíg megegyeztek a nép álmaival, azokkal a vágyakkal és reménnnyel, ami betöltötte a szívüket.
Ezért az ilyen álomlátók üzenetét mindíg szivesen hallgatta a nép.
Ifjú munkatársát Timótheust is erre a veszélyre figyelmezteti. II. Tim. 4,3-4.
Az emberek mindíg szivesebben fordulnak a saját kívánságaik szerinti tanítókhoz, és az általuk képviselt mesékhez, mint az egészséges tudományhoz.
A leginkább ellenőrízhető pont a gyümölcseinek megvizsgálása. Mát. 7,15-16.
Megtalálható-e a Lélek gyümölcse a hírnök életében?
Milyen gyümölcsöt érlel az általa hírdetett üzenet azok életében, akik hallgatnak rá, és az általa hírdetett üzenet szerint élnek?
„Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igémet hírdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról és az ő cselekedetüknek gonoszságától.” 22. vers.
Felfedi a bűnöket és cselekedetekkel igazolt megtérést sürget.
A másik ellenőrzési pont az, hogy a hírnök mennyire ragaszkodik Istenhez és az általa adott kinyilatkoztatásokhoz.
„Akik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet.” 27. v.
Ez azokban az élethelyzetekben realizálható, amikor Isten Igéje határozottan megtílt valamit, de emberek meg akarják magyarázni, hogy miért nem úgy kell eljárni mégsem.
A harmadik ellenőrzési pont pedig az, hogy az üzenetének középpontjában Isten szava áll-e vagy inkább csak az atyáktól átvett hagyomány.
„Akik az én beszédeimet ellopják egyik a másiktól.” 30. vers.
Ez abból figyelhető meg, a hírnök kit idéz inkább, közvetlenül Isten, vagy csak valakinek a szájából már elhangzott szavakat.
Az Istentől küldött hírnök nem korábban elhangzott emberi bölcsességeket ismétel, hanem közvetlenül Istentől veszi mondanivalóját.
Sokakat megtévesztett már az a kapcsolat, ami a polyva és a búza között van.
A polyva burkolja körbe a búzamagot, és mindketten ugyanannak a tőnek a termései.
Az egyik az emberi bölcsességet, a másik pedig az Isten Igéjét jelképezi, és természetesen mindkettő Istentől származik.
Az emberi bölcsességre is szükség van, miként a polyvára is, de életet adni csak az Ige isteni magja tud.
Az emberi bölcsesség csak addig bír értékkel, amíg az isteni magot, vagyis az Igét hordozza magában.
Amikor már nem az Ige magja áll foglalatának központjában, akkor a polyva - vagyis az emberi bölcsesség- teljesen értéktelen dologgá válik.
A tűznek különös tulajdonsága és képessége van.
Ha valaki jól használja, annak áldására fog szolgálni.
Aki viszont rosszúl használja, annak a halálát is okozhatja.
A tűzzel tehát nem lehet játszani és felelőtlenül kezelni.
És mégis: tűz nélkül nincs emberi élet, még a legprimitívebb körülmények között élők sem nélkülözhetik.
Ugyanígy nem élhetünk Isten Igéje nélkül.
Isten is használja a tüzet, amikor bennünket akar megtisztítani.
Jézus azt hírdette, hogy Ő azért jött, hogy e világra tüzet bocsásson, és ez a tűz már ég, mondotta hallgatóinak. Luk. 12,49.
Ebben a tűzben elégett a zsidó, a görög és a samaritánus, hogy megmaradjon az ember.
Van amikor egész lényünket bele helyezi Isten a kohójának tüzébe, vagyis a megpróbáltatások tüzébe. I. Pét. 4,12. Ésa. 48,10.
Máskor viszont a tüzet helyezi belénk, a szívünkbe, a belső emberünkbe az Ige által. 29. vers.
Isten így szeretné leégetni rólunk és kiégetni belőlünk mindazt, ami értéktelen salak.
De ne az óemberünket próbáljuk tisztogatni, hanem legyünk készek belemenni Isten tisztító tüzébe teljesen.
Amit Isten Igéje leéget rólunk, azt ne sajnáljuk, az csak hadd menjen veszendőbe teljesen.
Isten tüzéből semmi sem jön ki olyan állapotban, mint ahogyan belekerült.
Valami mindenképpen történni fog ott vele.
Részünkre mindenképpen az előnyösebb, ha még most történik meg, mert akkor csak a salak fog megsemmisülni a tűz hevétől, de mi mint tűzből kikapott üszög, megmenekülünk.
Lesz azonban olyan tűz is, amelyben az emberek is salaknak fognak bizonyúlni. I. Kor. 3,13.
A lelki közösség egysége rendkivül kívánatos az egész világ számára.
Széthullanak a családok, a munkatársi közösségek, mert elsalakosodott az emberiség fémje.
Belerakhatunk valamit a présbe, összeszoríthatjuk azt nagyon erősen, de ha a prés enged, akkor újra darabokra hullik szét az egész.
A tűzben megtisztított fémet viszont nem kell présben összeszorítani, összeforr az anélkül is szétválaszthatatlanúl.
Első és általános hatása szerint a hírnök égő tűznek érzi magában azt, amit rá bízott Isten, ezért nem bírja azt magába zárni és hallgatni róla.
Így volt ezzel Jeremiás próféta is. Jer. 20,8-9.
Van azonban olyan eset is, amikor Isten hírnökének a szájában válik tűzzé az, amit rá bízott Isten.
Mivel az érintettek többsége csak fának és pozdorjának minősül, ezért égeti őket az élő Ige, mint eleven tűz, és ezért menekülnek előle, elbújnak a hatósugarából.
Jeremiás szájában is ilyen égető tűzzé tette Isten az ő Igéjét. Jer. 5,14/b.
Ebben az esetben senkit sem érdekel a melege, - de a fénye, az általa nyert világosság annál inkább.
Ilyen világító eszköz az Isten Igéje is számunkra.
Messziről nézve talán tulságosan is kicsiny fényforrásnak látszik, és ezért sokan lekicsinylően kezelik.
Ha azonban közelebb kerülnének hozzá, akkor viszont a maguk kicsinységét ismerhetnék föl az Ige fényénél.
Pörölynek nevezték régen azt a legnagyobb és legsúlyosabb kalapácsot, amit csak két kézzel lehetett felemelni és ráütni vele valamire.
Ebből adódóan a legnagyobb ütéseket lehetett ezzel a pöröllyel elvégezni, amikor szükség volt rá.
Kovácsok a vas ellapításához és formázásához használták ezt a szerszámot.
Isten azonban csak a kemény sziklák összezúzúsára használja ezt a pörölyt, vagyis az Igéjét.
Az emberi szívek ugyanis tudnak olyan kemények lenni, mint egy kőszikla.
Az Isten pörölye össze tudja törni a legkeményebb köszívet is.
Ezékiel próféta üzenetéből ismerhetjük meg ezt, és tudhatunk erről a lehetőségről. Ezék. 36,26-27.
„Az én lelkemet adom belétek”, mondja Isten, vagyis a Szentlélek átalakító és újjáteremtő hatalma által történhet meg bennünk ez az átalakulás.
A Szentléleknek ehhez a munkájához az én együttműködésemre és szabadakarati döntésemre is szükség van.
A lelkiismeretemen keresztül mér rám olyan ütéseket, aminek a hatására a kőszívem összetörik és meglágyúl.
Ezek az ütések azonban az isteni Mester irányítása alatt érnek.
Egyetlen felesleges ütés sem érhet bennünket.
Minden egyes ütés irántunk való szeretetből történik, örök üdvösségünk érdekében.