SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Krisztus mindenek felett

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:26-27; János 1:1-3; Róma 6:3-4; 1Korinthus 4:9; 12:12-27; Efezus 1:22; Kolossé 1:13-19

„Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn” (Kol 1:15-17, RÚF).

Az e heti résztől kezdődően folytatjuk a Kolosséi levél vizsgálatát (lásd 1-2. tanulmány). Amint a 2. tanulmány csütörtöki részében láttuk, Kol 1:9-12 szakaszában Pál a város hívőiért imádkozik, hogy Istennek tetsző módon éljenek. A 12. és a 13. versben két valóságot állít szembe egymással: a világosságot és a sötétséget. Az Atya Isten „alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban, aki kiragadott minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának országába. Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata” (Kol 1:12-14, ÚRK).

Más szóval Teremtő Istenünkben, Jézusban, az Ő személyében van megváltásunk. Ő végezte el a megváltás tettét, és hit által átvitt minket a sötétség birodalmából Isten szeretett Fiának országába.

Ezen a héten az Újszövetség néhány legátfogóbb és legfennköltebb kijelentését fogjuk megvizsgálni Jézussal kapcsolatban. Mit jelent az, hogy Ő „a láthatatlan Isten képe”, ugyanakkor „elsőszülött minden teremtmény előtt” (Kol 1:15, RÚF).

A tükörbe vagy egy fényképre nézve lapos, kétdimenziós képet látunk. Bizonyos szempontból egy szobor által jobb elképzelésünk lehet, persze az sem ér fel a lélegző, eleven valósággal. A kép bibliai fogalma néha a gyengébb ábrázolásokra utal, de még szélesebb körű jelentéssel bír.

Olvassuk el 1Móz 1:26-27, 5:3, 1Kor 15:49, 2Kor 3:18 és Zsid 10:1 verseit! Foglaljuk össze, hogy ezekben a szakaszokban milyen különböző dolgokat jelent a „kép”! Mennyiben más az, hogy Jézus az Isten „képe”?

Isten úgy teremtette meg az embert, hogy a lehető legjobban hasonlítson rá – fizikailag, lelkileg, a kapcsolataiban és feladataiban, természetesen csak bizonyos tekintetben, de a bűn azt is megrontotta. Jézus azonban lehetővé teszi, hogy „lássuk” a láthatatlan Istent. „Aki engem látott – mondta Jézus –, látta az Atyát” (Jn 14:9). Jézus Isten természetének, „valóságának képmása” (Zsid 1:3), gondolatának hallhatóvá és jellemének láthatóvá válása.

Olvassuk el Mt 11:27 és Jn 1:1-2, 14, 18 verseit! Miért adhat Jézus egyedülálló kinyilatkoztatást az Atyáról?

Figyeljük meg, mit mondott még Jézus az Atyával való kapcsolatáról!

·      „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5:17).

·      „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30).

·      „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14:6, ÚRK).

Jézus többször is abszolút értelemben magára vonatkoztatta Isten nevét: „VAGYOK” (lásd 2Móz 3:14); „Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6:35, ÚRK); „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8:12); „Én vagyok a jó pásztor” (Jn 10:11); „Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25); „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem” (Jn 14:11); és „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8:58).

Mi lett volna, ha Jézus nem lenne Isten? Hiszen akkor az Atya csak egy teremtményt küldött volna el, hogy meghaljon helyettünk. Miért lenne az alapvetően, gyökeresen más, mint hogy a személyében Isten maga jött el meghalni értünk?

Az Újszövetségben szinte mindig Jézusra utal az, hogy „elsőszülött” (lásd Lk 2:7; Róm 8:29; Zsid 1:6; Jel 1:5), így mindkét alkalommal a Kolosséi levélben is. Viszont ez a kifejezés másokra vonatkozóan sem jelenti feltétlenül azt, hogy időrendben előbb született. Az „elsőszülött” bibliai fogalma a fiúnak az apjával való különleges kapcsolatát hangsúlyozza, függetlenül attól, hogy a fiú hanyadikként született. Volt, amikor fiatalabb fiúk emelkedtek ki jobban – Izsák, Jákób, József, hogy csak néhányat nevezzünk meg. Dávid nyolc fiútestvér közül a legfiatalabb volt, mégis őt kente fel királlyá Sámuel (1Sám 16:10-13), a zsoltáros által pedig Isten kijelentette: „elsőszülöttemmé teszem őt, és feljebbvalóvá a föld királyainál” (Zsolt 89:28, ÚRK). Mózesnek ezt mondta az Úr: „Elsőszülött fiam az Izráel” (2Móz 4:22). Ebben az értelemben tehát a kifejezés a mások közül való kiemelkedést jelzi.

Olvassuk el Kol 1:15-17 verseit! Mivel indokolja Pál, hogy Jézus „az egész teremtés elsőszülötte” (ÚRK)?

Pál nyilvánvalóan nem azt akarja sugallni, hogy Jézus lett volna az első teremtmény, ezt a lehetőséget kategorikusan kizárja. Kétszer és kétféleképpen fejezi ki, hogy mindent Jézus teremtett meg: „minden általa és őrá nézve teremtetett” (Kol 1:16, ÚRK). Mindkét helyen Jézusról mondja, hogy Isten az Ő személye által vitte végbe a teremtés folyamatát (lásd még Jn 1:1-3; Ef 3:9; Jel 4:11). Pál kijelentése a lehető legátfogóbb. A „minden” azt jelenti, hogy minden – térben (az ég és a föld), lételméletileg (láthatók és láthatatlanok) és funkcióját tekintve (trónok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok). Ez utóbbi kifejezések általában angyalokra utalnak (lásd Ef 3:10; 6:12). Mintha minden félreértést el akarna kerülni, Pál még azt is leírja, hogy Jézus „előbb volt mindennél” (Kol 1:17). Az itt használt görög szó jelenthet rangban vagy időben való elsőbbséget, de Pál minden egyéb írásában ez a szó az időre vonatkozik (lásd pl. 1Kor 2:7; Gal 1:17; Ef 1:4).

A következő érv, amivel Jézus mindenekfelett való voltát indokolja Pál, hogy „minden Őbenne áll fenn” (Kol 1:17). A szünisztémi görög szó jelentése: „összeállít”, „egyesít”. Jézus az univerzum egyesítője, nemcsak azért, mert Ő a Teremtő, hanem azért is, mert Ő a Megváltó.

Isten, a Teremtő meghalt értünk. Vajon a mi cselekedeteink mit tehetnének ehhez hozzá? Miért istenkáromlás még az a gondolat is, hogy tetteinkkel bármit hozzáadhatunk ahhoz, amit Krisztus már végbevitt?

Olvassuk el Ef 1:22 és Kol 2:10 verseit! Mit jelent ezekben a szövegekben a „fej”? Mit ért Pál azon, hogy Krisztus „feje az egyháznak” (Ef 5:23)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A világ számtalan nyelvében megszokott, hogy a fej hasonlatával utalnak egy vezető pozícióra. Találunk erre példákat az Ó- és az Újtestamentum egészében. Figyeljük meg ennek előfordulásait a következő versekben!

1.    2Móz 18:25 – Mózes kiválasztott „egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejévé tevé őket, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.”

2.    4Móz 31:26 – „a gyülekezet családfői” (ÚRK).

3.    5Móz 28:13 – „Fejjé tesz téged az ÚR, nem pedig farokká” (ÚRK).

4.    Ézs 7:8 – „Szíria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin.”

5.    Hós 1:11 – „Júda fiai és Izráel fiai, és közösen egy fejedelmet választanak” (ÚRK).

6.    Mik 3:9 – „Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei!”

7.    1Kor 11:3 – „minden férfiúnak feje a Krisztus.”

Tehát Krisztus az egyház Fejeként vezetést, útmutatást biztosít, elősegítve egységét és fejlődését (lásd Kol 2:19).

Olvassuk el 1Kor 12:12-27 szakaszát! Pál itt is „testként” utal az egyházra. Az egyháznak még milyen vetületeire utal ez a hasonlat?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A test nem élhet a fej nélkül, viszont ha a test egyik tagja megsérül, az egész test élete nehezebb lesz. Sokszor nem is mérjük fel, mennyire fontos valami, amíg el nem veszítjük.

Ha a saját testünk, minden tagunk épségére gondolunk, vajon jobban át tudjuk érezni, hogy mennyire fontos a gyülekezetünk minden egyes tagja?

Olvassuk el Kol 1:18 versét! Mi a kapcsolat aközött, hogy Krisztus a „fej” és a „kezdet”?

A héberben a „fej” (ró’s) és a „kezdet” (ré’sít) szavak kapcsolatosak egymással. Az utóbbi 1Móz 1:1 versében fordul elő a Szentírásban először:

„Kezdetben (ré’sít) teremté Isten az eget és a földet.” Jézus az emberiség és az egyház Feje, nemcsak testet öltése okán, hanem azért is, mert Ő a Teremtő. A „kezdet” szó a görögben (arkhé) tág jelentéssel bír. Itt Jézusra vonatkozik, tőle ered az egyház, Ő kezdeményezte (Kol 1:18), ezért Ő a Feje. Éppen így Ő a teremtés „kezdete” vagy kezdeményezője.

Jézus nemcsak a teremtés és az egyház kezdeményezője, hanem a halálból való feltámadása (Róm 6:3-4) révén Ő az új teremtés kezdeményezője is. A bűn zsoldja a halál, ezért Krisztus győzelme a halál felett a bűn feletti győzelmét is mutatja, valamint azt, hogy van hatalma újjáteremteni bennünket a maga képére. Mindez jól kifejezi, hogy miért Ő az „elsőszülött a halottak közül” (az „elsőszülött” jelentésével kapcsolatban lásd a hétfői részt). Jézus feltámadásának a legnagyobb a jelentősége, még ha nem is Ő támadt fel először (Mózes volt az, ezért vitatkozott az ördög Jézussal Mózes teste felett [Júd 9]). Krisztus feltámadása nélkül senki más nem támadhatott volna fel a halálból.

Jó, ha ezen a ponton röviden áttekintjük, hogy Pál milyen indokokkal támasztotta alá Jézus kiemelt szerepét.

1.    Ő jeleníti meg tökéletesen a láthatatlan Istent.

2.    Minden általa teremtetett.

3.    Ő mindennél előbb létezett, mindent Ő tart össze.

4.    Ő az egyház Feje, az egyház pedig a teste.

5.    Ő a teremtés és az újjáteremtés kezdeményezője.

6.    Legyőzte a bűnt és a halált, ezért joga van mindazokat feltámasztani, akik bíznak benne mint Megváltójukban.

7.    Jézus mindig is létezett, de az eddig felsorolt érdemei miatt az emberiség és az egyház Feje lett.

Min kell változtatnod, hogy az életedben valóban Krisztus legyen az első „mindenekben”?

Olvassuk el Kol 1:19-20 verseit! Milyen megbékélés történik a kereszt által? Mennyire átfogó ez?

Pál igen érdekes görög kifejezést használva jut el a Jézusról szóló leírása csúcspontjára, ezzel kerülő úton visszautal az Atyára, akit Kol 1:12 versében megemlített. Tetszett az Atyának, hogy az Ő teljessége lakozzon Jézusban (vö. Kol 2:9). Mi ez a „teljesség”? János úgy utal rá, hogy az Atya dicsősége, „telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1:14, RÚF). Azonban e szakasz alapján a „teljesség” igen sokat jelent. Felöleli Isten örökkévaló voltát, azt, hogy élete van önmagában, képes teremteni és újjáteremteni. A legfontosabb pedig, hogy kiemeli a bölcsességét, ugyanis a legelképzelhetetlenebb módon, a kereszt által győzött a bűn és a halál felett. Ezzel a legszégyenteljesebb dolgot változtatta a teremtményei iránti örök szeretetének bizonyságává. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16, ÚRK). Egyetlen ragyogó igazsággal foglalható össze, hogy a bűnt csakis egyféleképpen lehetett örökre legyőzni és megbékéltetni mindenkit, akit csak lehetséges: Isten szeret – szereti az egész univerzumot, bennünket is annyira szeret, hogy mindent kész volt kockára tenni Krisztus kereszthalálával. A „világ” szó görög megfelelője a koszmosz, ami jelenti az egész világmindenséget is. Pál az egyetemes látványosságra utal Krisztus követésével összefüggésben: „látványosságai lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek” (1Kor 4:9).

„A menny fájdalommal és megdöbbenéssel szemlélte a kereszten függő Krisztust… A lázadó élettel Sátán és mindazok, akik vele egyesültek, úgy kívül helyezik magukat az Istennel való harmóniából, egyetértésből, hogy Isten puszta jelenléte emésztő tűz lesz a számukra. Isten dicsősége, annak ellenére, hogy Isten szeretet, megsemmisíti őket. A nagy összetűzés kezdetén az angyalok nem értették ezt meg… Nem így lesz azonban, amikor a nagy harc véget ér. Miután a megváltás terve megvalósult, Isten kinyilatkoztatja jellemét minden értelemmel megáldott teremtményének…

Így aztán az angyalok ujjonghattak, mikor az Üdvözítő keresztjére tekintettek… Maga Krisztus teljesen ismerte a Golgotán elvégzett áldozat eredményeit. Mindezekre előre tekintett, mikor a kereszten így kiáltott fel: »Elvégeztetett « (Jn 19:30)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 668. és 673. o.)!

„Egy egyszerű ember, aki olyan dolgokat mond, mint Jézus, nem nagyszerű erkölcsi tanító lett volna. Vagy eszelős – olyan szinten, mint aki buggyantott tojásnak képzeli magát –, vagy pedig maga a pokolbéli ördög. Mindenkinek választania kell. Ez az ember vagy Isten Fia volt és most is az, vagy őrült, sőt annál is rosszabb. Elhallgattathatja, mint egy bolondot, leköpheti, megölheti, mintha démon lenne – vagy pedig a lábához borulhat, Úrnak, Istennek hívhatja. Csak olyan leereszkedő zagyvaságot ne mondjunk, hogy csupán egy nagy ember, nagy tanító volt. Ezt az utat nem hagyta nyitva előttünk, nem állt szándékában” (C. S. Lewis: Mere Christianity. New York, 1952, Collier Books, 41. o.).

„Az Atya az Istenség teljessége: testileg, halandók számára láthatatlan.

A Fiú az Istenség megnyilatkozott teljessége. Isten Igéje kijelenti róla, hogy »képe a láthatatlan Istennek«…

Krisztus örökké létező Fiúisten, akinek élete van önmagában. Öröktől fogva való létezéséről beszélve Krisztus elvonultatja előttünk a végtelen korszakokat. Biztosít arról, hogy az örökkévalóságban soha nem volt olyan időszak, amikor nem élt volna szoros egységben az örök Istennel… Ő egyenlő volt Istennel, végtelen és mindenható, Ő örök, önmagában élettel bíró Fiú” (Ellen G. White: Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely, Felfedezések Alapítvány, 399-400. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Időzzünk még Jézus örökkévalóságának, isteni mivoltának témájánál! Mi minden következne abból a megváltási tervvel és a kereszten történt áldozat jelentőségével kapcsolatban, ha Jézus nem lett volna örökkévaló Isten? Miért alapvetően fontos ez a tanítás? Beszélgessünk arról a csoportban, hogy mit jelentene, ha Jézus nem lenne örökkévaló, hanem valamilyen teremtmény volna? Mit veszítenénk úgy el?

2)    Jézusról, az evangéliumról és a megváltási tervről gondolkozva miért kell mindig figyelembe vennünk az egész univerzum érintettségét, illetve érdeklődését az iránt, amit Jézus itt végbevitt? Vajon mire gondolhattak, amikor a kereszten látták az örökkévaló Teremtőt? Mi is ámulunk ezen, de a világegyetem bűntelen lakói ismerték Őt örök dicsőségében. Mire gondolhattak, amikor látták a kereszten meghalni Jézust, akit ők a mennyben imádtak?

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY:

   AZT MONDOM

Azt mondom;

miért valljam meg?

Úgy is elkövetem.

Ugyanúgy.

Századszor is.

Azt is mondhatom;

bizony megvallom.

Mert milyen kegyelmes.

Ezredszer is kegyelmes.

Mindig ebből a bárányból

akarok enni.