1. Ha a tanító lelkiismeretesen felkészült a hét folyamán, akkor szombaton
nyugodtan állhat az osztály elé, mert tudja, hogy a tanítását örömmel fogadják
és örömmel kapcsolódnak bele.
A tanítónak három részre kell bontania a leckét a maga számára.
Bevezetés – A lecke anyagának kifejtése – A tanultak gyakorlati alkalmazása.
Az osztály számára viszont ezek a részek ne különüljenek el egymástól,
hanem egy harmonikus egységbe forrjanak össze az átadás közben.
2. A bevezetés legyen rövid, figyelem és érdeklődés felkeltő, hiszen a
jó indítás az egész tanítás menetét meghatározhatja.
Viszont soha ne kezdjük el a tanulmányt a lecke anyagának az elbeszélésével.
Még kevésbé legyen a személyes történeteink és tapasztalataink elbeszélésének
az alkalma a bevezetés.
Természetesen lehetnek rendkívüli esetek, de ez nem lehet rendszeres, ez
nem jellemezheti a tanításunkat.
A szombatiskola legyen az, amit a nevében is hordoz; egy iskola, ahol tanulni
lehet.
3. A tanulás gerincét a lecke tárgyának kifejtése képezi, ezért erre kell
a legtöbb időt fordítani.
A kifejtés során elhangzó gondolatoknak logikusan kell egymáshoz kapcsolódnia,
mint egy épületben az építő köveknek.
a lecke átvétele során egy kétoldalú párbeszéd által kell az anyagot áttekinteni
és mindenki számára érthetővé tenni.
Egyik oldalon elhangzik a tanító kérdése, kijelentése és magyarázata, amire
éppen szükség van.
A másik oldalon pedig az osztálytagok válaszai, további kérdései és reflexiói
hangoznak el.
Akkor jó a tanítás, ha élénk aktivitás nyilatkozik meg a lecke megbeszélése
közben.
Akár vita is kialakulhat az osztályban, ha keresztény szellemben történik,
és a tanító kézben tudja tartani az érzelmeket és a témát is.
4. Mivel a szombatiskola nemcsak ismereteket ad, hanem jellemet is formál,
ezért a tanítás végén meg kell fogalmazni a lecke lelki tanulságát is.
Ezek a megállapítások nem fogalmazódhatnak személyre szólóan, hanem csak
általánosítva.
Ha valaki alkalmazni tudja a saját életére és kész ezt megtenni, az nagyon
jó dolog, de soha se más tegye ezt meg helyette.
5. A tanító számára nagyon fontos alapelv az, hogy tanuljon meg jól gazdálkodni
a rendelkezésére álló idővel.
Ahol Isten dolgaival foglalkozunk, ott mindig érvényes szabály az, hogy
mindenek
ékesen és jó renddel legyenek”. I. Kor. 14,40.
6. Annak érdekében, hogy minden így történjen, a tanító tervezze meg a
tanítás menetét, az adott téma szerkezeti felépítését, és az időbeosztását.
Tudnia kell, hogy egy-egy kérdés megbeszélésére mennyi időt fordíthat.
Lehetőleg soha ne mondja azt, hogy “nincs idő”, helyette inkább vegye figyelembe
ezt a tényt, és ehhez igazodva vezesse tovább a lecke átvételét.
A tanítónak legyen tervezete arról, hogy mit mikor kell és mikor akar beépíteni
az átvétel szerkezeti felépítésébe.
Ez különösen fontos akkor, ha az osztályban csapongó emberek is vannak,
akik össze-vissza ugrálnak a lecke mondanivalójában.
A tanító ne engedje ki kezéből a lecke átvételének irányítását.
Tervezze meg és tartsa mindig szem előtt azt, hogy mi a tanulmány üzenetének
súlypontja, és ez mikor, milyen módon legyen kiemelve.
A tanító tervezetében legyen megjelölve az, hogy a tanulmányban hol találhatók
lelki célok és tanulságok.
7. Nagyon fontos, hogy a tanító maradjon összhangban, és maradjon meg az
Egyház által elfogadott igazság tanításának keretei között, ahogy azt a
leckében találja.
Általában mindenkinek lehet egyéni véleménye egy adott kérdésről, de a
szombatiskola nem az a hely, ahol ezt kifejtheti.
A közösség egészétől való elkülönülés, a független gondolkodás szelleme
általában egy sátáni lelkületből fakad, ezért nem épít, a tanító mindenképpen
kerülje.
Az Egyházban, mint Krisztus testében összhangra van szükség, így a szombatiskolában
is.
1. A szombatiskolai tanulmány lelke, de egyben a leglényegesebb részének
kell tekinteni a helyén feltett jó kérdést.
A tanulmány sikere nagyban azon múlik, hogy a tanító tud-e kérdezni.
Sokan azt gondolják, hogy kérdezni mindenki tud, csak válaszolni nem.
Pedig a jól kérdezést a legtöbb tanulást igénylő tevékenységnek kell tekinteni.
A jó kérdés olyan a tanító kezében, mint egy varázsvessző, amivel megérintheti
és mozgásba lendítheti az osztály tagjainak a gondolkodását.
A szombatiskolában a kérdések képezik a tanító teljes fegyvertárát.
Minél jobban fel van szerelve kérdésekkel, annál biztosabb a sikere.
Ezért aki tanítani akar, annak meg kell tanulnia jól kérdezni.
A szombatiskolában olyan szükség van a jó kérdésekre, mint a fizikai életben
a levegőre.
a kérdezés a szombatiskola lélegzése, levegő vétele.
Aki tanítóként a szombatiskolában nem kérdez, az megfojtja és halálra ítéli
a szombatiskolát.
2. Már Socrates is hitt abban, hogy a tanulókat nemcsak előadások által
lehet tanítani, hanem a jól alkalmazott kérdezés által is.
A kérdezés általi tanítás előnye az, hogy a tanuló lépésről-lépésre haladva
saját maga fedezi fel a megtanulásra váró ismereteket, csupán a tanító
rávezető kérdéseinek segítségével.
A kérdés lehetőleg mindig legyen rövid, egyszerű és világos, amelyre rendszerint
csak egy jó válasz adható.
Ha pontos választ várunk az osztálytól, akkor pontosan és érthetően kell
feltenni a kérdésünket is.
Ha azt kérdezzük, hogy “hol találjuk meg a heti leckénket?”, akkor erre
sokféle választ lehet adni.
Ha viszont azt kérdezzük: “A Bibliának melyik fejezetére épül fel a heti
tanulmányunk?”, akkor már pontos választ fogunk kapni.
A jó válasz érdekében a tanítónak tudnia kell, hogy miért tette fel a kérdését,
és hová szeretne eljutni a kapott válasszal.
Ha viszont nem kapott megfelelő választ, akkor fogalmazza újra a kérdést,
esetleg egy másik oldalról közelítve a kérdezett tárgyat.
A kérdés, a felelet és az újabb kérdések úgy kapcsolódjanak egymáshoz,
mint a fogaskerekek fogai
Ez csak akkor lehetséges, ha a tanító nagyon ismeri az aktuális lecke anyagát.
Minél tájékozottabb a témában, annál könnyebben tud egyszerű és logikus
kérdéseket feltenni, esetleg újabb és újabb kérdéseket is.
3. Soha ne kérdezzünk azért, hogy a saját tudásunkat fitogtassuk, azért
pedig különösen ne, hogy mások készületlenségére híjuk fel a figyelmet.
Jézus mindig elgondolkodásra késztette az embereket a kérdéseivel, nem
akarta megszégyeníteni őket.
4. A tanítás különböző helyzetek elé állíthatja a tanítót, ami olykor egy
speciális felkészültséget igényel tőle.
Esetenként lehetnek olyan tagjai az osztályának, akik folyton vitatkozni
akarnak, vagy éppen egy-egy speciális témájuk van, és minden hozzászólásukkal
valahogy mindig ott lukadnak ki.
Az ilyen emberek a “hiper aktív” tagjai az osztálynak.
Vannak olyanok is, akik nem tanulják a leckét, vagy ha tanulják is, de
nem akarnak hozzászólni a leckéhez.
Viszont lehet, hogy nagyon odafigyelnek minden megjegyzésre és gondolatra.
A tanítónak minden réteg számára legyenek olyan kérdései, amivel vezetni
tudja az osztályának gondolkodását egy közös és harmonikus egységben.
1. Különböző osztályokba csoportosíthatjuk a feltett kérdéseinket a jellegük
és a típusuk alapján.
Lehet a kérdés általános jellegű, amikor az egész osztályt szólítja meg,
anélkül, hogy bárki is ki lenne választva a válaszadásra.
A tanító viszont felszólíthat konkrét személyeket is válaszadásra.
Az ilyen jellegű kérdés alkalmazásának mindenképpen feltételeznie kell
a megszólított ismeretét, és az osztály egészséges légkörét.
Soha ne szólítsunk fel a nyilvánosság előtt olyan személyt, aki zavarba
jön a nyilvános szerepléstől.
2. Típusukat tekintve viszont nagyon sokrétűek lehetnek a feltett kérdések.
Választásra késztető kérdésnek mondjuk azt, amikor a jó és a rossz
közötti döntést kell meghozni a tanulónak, és így adni meg a válaszát.
Elgondolkodásra késztető kérdés az, amikor nem várunk hangos választ
a feltett kérdésre, csupán gondolkodásra akartunk késztetni.
Ilyen kérdéseket kell feltenni akkor, ha egy kényes és kritikus területet
érint a tanulmány, aminek megbeszélése és kiélezése nem lenne építő az
osztály számára.
Lehetnek állítást tartalmazó kérdések, amiknek különösen akkor van
jelentőségük, ha a tanító segíteni szeretne az osztályának a korábban feltett
kérdésére adott válaszadásban.
Kérdéseink lehetnek felszólító kérdések is, amit akkor alkalmazunk,
ha az osztály passzivitását akarjuk megváltoztatni.
Vannak olyan kérdések is, amik a válaszadáson túl további kutatásra
és tanulmányozásrakészteti az osztály tagjait.
Az ilyen kérdés felvetés lényege az, hogy csak részben enged választ a
kérdésre adott válasz teljes kibontására.
3. Végül pedig még két csoportba oszthatjuk szét a feltett kérdéseinket.
Vannak közvetlen kérdések, amiket lehet vonatkoztatni a téma tárgyával
kapcsolatban, illetve a megszólított személlyel kapcsolatban.
Viszont vannak közvetett kérdések is, amit akkor szoktunk alkalmazni,
amikor a már komoly ismerettel rendelkező osztályt akarunk egy mélyebb
elgondolkodásra késztetni.
4. A kérdezés célját a következő pontokban lehet összefoglalni:
A kérdezés felébreszti a figyelmet és leköti a gondolatokat.
Alkalmat ad a tanítónak, hogy felismerje a tanulók szellemi és lelki adottságait,
-
erre a segítség adás oldaláról van szükség.
A tanulók számára a kérdések fedik fel, hogy megértették-e a leckét vagy
sem.
Segítségünkre van a logikus gondolkodás és a gyakorlati gondolatok kifejezéséhez.
Sokszor segít annak felismerésében, hogy milyen keveset tudunk, és így
közvetve komoly tovább tanulásra ösztönöz.
A kérdések felvetése és megbeszélése mindig tudatára ébreszt, hogy közösséghez
tartozunk és közösségben élünk.