SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Az igazi Józsué

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Józsué 1:1-3; Máté 2:15; 1Korinthus 10:1-13; 2Korinthus 10:3-5; Apostolok cselekedetei 3:22-26; Zsidókhoz 3:7–4:11

„Mindezek pedig példaképpen történtek velük, és a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett” (1Kor 10:11, ÚRK).

Józsué könyvével kapcsolatban megfogalmazódik az érzés bennünk, hogy a főszereplő élete túlmutat önmagán, egy olyan valóságra, amely sokkal nagyobb, mint ő maga. Ezt az alapelvet az egész Bibliában megtaláljuk, így Kánaán földjével kapcsolatban is, amely az örök remény és az új föld szimbóluma. Ahogy a földi szentélyszolgálat is egy nagyobb valóságra mutat: „Krisztus pedig megjelent mint a jövendő javak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátron keresztül” (Zsid 9:11, ÚRK).

Ugyanakkor felvetődnek kérdések: Miként mutat Józsué élete a jövendő teljesedésre? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy jogos a könyv efféle értelmezése? Milyen bibliai alapelveket alkalmazhatunk Józsué könyvére, amelyek az Újtestamentum valóságához és a végidei eseményekhez kapcsolják azt?

A héten bibliai tipológiával kapcsolatos alapelveket nézünk meg. Tanulmányozni fogjuk, miként ismerhetünk fel tipológiai jeleket a Bibliában, és Józsué élete hogyan vetíti előre a Messiás szolgálatát, hogyan mutat rá arra, ahogyan teljesedett ez a szimbolizmus az egyházban, valamint az emberiség történelmében.

Tanulmányozzuk a következő igéket, amelyek előképekre utalnak, és próbáljuk meghatározni a bibliai tipológia fogalmát: Róm 5:14; 1Kor 10:1-13; Zsid 8:5; 9:23!

Ezekben a szakaszokban előfordul a „kép” (görög typos) és az „előkép” (görög antitypos) kifejezés, arra utalva, ahogy az újszövetségi írók meghatározták a kapcsolatot egy ószövetségi szöveg vagy esemény, valamint annak a saját korukban, illetve a jövőben való jelentése között. A tipológia emberek, események vagy intézmények sajátos interpretációja, Jézus és tettei evangéliumi előképeiként. A kép illik az előképhez, mint ahogy az öntvény tükrözi az eredeti öntőformát, noha az előkép teljesebben betölti az eredeti kép célját. Ezek alapján mondhatjuk, hogy a bibliai előképet olyan isteni terv formálta, amely konkrétan, fogalmilag már létezett Isten gondolatában, és arra szolgál, hogy alakítsa a jövőbeli másolatokat. Fontos megértenünk, hogy az újtestamentumi írók nem véletlenszerűen tulajdonítottak tipológiai jelentést egyes ószövetségi szakaszoknak, csak azért, hogy valamit bizonyítsanak. Egy ószövetségi kép mindig megerősítést nyert a prófétai írásokban, mielőtt előképként azonosították az Újszövetségben.

Nézzük meg, hogyan jelenik meg Dávid az Ótestamentumban, miként lesz előkép az Újszövetségi értelmezéshez! Mit tanulhatunk a tipológia működéséről az itt látottakból?

a. Dávid (Zsolt 22:2, 15-19) ______________________________________

_____________________________________________________________

b. Az új Dávid (Ézs 9:6-7; 11:1-5; Jer 23:5) _________________________

_____________________________________________________________

c. Az antitipikus (beteljesedett) Dávid (Jn 19:24) ____________________

_____________________________________________________________

Amint látjuk a szövegekből, rájöhetünk, hogy maga az Ótestamentum adja meg a kulcsot ahhoz, miként azonosítsuk és alkalmazzuk a tipológiát a Bibliában. Az újtestamentumi írók, akiknek a Szentírás még az Ótestamentumot jelentette, a Szentlélektől kapták az ihletet, hogyan használják az ótestamentumi képeket, hogy azok által rámutassanak a „jelenvaló igazságra” (2Pt 1:12), különösen Jézus és szolgálata esetében.

A Biblia magyarázói nem dönthetnek önkényesen arról, hogy mi számít bibliai képnek, vagy hogy az adott kép hogyan teljesedett az Újszövetségben és azon túl. A Szentírás ad néhány vezérfonalat és alapelvet a bibliai tipológia alkalmazására vonatkozóan. Hasonlóképpen az Újszövetség három különböző szakaszban bontja ki egy típus antitipikus teljesedését: 1) Krisztus életében (krisztológiai beteljesedés), 2) az egyház tapasztalatában (ekkléziológiai beteljesedés) és 3) az idők végén (eszkatológiai beteljesedés). Ezeket a típusokat és antitípusokat az egész Bibliában megtalálhatjuk, és roppant hasznosak, mert megmutatják az olvasóknak, hogyan kell érteni a Szentírást, és milyen igazságokat tanít Isten Igéje Jézusról, az üdvösségről és végső reménységünkről.

Miként teljesednek ezek az ószövetségi típusok a három antitipikus szakaszban – a krisztológiában, az ekkléziológiában és az eszkatológiá-ban?

1. Izrael

a. Krisztológiai szakasz (Mt 2:15) ______________________________

b. Ekkléziológiai szakasz (Gal 6:16) ____________________________

c. Eszkatológiai szakasz (Jel 7:4-8, 14) __________________________

2. A kivonulás

a. Krisztológiai szakasz (Mt 2:19-21): __________________________

b. Ekkléziológiai szakasz (2Kor 6:17): __________________________

c. Eszkatológiai szakasz (Jel 18:4): _____________________________

3. A szentély

a. Krisztológiai szakasz (Mt 26:61; Jn 1:14; 2:21) _________________

b. Ekkléziológiai szakasz (1Kor 3:16-17; 2Kor 6:16) _______________

c. Eszkatológiai szakasz (Jel 3:12; 11:19; 21:3, 22) ________________

„Mivel a Szentírásnak egyetlen isteni Szerzője van, a különböző bibliai szakaszok összhangban állnak egymással… A Biblia minden tanítása öszszetartozik egymással; az egyes különálló részek harmonizálnak a Szentírás adott témában megtalálható teljes tanításával” (Raoul Dederen, szerk.: Handbook of Seventh-day Adventist Theology. Hagerstown, MD, 2000, Review and Herald Publishing Association, 65. o.).

A bibliai tipológia fényében milyen jelentősége van a Mózes és Józsué élete közötti többszörös párhuzamnak (2Móz 3:1-2, 5; 4Móz 13:1-2; Józs 1:1-3; 2:1; 5:15)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Amint az első héten láttuk, Józsué új Mózesként jelenik meg, mint aki a második generáció életében megismétli az Egyiptomból való kivonulás legfontosabb lépéseit. Ahogy Mózes, ő is az Úrral való személyes találkozás kapcsán kapja a megbízását. Mindkettőjük vezetése alatt Izrael híre félelmet vált ki más népek között. Mózes a Vörös-tengeren vezeti át a népet, Józsué pedig a Jordánon, csodálatos módon. Isten mindkét vezetőt emlékezteti a körülmetélés szükségességére és a páska fontosságára. Mózes idején kezd hullani az égből a manna, majd ez Józsué idejében fejeződik be. Mindkettő a saruja levételére kap utasítást. Mindkettejük kinyújtott keze Izrael győzelmét jelzi. Mózes útmutatást ad a föld felosztására és menedékvárosok alapítására, Józsué pedig megteszi, amit elődje utasításba adott. Szolgálatuk végén mindkettő búcsúbeszédet tart, és megújítja az Istennel kötött szövetséget.

Olvassuk el 5Móz 18:15-19, 34:10-12, Jn 1:21, ApCsel 3:22-26 és 7:37 verseit! Ki teljesíti be a próféciát a Mózeshez hasonló prófétáról? Hogyan illeszkedik Józsué a képbe?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Józsué élete a Mózes által mondott prófécia részleges betöltése volt (5Móz 18:15, 18), de nem a végső teljesedése, azt ugyanis teljes egészében csak a Messiás töltheti be. Ő az, aki bensőséges kapcsolatban van az Atyával (Jn 1:14, 18); aki igaz és Istent igazán jelenti ki (Mt 22:16; Lk 10:22; Jn 14:6); Isten adja az igéit a szájába (Jn 14:24). Tehát mind Mózes, mind pedig Józsué az eljövendő Messiás, Jézus előképe.

Mennyire központi a hitéletedben Jézus szerepe? Miért fontos, hogy Ő és a tettei képezzék egész keresztény tapasztalatod alapját?

Józsué történetét a tipológia prizmáján keresztül kell látnunk. A háborúk, amelyeket vezetett, történelmi események, fontos részét képezik Izrael történelmének. A céljuk az volt, hogy Izrael birtokba vegye az ígéret földjét, ahol békében élvezhetik a számukra biztosított örökrészt és az Isten törvényei által megalapozott elvekre egy új társadalmat hozhatnak létre.

Az Ótestamentum későbbi írói, mint Ézsaiás, felvázolják a Messiás munkáját, amelynek szintén része, hogy „szétoszd az elpusztult örökséget” (Ézs 49:8, ÚRK). Ugyanazt a terminológiát használja, mint ami gyakran megjelenik Józsué könyvében. Józsué feladata az volt, hogy szétossza a földet az izraeliták között, a Messiás pedig úgy jelenik meg, mint az új Józsué, aki az új Izrael lelki örökségét jelöli ki.

Olvassuk el Zsid 3:7–4:11 verseit! Miként erősíti meg az Újszövetség, hogy Jézus Krisztus előképe Józsué, az új Mózes?

_____________________________________________________________

Az Újszövetség írói Jézus Krisztus szolgálatának számos aspektusát Józsué munkásságával hozták kapcsolatba. Amint Józsué a pusztában töltött negyven év után lépett be Kánaánba, az antitipikus Józsué, Jézus, a pusztában töltött negyven nap után lép be földi szolgálatába (Mt 4:1-11; Lk 4:1-13), majd negyven, „a föld pusztájában eltöltött” nap után lép be mennyei szolgálatába (ApCsel 1:3, 9-11; Zsid 1:2).

A Jordánban történő alámerítkezése után (a „Jordánon való átkelése” – Mt 3:13-17; Mk 1:9-11) az evangélium írói Zsolt 2:7 és Ézs 42:1 verseit idézik, amely szakaszok egy messiási zsoltárból és a Jahve szenvedő szolgájáról szóló énekből valók (Mt 3:17; Mk 1:11; Lk 3:22). Következésképpen alámerítkezésével Jézus úgy jelenik meg, mint az isteni Harcos, aki mindhalálig tartó, hűséges engedelmességével Jahve harcait vívja a gonosz erők ellen. Élete és kereszthalála Sátán kiűzését eredményezte, győzelemre vezetett a spirituális ellenség felett, lelki nyugalmat kínált népének és örökséget osztott a megváltottaknak (Ef 4:8; Zsid 1:4; 9:15).

Mit jelent, hogy „nyugalmat” találhatunk abban, amit Jézus tett értünk? Miként lehet bizonyosságunk afelől, hogy Jézus legyőzte értünk Sátánt?

Józsué előképe Jézus Krisztuson túlmenően egészen Krisztus testében, az egyházban történő teljesedésig mutat. A Józsué vezette harcok milyen értelemben vetítik előre az egyház lelki küzdelmeit? Miben mások ugyanakkor (lásd ApCsel 20:32; 2Kor 10:3-5; Ef 6:10-12; 1Tim 1:18; 2Tim 4:7)?

_____________________________________________________________

Az Újtestamentum írói a Józsué-tipológiában felismerik az ekkléziológiai (egyházi) teljesedést. Krisztus testének, az egyháznak a tagjai bekapcsolódnak a lelki küzdelembe, amely a gonosz erői ellen zajlik; ugyanakkor élvezik Isten kegyelmének nyugalmát (Zsid 4:9-11) és lelki örökségük minden áldását.

Mit mondanak a következő igék a Józsué-tipológia végső teljesedéséről (Kol 3:24; 1Pt 1:4; Jel 20:9; 21:3)?

_____________________________________________________________

Józsué előképének maradéktalan és végső teljesedése Jézus Krisztus második eljövetelével bontakozik ki (apokaliptikus/eszkatológiai szakasz).

Józsué élete olyannyira tükrözte Isten jellemét, hogy életének bizonyos aspektusai prófétai jelleget öltöttek, előrevetítve a Messiás tevékenységét és személyét.

Mi viszont már a Messiás eljövetele után élünk. Szolgálatát nem kell előképként szemlélni, viszont megvan az a kiváltságunk, hogy visszatükrözzük jellemét – a dicsőséget, amire Krisztus vágyott, hogy megossza a tanítványokkal (Jn 17:22), és ami a mienk lehet jellemének szemlélése által (2Kor 3:18). Minél többet elmélkedünk Jézusról, annál inkább tükrözhetjük jellemének szépségét. Mindez annyira alapvető, hogy a Krisztussal való mindennapi járásunknak erről kellene szólnia. Ezért olyan fontos az Igével töltött idő minden egyes nap. Ezért is kell időt szánnunk Jézus életének, jellemének és tanításainak tanulmányozására. Szemlélés által igenis változunk.

Józsué, az előkép megkérdezte az izraelitáktól: „Meddig vártok még azzal, hogy elmenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet nektek adott az ÚR, atyáitok Istene” (Józs 18:3, ÚRK)? Hogyan tenné fel ezt a kérdést ma Jézus, akire Józsué előképként mutatott?

„Krisztus kortársai nem értették meg küldetését… Az emberei hagyományok, szabályok és előírások elrejtették előlük azokat a tanításokat, amelyekre Isten meg akarta őket tanítani.

E szabályok és hagyományok eltakarták előlük az igaz vallás értelmét, és akadályozták őket gyakorlásában. Amikor Krisztus személyében elérkezett a Valóság, nem ismerték fel benne az előképek beteljesítőjét, az árnyékszolgálatok lényegét. A Valóságot elvetették, és az előképekhez, hiábavaló szertartásaikhoz ragaszkodtak. Isten Fia eljött, de ők továbbra is jelet kértek. A »Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!« (Mt 3:2) üzenetre válaszként csodát követeltek. Krisztus evangéliuma botránkozás köve volt számukra, mert Üdvözítő helyett jeleket kívántak. Azt hitték, hogy a Messiás hatalmas győzelmekkel fogja bizonyítani jogait, és a földi királyságok romjain felállítja birodalmát. Erre a váradalmukra Krisztus a magvetőről szóló példázattal válaszolt. Isten országa nem fegyveres erővel, nem erőszakos beavatkozással diadalmaskodik, hanem azáltal, hogy új életelvet plántál az emberi szívekbe” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 18. o.).

„Az egyháznak hűséges Kálebekre és Józsuékra van szüksége, akik Isten egyszerű engedelmességi feltételei alapján készek elfogadni az örök életet. Gyülekezeteink szenvednek munkások nélkül. A világ a mi földünk. Misszionáriusokra van szükség a városokban és a falvakban, ahol a bálványozás befolyása még annál is erősebben megkötözi az embereket, mint az ókori Keleten élt pogányokat, akik még sosem látták az igazság fényét. Eltűnt a gyülekezetekből az igazi missziós lelkület, amely igazán nemessé teszi a hitvallást. Az emberek szívét már nem hevíti a mások iránti szeretet, nem hajtja őket a vágy, hogy lelkeket vezessenek Krisztushoz. Őszinte munkásokra van szükség. Nincs immár senki, aki válaszolna a mindenhonnan felhangzó kiáltásra: »Ide gyertek… segítsetek nekünk«” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 4. köt. 156. o.)?

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1.    Hogyan segít a bibliai tipológia abban, hogy jobban meg tudjuk érteni Jézus Krisztus szolgálatát?

2.    Miben hasonlít a mi lelki küzdelmünk Kánaán elfoglalására, és miben különbözik?

3.    Józsué Isten jellemét tükrözte, előrevetítette Krisztus szolgálatát. A gyakorlatban mi mit tehetünk azért, hogy Jézus jelleme mind teljesebben tükröződjön rajtunk keresztül?

FRIEDRICH TRAUB:

BIZALOM

Mindenen át hogyan segít?

Még nem tudom, hogyan,

csak hogy: ígérete szerint

és csodálatosan.

Elűzi-e az éjszakát,

s hogyan? Csak azt tudom,

hogy egy lépéshez mindig ád

elég fényt az úton.

Szívem, ha Ő kezébe vett,

békében nyugoszik.

Hogyan hordoz, hogyan vezet,

az csak Rá tartozik.

Fordította: Túrmezei Erzsébet