A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a julián vagy a Gergely-naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum, némileg a héber naptárhoz hasonló módon, így a keresztény húsvét minden évben más napra esik. Az ilyen mozgóünnepek időpontját és naptári helyét a Nap járása, a Hold fázisa és a niceai zsinat útmutatása együtt adja meg. A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik.

A zsidók az első tavaszi hónapjuk, vagyis a Niszan kezdetét, a tavaszi napéjegyenlőség tájékán megjelenő új holdsarló feltűnését különös gonddal figyelték. A tavasz első újholdjának megjelenésétől számított 14. napon (holdtöltekor) volt a legnagyobb ünnepük, a húsvét, vagyis a pászka. A tavaszi telehold idejét eredetileg megfigyeléssel állapították meg mind a zsidók, mind az őskeresztények. Jézus egy ilyen ünnep előkészületi napjának kora délutánján, Niszan 14-én halt meg. Halála évében ez az előkészületi nap péntekre esett, vagyis a húsvét ünnepe ekkor a hét hetedik napjának szombatjára esett. A keresztény húsvét dátumának megállapításában még ma is alapvető szerepet játszik a Niszan hónap 14. napja.

Már az ősegyházban is többféle nézet volt arról, hogy mikor kell a húsvétot ünnepelni. Kezdetben a zsidókkal együtt Niszán hónap 14-én, holdtöltekor tartották a húsvét ünnepét, ami a hét bármely napjára eshetett. Ehhez annak ellenére alkalmazkodtak a keresztények, hogy a hétköznapi életükben nem a zsidó holdévet, hanem a napévet követő naptárt használták. A két ünnep egymáshoz kötésének oka az volt, hogy Poncius Pilátus közvetlenül a zsidó húsvét, a pászka ünnepe előtt ítélte halálra és feszíttette keresztre Jézust.

A századokon át zajló húsvéti időszámítás körüli vitát az i.sz. 325-ben megtartott Nicea-i zsinaton sikerült lezárni. Ez a zsinat eldöntötte a vitát azzal, hogy húsvét napjaként előírta az egységes vasárnapi ünneplést, és azt, hogy a húsvét ünnepe a mindenkori tavaszi napéjegyenlőség első holdtölte utáni vasárnap legyen. A zsinat azt is kimondta, hogy húsvét ünnepe nem eshet egybe a zsidók tavaszi ünnepével, tehát ha Niszán 14. vasárnapra esik, abban az esetben a húsvét ünnepét egy héttel később kell megtartani.

Kimondta, hogy a keresztények a húsvétot mindenütt ugyanazon a napon ünnepeljék, és ez semmiképp ne történjék a tavaszi napéjegyenlőség előtt. A napéjegyenlőség dátumát március 21-ben határozták meg. Ha a holdtölte és a napéjegyenlőség napja egybeesne, akkor a következő telihold az úgynevezett húsvéti hold, mert az ünnep csak a tavaszi napéjegyenlőség után tartható meg.

Alexandriai Cirill a Niszan 14., vagyis a húsvéti holdtölte idejét egy ciklusos számítási módszerrel határozta meg. Ez azon a tapasztalaton alapul, hogy 235 holdhónap csaknem pontosan 19 napévvel egyezik meg, vagyis a holdfázisok 19 évenként az évnek ugyanazon a napján megismétlődnek. A különbség oly kicsi, hogy kb. 300 évig nem okoz semmi zavart. 300 év után azonban már jelentkezik 1 nap különbség, mert 235 holdciklus valamivel hosszabb, mint 19 napév. 300 év alatt a ciklikusan számított holdfázisok (pl. holdtölte) a hold valós korához képest késésben vannak, ezért ezt a késést még korrigálni kell.