|
|
Márk 8,34-36. |
|
Letöltés |
|
|
|
Márk 8,34-36. |
|
Letöltés |
|
Jézus azonban személy szerint az Ő követésére szólít fel bennünket.
Nem embereket, nem tanítási irányzatokat, hanem Jézus Krisztust kell követnünk.
Ennek érdekében viszont ismernünk kell a Jézus követésének feltételeit és lehetőségeit.
Ez a követés azonban önkéntes indítékon kell alapuljon, mert Jézus senkit sem kötelez erre.
Jézus azt mondta: „ha valaki én utánam akar jönni”, vagyis senkinek sem kötelező ezt tenni.
Jézus követésének legalapvetőbb előfeltétele az, hogy ismernem kell Őt, akit követni akarok. Ján. 17,3.
Ugyanakkor, Jézust csak azon az úton követhetem, amelyen Ő megy előttem.
Vagyis nem nekem kell keresnem egy utat, ami nekem éppen szimpatikus, hanem Jézus választotta ki az utat, és nekem ezen az úton kell követnem Őt. Jer. 6,16.
Napjainkban a keresztények tragédiája az, hogy mindenki más-más úton akar menni, nagyon sokféle kigondolás létezik.
De ezek a kigondolások nem Jézushoz igazodnak, hanem az emberi igényekhez és kívánságokhoz.
Jézust csak akkor követhetem, ha kész vagyok olyan életet élni, mint amilyet Ő élt.
Mert azon az úton, amin Jézus halad előttünk, csak olyan életet élve lehet előrehaladni, mint ahogy Ő élt.
Ezért ha Jézus követő akarsz lenni, akkor nem elég Jézusról beszélni és hangzatosan hivatkozni a nevére, hanem az Ő életet élve kell követned Őt.
Jézust követem akkor, ha kész vagyok érte mindarra, amire Ő is kész volt értem.
Jézus az életét adta és áldozta fel értünk, kész vagyok-e én is neki adni, feláldozni az életemet, élő áldozatként.
Jézus követésének feltétele az is, hogy ne csak egy bizonyos távolságból merjem Jézust követni, hanem merjem Őt egészen közel engedni magamhoz, és úgy vállalni mindenki előtt.
Egykor Péter is csak egy bizonyos távolságból merte Jézust követni.
Ilyen távolságból vállalni is lehet, és meg is lehet tagadni, hogy közünk van egymáshoz.
Vajon mi hogyan tudjuk vállalni és követni Jézust?
Amíg Jézusra nézünk, addig biztonságban vagyunk.
Sok keresztény tragédiája az, hogy nem előre tekint Jézusra, hanem önmagával van elfoglalva.
Egyesek elbizakodnak az elért sikerekből fakadóan.
Mások megrémülnek az előttük álló megpróbáltatásoktól, mint a tanítványok a viharzó tengeren. Mt. 14,27-31.
„Ha bajokkal küzdünk, mily gyakran teszünk
úgy, mint Péter. A hullámokat nézzük, ahelyett, hogy az Üdvözítőre tekintenénk.
Lábaink meginognak, s a vizek elöntik büszke lelkünket. Jézus nem azért hívta
Pétert, hogy elveszítse. Minket sem azért hív a követésére, hogy azután
megfeledkezzék rólunk.” (JÉ 317,4.)
Miközben Őt szemlélem, ismerem fel a saját valós állapotomat.
Krisztus dicsőségének, azaz jellemének szemlélése közben rajtunk is kezd kibontakozni és láthatóvá válni az a dicsőség, amit Édentől fogva elveszítettünk.
Krisztus dicsőségét azonban fedetlen arccal kell szemlélnünk, vagyis a bűn eltakaró fátyla nélkül.
A Krisztussal való kapcsolatomat ne fedezze el semmi, ne tudjon közénk állni és eltakarni Őt.
Mindenki szeretne a másik fölé kerülni, a másik fölött uralkodni. II. Tim. 3,1-4.
Azt gondolják, hogy ők jobbak, ügyesebbek, szebbek, okosabbak, vagy éppen gazdagabbak, mint a másik.
A Jézus által ajánlott önmegtagadás az önző gondolkodást akarja felváltani bennünk.
Korunkra az jellemző, hogy mindenki mindent szeretne elérni azonnal, és szinte nem számít, hogy milyen áron.
Ennek érdekében készek a becsületüket feláldozni, a lelkiismeretüket elnémítani, csakhogy zabolátlan önzésüknek élhessenek.
Ez az önző, egocentrikus gondolkodás megfigyelhető az élet minden területén.
Ezt azonban Jézus szerint csak egyetlen módon érhetjük el. Mt. 6,33.
A Bibliában találunk negatív természetű példákat is, amik azért íródtak meg, hogy mi olyat ne tegyünk.
Ilyen eset Júdás története, aki még a Mesterét is elárulta, mert nem tudta megtagadni magát, nem tudott lemondani a pénz szeretetéről.
Anániás és Zafíra még a Szentlelket is megpróbálták becsapni, csakhogy ne kelljen önmagukat megtagadni, és a mező árából Istennek adni az a részt, amit korábban odaígértek.
A gazdag ifjúban pedig olyan embert ismerhetünk meg, aki inkább lemondott még a Mester követéséről is, csakhogy ne kelljen a javaiból a szegényeknek adni.
Az a jó, hogy a Bibliában pozitív természetű példákat is találhatunk, amivel Isten megmutatja, hogy milyen életet és magatartást vár el azoktól, akik követni akarják Jézust.
Ábrahámról azt tudhatjuk meg, hogy az unokaöccsével Lóttal szemben a legmesszebbmenőkig kész volt a saját érdekeit háttérbe szorítani, és minden előnyt átengedni. I. Móz. 13,8-11.
Mózes pedig még az üdvösségéről is kész volt lemondani, csakhogy megmenthesse Izráel népét Isten ítéletétől.
„Inkább az én nevemet töröld ki a könyvedből.” II. Móz. 32,32.
A világmindenség teremtő Istene otthagyta a Menny dicsőségét, és emberré lett, szolgai formát vett fel, hogy megmenthessen. Fil. 2,6-7.
Nem azért tette ezt, mert már unalmas volt számára az isteni dicsőség, és valami újdonság után vágyott, mint ahogy némelyik földi uralkodó teszi ezt.
Jézus számára szenvedést jelentett a bűn világában élni, mégis vállalta, érettünk.
A mindenható Úr kész volt a bűn világában szolga lenni.
Készek vagyunk-e mi is a szolgálatra, szolgai minősítésre, szolgai feladatok elvégzésére?
„Aki közöttetek nagy akar lenni... első akar lenni, legyen a ti szolgátok.” Mt. 20,26-27.
Készek vagyunk-e mi is lemondani a saját akaratunk érvényesítéséről csak azért, hogy ezzel embereket menthessünk meg?
Le tudjuk-e tenni az életünket Isten kezébe Jézushoz hasonlóan?
Tudunk-e Istenben bízni akkor is, ha nem értjük, hogy mit tesz velünk?
Tudta, hogy mi vár rá, mégis vállalta. Mt. 26,53.
Azért tudta vállalni, mert az önmegtagadása az irántunk érzett szeretetéből fakadt.
Jézus példája nyomán készek vagyunk-e szembenézni még megpróbáltatásokkal is azért, hogy másokat megmentsünk az örök élet számára.
„Valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.” Lk. 14,27.
Egyesek úgy gondolkodnak erről, hogy mindaz a nyomorúság és szenvedés, amit egy egész életen át el kell viselniük, nekik ez a keresztjük.
Mások úgy vélekednek, hogy az ő keresztjük egy-egy családtag, vagy éppen a munkahelyi főnök kriminális természetének az elhordozása.
Jézus azonban nem ezeket a dolgokat nevezi keresztnek.
Az előző példák csak a bűn világának a természetes megnyilatkozásai, amit akkor is el kell hordoznunk, ha nem akarjuk.
A Jézus által említett keresztet nekünk kell eldöntenünk, hogy fel akarjuk venni vagy nem, készek vagyunk azt hordozni vagy nem.
Jézus is csak azokat szólítja fel a kereszt felvételére, akik úgy döntöttek, hogy Ő utána akarnak menni.
A kereszt felvétele Jézus Krisztus golgotai áldozatához köt bennünket.
Vagyis Jézus Krisztus vállalását jelenti az életemben, az egész világgal szemben.
Keresztnek mondható mindaz, ami Jézus követése miatt ér bennünket: „én érettem és az evangéliumért”, mondja Jézus.
„Hogy a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek.” Gal. 6,12.
Hogy ne érje gúny és megalázás őket, „Mert a keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek”. I. Kor. 1,18.
A megfeszíttetés a meghalást jelenti ugyan, de nem a hús-vér test halálára vonatkozik.
A Jézus követés keresztjén a régi megromlott természetnek, a bűnös indulatoknak és kívánságoknak kell megfeszítetni és meghalni. Gal. 5,24.
Jézus is választási lehetőséget biztosít minden ember számára.
Isten mindig tiszteletben tartja az ember szabad akaratú döntését.
Mindkét választásnak meg vannak az előnyei és a hátrányai is. 35. vers
Egy gondolkodó ember ilyen esetben mindig mérlegel és úgy dönt.
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” 36. vers
A Jézus szerinti nagy kérdés az, hogy mit adhat a világ, ha valaki mégis azt választja?
Össze mérhető-e a két ígéret és a két jutalom?
Önzés, önmagának élés – önmegtagadás, másokért élés.
60-70 esztendő nyomorúság – örök élet és aztán mindennek vége
Ha Jézus a szívünkben él, akkor az Ő követése és a vele kapcsolatos kereszt nem jelent lemondást vagy veszteséget.
Az újjászületett kereszténynek ugyanis megváltozott az értékrendje.
Mert a megtérés a gondolkodásmód megváltozását jelenti.
Az újjászületett ember már nem is tudna az előző szokása és életvitele szerint élni.
A bűntől való elszakadás pillanatában önmegtagadást jelent, mert a kívánságaink még a bűn felé vonzanak, de a természetünk megváltozásával már nem éreznénk jól magunkat ugyanazokban a dolgokban.
„Mi elhagytunk mindent és követtünk téged; mink lesz hát minékünk?”
Vajon mi is elmondhatnánk ezt Jézusnak?
Jézus válasza minden korszak emberének szól. Mt. 19,28.
Akik készek Jézust úgy követni, hogy Jézus példája alapján megtagadják magukat, és felveszik a keresztjüket.
Akik Krisztusért és az evangéliumért készek lemondani bűnös életmódjukról és egyéni érdekeikről.
Azok „száz annyit” nyernek mindenből „és örökség szerint nyerik el az örök életet”. Mt. 19,29.
