SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Közösségben élve

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Példabeszédek 22:6, 15; Efezus 5:22-25, 33; Kolossé 3:18–4:6; 1Thesszalonika 5:17; 1Péter 2:16

„Beszédetek mindenkor kellemes, sóval fűszerezett legyen, hogy tudjátok, kinek milyen választ adjatok” (Kol 4:6, ÚRK).

Az együttélés, a közös munka különféle kihívások elé állít bennünket. A véleménykülönbség feszültséget okozhat, ami vitákhoz vezet. Minél szorosabb egy kapcsolat, annál fontosabb jól kijönni egymással.

Természetesen a családi kötelékek a legszorosabbak. Az otthonra mondhatjuk azt is, hogy „családi vállalkozás” – érdekesen jellemezhetők így a családi viszonyok. Valóban vannak hasonlóságok egy üzleti vállalkozás vezetése és a család élete között. Szükséges az alapvető egyetértés értékek, célok és szándékok tekintetében. Fontos mindenkinek jól kijönni a többiekkel, és ki kell vennünk a részünket a feladatokból, hogy minden simán menjen. Ugyanez az elv vonatkozik a gyülekezetre is, ami lényegében egy nagy család.

E heti szakaszunkban Pál fontos elveket közöl, amelyek alapvetőek a keresztény család ideális működése szempontjából. Mivel a keresztény családokban bibliai elveknek kell működni, némiképpen különbözőek az átlagos római családoktól. Pál közöl még más értékes elveket is, amelyek sokat segítenek a különböző emberi kapcsolatokban, családon belül és kívül.

Az Újszövetségben számos tanácsot találunk a keresztény családokra vonatkozóan (lásd Ef 5:21–6:9; Kol 3:18–4:1; Tit 2:1-10; 1Pt 2:18–3:7). Figyeljünk fel arra, hogy nem a hierarchia dominál a „családi szabályokban”, hiszen olyan elemei vannak, amelyek a kapcsolatokban a kölcsönösséget és a közös jót munkálják.

Olvassuk el Kol 3:18-19 verseit! Milyen egyensúlyt látunk itt? Még mit tanácsol Pál Ef 5:22-25 és 33 verseiben?

Egyes férfiak előszeretettel idézik, hogy „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek” (Kol 3:18), de itt megállnak, pedig figyeljük meg, milyen fontos kitételt tesz még Pál: „amint illik az Úrban.” Az Újszövetség sehol nem tanítja azt, hogy a nőknek engedelmeskedniük kellene minden férfinak; sem azt, hogy a feleségek alárendeltek vagy alávetettek volnának; sem azt, hogy vakon engedniük kellene a férjük minden rigolyájának vagy kívánságának. Pál arra célzott, hogy a feleség elsősorban az Úrnak tartozik hűséggel, utána pedig a férjének. A férj semmiképpen sem nyomhatja e felesége személyiségét, nem léphet fel a lelkiismereteként.

Krisztus odaadta önmagát az egyházért, az Ő szeretete a példa arra, hogyan szeressék a férjek a feleségüket (Ef 5:25). Bármi áron hűségesek maradnak, a feleségük javát, érdekét szolgáló döntéseket hoznak, bár az alap az, hogy az érdekeket össze kell hangolni. Ahol ilyen szeretet van, ott a feleség könynyebben tudja Isten parancsának engedve tisztelni a férjét (Ef 5:33).

Az egészséges keresztény házasságot a kölcsönösség jellemzi – megbeszélik egymással, együtt gondolják át a dolgokat, közösen hoznak döntéseket. Ha a döntés az egész családra nézve komoly következményekkel jár, jó bevonni a gyerekeket is a megbeszélésbe, de a szülők ne veszekedjenek előttük. Amennyiben nem tudnak egyességre jutni, a béke érdekében a feleség elfogadhatja a férj döntését, ha az nem ellentétes Isten Igéjével. Szinte a legtöbb férj tisztában van vele, hányszor örült már annak, hogy hallgatott a feleségére, amikor megfogadta a tanácsát. Minél inkább csapatként működnek együtt, annál boldogabb lesz a házasságuk.

Hogyan kerülhetjük el azt (ami sajnos a történelem egészében előfordult), hogy valami rossz történjen a Bibliában leírt gyönyörű elvek kitekerése folytán?

A gyerekek szerepe a „családi vállalkozásban” meghatározó. Tudniuk kell, hogy szeretik és értékelik őket mint a család tagjait és Isten országának polgárait. Különösen fontos a reggeli és esti családi áhítat, ami legyen egyszerű, de rendszeres. A gyerekek már kiskoruktól elkezdhetnek részt venni a takarításban és egyéb feladatokban. Hallgassanak Pál tanácsára: „Ti, gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úrnak” (Kol 3:20, ÚRK).

Olvassuk el az alábbi szövegeket! Milyen elveket fogalmaznak meg a gyerekneveléssel kapcsolatban?

5Móz 6:6-7 ___________________________________________________

Péld 1:8-9 ____________________________________________________

Péld 22:6, 15 __________________________________________________

Mt 19:14 _____________________________________________________

A helyesen, elvek mentén és példaadással, az Úr szeretetében nevelt gyerekek áldására lesznek a családnak, az egyháznak és még ezen túl is. Kiegyensúlyozott és a kölcsönösségre épít Pál tanácsa a házaspároknak, hasonlóan ahhoz, amit a szülőknek adott: „Ti, apák, ne keserítsétek el gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek” (Kol 3:21, ÚRK). A gyerekek lelki fejlődését alapvetően meghatározza az, ahogyan a szülők, de főleg az apák bánnak velük, fegyelmezik őket.

Kutatások bizonyítják, ha mindkét szülő jár gyülekezetbe, nagyobb arányban maradnak meg a gyerekek is az egyházban, mint amikor csak az egyik szülő jár. Még meglepőbb, hogy ahol az apa rendszeresen jár gyülekezetbe, ott még nagyobb arányban maradnak meg a gyerekek felnőttként is az egyházban, mint ahol csak az anya jár. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos az apa szerepe a gyerekei lelki fejlődésében! Meghatározó, hogy az apák valóban komolyan vegyék a szerepüket!

Persze nem minden apa igazi példakép a gyermekei számára – finoman szólva. Azonban Isten a mennyei Atyánk. Hogyan találhat ezáltal gyógyulást, akinek a földi apja inkább ártott?

Olvassuk el Kol 3:22–4:1 verseit! Mit mond Pál a szolgáknak? Milyen elveket találunk ebben, amelyek általánosságban vonatkoznak a munkakapcsolatokra?

Vannak, akik a szolgaság említése miatt úgy gondolják, hogy a Biblia tanácsai csak a múltra vonatkoztak, vagy már érvénytelennek tartják a Szentírást. Ezzel azonban alig, vagy egyáltalán nem veszik figyelembe az ószövetségi Izrael és az újszövetségi egyház történelmi összefüggéseit. Isten az embert a saját képére alkotta, és mint minden értelmes lényt, szabadnak teremtette. A mózesi törvények tiltották, hogy az izraeliták örökre rabszolgaságba kerüljenek (5Móz 15:12), és az adósság törlesztésének maximális idejét hat évben szabták meg (2Móz 21:2-6; 3Móz 25:39-43). A bibliai korokban a szolgaság – bármilyen ellenérzéseket is vált ez ki belőlünk ma – általában nem olyan volt, mint a nyugati világban látott szörnyűséges rabszolgaság, ami borzalmas kizsákmányolás, emberiség elleni iszonytató bűn volt. Az újtestamentumi korban az egyháznak a római törvények keretei között kellett működnie, ami szabályozta a rabszolgák tartását is. „Viszont a szolgaság modern formáitól eltérően a római törvények jelentős jogokat és lehetőségeket is megengedtek a rabszolgáknak, és a bevett szokások felborítására tett kísérlet veszélyeztette volna az evangélium terjedését” (Clinton Wahlen írása: „Culture, Hermeneutics, and Scripture: Discerning What Is Universal”, Frank M. Hasel, szerk.: Biblical Hermeneutics: An Adventist Approach. Silver Spring, MD, 2020, Biblical Research Institute/Review and Herald Academic, 166. o.). Valójában az egyházban a rabszolga elsősorban az Úrnak tartozott hűséggel, eltérően a Római Birodalom általános gyakorlatától. Az Írás intette az urakat, hogy jól bánjanak szolgáikkal, „hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben” (Kol 4:1, ÚRK). Pál azt kérte Filemontól, hogy már ne rabszolgaként bánjon Onézimosszal, hanem testvérként (Filem 16). A hívőket az Ó- és az Újszövetség is Isten szolgáinak nevezi (lásd pl. Zsolt 34:23; Lk 17:10; 1Pt 2:16). Még ha nem is tetszik nekünk az a kulturális környezet, amelyben a bibliai írások születtek, a szöveg tekintélyét el kell fogadnunk. Máskülönben a Szentírás fölé helyeznénk magunkat és a saját kultúránkat. Inkább nézzünk meg mindent, amit a Biblia egy témáról mond, és csak utána vonjunk le következtetést arról, hogy mit is állít!

Gondolkodjunk azon, hogyan vonatkoztatható ez a szakasz a munkahelyi kapcsolatokra!

Olvassuk el Kol 4:2-4 verseit! Milyen elveket találunk itt az imádsággal kapcsolatban? Milyen imakéréseket nevez meg Pál?

_____________________________________________________________

Amikor valaki különféle gondokkal küzd, legyen az családi, egészségügyi, anyagi vagy bármi más, az egyik legfontosabb, amit mondhatunk neki, hogy „Imádkozom érted!” Az ima a menny választott eszköze az összekapcsolódásra. „Isten tervét képezi az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja azt, amit kérés nélkül nem árasztott volna ránk” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 453. o.).

Figyeljük meg, milyen érzékletes leírást ad Pál az imádságról! „Az imádságban állhatatosak, éberek legyetek, hálaadással” (Kol 4:2, ÚRK). A hálaadás arra utal, hogy az ima hitből fakad. Másutt azt mondja, hogy „minden időben” (Ef 6:18) és „Szüntelen” (1Thessz 5:17) imádkozzunk. Egészen különleges, hogy „amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk: de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8:26).

Olvassuk el Kol 4:3 versét! Az igének milyen „ajtaját” nyithatja meg Isten előttünk, hogy tudjunk beszélni a hitünkről?

_____________________________________________________________

Pál azt is kérte, hogy a megfelelő szavakat tudja mondani. Amikor a leveleit vagy Az apostolok cselekedeteiben feljegyzett beszédeit olvassuk, úgy képzeljük el, hogy ő mindig nagyszerűen fejezte ki magát, mindig pontosan tudta, mit kell mondania. Itt viszont kéri a hívőket, imádkozzanak azért, hogy „világosan” tudja hirdetni az üzenetet (Kol 4:4). A vers végén használja a görög dei szót, amit így fordíthatunk: „ahogy mondanom kell”. Ezzel az evangélium hirdetésének fontosságára utal, ami Istentől ered. Felismerte, hogy az üzenetet feltétlenül képviselni kell a római kormányzat legmagasabb szintjén lévők között, a császár udvarában is.

„Nem mindig kell az imádkozáshoz leborulni. Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 368-369. o.)!

Mi a legfontosabb igazság, amit a keresztények megismerhetnek? Természetesen az, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, és ha hiszünk benne, örök életünk lehet. Erre az igazságra magunktól sosem jöhettünk volna rá, szükség volt a kinyilatkoztatásra, arra, hogy ezt meghalljuk. Isten Igéje nyilatkoztatja ezt ki. Rengeteg igazságról, ismeretről és bölcsességről soha nem szerezhettünk volna tudomást, ha Isten nem jelentette volna ki Igéjében. A kinyilatkoztatásokat azonban nem csak azért kaptunk, hogy elméleti ismerettel rendelkezzünk. Meg kell élnünk az igazságot, a tudást, a bölcsességet.

Olvassuk el Kol 4:5-6 verseit! Pál szerint főként milyen helyzetekben kell „bölcsen” viselkednünk? Vajon miért?

_____________________________________________________________

Keresztényként sajnos néha nem krisztusi módon járunk el. Izrael is botránykőnek bizonyult az Istenben nem hívők között, amire Pál utalt is (Ézs 52:5 versét idézve): „Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között” (Róm 2:24). Nem mindegy, hogy milyen a magatartásunk, különösen, ha nem a velünk egy hitet vallók között vagyunk (lásd Tit 2:5; 2Pt 2:2). A keresztény család, vagy amikor a fiatalok együtt imádkoznak és nem a rosszban fognak össze, vagy csak egy kedves gesztus, a nyugodt, türelmes lelkület – ez mind sokat elárul azoknak, akik figyelik, hogy vajon őszinte-e a hitünk.

Kol 4:6 versében Pál főleg a szavainkra összpontosít: „Beszédetek mindenkor kellemes… legyen”. Ez több mint puszta kedvesség, udvariasság; Isten kegyelme szólaljon meg belőlünk, hassa át a szavainkat a Szentlélek befolyása által!

„Sóval fűszerezett” – ez azt jelenti, hogy a beszédünk legyen mindig alkalomhoz illő, elgondolkodtató.

„Hogy tudjátok, kinek milyen választ adjatok” (ÚRK). Csak a Szentlélek képes rá, hogy a kellő időben megadja nekünk a megfelelő, célravezető szavakat, miközben a hallgatót felkészíti arra az üzenetre, amit el „kell” mondanunk (itt is a dei szó szerepel a görögben, lásd a tegnapi megjegyzést Kol 4:4 kapcsán).

Gondoljunk a szavainkra, a tetteinkre, arra, hogyan viselkedünk mások előtt! Milyen üzenetet közvetítünk a hitünkről, a keresztényi életről?

„A család minden tagja ismerje fel egyéni felelősségét és vegye ki részét, járuljon hozzá a család kényelméhez, rendjéhez és megszokott menetéhez. Senki se dolgozzon a másik ellen. Mindnyájan egységesen tevékenykedjenek egymás bátorításának nemes munkájában; gyakorolják a kedvességet, a béketűrést és a türelmet. Beszéljetek halkan, nyugodt hangnemben! Kerüljétek a zűrzavart, és tegyetek meg mindent, hogy megkönnyítsétek az édesanya terhét…

A család minden tagja vegye tudomásul jogos részét, amit elvárnak tőle, hogy a többiekkel együtt elvégezze. A hatéves gyermektől kezdve mindenki értse meg, elvárják tőle, hogy kivegye részét az élet terheinek viseléséből” (Ellen G. White: Boldog otthon. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 153. o.).

„Be kell engednünk Krisztust a szívünkbe és az otthonunkba, ha a világosságban akarunk járni. Tegyük az otthonunkat azzá, amit ez a szó jelent! Legyen kis földi menyország, ahol ápolják a gyengéd szeretetet, nem nyomják el szándékosan! A boldogságunk attól függ, hogy szeretetet, együttérzést és őszinte udvariasságot tanúsítunk-e egymás iránt… Ne csak magunkra gondoljunk, keressük az alkalmat, hogy akár kis dolgokkal is kimutassuk a hálánkat azért, amit a többiektől kaptunk! Keressük az alkalmat, hogy felvidítsuk egymást, enyhítsük mások fájdalmát, könnyítsünk egymás terhein őszinte kedvességgel és szeretetből fakadó, kis gesztusokkal! A családunkból elinduló figyelmességeket a családi körön kívül is gyakoroljuk, és ez hozzájárul az élet boldogságához. Az ilyen apróságok elhanyagolása az életet keserűvé és szomorúvá teszi” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 3. köt. 539-540. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Házaspároknak: Milyen elvek gyakorlása erősítette a kapcsolatotokat? Mit tanácsolsz annak, aki még nem házas? Hogyan készüljön fel a házassággal járó kihívásokra?

2)    Sok jó keresztény család, szeretetteljes, gondoskodó szülő tapasztalja, hogy felnőtt gyermeke elfordul a hittől. Milyen tanácsot adhatunk nekik, mivel lehet őket vigasztalni? Mi az, amit ilyen helyzetben jobb nem mondani?

3)    Beszélgessünk még arról, hogy mit jelent „bölcsen viselkedni/ járni”! És mit jelent ebben az esetben a „balgaság”? Mit tanultunk abból, amikor az egyik vagy a másik helyzetbe kerültünk?

BÓDÁS JÁNOS:

    SUGÁR

A legszebb cél: sugárnak lenni,

mitől a komor szem derűsre kékül

s az ember még a sorssal is kibékül.

Felvillanni szóban, mosolyban,

vigasszá válni fájdalomban,

bús szívben, melyen gond felhője száll át,

kibontani a remény hóvirágát.

Ott tündökölni minden homlokon,

beszökni rideg cellarácsokon,

szétosztani magunkat izzva, égve,

kenyérbe, szóba, vágyba, csókba, kézbe,

s úgy tűnni majd el, hogy ha nem is élünk,

ezer szívben ragyogjon még a fényünk,

mint hunyó napé, mely a csillagok

arcán még sokáig tovább ragyog.