SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Lelki ajándékok

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ámósz 3:7; 1Korinthus 12; 13; 14:27; Efezus 4:11-13; 1Péter 4:8-11

„Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok” (1Kor 14:1).

Az emberi testhez hasonlóan az egyház is egy egész, aminek sok tagja van; mind különböző szerepet, feladatot lát el, más-más ajándékkal rendelkezik. A szeretettel gyakorolt lelki ajándékok a Szentháromság Isten jellemét tükrözik és az egység érzetét erősítik.

Ezen a héten áttekintjük 1Korinthus 12-14. fejezetét, a lelki ajándékokról szóló tanítást. Ez a szakasz egy nagyobb egység része, amelyben Pál taglalja, hogy milyen az elvárt keresztényi viselkedés vallási keretek közt (1Korinthus 11-14. fejezet). Az apostolt legfőképpen az a probléma aggasztja, hogy az összejövetelek nem rendben zajlanak. Szerinte abban van a megoldás, hogy az egyház hasonlítható a testhez, amelynek tagjai különféle feladatokat látnak el, „Krisztus testének építésére” (Ef 4:12). Röviden: Isten azért adta a lelki ajándékokat az egyháznak, hogy a különbözőség által az egységet erősítse.

Pál bizonyára továbbra is észben tartotta a levél első négy fejezetében tárgyalt problémát, a klikkesedést, a viszálykodást. A gyülekezet tagjai közötti egyetértés hiányára a megoldást a Krisztusban való egységben látta. Most ezt a gondolatot viszi tovább, amikor felvázolja, hogyan érti a lelki ajándékok szerepét. Pál szerint a Krisztusban és a Lélekben való egység a szakadások elkerülésének egyetlen eszköze.

1Kor 12:1 versében a „pedig” szóval Pál új témát vezet be. A teológusok még vitatják, hogy itt „lelki ajándékokról” vagy „lelki emberekről” beszél, ugyanis a görög tón penumatikón mindkét fordítást megengedi. 1Kor 12:4 fényében a „lelki ajándékok” a valószínűbb, ugyanis az apostol ott világosan utal a lelki ajándékokra. 1Kor 12:2-3 versében rámutat: a Lélek első ajándéka az, hogy a hívő bátran Úrnak vallja Jézust. Amikor az Újszövetség korában valaki Úrnak nevezte Jézust, ezzel azt mondta, hogy nem a császár az úr (ApCsel 17:7; lásd még Jn 19:12, 15). Ezt a császári hatalom elleni lázadásnak tartották, amiért halálbüntetést szabhattak ki.

Jézus és Pál is kiemelte, hogy a Lélek ajándéka az Istenbe vetett hit – még az üldöztetéssel és a halálos fenyegetéssel szemben is. Valójában ez a legalapvetőbb ajándék. Nem meglepő, hogy 1Kor 13:13 felsorolásában az első helyen szerepel. A hit lelki ajándék, amit világosan mutat Pál kijelentése 1Kor 12:9 versében, ugyanakkor van még sok egyéb ajándék. Mindegyik szükséges, amit az is bizonyít, hogy a Szentlélek osztja ki különböző fajtáit, „mindenkinek külön, amint akarja” (1Kor 12:11).

Olvassuk el 1Kor 12:1-6 szakaszát! Mire kerül a hangsúly ebben a részben?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A „különbség” szó kiemeli az ajándékok sokféleségét. Amit 1Kor 12:1 versében Pál „lelki ajándékokként” nevez meg, azt a 4-6. versekben tovább boncolja, három, különböző szögből nézve: „ajándékok” (khariszma), „szolgálatok” (diakonia) és „cselekedetek” (energéma). E szavak mást jelentenek, de a szakasz párhuzamossága miatt fontos, hogy ne húzzunk közöttük éles határvonalat. Azt is figyelembe kell venni, hogy a lelki ajándékok a háromszemélyű egy Isten jelleméből kiindulva az egység erősítését szolgálják (lásd még Ef 4:8-11). A Lélek adja az ajándékokat, ugyanakkor a keresztények Istentől kapnak erőt Krisztus szolgálatára a hívők közösségében (1Kor 12:5-6). Minden hívő egyénileg kap ajándékot (1Kor 12:11), és ezek egyaránt a hívők közösségének közös javát szolgálják.

Figyeljük meg ismét, milyen hangsúlyt helyez Pál az egységre! Miért olyan fontos ez az egyház számára?

Az egység szóhasználatával 1Kor 12:4-6 verseiben találkozunk („ugyanaz a Lélek”, „ugyanaz az Úr”, „ugyanaz az Isten”), amit azután jobban kifejt a 12. fejezet többi része. Ezt bizonyítják azok a fordulatok is, mint pl. „egy és ugyanaz a Lélek” (1Kor 12:11), „a test egy” (1Kor 12:12), „egy test” (1Kor 12:12, 13, 20), „egy Lélek” (1Kor 12:13 [kétszer]) és „ugyanarról gondoskodjanak egymásért” (1Kor 12:25).

Az egység fogalma mellett Pál olyan kifejezésekkel emeli ki Krisztus teste tagjainak a különbözőségét, hogy „sok tagja” (1Kor 12:12, 20), „mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg” (1Kor 12:13), „nem egy tag, hanem sok” (1Kor 12:14), „az egész test” (1Kor 12:17), „egyenként mindegyiket” (1Kor 12:18, ÚRK), „a test… tagjai” (1Kor 12:22-23) és „mindegyik tag” (1Kor 12:26, ÚRK). Az egységre és a különbözőségre is helyezett hangsúly jelzi, hogy a lelki ajándékok célja a különbözőség általi egység elősegítése.

A különbözőségben megnyilvánuló egységnek Isten jellemét kell tükröznie. Az Atya egy személy, a Fiú egy másik személy, a Szentlélek pedig a harmadik, akik megőrzik saját személyiségüket, miközben együttműködnek az egyház építéséért és a misszióra való felkészítéséért (1Kor 12:4-6; Ef 4:11-13).

Olvassuk el 1Kor 12:12-31 szakaszát! Miért igen találó kép a sok tagból álló test az egyház és tagjai ábrázolására?

1Korinthus 12 egyik központi gondolata, hogy a test tagjai ugyan egyénileg annyira különböznek egymástól (1Kor 12:15-20), de mind függnek egymástól (1Kor 12:21-26). A láb a szemre hagyatkozva tudja, hogy merre menjen, a szem pedig nem érinthet meg semmit, arra a kéz képes. Az is csupán látszat, hogy egyes tagok gyengébbek (1Kor 12:22), „kevésbé nemesek” (1Kor 12:23, RÚF), hiszen mindre szükség van (1Kor 12:22).

Sajnálatos módon a korinthusiak hajlamosak voltak bizonyos ajándékokat nagyra értékelni, míg másokat mellőztek. Ezt a hibát kiigazítandó hívta fel a figyelmüket Pál a szeretetre, mint ami „a legkiválóbb” út (1Kor 12:31, ÚRK). Vagyis Istennek tetsző minden ajándék, amit bölcsen és szeretettel használnak.

Nézzük meg az ajándékok listáját Róm 12:6-8, 1Kor 12:8-10, 28 és Ef 4:11 verseiben! Mi a te ajándékod? Hogyan használhatod Krisztus testének építésére?

„A szeretet nem a sok ajándék egyike, hanem az eszköz, amely által minden ajándék eléri végső célját” (Carl P. Cosaert cikke: „1Korinthus”, Andrews Bible Commentary: New Testament. Berrien Springs, MI, 2022, Andrews University Press, 1643. o.).

Olvassuk el 1Kor 13:1-7 és 1Pt 4:8-11 verseit! Mi a szeretet szerepe a lelki ajándékok összefüggésében?

1Korinthus 13. fejezete arra tanít, hogy a lelki ajándékokat csak szeretettel lehet jól használni. Ezt a fejezetet a 12. fejezetben említett ajándékokra utalva kezdi Pál, és kihangsúlyozza, hogy szeretet nélkül értéktelenek. Szeretet nélkül tehát mit sem ér a tudás (1Kor 12:8) és a hit (1Kor 12:9), még ha akkora is, hogy „hegyeket mozdíthatok ki a helyükről” (1Kor 13:2, ÚRK). A nyelveken szólás képessége szeretet nélkül (1Kor 12:10, 28, 30) csak anynyit ér, „mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom” (1Kor 13:1, ÚRK). Éppen így még a prófétálás fontos ajándékának sincs jelentősége szeretet nélkül (1Kor 13:2).

1Kor 13:4-7 verseiben Pál arra összpontosít, hogy mi szeretet, és mi nem az; pontosabban mit tesz és mit nem tesz a szeretet. A szeretet jellemzésére kiválasztott szóval azt érzékelteti, hogy nem annyira érzés, mint inkább cselekedet, gyakorlat. Tehát felsorolja, hogy a szeretet 1) türelmes; 2) jóságos; 3) együtt örül az igazsággal; 4) mindent elfedez; 5) mindent hisz; 6) mindent remél; 7) mindent eltűr. Viszont a szeretet 1) nem irigykedik; 2) nem kérkedik; 3) nem fuvalkodik fel; 4) nem viselkedik bántóan; 5) nem keresi a maga hasznát; 6) nem gerjed haragra; 7) nem rója fel a rosszat; 8) nem örül a hamisságnak.

Ez a tizenöt ige biztos útmutatónak számít az ajándékok helyes gyakorlásához. Érdemes megjegyezni, hogy az igazi szeretet bemutatását éppen 1Korinthus 12. és 14. fejezete közé helyezi, ahol a lelki ajándékokat érintő konfliktussal foglalkozik. Valóban a szeretet a kulcsa a lelki ajándékok bölcs használatának. Továbbá a szeretetet a hit és a reménység mellé helyezi, „ezek között pedig a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13:13).

Miért kap a szeretet központi szerepet a hitünkben? Hogyan lehetne jobban tapasztalni Isten szeretetét annál, mint amikor imádkozva igyekszünk ezt tükrözni mások felé?

Mi a helyzet a nyelveken szólással? Összhangban azzal, ahogyan ez az ajándék megjelenik másutt a Bibliában (Mk 16:17; ApCsel 2:1-13; 10:44-48; 19:6), 1Korinthus levelében is valószínűleg olyan képességet jelent, amit a Lélek ad.

Pál a nyelveken szólás ajándékát a lelki ajándékok felsorolásában említi 1Kor 12:8-10 verseiben (lásd még 1Kor 12:28, 30; 13:1, 8), és a 14. fejezetben többször is utal rá. A görög glóssza („nyelv”) húsznál is többször jelenik meg 1Korinthus 12-14. fejezeteiben, csak a 14. fejezetben tizenötször. Ezek mellett a görög heteroglósszosz („más nyelv”) is előfordul 1Kor 14:21 versében. A nyelvek ajándékára vonatkozó utalások nagy száma sejteti, hogy Pál számára különösen fontos ez a kérdés. Ennek az ajándéknak a helytelen használata felfordulást és zavart okozott az istentiszteleteken (1Kor 14:23, 27, 33, 40).

Olvassuk el 1Kor 12:10, 30 és 14:5, 13, 26-27 verseit! Milyen konkrét útmutatást fogalmazott meg Pál a nyelvek adománya tekintetében?

A nyelveken szólás ajándékának azért kell kéz a kézben járnia a magyarázattal, mert érthetőnek kell lennie (1Kor 14:9), máskülönben nincs haszna (1Kor 14:6). Ez magyarázza, hogy miért helyezett Pál olyan nagy hangsúlyt a magyarázatra és a megértésre. Nyilvánvaló, hogy nem magát az ajándékot kritizálja, hanem amint majd a holnapi részben látjuk, azt, amilyen túlzóan kiemelték a korinthusiak, és ez a prófétaság ajándékának elhanyagolásához vezetett. Ennél a pontnál fontos megjegyezni: Pál kívánta ugyan, hogy minden korinthusi tudjon nyelveken szólni (1Kor 14:5), de nem számított rá, hogy ez meg fog történni (1Kor 12:10). Tehát az a gondolat, miszerint „mindenkinek kell nyelveken szólnia, mielőtt mondhatná, hogy részesült a Szentlélek keresztségében, valójában elferdíti azt a tanítást, amit Pál 1Korinthus 12. és 14. fejezetében adott” (Raoul Dederen: Handbook of Seventh-day Adventist Theology. elektronikus kiadás, Commentary Reference Series, 12. köt. Hagerstown, MD, 2001, Review and Herald Publishing Association, 620. o.).

Vannak olyanok a gyülekezetedben, akik más nyelveken is beszélnek? Hogyan tudják ezt a képességüket felhasználva másokkal is megismertetni Krisztust? Ennek fényében valójában mit jelent a nyelvek adománya, amiről Pál beszél?

Pál a lelki ajándékokról szóló beszédében fontos helyet biztosít a prófétaság ajándékának. Érdekes, hogy általában a prófétaság ajándékát a nyelvek adománya előtt említi (1Kor 12:10, 28; 13:8). A nyelvek adománya csak akkor kerül előre, amikor azt akarja kiemelni, hogy a prófétaság ajándékához képest viszonylag kevésbé fontos (1Kor 14:4, 5, 6, 22).

Olvassuk el 1Kor 14:3-4, valamint Ef 4:11-13 verseit! Mit mondanak ezek a szakaszok általában a lelki ajándékok céljáról, illetve konkrétan a prófétaság ajándékáról?

A lelki ajándék célja, hogy építsen, figyelmeztessen és vigasztaljon (1Kor 14:3; vö. ApCsel 15:32). Ez azt sejteti, hogy a prófétálás nem annyira a jövőt mondja meg, inkább arra mutat, hogyan éljünk a jelenben. A görög prophéteuó szó jelentheti azt, hogy „előre megmond valamit” vagy azt is, hogy „valaki más nevében mond valamit”. Az első jelentésre példa ApCsel 2:29-31 (vö. Ám 3:7), ahol az a magyarázat Dávid próféta voltára, hogy „előre látta”. A második esetben ApCsel 15:32 verse Júdást és Szilászt prófétának nevezi. „Prófétai” tevékenységük abból állt, hogy „sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket” (ÚRK).

Ef 4:11-13 verseiből megtudjuk, hogy a lelki ajándékok nem szűntek meg az apostoli kor végén, megmaradnak a végidőig (ApCsel 2:39). Azonban ha valaki prófétának mondja magát, a Szentírás alapján kell elbírálni az állítását. Általánosságban véve négy feltételnek kell eleget tennie. Az első, hogy a nem feltételes próféciáknak mindig teljesülni kell (5Móz 18:22; Jer 28:8- 9). Másodszor, az üzenetnek egyeznie kell korábbi próféták kijelentéseivel (5Móz 13:1-3; Ézs 8:20). Harmadszor, a próféta életének tanúskodnia kell Krisztus iránti elkötelezettségéről (1Jn 4:1-3). Negyedszer pedig, ahogy Jézus mondta, a hamis prófétákat a gyümölcseikről ismerhetjük meg (Mt 7:15-20), és ez éppúgy vonatkozik az igaz prófétákra is.

A jelenések könyvében az áll, hogy a maradék egyház meghatározó jellemzője a prófétaság ajándéka (Jel 12:17; 19:10). Hetednapi adventistaként hiszszük, hogy Ellen White megkapta a prófétaság ajándékát, ami tükröződik az írásaiban.

Soroljuk fel, mi minden indokolja, hogy hittel tekintsünk Ellen G. White prófétai ajándékára! Maradnak még kérdések a szerepét és a tekintélyét illetően

„Induljanak el az emberek, dolgozzanak, bízva az Úrban, és Ő velük tart, meggyőzi és megtérésre vezeti a lelkeket. Az egyik munkás jól beszél, a másik tehetségesen ír, a harmadik őszintén, buzgón, szívből imádkozik, más pedig az éneklés ajándékát kapta. Van olyan is, aki különös erővel, világosan tudja magyarázni Isten Igéjét. Minden ajándéknak erővé kell válnia Isten szolgálatában, mert Ő együttműködik a munkásaival. Az egyiknek Isten a bölcsesség beszédét adja, a másiknak az ismeretet, a harmadiknak a hitet, de mind ugyanannak a Fejnek a vezetése alatt dolgoznak. Az ajándékok különbözősége a különféle feladatok ellátásához vezet, »de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz« (1Kor 12:6, RÚF). Senki ne vesse meg az úgymond kisebb ajándékokat! Mindannyian induljunk dolgozni! Senki ne kulcsolja össze a kezét hitetlenül, arra gondolva, hogy úgysem tehet nagy dolgot! Ne magadra tekints, hanem a Vezetőre! Alázattal, őszintén és szeretettel tedd meg azt, ami módodban áll” (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1906. április 12.)! „Mindannyiunknak szükségünk van mások gondolataiból származó segítségre. Isten nem csak a mi elménkben munkálkodik. A különböző embereknek adott, sokféle ajándék célja, »hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére« (Ef 4:12, RÚF)… Mindig lesznek akadályok előttünk, de kövessük Vezetőnket, és összefogva, kéz a kézben nézzünk szembe a nehézségekkel” (Ellen G. White: The Upward Look. 141. o.)!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Gondolkodjunk még tovább a prófétaság ajándékáról! Miért fontosabb a prófétálás a meg nem magyarázott nyelveknél? Ha szükséges, olvasd el újból 1Korinthus 14. fejezetében Pál érveit!

2)    A csoportban beszélgessünk Ellen G. White életéről és szolgálatáról! Egyházunk miért vallja, hogy benne valóban megnyilvánult a prófétaság ajándéka? Milyen nagy áldásokat nyert egyházunk ennek az ajándéknak a révén? Hogyan élvezhetjük a legjobban ezeket? Milyen kihívásokkal szembesülünk közben?

3)    Gondolj három vagy öt emberre, akik őszintén szeretnek! Honnan tudod, hogy igazi a szeretetük? Ennek alapján vajon miért foglalkozott Pál annyit a szeretettel, amikor a lelki ajándékokról szólt?

4)    Valóban fontos a szeretet, de miért nem lehet csak ennek az egy feltételnek az alapján megítélni, hogy valaki igazat mond-e, és érdemes- e hallgatni rá?

STEFURA ERZSÉBET:

GONDOLATOK ISTEN IGÉJÉRŐL

Ömölj át szívemen, vájj medret benne, szent Ige-folyó!

Érezzem, fájjon, alázzon, míg felmagasztal e jó!

Vonulásod tartson végtelen, hiszen végtelen vagy!

Lelkem simul, de énem lázad, makacs. El ne hagyj!

Bűneim temesd a folyó medre alá, Mesterem,

hadd legyen eltemetve rossz tegnap-életem!

Legyek irgalmas hordozója gyönge csónakoknak,

ne essenek prédául sötét indulat-haboknak!

Ne legyek örvény, csapda, sekély víz, mocsaras hínár!

Tükör legyek, melyben a vétkes önmagára talál,

s hadd mondja: Áldott folyó! – Engem ne lásson meg!

Minden dicsőség a Tied! Én álljam a helyemet,

úgy, mint kezed nyomán alakultam engedelmesen,

hogy a béke-folyón arcod ragyogjon fenségesen!