I. A tanító személyisége

1. Egy világi tanító sikeresen taníthat az osztályában, miközben megvetésre méltó módon él.

• Tanításának eredménye ugyanis szinte csak azon alapszik amit tud, és nem igazán azon, hogy milyen a személyes életében, milyen életet él.
• A keresztény tanítók esetében, így a szombatiskolai tanító esetében is a tanítói tudása elválaszthatatlan attól, hogy milyen a személyes példa adása.
• Ezért, ha nem él összhangban az általa hirdetett elvekkel, akkor nem számíthat maradandó eredményekre.

2. Az Isten művében tevékenykedő emberek egyikéről sem mondható el az, hogy ő született tanító.

• Egy embernek lehetnek született adottságai, de azt ki kell egészítenie szorgalmas tanulással és példaadó élettel
• Illetve a Szentlélek megítélése alapján lelki ajándékként is megkaphatja a tanítás ajándékát.
• Ennek az ajándék osztásnak, a tanításhoz szükséges lelki képességek elnyerésének viszont már előzménye is kell legyen az Istennel való közösségben és a szolgálatban.

3. A jó tanító nem elégszik meg a már elért eredményekkel, hanem állandóan kutatja és keresi a jobb módszereket, a jobb megoldásokat és a legjobb válaszokat.

• Ugyanis nem azért lettünk tanítók, mert már mindent tudunk, hanem azért, mert tudunk valamennyit, és emellett olthatatlan vágy él bennünk, hogy még többet ismerjünk meg.
• Ha tehát tanító lettél, akkor tanulónak is kell lenned állandóan.
• A szombatiskola tanítónak ismernie kell saját gyengeségeit, és tudnia kell, hogy az osztálya előtt csak Isten kegyelme által képes megfelelően megállni.

4. Az összes emberi tényezők közül, amik egy tanítót sikeressé tehetnek, legfontosabbnak a személyiségének befolyását és erejét kell tekinteni.

• Mindenkinek megvan a maga saját egyénisége és jellegzetessége, és ez mint egy sajátos légkör veszi körül az illető személyt, és öntudatlanul is befolyást árasztanak körülötte.
• Ezt az öntudatlan befolyást a Jézussal való közösség által pozitív módon megváltoztathatjuk és szabályozhatjuk.
• “Hogy másokat meggyőzhessünk a Krisztus kegyelmének erejéről, előbb meg kell ismernünk ennek az erőnek a szívünkre és életünkre gyakorolt befolyását. Az az evangélium, melyet mások megmentésére hirdetünk, legyen az az evangélium, amely megmenti a mi lelkünket is... Ha bűnösöket akarunk kiragadni a sebesen folyó árból, előbb saját lábunkat kell a sziklára, azaz Jézus Krisztusra helyezni.” (Tanácsok a szombatiskolai munkára: 99-100.)
• Jézus volt a legnagyobb tanító, ezért ebben is Ő kell legyen a példakép számunkra.
• Jézus mindig az aktuális emberi szükségletekhez alkalmazta tanításá-nak módját és tartalmát.
• Jézus példájából azt is meg kell értenünk, hogy tanítónak lenni nem egy eseményt jelent, hanem egy életformát vár el Isten tőlünk.

II. A tanítás gyakorlat szempontjai

1. Az Újszövetség bizonyságtétele szerint a tanítókat Isten adja, a tanítás ajándéka pedig a lelki ajándékok között szerepel. Róm. 12,6-7. Eféz. 4,11.

• Ennek ellenére nagyon fontos tudnunk, hogy a tanításban nem építhetünk csupán a természetes adottságainkra vagy a Lélek ajándékára, hanem folyamatosan képezni kell magunkat a tanítás tudományában.
• Isten felruházza ugyan az embert különböző képességekkel, de soha sem mentesíti a tanulással együtt járó erőfeszítések alól.

2. A tanításban nélkülözhetetlenek a célok és a módszerek minél tökéletesebb kiválasztása.

• A tanítónak mindig tudnia kell, hogy hová és hogyan szeretne eljutni a tanításban.
• A szombatiskola tanításban sokféle módszert alkalmaznak, amiknek egyik része jó, míg a másik nem alkalmas a szombatiskolai tanításhoz.
• Ismertető vagy oktató módszenek mondható az, amikor a tanító mindent elmond és megmagyaráz az osztályban.
• Társalgó módszernek nevezhető az, amikor a tanító jól elbeszélget az osztállyal, aminek lényege csak az, hogy viszonylag kellemesen és jól teljen el a tanulásra szánt idő.
• Számonkérő módszer az, amikor a tanító szinte vizsgáztatva kéri számon az osztálytól az aktuális tanulmány anyagot.
• Szemléltető módszer az, amikor a tanító olyan szemléltető eszközöket vesz igénybe, aminek segítségével a tanulók könnyebben és sokrétűbben érthetik meg a tanultakat.
  • Ilyen eszköz lehet egy példatörténet is.
• Kérdező módszernek nevezzük azt, ami nemcsak arra jó, hogy a tanító ellenőrizni tudja a tanulók tudását.
  • Ezzel a módszerrel képes felébreszteni az érdeklődésüket, ez gondolkodásra serkenti a résztvevőket, és a megértett ismereteket is hatékonyabban képes tudatosítani bennük.

3. Természetesen nincs egyedül üdvözítő módszer, ezért a jó tanító mindegyiket tudja alkalmazni a maga helyén, amikor éppen szükség van rá.

• A módszerek tehát változhatnak, és ezt a változást több dolog is befolyásolhatja.
• A tanító személye, egyénisége, képessége és tapasztalatai nagy mértékben befolyásolják, hogy melyik módszert részesíti előnyben.
• A szombatiskolai osztály összetétele, a terem adta lehetőségek szintén meghatározó tényezők a tanításban.
• Az osztály tagjainak összetétele ugyanilyen jelentős mértékben befolyásolják a tanítás módszerének megválasztását.
• A tanítónak figyelembe kell venni és alkalmazkodni kell a tagok életkorához, általános műveltségéhez, és az egyéniségükből adódó sajátos körülményekhez.
• Ugyanis vannak folyton vitatkozó tagok, akik mindenbe belekötnek, mindenkinél mindent jobban tudnak.
• Vannak figyelmetlen tagok, akik nem követik az osztály gondolatmenetét, ezért mindig másról beszélnek, mint az osztály.
• Vannak, akik nem tanulják a leckét, és ezért nem akarnak bekapcsolódni, némán ülik végig az egész tanulmányi időt.

4. A jó tanító bizonyára több módszert is alkalmaz egy alkalommal, aszerint válogatva azokat, amint éppen a tanítás körülményei megkövetelik azt tőle.

• Bár a tanító sokszor tudatosan választ módszereket, de az is előfordul, hogy ösztönösen alkalmazkodik a körülményekhez.
• A tanító esetenként úgy hajtja végre ezt a módszer váltást, hogy még ő sem figyel fel rá,
• Ez azért fordulhat elő, mert a tanítás során nem a módszerekre, hanem a tanulmány mondanivalójára és céljára figyel.
• Ez a körülmény azonban nem zárja ki azt, hogy a módszerek tudatos és körültekintő megválasztása és használata nagy mértékben növeli a tanítás hatékonyságát.

5. Ha minősíteni lehet a tanítási módszereket, akkor azt mondhatjuk, hogy a szombatiskolában a kérdező módszer a legjobb.

• A kérdés az a varázsvessző, amellyel a tanító megérinti és mozgásba hozza a tanulók gondolkodását.
• A szombatiskolában kérdések képezik a tanító teljes fegyvertárát.
• Minél jobban fel van szerelve, annál biztosabb a sikere.
• Ezért aki tanítani akar, annak meg kell tanulnia kérdezni.
• A szombatiskolában olyan nagy szükség van a jó kérdésekre, mint a fizikai életben a levegőre.
• A kérdezés a szombatiskola lélekzése.
• Aki tanítóként a szombatiskolában nem kérdez, az megöli a lecke átvételben az életet, mert a kérdés gondolkodásra késztet.
• Valaki egyszer azt mondta: “Gondolkodom, tehát vagyok”, azaz élek és létezem.
• Ha viszont nem gondolkodom, akkor megszűntem élni, létezni szellemileg.
• A szombatiskola életének megőrzése érdekében tehát a legjobb módszer a jól alkalmazott kérdezés, ezét ezt nagyon meg kell tanulnunk.

6. A szombatiskolában is alkalmazni kell a retorika három aranyszabályát.

• Olyan helyről taníts, hogy az osztály minden tagja lásson.
• Beszélj elég hangosan, érthetően és tisztán, hogy halljanak és értsenek.
• Beszélj röviden és lényegre törően, hogy értékeljék azt, amit mondasz.