.

I. A dicsekedés hiábavalósága

1. A hívő ember és a világ viszonyát egy egészen sajátos helyzetben mutatja be Pál apostol.

• Úgy beszél Isten gyermekeiről, mintha azok teljesen a világ értelmetlen és buta rétegéből kerültek volna ki.

• Pedig pusztán az összehasonlítás alapján sem állítható fel ez a képlet.

• Ugyanakkor a Biblia is teljesen ellentétes képet ad erről a dologról.

• “A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek ismerete az eszesség.” Péld. 9,10.

• “Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.” Jak. 1,5.

2. Figyelmesebb olvasás és mélyebb átgondolás után azonban mégis azt mondhatjuk, hogy Pál megállapítása kétszeresen is igaz.

• Egyrészt a világ valóban úgy tekint a hívő emberekre, mint bolondokra, akik értelmetlen butaságra tékozolják el az életük értelmét. I. Kor. 1,18/a.

• Másrészt viszont az Istennel közösségben élő emberek valóban nem tekintik a saját tudományukat és bölcsességüket olyan dolognak, amivel érdemes dicsekedni.

• Ők nincsenek eltelve a saját bölcsességük és tudományuk nagyságától, Isten közelében érzik az emberi bölcsesség kicsinységét.

• Mivel tudják, hogy minden értelem és tudomány Isten ajándéka az emberek számára.

3. Isten különleges céllal választja a világ által bolondnak és erőtelennek minősített embereket.

• Mert választása által meg akarja szégyeníteni a bölcseket és az erőseket.

• Ez a megszégyenítés viszont nem feltétlenül ebben az életben történik, hanem majd csak a végső számadás napján.

• Másrészt pedig azért választja a világ szerinti bolondokat, mert a bölcsekkel nem tudna mit kezdeni.

• Mert “e világ istene megvakította a hitetlenek értelmét, hogy ne lássák a Krisztus evangéliumának dicsőségét”. II. Kor. 4,4.

• Ezek az emberek csak az evilágon látható dolgokat érzékelik, mert nem látnak a hit szemével. II. Kor. 5,7. 4,18.

4. Végezetül pedig még azt mondja Pál, hogy az isteni kiválasztás szempontjai között az is ott van, hogy csak azokat választja ki, akik nem önmagukkal akarnak dicsekedni, nem az “Én”-jüket akarják felmagasztalni Isten előtt.

• “Ne dicsekedjék Őelőtte egy test sem.” 29. vers.

• “Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” 31. vers.

• “Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” Gal. 6,14.

5. Ezekkel a gondolatokkal kimondatlanul is megfordítja Pál az előbbi képletének a lényegét és végkövetkeztetését.

• Mert ezzel a kijelentésével azt állítja, hogy az Isten szemében éppen azok vannak bolondnak tekintve, akik elutasítják és megvetik azt az ajánlatot és ajándékot, amit az Isten kínál az emberek számára.

• Mert valóban bolondnak tekinthető az az ember, aki annyira el van telve önmagával, és annyira elmerül az önmaga dicsőítésében, hogy nem veszi észre vagy pedig közömbösen viszonyul ahhoz az ajándékhoz, amitől pedig az élete függ.

II. A Krisztusban kapott ajándék

1. Ennek az igei üzenetnek a másik hangsúlyos része Jézus Krisztust állítja középpontba.

• Egyrészt arra figyelmeztetve bennünket, hogy “Tőle vagyunk” mi mindnyájan.

• Mint Élet adományozótól, és mint Megváltótól.

• Másrészt pedig arra figyelmeztet, hogy mindaz, ami igazi értéket jelenthet számunkra ebben az életben, azt mind Őbenne és Ő általa nyerhetjük el.

• Ő lett nékünk bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul.

2. Azokat a lehetőségeket, amiket Krisztusban nyerhetünk el, Pál apostol az Istenhez közeledés lépcsőfokaiként állítja elénk.

• Mert felülről jövő bölcsesség nélkül el sem indul az ember az üdvösség útján, éppen ezért ez az első, amire feltétlenül szükségünk van.

• Jézus Krisztus viszont csak annak az embernek lehet Megváltója, azaz váltsága, aki az előző lépéseket is kész volt megtenni Jézussal.

• Vagyis elfogadta a felülről jövő bölcsesség feddését, és a belőle következő tiszta látást, ami által most már olyannak látja önmagát, amilyen a valóságban.

• Ugyanakkor őszinte bűnbánat által elfogadta Jézus Krisztust személyes Megváltójának.

• Jézus Krisztus elfogadása által engedte, hogy a benne lakozó Jézus egy új élet megteremtése által a megszentelődés útján tovább vezesse.

III. Az Istenhez közeledés fokozatai

1. Az Istenhez való visszatalálásunk lépcsőjén mindenek előtt bölcsességül lett nekünk Krisztus.

• Az Istentől elszakadt embernek ugyanis felülről való bölcsességre van szüksége ahhoz, hogy meg tudja érteni a megváltás szükségét és annak lényegét.

• “Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” I. Kor. 2,14.

• A lelki dolgokkal szemben vak ember számára az értelem megvilágosodását jelenti Jézus.

• “Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat.” Luk. 24,45.

• Csodálatos élményt jelenthet mindenki számára az a pillanat, amikor hirtelen teljesen világossá és érthetővé válik az, amit eddig egyáltalán nem értett, és talán nem is tartott fontosnak.

2. Jézus azonban nemcsak alkalomszerű esetekben akar bölcsességül lenni számunkra.

• Az Isten bölcsessége ugyanis az értelem nemesebb erőit mozgatja meg és köti le.

• Ezért fogalmaz úgy bölcs Salamon, hogy “a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”.

• Az Istennel összekapcsolódott ember előtt olyan lehetőségek nyílnak meg, amely nem áll szabadon a rendelkezésére mindenkinek.

• Az Isten Igéjének kutatása és a Szentlélekkel való közösség még az együgyűt is bölccsé teszi. Zsolt. 19,8.

• A Jézussal való közösség tehát a szó teljes értelmében is bölccsé tesz bennünket.

• Még az evilági dolgok megítélésében is bölcsebbé válik, mint az előtt volt.

• Engedni fogjuk, hogy Jézus legyen a bölcsebb, nem magunkat fogjuk okosnak és tévedhetetlennek tartani.

3. Az Istenhez való visszatalálásunk második lépcsője által egy olyan helyzetet teremt számunkra Jézus, ami az emberek minden képzeletét felülmúlja.

• Pál apostol leegyszerűsítve csak annyit mond erről, hogy Jézus Krisztus igazságul lett nekünk.

• Ez a Jézusban elnyert igazság azonban különböző dimenzióban aktivizálódik bennünk és velünk kapcsolatban.

• A múltban elkövetett minden bűnünk megbocsátást és elfedezést nyer Jézusban, hogy mi igaz emberként állhassunk meg Isten előtt. Zsolt 32,1-2.

• Az Istennel való megbékélés egy csodálatos nyugalmat és lelki békét eredményez bennünk.

• Ettől a békétől elmúlik az Istentől való félelem. I. Ján. 4,18.

• Ennek eredményeként az üdvbizonyosság tudata tölti be a lelkünket.

• Az igazzá válásnak ez a lehetősége biztosítja azt a jogot, hogy ott lehetek abban az országban, amit Isten készít az Őt szeretők számára. (a lator is ezt az ígéretet kapta)

• A Krisztusban való igazság által nemcsak a megváltás részese lehetek, hanem Isten a fiává is fogad Krisztusban.

• Vagyis Krisztus igazsága sokkal magasabbra emel fel bennünket bűnös embereket Isten közelébe, mint ahonnan Ádám elszakadt Istentől.

4. Az Istenhez való visszatalálásunk harmadik lépcsőjén a bűnbetegségünkből szeretne meggyógyítani bennünket olymódon, hogy a gyógyulás folyamatában tőlünk is cselekvő tevékenységet vár el.

• Ezt a folyamatot megszentelődésnek vagy lelki növekedésnek szoktuk nevezni.

• Míg a megigazulás által jogot nyerünk az örök életre, addig a megszentelődés által alkalmassá akar tenni bennünket az örök életre.

5. Pál apostol szerint a megszentelődés egy lépcsőfok az Istenhez való közeledésünkben, Péter azonban ezt a lépcsőt is felbontja még további fokokra, amin csak szakaszosan, lépésről-lépésre tudunk előrejutni.

• “A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, tudományt, mértékletességet, tűrést, kegyességet, atyafiakhoz való hajlandóságot és szeretetet.” II. Pét. 1,5-7.

• “Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.” II. Pét. 1,8.

6. Viszont a megszentelődés útjának létráját is Jézus képezi számunkra, ezért ha biztosan belekapaszkodunk, akkor biztonságban lehetünk, és mindig előbbre juthatunk, mindig közelebb Istenhez.

• “Krisztus kapcsolja össze a Földet a Mennyel -- Krisztus a létra. A létra alja szilárdan a Földön áll, Krisztus emberi voltában, legfölső fokai pedig felérnek Isten trónjához, Krisztus istenségében. Krisztus emberi volta átöleli a bukott emberiséget, istensége pedig megragadja Isten trónját. Úgy menekülünk meg, ha felmászunk a létrán, egyik fokot a másik után, Krisztusra tekintve, bele kapaszkodva, így emelkedjünk fokról-fokra Krisztus magasztosságához. Úgy, hogy Ő legyen számunkra bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul. E létra fokán a hit, az erkölcs, a tudás, az önuralom, az állhatatosság, az istenfélelem, a testvéri jóindulat és a felebaráti szeretet váljon bennünk nyilvánvalóvá.” (Test. 6. 147,2.)

7. Az Istenhez való visszatalálásunk negyedik lépcsője pedig a váltság, ahogyan Pál nevezte el.

• Bár az előző három dolog is a megváltásunkhoz tartozik, annak egy szerves része, ennek ellenére, mégis egy önálló eseménynek tekinthető az, amire itt a végén hivatkozik Pál.

• Az emberi család megváltásának ígérete ugyanis csak akkor jut el a teljességre, amikor Jézus az ég felhőin visszajön, hogy népét megváltsa a halál fogságából és a bűn világából.

• Amikor halál nem lesz többé, sem gyász, sem fájdalom.

• Amikor a romlandó testünk romolhatatlanságba öltözik.

• Amikor a halandó elnyeri a halhatatlanságot.

• Amikor ez a nyomorult testünk hasonlóvá lesz az Ő dicsőséges testéhez.

8. Az előzőek alapján tehát azt láthatjuk, hogy váltsággá csak akkor válik Jézus számunkra, ha mi is megtesszük azt, amit nekünk kell, amit tőlünk vár el Isten.

• Bölcsességül   -  vagyis, ha elfogadom a felülről jövő bölcsesség megvilágosító befolyását, és engedem, hogy a Szentlélek tágítsa és alakítsa az értelmemet.

• Igazságul        -  ha kész vagyok bűnbánattal Jézus lábaihoz jönni, elfogadva azt, hogy csak az Ő igazságába öltözötten állhatok meg Isten előtt.

• Szentségül      -  ha kész vagyok arra, hogy a szívembe fogadott Jézus irányítsa az életemet, tisztítsa meg szívem és formálja át az egész lényem.

• Váltságul         -  akkor, és csakis akkor, Jézus váltság is lesz számomra, akkor Ő lesz az én szerető Megváltóm.