SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Istenismeret

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:1; 2:7; 3:1-5; 3Mózes 20:26; 1Sámuel 2:2; Máté 1:23; 28:20; 1János 4:7-19

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17:3).

Isten jellemének világos megértése alapvető ahhoz, hogy erős kapcsolatunk lehessen vele. Ezért a héten alaposan megvizsgáljuk, mit mond a Biblia Isten jelleméről, emlékezetünkben tartva állandóan, hogy „Isten félreismerése sötétségbe borítja a földet. Az ember elfelejti, hogy milyen Isten jelleme. Félreérti és félremagyarázza. Olyan üzenetet kell hirdetnünk, amelynek fénye megvilágosít és ereje megment. Isten jellemét be kell mutatnunk. A világ sötétségében sugároznunk kell dicsőségének fényét, jóságának, irgalmának és igazságának világosságát... a világnak kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten jellemének – a szeretetnek – megláttatása” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 287. o.).

Lehetetlennek tűnik, hogy pontosan leírjuk, kicsoda Isten, ezért a legtöbb, amit tehetünk, hogy rámutatunk arra, mit mond róla a Biblia. Habár sosem fogunk mindent felfogni jelleméről, különösen nem mostani helyzetünkben, imádkozzunk azért, hogy a vele és szeretetével kapcsolatos tudásunk mélyüljön, hogy végül egyre közelebbi kapcsolatban akarjunk élni vele, sugározhassuk szeretetét és jellemét mások felé!

A Biblia kínálja a legigazabb, legtisztább és legkövetkezetesebb képet Istenről. Az egész Biblia célja, hogy félrehúzza a nem látszó fátylat a mi látható világunk és Isten láthatatlan világa között; hogy megmutassa, honnan jövünk és hová tartunk, kinek a felügyelete alatt létezik minden, és milyen is Ő valójában. Mózes első könyvétől A jelenések könyvéig az egyetlen igaz Istenről olvasunk, aki a Biblián és Jézus Krisztus munkásságán keresztül ismertette meg magát, aki nem más, mint a földre született Isten. Olvashatunk Isten mindenhatóságáról (Jób 1:12), mindentudásáról (Ézs 46:9-10), igazságáról (Ézs 30:18), irgalmáról (5Móz 7:9), szeretetéről, kedvességéről és türelméről felénk (Róm 2:4), bölcsességéről (1Kor 2:7), kegyelméről (2Kor 12:9), megbocsátásáról (Mt 6:14), velünk kapcsolatos akaratáról (Jer 29:11), az erejéről, amely képes legyőzni a halált (Jn 11:25), királyságáról (Zsolt 47:9), örökkévalóságáról (5Móz 33:27), és sok más jellemzőről, amely mind-mind elég okot ad arra, hogy szeressük Őt és befogadó kapcsolatban éljünk vele. Minél többet tudunk arról, ki is Ő és milyen valójában, annál jobban szeretjük majd, és vágyunk arra, hogy közel legyünk hozzá és az életünkbe fogadjuk. Lucifer volt az első, aki megkérdőjelezte Isten jellemét. Az ő kételye vezetett végül az univerzum történelmének legnagyobb küzdelméhez. Ettől az időtől fogva „Sátán folyamatosan azt tanulmányozza, miként foglalhatja le az emberi elmét olyan dolgokkal, amelyek visszatartják az Isten megismerésétől” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 740. o.). Sátánt nem érdekli, milyen istenképünk van (panteista, ateista, deista stb.), amíg nem az igaz képet látjuk.

Olvasd el 1Móz 3:1-5 verseit! Sátán milyen céllal szólította meg Évát az Édenben? Mit hazudott neki Isten jelleméről?

Lényegében ez volt Sátán üzenete Évának: Isten titkokat tart vissza tőletek, nem a legjobbat akarja nektek. Nem bízhattok benne. Ellen White kijelentése segít jobban megérteni az történteket: „A nagy küzdelem kezdete óta Sátán szándéka mindig az volt, hogy elferdítve, hamisan mutassa be Isten jellemét, és lázadást szítson Isten törvénye ellen” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 297. o.).

Milyen torzított kép jelenik meg Isten jelleméről a világban? Ami még ettől is fontosabb, esetenként te milyen félreérthető módon mutatod be a jellemét? Ha ez igaz lehet rád, mit tudsz megváltoztatni a Szentlélek segítségével? Hogyan mutathatod be Isten szeretetét a körülötted élőknek?

A szentség nem olyan szó, amit az emberek gyakran használnának a hétköznapokban, talán mert manapság kevés valóban szent dolog vesz bennünket körül. A szombat megszentelt nap az időben, és természetesen Isten is szent. Rajta kívül viszont a mindennapjainkból hiányoznak a szent dolgok. Ha elmélyedsz Isten leggyakrabban emlegetett jellemzőiben, azt fogod látni, hogy a szentség a lényének centrumában helyezkedik el. Csakhogy mit jelent ez pontosan?

A következő igék miként írják le Istent? 3Móz 20:26; 1Sám 2:2; Ézs 57:15; Ez 38:23

Amikor a Biblia a szentség megtestesítőjeként írja le Istent, ez azt jelenti, hogy semmi gonoszság és bűn nincs benne, azokkal semmilyen módon nem egyezik. Teljes mértékig, száz százalékig csak jó. Ebben az értelemben a szentség az alapja minden más jellemvonásának. Például Isten szeretete tiszta, szent szeretet, teljesen mentes az önzéstől, annak minden formájától. Mindentudása szent mindentudás, amelyben semmi gonosz szándék nincs. Vajon bízhatnánk egy mindentudó Istenben, akinek a mindentudása nem lenne szent? Természetesen nem, inkább félnünk kellene tőle. Mindenhatósága (az, hogy semmi nem haladja meg hatalmát) szent mindenhatóság. Képzelj el egy Istent, aki mindenható, de nem szent! Hatalmas és gonosz uralkodó lenne. Kizárólag a szentsége engedi és tesz képessé bennünket is arra, hogy tényleg szeressük, mert Ő valóban teljes egészében jó. Talán éppen ezért a szentségét kell a legjobban értenünk vele kapcsolatban. És talán ez az, amit leginkább félreértenek az emberek. Gondolj olyan bibliai szereplőkre, mint Mózes, Ézsaiás, Ezékiel, Dániel, János, akik tapasztalták Isten jelenlétét! Mi volt az első reakciójuk? Levették a cipőjüket, elrejtették az arcukat, leborultak, mintha várnák, hogy jön rájuk a halál. Bűnös emberként annyira hiányában vagyunk a szentségnek, hogy nem tudunk megállni Isten színe előtt. Ember nem élheti túl, ha Isten arcára tekint. Ellen White is rendre felkiáltott látomásban, hogy „Szent… szent… szent”, mivel ez volt az egyetlen szó, ami némileg le tudta írni azt, amit látott. Ahogy a négy égi lény sem nyugszik egész nap, éjjel és nappal mondják: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljövendő” (Jel 4:8, ÚRK)!

Bizony, Isten a tiszta szentség, és amikor hozzá megyünk, ekként kell Őt látnunk. Mennyire inspirál mindez téged? Ugyanakkor milyen kihívás is a számodra, ismerve saját jellemedet?

Talán a szeretet szót használják leggyakrabban a keresztények, hogy bemutassák Isten jellemét. Ennek az egyik oka lehet az, hogy 1Jn 4:8 ekképpen írja le Őt: „mert Isten szeretet” (ÚRK). János nem úgy fejezi ki magát, hogy Isten szerető lény, helyette azt mondja: „Isten szeretet”. A szeretet Isten jelleme, annak az esszenciája, aki Ő maga. Sok ember istenképe az emberi szeretet definíciójából ered, ami mindig eltorzult és tökéletlen. Ezért a mi szeretetképünket annak kell formálnia, aki maga Isten, ahogyan Ő jelentette ki saját magáról az ihletett Igében.

Mit mond 1Jn 4:7-19 a szeretetről?

Isten szeretete tökéletes, szabad és mélyen kapcsolati, amiként János első levelében újra és újra hív, hogy maradjunk benne, mivel „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne” (1Jn 4:16, ÚRK). Isten szeretet, aki a saját képére teremtett minket (1Móz 1:27), hogy szeressünk és vágyjunk a szeretetre. A héberben az egyik legfontosabb szó a szeretetre a heszed, Istennek az emberiség iránti szövetségi szeretetét írja le, amely magában foglalja a hűséges cselekvést, a védelmet, az állhatatosságot és a gyengédséget. Az ókori héber és görög nyelvben számos névvel utaltak Istenre, amelyek más és más aspektusból világítják meg csodálatos jellemtulajdonságait. Hadd mutassunk néhányat:

• Adónáj: Mindennek az Ura, aki örökké uralkodik, összefüggésben a szövetségével (1Móz 15:2; Bír 6:15; Zsolt 97:5; Mal 1:6).

• Jahve-jire: Az Úr gondoskodik (1Móz 22:13-14).

Isten szeretetének legnagyszerűbb kifejezése a Fiában nekünk adott ajándékában jelent meg a világban (Jn 3:16), aki meghalt a bűneinkért (Róm 5:8). Isten megtagadhatta volna ezt az emberiségtől, de nagylelkű, hatalmas, önzetlen szeretete miatt elküldte Jézust a földre, hogy szabadon választhassunk, hogyan reagálunk szeretetére, amelyet helyettesítő halálával mutatott be. Jézus nem csupán hidat képezett a bűn szakadéka felett az emberiség és Isten között (Ézs 59:1-2), élete egyik célja az volt, hogy bemutassa Isten jellemének, a szeretetnek a tökéletességét (Jn 14:9, Zsid 1:3), hogy aztán mindenkit magához vonjon (Jn 12:32).

Isten sok neve rámutat, hogy lényege a szentsége és a szeretete. Olvasd el 1Kor 13:4-8 verseit, és közben a „szeretet” szavakat helyettesítsd be az „Isten” szóval! Hogyan tágítja ez benned Isten jellemének képét?

Valószínűleg fejből tudod a Biblia első szavait: „Kezdetben teremté Isten…” A héber szövegben itt az Elohim szó szerepel. Bár ez használható hamis „istenek” jelölésére is, de amikor az Úrra alkalmazzuk, mindenható, mindenre hatalommal bíró, az egész teremtett világhoz kapcsolódó Istent írunk le vele. A természetfeletti Isten, aki bár teljesen nem felfogható általunk, mindent felügyel, kezében tart. Oly nagy halatommal bír, hogy elég csak megszólalnia, és csupán a szavai hatására létrejönnek a dolgok. A következő részben, 1Mózes 2. fejezetében egy ettől eltérő istennév jelenik meg – Jahve. Ez a két név kapcsolódik egymáshoz (Jahve Elohim), és ugyanazt az Istent írja le, aki éppen ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik. A Jahve név személyesebb jelölése az egyedül igaz Istennek, amelyet gyakran arra használ a Szentírás, hogy a szövetség Isteneként mutasson a Teremtőre, aki szerető kapcsolatban él választott népével.

Hasonlítsd össze, mit mond Istenről 1Móz 1:1 és 2:7 verse! Mit veszel észre?

1Móz 2:7 versében Istent úgy képzeljük el, mint aki letérdel, hogy megformálja az első embert, a föld anyagából vesz a saját kezével: „Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké” (ÚRK). Olyan Istent látunk magunk előtt, aki közel jön, egészen közel, hogy belefújja Ádám orrlyukaiba az élet leheletét. A Jahve név intimebb képet fest Istenről, de Mózes mindkét nevet használja az első két fejezetben, hogy bemutassa Isten jellemének e két fontos aspektusát. Lenyűgöző ez a kép! Láthatjuk Isten felsőbbrendűségét hozzánk képest (Elohim), és alapvető belső tulajdonságát, mint aki közel van hozzánk (Jahve). Milyen áldásos helyzet, hogy Isten jellemének e két fontos oldaláról egyszerre elmélkedhetünk: miközben uralja a világ minden történését, egészen közel jön hozzánk. Ahogy Pál jelenti ki az athéni Marshegyen (Areopágoszon): „nincs messze egyikünktől sem. Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:27-28). Fontos, hogy folyamatosan tiszta és kiegyensúlyozott képet keressünk Istenről, amely azon alapul, amit a Szentírás elmond jelleméről, hogy a vele való kapcsolatunk növekedhessen. Ezért kell a Biblia minden részét olvasni, ahelyett hogy csupán egy-egy részére koncentrálnánk. Valójában minél többet tanulunk Isten jelleméről, annál jobban tudjuk szeretni Őt.

Ha a Bibliából szeretnéd bemutatni Isten karakterét valakinek, aki nem keresztény, merre keresgélnél? A legjobb válasz Jézus lenne. A Szentírás szerint Ő nemcsak a visszatükröződése Istennek, hanem a megjelenítője is. Sok ige magyarázza, mit is jelent mindez, de a legközérthetőbb talán Jn 14:9, ahol Jézus ezt mondja: „aki engem látott, látta az Atyát.” Ha többet akarunk tudni arról, milyen az Atya, Jézusra kell tekintenünk – az Igéjére, a cselekedeteire ahogy tette a dolgokat, és az emberiség iránti hatalmas szeretetére, amely halálában és feltámadásában nyilvánult meg. Isten szeretete és törődése a legvilágosabban Fiában, Jézusban mutatkozott meg. A Biblia szépsége, hogy Isten négy irányból is gazdag rálátást adott Jézus életére, így teljes képünk lehet arról, kicsoda Ő valójában. Máté evangéliumában (amit egy zsidó írt zsidóknak) Jézust úgy láthatjuk, mint a régen várt Messiást, aki betölti az ígéreteket. Márk evangéliumában Jézus aktív életét figyelhetjük meg, amint szolgál és feláldozza magát, aki mindig gondol másokra, folyton az Atya akaratának felelősségét hordozza. Lukácsnál Jézus érzéseiről olvashatunk, emberségéről és könyörületességéről, mégpedig azzal a bizonyossággal, hogy amit olvasunk, az igaz (Lk 1:3-4). János megvilágítja a megtestesült Istenfiút, és hív, hogy higgyük el, Jézus az, akinek mondta magát, így a lelki életünk megújulhat. Bár a négy evangélium ugyanazt a témát tárgyalja, mégsem „egyforma stílusban mutatják be a dolgokat. Minden írónak megvan a saját tapasztalata, a különbözőségek pedig szélesítik és mélyítik a megértést, hogy különféle gondolkodásmódúak számára is befogadható legyen” (Ellen G. White: Manuscript 105. 1900). Melyik evangéliumot olvastad mostanában?

Mt 1:23 versében különleges nevet kap Jézus. Miért olyan fontos ez Isten jellemének megértéséhez? Olvasd el Mt 28:20 versét, a vers második részére fókuszálva! Hasonlítsd össze a két igét! Mit veszel észre?

Csak a felszínt kapargatjuk, amikor e nagy témát, Isten jellemét kutatjuk. Isten nagyobb és rendkívülibb annál, mintsem felfoghatnánk, és az örökkévalóságon át arról fogunk tanulni, hogy ki is Ő valójában.

A Teremtő megérdemli, hogy imádjuk azért, aki, és amit tett, tesz az életünkben. Adj magadnak időt, hogy imádkozz hozzá most, dicsérd azért, aki! Légy konkrét imádkozás közben azzal kapcsolatban, amit a Biblia mond Istenről! (Például: Köszönöm, Istenem, hogy te… vagy, amikor… mondod nekem… szakaszában!)

Isten arra hívja népét, hogy jelenítsék meg a jellemét. Ehhez azonban nekünk magunknak kell jól ismerni Őt. A legjobb módja, hogy tisztán lássuk Istent, annak ellenére, hogy bűnös emberi természetünk gyakran félrevisz bennünket, félreértve szentségét és tökéletességét, hogy kutatjuk az Igét, a Szentírást.

„Az apai szeretet, amely nemzedékről nemzedékre áradt az emberi szíveken át, a gyengédség minden forrása, ami megnyílt az emberek lelkében, mindössze apró patakocska Isten végtelen, kiapadhatatlan szeretetének határtalan óceánjához képest. Nyelv nem képes kimondani, toll nem képes ábrázolni azt. Elmélkedhetsz rajta életed minden napján, kutathatod szorgalmasan a Szentírást, hogy megértsd, mozgósíthatod Istentől kapott minden erődet és képességedet az égi Atya szeretetének és együttérzésének megértésére irányuló igyekezetedben…, és mégis végtelen sok marad ezen túl is. Évekig tanulmányozhatod ezt a szeretetet, de soha nem fogod teljesen felfogni annak hosszúságát és szélességét, mélységét és magasságát, hogy Isten odaadta Fiát meghalni a világért. Még az örökkévalóság alatt sem tárul fel ez teljesen. Ám ahogy tanulmányozzuk a Bibliát és elmélkedünk Krisztus életén meg a megváltás tervén, e nagyszerű témák egyre inkább megnyílnak értelmünk számára” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 740. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.    Isten milyen más tulajdonságainak a tanulmányozása segítene, hogy mélyebb és erősebb kapcsolatot építhess ki vele?

2.    Olvassátok el vagy hallgassátok meg egy barátoddal, családtagoddal a Jézushoz vezető út 1. fejezetét, majd beszélgessetek erről! Isten jellemének és Jézusnak milyen tulajdonságaira világított rá ez a fejezet, ami elgondolkodtatott?

3.    Sok emberben torz kép él Istenről, amelyet Jézus ki akar igazítani. Mit tehetsz azért, hogy tiszta és pontos képet kapjanak Istenről azok, akik a befolyási körödön belül vannak?

ÖSSZEFOGLALÁS: A teremtés kezdetétől fogva Isten vágya, hogy szoros kapcsolatban éljen velünk. Bár Sátán folytonosan támadja értelmünket, hogy ne értsük jól Isten jellemét, Isten a lehető legvilágosabban jelentette ki Önmagát Igéje és Fia, Jézus élete által. Végső soron az a legfontosabb, hogy tiszta és gyönyörű képünk legyen Istenről, ami alapvető, ha mélyíteni akarjuk a kapcsolatunkat vele.

JÁMBOR-SZABÓ ÉVA:

FA VAGYOK ÉN

Fa vagyok én Jézusom,

benned gyökerezvén,

Állok földi világon

Mennyre föltekintvén.

Fa vagyok én, imafa,

Keresztfának álma,

Égig járni, égig érni

a Menny hajlékába.

Fa vagyok én, Élet-fa,

Jézusomnak fája,

Életvize, forrásvize,

bennem úttá válva.

Úttá váltam láthatatlan

fénylő ösvényiden,

Jézus drága gyöngy-élete

újítja meg éltem.