SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Mennyei ország polgárai

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jób 1:21; Zsoltárok 119:165; János 14:27; 1Korinthus 15:42-44; Filippi 3:17–4:23; 1Timóteus 6:7

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Fil 4:6).

Ezen a héten fejezzük be a Filippi levél tanulmányozását, ami tele van értékes tanulságokkal és a hétköznapi életre vonatkozó irányelvekkel. Úgy tűnik, hogy a Pál apostol életét vezető nemes értékek közül sok megtalálható ezekben a záró versekben. Jézusnak a lelki életre összpontosító tanításaihoz hasonlóan Pál szintén az örömteli keresztény élet titkairól beszél.

Még ha a dolgok nem is úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, ami sokkal gyakrabban megesik, mint szeretnénk, nem kell aggodalmaskodnunk, félnünk vagy elcsüggednünk! Léteznek olyan elvek, amelyek által belső békére lelhetünk, hogy meg tudjunk birkózni az élet kihívásaival, és állandó, tartós béke élhet bennünk, amit csak Isten adhat. A jelen és a jövő Isten kezében van, és Ő mindent megad, amire szükségünk van.

Az a legfontosabb, hogy ne földi kormányzati rendszerekben reménykedjünk, amelyekben gyakran csalódhatunk. Keresztényként Isten mennyei országának polgárai vagyunk, amivel csodálatos kiváltságok járnak, de kötelességek is!

Mindannyiunknak voltak vagy vannak példaképeink, emberek, akiket csodálunk, akiknek a példáját követni akarjuk. Különösen fontos, hogy a gyerekeknek jó példaképeik legyenek, ideális esetben az édesapjuk vagy az édesanyjuk. Aztán ahogy nőnek, más példaképeket választanak, talán azt, aki a számukra vonzó életpályához kötődik, vagy akinek az életrajzát elolvasták. Annak is utánajárhatnak, hogy a különböző bibliai szereplők hogyan küzdöttek meg a nehézségeikkel, amit aztán összevethetnek a saját életükkel. A mai média sajnos sokszor rossz példaképeket mutat. Bombáznak bennünket celebek kattintásvadász, pikáns történeteivel, zavaros életük problémáival. Pál levelének címzettjei Filippiben természetesen nem használták az internetet, mégis hasonló kihívásokkal szembesültek. A világ, amelyben Pál élt, velejéig romlott, erkölcstelen és gonosz volt, ahogy ma a miénk is az. Mindig rengeteg volt a gonoszság, és lesz is – legalábbis a vég idejéig. A kérdés azonban számunkra az, hogy mi hogyan viszonyulunk ehhez.

Olvassuk el Fil 3:17-19 verseit! Hogyan mutat be jó és rossz példaképeket ez a rész? Hogyan tudunk különbséget tenni közöttük?

_____________________________________________________________

Ne feledjük, hogy Pál szeretetet tanúsít azok iránt, akikkel nem ért egyet – sír miattuk! Figyeljük meg azt is, hogy nem a saját ellenségeinek nevezi őket, hanem azt mondja: „a Krisztus keresztjének ellenségei” (Fil 3:18). Tisztában volt vele, hogy sokkal nagyobb volumenű kérdések forogtak kockán: pl. hogyan dönti le a válaszfalakat a kereszt és állít egy szintre mindanynyiunkat, hiszen bűnösök vagyunk és szükségünk van a Megváltóra (Ef 2:11-14).

Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy Pál a jó és nem a rossz példa követésére buzdítja a Filippiben élő hívőket: nézzék meg jól, kinek az életmódja hasonlít az övére. Érdekes, hogy a Római levélben is hasonló kifejezésekkel óv azoktól, akik „szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amelyet tanultatok. Tartózkodjatok tőlük” (Róm 16:17, ÚRK)! Azt írja róluk, hogy „az ilyenek nem a mi Urunk Jézus Krisztusnak szolgálnak, hanem csak a hasuknak” (Róm 16:18, ÚRK).

Természetesen egyedül Jézus a tökéletes minta, de azért vannak mások is, akik legalább egy-egy területen jó példaképek lehetnek. Te milyen példát mutatsz az embereknek?

Olvassuk el Fil 3:20-21 verseit! Mit ír Pál Isten országának polgárairól?

Eltérően a kereszt ellenségeitől, „akik mindig a földiekkel törődnek” (Fil 3:19), a keresztények a mennyei ország polgárai, Jézus Krisztus az Uruk. Ezt kiemelendő Pál megjegyzi, hogy betegségeknek, gyengülésnek és halálnak kitett „nyomorúságos testünket” (Fil 3:21) szükségképpen át kell változtatnia, hasonlóvá téve Krisztus dicsőséges testéhez, amelyben feltámadt.

Hogyan mutatják be az alábbi igehelyek a megdicsőülést?

Jób 19:25-27, ÚRK  _________________________________________

Lk 24:39 __________________________________________________

1Kor 15:42-44  _____________________________________________

1Kor 15:50-54  _____________________________________________

Kol 3:4  ___________________________________________________

Végül „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál” (1Kor 15:26). Ez a legnagyobb reményünk, a legfontosabb ígéret, amit Jézusban kaptunk – vége lesz a halál uralmának, és egészen új „dicsőséges” testet is kapunk (Fil 3:21).

Luc Ferry egy könyvében arról ír, hogyan lehet „megváltást” találni Isten nélkül. Elég furcsa módon azzal érvel, hogy a „megváltás” a haláltól való félelem legyőzése. Azonban elismeri, hogy a kereszténység „nemcsak a haláltól való félelem fölé képes emelni, hanem a halált is le tudja győzni. Mivel ez az ember egyéni identitásában történik, nem névtelenségben vagy elméletileg, ez tűnik az egyetlen olyan módnak, amely a személyes halhatatlanság valós, meghatározó győzelmét kínálja halandóságunk állapota felett” (Ferry: A Brief History of Thought. New York, 2011, HarperCollins, Kindle edition, 90. o.). Jelentős beismerés ez egy ateista részéről. Pál tehát azt mondja, hogy a mennyei polgárjog része a feltámadás és az egészen új létezésben töltendő örök élet ígérete, amit még elképzelni is alig tudunk most.

Miért alapvető az örök élet ígérete egész hitünk szempontjából? Vajon mi olyat kínálhat a világ, ami miatt érdemes lenne elveszíteni azt, amit Krisztus ígér?

Olvassuk el Fil 4:4-7 szakaszát! Hogyan tapasztaljuk „az Istennek békességét”?

_____________________________________________________________

Pál ismét érintette az egység kérdését (Fil 4:1-3), majd az Úrban való öröm témájára tért át (Fil 4:4-7).

Hányszor idegeskedtél már olyan dolgok miatt, amelyek végül minden erőfeszítés nélkül éppolyan gyorsan eltűntek, ahogy jelentkeztek? Jézus okkal hangsúlyozta újból és újból, hogy ne aggodalmaskodjunk (lásd Mt 6:25-34; 10:19), Péter pedig arra emlékeztetett, hogy minden aggodalmunkat és félelmünket átadhatjuk az Úrnak, mert „néki gondja van reátok” (1Pt 5:7). Valójában a világszerte egyre súlyosbodó problémákkal szembesülve töltsön el bennünket a remény, hogy közel az Úr (vö. Mt 24:33; Lk 21:28; Jak 5:8)!

Az az aggodalom ellenszere mindenben, minden helyzetben, ha hittel elmondunk egy imát (Fil 4:6-7). Hinnünk kell abban, amiért imádkozunk, és cselekedjünk úgy, mintha már meg is kaptuk volna, még mielőtt valóban megtörténne! Hiszen „hálaadással” kell Isten elé tárnunk a kéréseinket. Pál még a „könyörgésben” (görögül: deészisz) szót is használja itt, amivel különösen nehéz és sürgető helyzetekre utal (lásd pl. Lk 1:13; Fil 1:19; 1Tim 5:5; Jak 5:16). Imáink még csak „kérések”, de tudjuk, hogy Isten hallja azokat, ha „az ő akarata szerint” (1Jn 5:14) kérjük. Így megnyugodhatunk, békességünk lehet, tudva, hogy a kéréseink Isten kezében vannak.

Hogyan érthetjük meg még jobban a következő igékből, hogy mi „az Istennek békessége”? Zsolt 29:11; Ézs 9:6; Lk 2:14; Jn 14:27; 1Kor 14:33

_____________________________________________________________

Isten békességét soha nem adhatja meg nekünk a világ, mert az abból fakad, hogy tudjuk: Megváltónk, Jézus által miénk az örök élet ajándéka (Róm 5:1; 6:23). Ez hat az életünk minden területére, és „minden értelmet felülhalad” (Fil 4:7). Pusztán értelemmel nem fogható fel, erre utal az itt használt görög szó, a nousz („értelem”) is.

Hogyan magyaráznád el valakinek, hogy mit jelent „az Istennek békessége”?

A minden értelmet felülhaladó békesség „meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4:7). Szükségünk van lelki védelemre. Érdekes, hogy Fil 4:7 versében egy katonai hasonlatot találunk Isten békességével kapcsolatban. Az „őrizni” szóval fordított görög ige (phroureó) katonák csapatára utal, akik betörésektől védik a várost (2Kor 11:32; vö. ApCsel 9:24).

A belső béke másik fontos eleme az, hogy összhangban élünk Isten akaratával. „A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van” (Zsolt 119:165).

Milyen konkrét dolgokra biztat Pál Fil 4:8-9 verseiben?

Fil 4:8-9 verseit Pál úgy kezdi, hogy „Továbbá…”, majd felsorol hat erényt, amelyeket ezek tömör összefoglalása követ, utána pedig saját példájának követésére buzdít. Ez a vegyes kultúrákban egyaránt érvényes intés jól illik Filippi városának görög-római környezetére, ahol hangsúlyt kaptak az értékek és a példaadás is. Pál azonban itt bibliai erényekre fókuszál, ami abból is látszik, hogy a felsorolásból kihagyott négy sarkalatos görög értéket (megfontoltság, igazságosság, mértékletesség és bátorság).

1.    Igaz – Nem véletlen, hogy a lista egy sarkalatos bibliai értékkel, az igazsággal kezdődik. Jézus és az Újszövetség írói is gyakran kiemelték ezt (lásd pl. ApCsel 26:25; Róm 1:18; 1Kor 13:6; 2Kor 4:2; Ef 4:15; 1Tim 3:15; Jak 1:18; 1Pt 1:22; 1Jn 2:21).

2.    Tisztességes – Az itt szereplő görög szó egy fontos emberi erényre utal (vö. 1Tim 3:8, 11; Tit 2:2).

3.    Igazságos – Ennek az erénynek a meghatározása Isten igazságos jelleméhez kapcsolódik (vö. Fil 1:7, ahol ugyanaz a görög szó a fordításban: „méltó”).

4.    Tiszta – Isten megigazító igazságosságából áradó gondolat és cselekedet, amit az ember hit által nyer el (lásd 1Jn 3:3).

5.    Kedves – Esztétikai szépség, ami látható Isten teremtett világában.

6.    Jó hírű – Kedves, megnyerő és tetszetős.

Pál még két további jellemzőt is hozzáad a felsoroláshoz, nehogy bárki is pogány jelentést tulajdonítson ezeknek az erényeknek: „ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes” (Fil 4:8, ÚRK). Ezeken a mennyei értékeken gondolkozzunk! Majd pedig minden kétely és félreértés eloszlatása érdekében arra szólít, hogy gyakoroljuk is, amit az ő példájából láttunk (Fil 4:9).

Olvassuk el Fil 4:10-13, 19 verseit! Pál szerint mi a boldog, elégedett élet titka?

Igen súlyos körülmények között (éhségben, betegségben, sebesülten, veszteséget tapasztalva) az ember az igazán fontos dolgokra kezd gondolni, az általában természetesnek vett áldásokkal foglalkozik. Amikor „megaláztatunk” (Fil 4:12), „szűkölködünk”, amikor „szinte semmink” nem marad, a hitünknek akkor kell a helyzethez felnőni. Viszont amikor „bővölködünk”, tudatában kell lennünk annak, hogy a körülmények egy szempillantás alatt megváltozhatnak (lásd Péld 23:5). Jób és Pál is arra emlékeztet bennünket, hogy születésünkkor semmit nem hoztunk a világra, és a sírba sem viszünk magunkkal semmit (Jób 1:21; 1Tim 6:7).

Figyeljük meg az alábbi bibliai ígéreteket!

·       Zsolt 23:1 – „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.”

·       Mt 6:32 – „Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.”

·       Fil 4:19 – „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.”

·       1Pt 5:7 – „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.”

A legszebb pedig ez: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13). Talán egyikünk sem tudja igazán felmérni, hogy mit jelent valójában a „mindenben”. Bármikor is kérjük Isten segítségét és erejét, azt az Ő akarata szerint kell tennünk. Sokszor azonban nem is kérjük azokat a dolgokat, amelyekről tudjuk, hogy megegyeznek az akaratával. Ezért írja Jakab: „nem kapjátok meg, mert nem kéritek” (Jak 4:2, RÚF).

A következőket bizton kérhetjük, tudva, hogy megegyeznek az akaratával:

·       Egy szerettünk vagy barátunk üdvössége (1Tim 2:3-4)

·       Bátorság a hitünk megvallásához (Jel 22:17)

·       Bűnbocsánat, ha megvalljuk és elhagyjuk vétkünket (1Jn 1:9)

·       Erő Isten parancsolatainak megtartásához (Zsid 13:20-21)

·       Szeretet azok iránt, akik gyűlölnek és üldöznek bennünket (Mt 5:44)

·       Bölcsesség nehéz helyzetekben (Jak 1:5)

·       Isten Igéje igazságának megértése (Jn 8:32)

Imádkoztál valamiért, de még nem kaptad meg, vagy talán soha nem is kapod meg. Mit vált ez ki belőled?

„Aki rendszeresen friss adagokat kap a kegyelemből, az a napi szükségletei arányában nyer kellő erőt, és képes is lesz azt felhasználni. Aki naponta átadja magát Istennek, hogy Ő tegye alkalmas eszközzé, az nem csak arra vár, hogy majd valamikor csodálatos képességet fog nyerni a lélekmentéshez a lelki erő különleges kiáradása által. Naponta javul a képessége a környezetében végzendő szolgálatra. Naponta bizonyságot tesz a Mesterről, bárhol is legyen, akár egyszerű házimunkát végez, akár a nyilvánosság előtt folytat hasznos tevékenységet.

A hűséges munkás számára csodálatos vigaszt nyújt a tudat, hogy földi élete során Krisztus is naponta kérte Atyjától a kegyelem friss adagjait, amire szüksége volt. Az Istennel való találkozás után erővel indult el és szolgált mások áldására… A Krisztus példáját követő minden munkás várja, hogy megkapja és alkalmazhassa az erőt, amit Isten megígért egyházának a föld aratásának megéréséhez” (Ellen G. White: God’s Amazing Grace. 117. o.)!

„Isten tudja, mire van szükségünk, és mindazt ki is rendelte. Kincseinek tárháza gyermekei rendelkezésére áll, és Ő minden körülmények között képes megadni nekik azt, ami szükséges. Akkor miért nem bízunk benne? Drága ígéreteket adott gyermekeinek, azzal a feltétellel, hogy hűségesen engedelmeskednek előírásainak. Nincs olyan teher, amit ne tudna eltávolítani, olyan sötétség, amit ne tudna eloszlatni, nincs olyan gyengeség, amit ne tudna erővé változtatni, nincs olyan félelem, amit ne tudna lecsillapítani, nincs olyan nemes cél, ami felé ne tudna elvezetni, amit nem igazolna. Ne magunkra nézzünk! Minél többet foglalkozunk a saját hiányosságainkkal, annál kevesebb erőnk lesz azok legyőzéséhez” (Ellen G. White: That I May Know Him. 224. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Gondoljunk a legjobb tapasztalatainkra, amikor választ kaptunk imánkra! Hogyan éreztük ekkor Isten békességét, amely minden értelmet felülhalad? És mi van azokkal az imákkal, amelyekre nem jött válasz? Hogyan lehetünk olyankor is békességben?

2)    Fil 4:8 verséhez visszatérve, miről szoktunk gondolkozni? Mennyire erősíti a hitünket az, amire általában gondolunk?

3)    Beszélgessünk a mai rész második idézetéről! Mi minden következik abból, hogy „Minél többet foglalkozunk a saját hiányosságainkkal, annál kevesebb erőnk lesz azok legyőzéséhez”? Tehát mi a győzelem kulcsa?

ESZTERGÁLYOS ERZSÉBET:

   SZABADON SZÓL

Sok évig csüngtél

láncra verve

te kedves,

te drága Biblia.

Ma már szabadon

szól belőled

Jézus Krisztus,

Isten Fia.