Háló Sándor:

Kérődző állat-e a nyúl vagy nem?

Sokaknak került már a figyelmük középpontjába a Bibliának az a kijelentése, mely szerint a nyúl „kérődző ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez néktek” (III. Móz. 11,6.). Ez egyike azoknak a bibliai kijelentéseknek, amik elég széles skálán osszák meg az emberek véleményét. Vannak, akik szerint itt egy tévedésről van szó, amiért egyesek Mózest teszik felelőssé, mások pedig Isten mindentudását vonják kétségbe. Mások a régi emberek tájékozatlanságára hivatkoznak, szerintük ebből következően tévesztették össze a rágcsáló szájmozgást a kérődzéssel. De vannak olyanok is, akik a Biblia hitelességét és megbízhatóságát kérdőjelezik meg ezen kijelentésen keresztül. Ismét mások különböző magyarázatokkal, sokszor nyilvánvaló ködösítéssel próbálják menteni a helyzetet, mert ők is zavaró kijelentésnek tartják ezt a bejegyzést a Bibliában. Vannak olyanok is, akik egyszerűen félresöprik a témát, mondván, hogy ez egy lényegtelen kérdés az üdvösségünk szempontjából, tehát nem kell vele foglalkozni. Sajnos a Bibliával foglalkozó emberek nagyon kis százalékára mondható el, hogy tisztában vannak a kérdéssel, ezért képesek azt egy értelmes és tudományosan is elfogadható magyarázattal helyretenni a kötözködő vagy éppen csak elbizonytalanodó emberek előtt.

Mit értünk kérődzés alatt?

A téma vizsgálatával összefüggésben mindenek előtt azt kell tisztázni, hogy Isten mit tekintett kérődzésnek, amikor ezt a kijelentést leíratta Mózessel, amely kijelentésébe a nyulat is belesorolta?

Az emberek többsége az állat szájmozgását nevezi kérődzésnek, amikor az állat másodszor rágja meg és dolgozza át a már korábban megevett, de egy idő után visszaböffentett ételgombócokat. Valójában ez a szájmozgás csak része a kérődzésnek, egy kísérőjelensége, de önmagában nem a kérődzés. Kérődzésnek azt a folyamatot kell tekinteni, amikor az állat a már megrágott és lenyelt táplálékát visszakapja, és azt újból megrágva, ismét, de már véglegesen lenyelje azt. Itt jegyezném meg, hogy a Biblia nem az állat szájmozgása alapján sorolja a nyulat is a kérődző állatok közé, hanem azért, mert a nyúl is azon a kérődzési folyamaton keresztül dolgozza fel és emészti meg az elfogyasztott táplálékát, amit kérődzésnek nevezünk. Ebből a szempontból érdemes figyelembe venni a Bibliának a kérődzésre használt héber szavának az eredeti jelentését: „maalat géráh” = a lenyeltet újra elővenni. Vagyis nem az újbóli megrágás a hangsúlyos a kifejezésben, hanem az, hogy újból előveszi azt, amit egyszer már lenyelt.

A kérődzés ilyen módon történő folyamatát elemezve viszont különbséget lehet felfedezni és kell is az egyes állatfajok között. Ezért a tudomány is megkülönbözteti a kérődző állatokat egymástól olyan vonatkozásban, hogy az belső vagy külső kérődzőnek minősíthető. Belső kérődzés-nek mondható az a folyamat, amikor az állat által egyszer már lenyelt táplálék nem kerül ki újra az állatból, hanem az állaton belül marad és belül megy végbe az a folyamat, hogy újra feldolgozásra kerüljön a lenyelt tápláléka. Ilyen belső kérődző a tehén, a juh, a kecske, stb. Ezek az állatok a szájukba böffentik vissza a korábban már lenyelt táplálékukat, és dolgozzák azt át újra a rágásukkal. Külső kérődzés-nek minősül viszont az a folyamat, amikor az állatból kijön, az állaton kívül kerül a már korábban elfogyasztott tápláléka, és azt az állat vissza eszi újra magába, így dolgozva azt át újra, és így nyeli azt le végleges táplálékként. Ilyen külső kérődzőnek minősül a nyúl.

A belső kérődzés folyamata

A tehén, mint belső kérődző állat a lelegelt növényt lenyeli, és azt a bendőjében (1) tárolja. A takarmány rostos része a recés gyomorban (3) kis gombócokká alakul. Innen a bendő és a recés gyomor összehúzódásai folytán az állat a nyelőcsövön felöklendezi, és jól megrágja. Ezt a folyamatot nevezzük kérődzésnek. Az így előkészített, felaprított, átnedvesített növényi rostok további feltárását és átdolgozását a bendőben milliárdszámú élő microorganizmusok, a mikroflóra tagjai folytatják. A százrétű gyomor (2) megszűri a bendőtartalmat, és a már emészthető anyag a valódi, vagy más néven az oltógyomorba (4) jut. A cellulózbontás ezután a belekben folytatódik, természetesen itt is a mikroorganizmusok közreműködésével. A tápanyagok egy része a bendőben, a többi a vízzel együtt a belekben (5) szívódik fel a keringési rendszerbe. A kétszeres emésztés következtében a cellulóz nagyon eredményesen, legalább 60 százalékban hasznosul.

A külső kérődzés folyamata

A nyúl esetében is cellulózbontó baktériumok dolgozzák fel a cellulózt az emésztés első fázisában, amelyek a vékony- és a vastagbél határán levő, hatalmasra nőtt vakbélben élnek. Újabb kutatások fényt derítettek arra is, hogy a mérsékelt égövben a vakbél mérete évszakosan változik, aszerint, hogy az állat milyen minőségű táplálékhoz jut.

A szilárd táplálék végighalad az egész tápcsatornán, de az emésztés első szakaszában csak az úgynevezett puha széklet, a cökotróf keletkezik (ez az elnevezés a vakbél latin nevéből, a cökum szóból ered). Ezt a puha székletet az állat közvetlenül a végbeléből újra visszaeszi. Így az egyszer már megemésztett táplálék másodszor is a gyomrába jut. A nyulak tehát más kérődzőkhöz hasonlóan szintén kétszer dolgozzák fel a táplálékot. A feldolgozásnak ezt a folyamatát nevezik nagyon találóan külső kérődzésnek

A puha széklet a gyomorba kerülve összekeveredhet a frissen elfogyasztott szilárd táplálékkal, de természetes körülmények között ez nemigen történik meg. A két folyamat ugyanis időben szétválik a nyúl életritmusában: mert mind a táplálkozásának, mind a puha széklet termelésének szigorú napi ritmusa van. Az éjszaka tevékeny fajok a sötétség óráiban veszik magukhoz a szilárd táplálékot, a puha székletet pedig leginkább a délelőtti órákban ürítik, így a cökotróf evése a délelőtti, esetleg a déli órákra esik. Ilyen ritmusban él az üregi nyúl. A nappal aktív fajok táplálkozása és „kérődzési” folyamata pedig éppen ellenkező ütemben történik.

Az elsődleges emésztés, vagyis a cellulózbontás számos terméke közvetlenül a vakbélből szívódik fel. Az első emésztés után keletkező széklettel azonban több hasznos anyag, egyebek között a bélflóra által termelt B-vitaminok egy része is elveszne, ha nem kerülne vissza egy újbóli feldolgozásra. A baktériumokban dús, puha széklet emellett fontos fehérjeforrás is, hiszen az üregi nyulak főként fűfélékkel táplálkoznak, és azokban kevés a fehérje. A kétszeri emésztés tehát ebben az esetben sem csak a cellulózbontás hatékonyságát növeli.

 

Az első emésztés terméke, az úgynevezett cökotróf (jobboldali) eltér a közönséges ürüléktől (baloldali), a nyúlbogyótól. Ha a cökotróf vissza-evésében megzavarják az állatot, a B-vitaminok és a fehérjék kárba vesznek.

Felhasznált forrásanyagok:  

    –  Dr. Bilkó Ágnes: Kérődzés belül és kívül

     Dr. Sarnyai Zoltán: Cellulózevő háziállatok