SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Megtérés és bűnbocsánat

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 34:1-10; Ézsaiás 61:10; Hóseás 6; Máté 22:1-14; Apostolok cselekedetei 3:18-19; Róma 6:23

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9).

Oly távolinak tűnt az ígéret földje a pusztában a felhőoszlop lábánál táborozó izraeliták számára. Mózes eltűnt a vastag felhőrétegben, ami a Sínaihegy tetejét napokkal korábban elborította. Biztos nem is él már a vezetőjük, gondolták, ha nem halt éhen ennyi idő alatt, az emésztő tűz a hegytetőn biztosan végzett vele. A keverék nép (az izraeliták és az egyéb népek, akik kijöttek velük a kivonuláskor) nyugtalanná és türelmetlenné vált, készen arra, hogy elinduljon a tejjel és mézzel folyó föld felé. Bár ugyanezek az emberek néhány nappal korábban ünnepélyes szövetséget kötöttek Istennel, miszerint engedelmeskedni fognak neki, egy képre vágytak, ami az Istenüket kiábrázolja, amit láthatnak. Ezért összegyűltek Áron sátra körül, és azt követelték tőle, hogy készítsen nekik bálványszobrot. Mivel féltette az életét, Áron engedett a kérésnek. 2Mózes 32–34. fejezetében láthatjuk, hogyan teljesedik ki a történet.

Ez a történet csak egy azok közül, amelyeket a Szentírásban a megtérés és a megbocsátás témájáról írtak, ami a heti témánk. Tartsd emlékezetedben a heti aranyszöveg üzenetét, miközben a napi leckéket tanulmányozod! Valóban elkövetünk bűnöket, de Jézus kereszthalálának és a megváltási tervnek köszönhetően a bűnbocsánat elérhető a bűnbánó és bűneit őszintén megvalló ember számára.

Nagyon sűrű hét volt. Noha tudta, hogy még rengeteg a tennivaló a szombat beállta előtt, a sürgető feladatok felemésztették a fontosakat, és mire észbe kapott, a nap már le is nyugodott. A család együtt költötte el a különleges péntek esti vacsorát, és közösen vettek részt az áhítaton. Amikor azonban eljött a szombat reggel, és korán felébredt, akaratlanul is észrevette a piszkos fürdőszobát, amit gyorsan át is törölt. Aztán látta, hogy kisfia bevizelt, így az ágyneműt a többi ruhával együtt bedobta a mosógépbe. Miközben a reggelit készítette a családnak, rájött, hogy nincs desszert az ebédhez, ezért gyorsan sütött egy banánkenyeret. Látta, hogy a férjének ki kell vasalni egy inget, amiben a gyülekezetbe megy, így azt is megcsinálta, majd összehajtogatott néhány ruhát és kivitte a szemetet. De hirtelen szíven ütötte a gondolat – ez a szombat napja, a nap, amit mindennél jobban szeret: „Én mégis ilyesmit csinálok, hagyom, hogy ezek elvonjanak attól, amiről a szombat igazából szól, Istentől, akihez e napon közelebb tudok húzódni.” Egy pillanatra elméje igazolást igyekezett fabrikálni ahhoz, amiket tett – mindezt tényleg meg kellett csinálni. Tényleg? Rájött, hogy pont úgy tett, mint Márta, aki „a felszolgálás körüli teendőkkel volt elfoglalva” (Lk 10:40, ÚRK), miközben az Ige Jézusa visszhangzott a gondolataiban: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha” (Lk 10:41-42, ÚRK). A jó rész! Ülni Jézus lábánál, akit oly mélyen szeretünk, nemcsak szombaton, hanem mindennap. Ő ma reggel nem ezt a részt választotta. Szerette Istent, mégis oly könnyű volt elfelejteni, hogy Ő a szombatot az idő ajándékaként készítette számára, hogy a kapcsolatukat erősítsék. Csendes sírás fogta el, amint ezen gondolkodott a konyhában állva. Ennek a kis történetnek nem az a célja, hogy figyelmünket arra irányítsa, mit szabad és mit nem szombaton. Sokkal inkább emlékeztető kíván lenni, miért fontos tisztában lenni azokkal a dolgokkal, amelyek gyengítenek minket, amelyek megtörik az Istennel kialakított kapcsolatunkat. Amikor a szívünk megtelik a bűn és az Istentől elválasztottság fájdalmával, és Istenhez kiáltunk, Jézus nagyon közel van (Zsolt 53:3). Vérfoltos kezében fehér ruhát tart. Látja a megtérő könnyeit, és leveszi róla a szennyes ruháit, majd az igazság tiszta ruhájába öltözteti. Tisztasága elfedi bűneinket – teljesen és tökéletesen. Megmoshatjuk ruháinkat vérében (Jel 7:14).

Krisztus igazsága mennyire fontos számunkra? Miként jeleníti meg ezt Ézs 61:10, 64:5 és Zak 3:4 verse?

Amint elgondolkodott a közötte és felesége között kialakult érzelmi távolságról, tudta, hogy rosszat tett. Goromba és kíméletlen volt, olyanokat mondott, amiket azóta megbánt. Mégis arra gondolt a következő pillanatban, hogy a felesége vajon nem érdemelte meg, legalább részben? Ismerős a gondolatmenet? Gyorsan át lehet kapcsolni a bűntudat érzéséből a gondolataink és cselekedeteink igazolásába. Nem mindig könnyű bocsánatot kérni, amikor rossz fát tettünk a tűzre, miközben ez olyan fontos, ha vissza akarjuk építeni és meg akarjuk erősíteni a kapcsolatainkat. Mindez ránk és Istenre is igaz. A Szentlélek gyakran arra késztet, hogy elkövetett bűneinkre gondoljunk. A szívünk megindul az emlékeztetők hatására, azonban olyan könnyű elhallgattatni azt a halk, gyenge hangot, amikor igazoljuk magunk előtt, miért cselekedtünk mégis úgy, ahogy. A Szentlélek egyik szerepe, hogy „megfeddi a világot bűn… tekintetében” (Jn 16:8). Micsoda rendkívüli ajándék ez Istentől (Lk 11:13), hiszen éppen erre van szükségünk, hogy csökkentsük a távolságot, amely lopva egyre inkább közénk és Isten közé áll, ahogy haladunk az úton.

Olvasd el Hóseás 6. fejezetét! Mit veszel észre leginkább abban, ahogy Isten bemutatja önmagát a megtérésre szólító felhívásában?

Gondolkodj el a Szentlélek szerepéről a Szőlőtőkébe való beoltás folyamatában (Jn 15:4)! „Gyakran bánkódunk amiatt, hogy bűnös tetteink kellemetlen következményekkel járnak ránk nézve, ez azonban nem bűnbánat. A bűn miatti igazi szomorkodás a Szentlélek munkájának gyümölcse. A Lélek elénk tárja a hálátlan szívet, amely megbántotta, megszomorította a Megváltót, és töredelmesen a kereszt lábához vezet bennünket. Minden bűn újra megsebzi Jézust… sírunk bűneink miatt, amelyek szenvedést okoztak neki. Az ilyen sírás a bűn megtagadásához vezet” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2004, Advent Kiadó, 246. o.). Az az igazság, hogy nem növekedhetünk az Istennel való kapcsolatunkban, amíg a magunk választotta, becsben tartott bűneink közénk állnak. Mindannyian híjával vagyunk Isten dicsőségének, de megtérhetünk (és meg is kell térnünk) bűneinkből, amikor a Szentlélek eszünkbe juttatja azokat (Ef 4:30).

Mikor hallottál utoljára feddést vagy megtérésre hívást a Lélektől? Mit válaszoltál rá? Most tölts el némi időt imában, kérve Istent, hogy lágyítsa meg a szívedet, illetve tegye nyitottá a füledet arra, amit a héten hallatni akar veled!

A szekuláris világ folyton a függetlenség, engedékenység és önfényezés üzeneteivel bombáz bennünket, amelyek éppen ellentétei Isten országa alapelveinek. Érdekes módon nagyon hasonlóak Keresztelő János és Jézus első feljegyzett szavai a Bibliában. János azt mondta: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa” (Mt 3:2). Jézus pedig így szólt: „Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1:14-15, ÚRK; lásd még Lk 24:46-47). János és Jézus is hívta a hallgatóit, hogy térjenek meg, mert közeleg Isten országa. Lehetséges, hogy ez az üzenet mit sem veszített az aktualitásából napjainkban sem?

Olvasd el ApCsel 3:18-19 verseit! Miért annyira fontos a megtérés a lelki növekedés folyamatában? Mit jelent a „felüdülés ideje”?

Isten kedvessége és jósága váltja ki bennünk a bűnbánatot (Róm 2:4). Ez két lépésből áll: 1) őszinte fájdalom és szomorúság érzése a bűneim miatt; 2) határozott döntés arról, hogy szakítok a bűnnel. A Bibliában a bűnbánat szinte mindig kapcsolódik a bűnbocsánathoz. Mi őszintén megtérünk, Isten pedig megbocsát. Hadd adjak két példát: 1Jn 1:9 és Jel 3:19. „Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (2Pt 3:9, ÚRK). Miközben készülünk Krisztus második eljövetelére, Isten időt ad, hogy megtanuljuk helyreállítani a kapcsolatunkat vele. Jézus szenvedett, meghalt, majd feltámadt, így amikor megtérünk, kegyelme csodát tesz az életünkben. A világ azt mondja, hogy nem kell megváltozzunk, ezzel ellentétben Isten arra kér, térjünk vissza hozzá és higgyünk benne (ApCsel 20:21), életünket minden téren helyezzük a kezébe, hogy jellemünket „megmetszegethesse”, gyönyörű, új formát adhasson neki, amely Őhozzá hasonló és róla tesz bizonyságot (Jn 15:2, 8). Ekkor növekedni fogunk és gyümölcsöt termünk, ami összhangban van a megtéréssel (Mt 3:8). „Nem őszinte az a bűnbánat, amely nem eredményez teljes megújulást. Krisztus igazságossága nem köpeny, amellyel eltakarhatók a meg nem vallott és el nem hagyott bűnök; sokkal inkább egy olyan életelv, amely átalakítja a jellemet és a magatartást befolyásolja” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2004, Advent Kiadó, 466. o.).

A megtérés életre vezet (ApCsel 11:18), és az Istenben való növekedés elengedhetetlen tartozéka. Melyik rész jelenti a legnagyobb kihívást számodra ebben a folyamatban: önmagad alávetése, a megtérés, engedni Istent, hogy „megmetszegessen”?

Amikor érezzük bűneink súlyát és engedjük, hogy a Szentlélek a kereszt lábához vezessen, kérhetjük Isten bocsánatát, tudva azt, hogy „Irgalmas és könyörülő az ÚR, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelme” (Zsolt 103:8, ÚRK). Ugyanez a vers Isten szájából is elhangzott, nemsokkal azután, hogy a választott nemzet megszomorította (2Móz 34:6).

Olvasd el 2Móz 34:1-10 verseit! Milyen létfontosságú igazsággal találkozunk itt?

_____________________________________________________________

Az Úr kegyelmes, irgalmas, késedelmes a haragra és bőséges a kegyelmében. Pontosan ez az oka annak, hogy miért halt meg Jézus a kereszten – így a kapcsolatunk Istennel újra helyes mederbe kerülhet.

Ez történik, amikor készek vagyunk felismerni és bevallani bűnünket; amikor azt mondjuk: „Ó, Uram, íme, újra itt vagyok, »Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek«” (Lk 18:13)! Ekkor Jézus – aki már bennünk és értünk dolgozik a Lélek által, még mielőtt hozzá kiáltottunk volna – látja a terheket, amelyeket hordunk, és leveszi a vállunkról. Terheink lekerülnek rólunk a Golgotán, és Jézus nagyon közel van, amikor hozzá térünk, sőt már előtte keres minket a jó Pásztor, az ajtóban áll és kopog (Jel 3:20). Ne tartózkodjunk távol a kereszttől, csak messziről szemlélve Istent! Fussunk Jézushoz, hogy bűneinket és terheinket az Ő igazságára cseréljük (Zak 3:4)!

Olvasd el lassan a következő verseket! Írd le a saját szavaiddal, mit mondanak neked Isten kegyelméről!

_____________________________________________________________

 „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm 6:23).

„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem, hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5:20-21, ÚRK).

„Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5:8, ÚRK).

A szép ruha igen gyakran a viselője gazdagságára mutat világunkban. Egyesek azt mondják: „Azért öltözöm így, hogy megmutassam, ki vagyok.” A menny szemében azonban elhomályosul minden az Istennel való kapcsolatunkon kívül (Mt 6:19-21). Jézus tökéletes igazságának köntöse kell, hogy betakarja, elfedje személyiségünket.

Olvasd el a példázatot Mt 22:1-14 szakaszában, amelyben Jézus mindezt elmagyarázza! Milyen üzenetet találsz a példázatban?

_____________________________________________________________

Az esküvői ruha nélkül megjelent embert Jézus „barátomnak” nevezte, és annak ellenére, hogy ő nem felelt, bizonyára volt közöttük kapcsolat. A férfi biztosan tudott a köntösről, csak úgy döntött, nem veszi fel. Jézus jelleme tökéletes és hibátlan, és felajánlja mindenkinek, „hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba” (Jel 19:8), amelyen nincs „szennyfolt vagy ránc vagy valami hasonló” (Ef 5:27, ÚRK).

A fehér ruha „Krisztus igazsága, hibátlan jelleme, amelyben hit által mindenki részesül, aki elfogadja Krisztust személyes Megváltójaként” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 2010, Advent Kiadó, 212. o.).

Ádám és Éva lágy fénnyel tündöklő fehér ruhát viselt a bűnbeesés előtt. Miután viszont vétkeztek, rájöttek, hogy meztelenek (1Móz 3:7), és a fügefa leveleiből készítettek öltözett maguknak. Ezután Isten az általuk készített „ruhát” állati bőrökre cserélte le. Az új ruha áldozati állatok bőréből készült. Hasonlóképpen, amikor elfogadjuk Jézus áldozatát, az általa felkínált igazság köntösét vesszük át. „Szégyellve mezítelenségüket, egymáshoz varrt fügefalevelekkel próbálták a mennyei öltözéket pótolni… Az ember nem találhat ki semmi olyat, amivel ártatlanságának elvesztett palástját helyettesíthetné. Akik Krisztussal és az angyalokkal együtt ülnek a Bárány menyegzői vacsoráján, nem viselhetnek fügefalevél öltözéket, sem köznapi ruhát. Csak a Krisztus által kínált ruha teheti az embert alkalmassá arra, hogy megjelenjen Isten előtt. Ezt az öltözéket – saját igazságának palástját – helyezi Krisztus minden bűnbánó, hívő lélekre” (i. m. 213. o.).

Beszéljük meg: Mindennap fel kell öltenünk Krisztus igazságának palástját. Mit jelent ez a valójában? Hogyan lehet megtenni?

A Biblia gyakran használ a mezőgazdaságból vett képeket a lelki állapotunk bemutatására. Hós 10:12 jó példa a héten tanultak elmélyítésére: „Vessetek magatoknak igazságot, akkor kegyelmet arathattok! Szántsatok magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az URat, amíg eljön, hogy az igazság esőjét adja nektek” (ÚRK).

Vetünk, aratunk, feltörjük a kemény talajt és keressük Istent, hogy közel kerüljünk hozzá. A talajt, a szívünket elő kell készíteni az érkező esőre (Szentlélek). Isten megadhatja nekünk a vágyat, hogy előkészítsük a talajt, de a kapcsolat Istennel végső soron partneri viszony (lásd Fil 2:12-13). Fejünket felé kell fordítanunk, kezünket felé nyújtva és ragaszkodva hozzá. Ő ekkor munkálkodik bennünk, hogy a többit elvégezze.

A következő szakasz jó példa arra, hogy mit jelent az Istenhez való ragaszkodás: „Saját szemetekkel láttátok, amit az ÚR Baal-Peór miatt cselekedett: hogy mindazokat, akik Baal-Peórt követték, kipusztította közületek az ÚR, a ti Istenetek. Ti pedig, akik ragaszkodtatok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek mindmáig” (5Móz 4:3-4, ÚRK).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.  „És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól” (Mt 6:13). Jézus kifejezetten arra tanította követőit, hogy ekképpen imádkozzanak. Vajon mi követjük-e ezt a gondolatmenetet imáinkban? Mennyire megszokott, hogy a kísértéssel és a bűnnel szembeni védelemért imádkozunk?

2.  Hogyan beszélnél Krisztus igazságának palástjáról, erről a drága ajándékról annak, aki nem hisz?

3.  Miként kapcsolódik Krisztus igazságának palástja a szentély tanához, amely pedig minden elemében Istenről szól, megbocsátásáról és megtisztításáról, amelyet a megtért bűnös nyer? Értjük-e ennek az üzenetnek a nagyszerűségét és gazdagságát, és ha igen, mennyire?

ÖSSZEFOGLALÁS: Életbevágóan fontos része az Istennel való kapcsolatunk felvirágzásának, hogy a Szentlélek ösztönzésére válaszként beismerjük bűneinket és alávessük énünket neki. Az emberi életet leghatásosabban átformáló tapasztalat az a tudat, hogy teljes bűnbocsánatot kaptunk, és bűneinket Jézus igazságának köntöse egészen elfedi. Nemcsak azt érezzük ezáltal, hogy könnyebbé válunk lekerülő bűneink terhétől, de azt is, hogy Isten szeretete egyre közelebb von bennünket magához. Mindez Istenhez köt, megerősít lelkileg és viszontszeretetre késztet bennünket minden idegszálunkkal.

JÁMBOR-SZABÓ ÉVA:

EGYSZERŰ KÉPLET

Egyszerű képlet az élet

jelölt utadon engedelmességed

a dolgod csupán annyi

szeretve a legtöbbet adni

_____________________________________________

REGGEL VAN

Reggel van, jövök hozzád,

imámban magadhoz vonsz.

Ne engedj Uram! Csak el ne engedj!

Csak el ne engedjelek valahol!

Harcba indulok Veled ma is,

Igédet ma is elnyerem,

hogy ebben a nagy küzdelemben

szívem csatát nyerhessen!

Reggel van, jövök hozzád,

imámban magadhoz vonsz.

Ne engedj Uram! Csak el ne engedj!

Csak el ne engedjelek valahol!