SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Zsoltárok 2. rész

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 46; 47:1-5; 75; Jeremiás 4:23-26; 1Thesszalonika 4:13-17; Jelenések 14:6-12

„Magasztaljanak téged a népek, Istenem, magasztaljon téged minden nép! Örvendezzenek és vigadjanak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és te igazgatod a nemzeteket e földön. Szela” (Zsolt 67:4-5, ÚRK).

A végső eseményekre gondolva hajlamosak vagyunk A jelenések könyvének fenevadjaira, erőire összpontosítani. A szerepük természetesen jelentős, fontos is, különben Isten nem akarta volna, hogy benne legyenek a Bibliában és megértsük a jelentésüket (lásd Jel 1:3).

A prófécia foglalkozik még a bűnnel, a szenvedéssel, az ítélettel, a jó és a gonosz harcával, az igazsággal és az igazságtalansággal, az üldözéssel és egyéb fontos kérdésekkel.

A zsoltárok könyve szintén mélységében taglalja ezeket a témákat, körüljárja szinte az összes lehetséges emberi érzelmet, a kétségbeesés sötétségétől a kitörő örömig. Látjuk, amint Izrael serege harcra készül a sötétség erőivel. Olvasunk emberekről, akiket az a kérdés gyötör, hogy miért nem számol le Isten határozottabban és azonnal a gonoszsággal – amit kétségkívül mindannyian feltettünk már. Válaszokat keresünk, A zsoltárok könyve pedig a szentélyre tereli a figyelmünket, újból és újból rámutat, hogy Isten a Teremtő. Vajon nem olyan témák és kérdések ezek, amelyekkel a ma embere a mai viszonyok között is küzd?

Dehogyisnem! Éppen ezért tovább kutatjuk A zsoltárok könyvét, hogy még többet megtudjunk e fontos igazságokról.

Olvassuk el a 46. zsoltárt! Minek a reményére találunk rá ebben, amire oly nagy szükség van a ma zűrzavarában és a nagy küzdelem kibontakozása során az utolsó napokban?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A 46. zsoltár olyan témát érint, amit A zsidókhoz írt levélben is megtalálunk: ami különb. Jézus különb a földi főpapnál, az Ő áldozata különb minden állatáldozatnál, a mennyei templom különb a földi előképeinél.

Ennek a zsoltárnak azonban más a megközelítése. Az írója nem jó dolgokat állít szembe még jobbakkal, hanem a lázadó világgal és annak minden rettenetes következményével ellentétben sorolja fel a jót, amit Isten eltervezett nekünk.

Ez a zsoltár reménységet és ígéretet hirdet nekünk most, a pusztulás, a megpróbáltatás, a szenvedés és a háborúk között. Ezért fontos, hogy „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46:11)! Meg kell nyugodnunk a bizonyosságban, hogy egy nap majd mindez véget ér, Isten felmagasztaltatik a földön (Zsolt 46:11).

Figyeljük meg ezt is: „Azért nem félünk, ha megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe” (Zsolt 46:3, ÚRK).

Ez óhatatlanul eszünkbe juttatja a második advent jeleneteit: „Az ég pedig eltűnt, mint amikor a papírtekercset összegöngyölítik, és minden hegy és sziget kimozdult a helyéből” (Jel 6:14, ÚRK). Vagy pedig ezt: „várjátok és siettetnétek az Isten napjának eljövetelét, amikor az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak” (2Pt 3:12, ÚRK). Nem tart örökké ez a világ, sem a sok gonoszság, ami pedig utána következik, olyasmit ígér, amit most fel sem tudunk fogni. Addig csak ki kell tartanunk hittel, kapaszkodjunk Isten kijelentéseibe, legfőképpen Jézusba, aki a keresztet is vállalta értünk!

Szörnyű dolgok történnek a világon (és tudjuk, jön még rosszabb is), de Isten jóságát, hatalmát és jellemét ismerve miben reménykedhetünk?

Nagyrészt szimbolikus A zsoltárok könyvének nyelvezete, de a bolygó végső helyreállításával kapcsolatos részeknél aligha gondolhatjuk csupán annak. A 46. zsoltár figyelmeztet, hogy Krisztus visszajövetelekor erős hatások érik a földet, nem csak a hegyeket és a tengereket, mert a földi történelem vége az évezredek alatt annyi szenvedést okozó világi birodalmak, emberi kormányzatok sanyargató rendszereinek összeomlását is jelenti.

Egyszer s mindenkorra vége lesz ezeknek a hatalmaknak és a sok gonoszságnak, szenvedésnek, amit a világra szabadítottak.

Olvassuk el Jer 4:23-26 szakaszát! Mit tudhatunk meg ebből a részből a világ sorsáról, amíg meg nem látjuk az „új eget és új földet” (Jel 21:1)?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A bibliai prófécia bemutatja, mi történik a világgal. Dániel 7. fejezetének látomásában például viharos tenger látszik, abból emelkednek fel a világ nemzetei. Küzdelmek és háborúk szelei korbácsolják a pogányság tengerét (a földet), egyik birodalom váltja a másikat, de semelyik sem képes megoldani az emberiséget szorító valós problémát. A világi vezetők majdnem mindig olyan bűnösnek és önzőnek bizonyulnak, mint a többi ember.

Dániel látomásának egyetlen birodalma sem lett Isten népének biztonságos otthona (bár voltak közöttük jobbak). Azt viszont tudjuk, hogy Isten országának polgárai vagyunk (Fil 3:20), és bolygónk káosza felett a magasságban ott van Isten rendíthetetlen trónja (lásd Ez 1:26). Jézus elmondta: visszatérése előtt egyre mélyebb káoszba fordul a világ (Máté 24. fejezet), de mivel Isten mindent kézben tart és beváltja ígéreteit, hittel kitarthatunk, akármilyen állapotok uralkodnak is most a bolygónkon. „Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk” (Zsolt 46:7-8). Rövidtávon nézve a dolgok nem haladnak jól, nem is fognak, de hosszútávon? Jézusnak hála, az már egészen más kérdés!

Tagadhatatlan, hogy a világ állapota kaotikus, irányíthatatlannak tűnik. Azonban hogyan mutat rá például Dániel 7. fejezetének próféciája, hogy ha hűségesek maradunk, jóra számíthatunk?

Olvassuk el Zsolt 47:1-5 szakaszát! Ezek szerint milyen helyünk lesz végül Krisztus országában?

_____________________________________________________________

Az ember átadta a bolygó feletti uralmat Lucifernek, hosszútávon nézve mégis fényes jövő látszik. Jób könyve szerint Sátán azzal kérkedett a menynyei tanácskozáson, hogy övé a föld.

„Honnét jössz?” – kérdezte Isten.

„Körülkerültem és át- meg átjártam a földet” (Jób 1:7, ÚRK) – felelte Sátán.

Sátán hangoztatta a tulajdonjogát. Az ősi világban a tulajdonjogot a láb, a bejárás szimbolizálta. „Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt” (1Móz 13:17) – mondta Isten Ábrahámnak.

Vessük össze 1Thessz 4:13-17 szakaszával Zak 14:4 versét, és figyeljük meg azt, ami Jézus lábával kapcsolatos! Milyen különbséget találunk a két igehely között? Mit tanítanak Krisztus világ feletti uralmának két különböző, mégis összefüggő oldaláról?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Ellen G. White a következőt írta arról, amit Krisztus a millennium végén tesz majd: „Krisztus az Olajfák-hegyére ereszkedik le, ahonnan feltámadása után felemelkedett, és ahol az angyalok megismételték visszatérésének ígéretét. A próféta ezt mondja: »Bizony, eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.« »És azon a napon az Olajfák-hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák-hegye középen ketté válik,… igen nagy völggyé.« »És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy« (Zak 14:5, 4, 9). Az Új Jeruzsálem káprázatos ragyogással alászáll a fogadására megtisztított és előkészített helyre. Krisztus belép a szent városba, és vele népe és az angyalok” (A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 565. o.).

Gondoljunk a reményre, amit Jézusban kapunk! Milyen nehéz volna az élet, ha minden örök halállal végződne! Minden értelmetlen lenne, nem igaz?

Olvassuk el a 75. zsoltárt, valamint Mt 26:26-29 és Jel 14:9-12 verseit! Mit fejez ki ez a zsoltár az ítéletben kockán forgó dolgokról? A másik két igeszakasz mivel segít ezt megérteni?

Feltételezések szerint akkor énekelték ezt a zsoltárt, amikor Szanhérib serege csoda folytán megsemmisült (2Krónikák 32. és 2Királyok 19. fejezete). Ez a történet előremutat Jelenések 20. fejezetében a gonoszok végső pusztulására. Isten népe a szent városban lesz igaz Királyával, amikor a gonoszok serege körbeveszi őket, de Isten el fogja pusztítani a támadókat.

A hatalommal való visszaélés lesz az egyik dolog, amit Isten eltöröl az ítélettel. A bűnös ember nem másokért, nem Isten dicsőségére él, hanem csakis önmagáért. Úgy döntött, nem hiszi el, hogy az univerzumban lenne értelem, vagy létezne objektív erkölcsi mérce. Sok szempontból elmondható, hogy ma ennek a következményeivel élünk együtt. Friedrich Nietzsche filozófus érvelése szerint ahhoz, hogy valaminek értelme legyen, nekünk magunknak kell azt kigondolnunk, és úgy kell tennünk, mintha a világmindenség értünk létezne. Lényegében minden ember úgy viselkedik, mintha isten volna.

(Joggal kérdezhetné bárki: Mennyire vált be ez a filozófia Nietzsche számára? Valójában nem nagyon. Az elméje megbomlott. Összeesett az utcán Olaszországban, miután meg akart fékezni egy lovát ütlegelő embert. Élete hátralévő tizenegy évét némán, szellemi leépülésben töltötte, majd 1900-ban meghalt.)

Bármilyen nagyok is a problémák, hívőként reménységben élhetünk. Nem szabad a pillanatnyi események alapján megítélni a jövőt! Könnyű kétségbeesni, látva, hogy a civilizáció oszlopait folyamatosan verik szét istentelen emberek érzései és gondolatai, vagy pedig azoké, akiknek Istenről alkotott nézetei a Bibliától idegenek. Most olyan korban élünk, amikor támadják az erkölcsi értékeket, még azokat az alapvető dolgokat is, mint a férfi és női identitás, legalábbis a világ bizonyos részein. Nyíltan magasztalnak, dicsérnek olyan erkölcstelenségeket, amelyeket azelőtt sokan még privát beszélgetésekben is szégyelltek volna. Ennyire rossz lett a helyzet.

Igyekeznünk kell mások életét jobbá tenni, igaz, de közben ne feledjük: a világ teljes pusztulása, majd pedig természetfeletti újjáteremtése szükséges ahhoz, hogy a dolgok végül helyreálljanak. Miért van ez így?

Olvassuk el a 67. zsoltárt! Milyen szerepe van Isten népének Jel 14:6-12 szakaszában? Milyen megvilágításba helyezi ezt a 67. zsoltár?

A Massachusettsi Műszaki Egyetem mérnökei kifejlesztettek egy fekete bevonatot, amitől szinte láthatatlan lesz az azzal borított tárgy. A nanobevonat sokkal sötétebb minden eddig előállított fekete anyagnál, képes elnyelni a látható fény 99.995% százalékát. Az így kezelt tárgyakat még a legerősebb fény sem képes láthatóvá tenni.

A 67. zsoltár azzal a kéréssel kezdődik, hogy Isten „világosítsa meg az ő orcáját rajtunk… Hogy megismerjék e földön a te útadat” (Zsolt 67:2-3). A megváltási tervvel Isten lehetőséget biztosított a bűnösöknek arra, hogy újból közvetlen közelébe kerüljenek sugárzó lényének, dicsősége mégse pusztítsa el őket. Krisztus keresztje által pedig már most, ebben az életben is lehetővé vált, hogy Isten „ránk ragyogtassa arcát”.

Ennél még tovább is megyünk: Isten szándéka, hogy a világon az Ő világosságát tükrözzük. Izrael azt a feladatot kapta, hogy a templom imádság háza legyen minden nép számára: „mind fölviszem szent hegyemre, és megvidámítom őket imádságom házában. Egészen elégő és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon, mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára” (Ézs 56:7, ÚRK)!

Dávid a zsoltárban emlékeztet: Isten azt akarja, hogy „megismerjék utadat [az Úrét] e földön és szabadításodat [az Úrét] minden nép között” (Zsolt 67:3, ÚRK). Szomorú, hogy Isten népe annyiszor kudarcot vallott ebben. Vannak sötét fejezetei Izrael történelmének, mint ahogy az elmúlt két évezredben a kereszténységnek is. Mintha mély fekete anyaggal vontuk volna be a szívünket, ami elnyeli, nem tükrözi Isten világosságát.

Időnként úgy gondolunk Isten végidei mozgalmára, mint a lelki utazók VIP várójára, és cseppet sem zavar, hogy a világ többi részének zajos, kényelmetlen helyen kell várakoznia, készületlenül az előttük álló útra. Jelenések 14. fejezetének maradék egyháza azonban nem álldogál nyugodtan a Sion hegyén Krisztussal, az Ő dicsőségében fürödve, hanem az egész földet körüljárva hívja a világot, hogy menjenek Isten szent hegyére.

Miért közösségi és egyéni kötelességünk is, hogy beszéljünk az embereknek az igazságról, amit annyira szeretünk?

133. zsoltár; ApCsel 1:4-9; Jel 5:4-7

„A patriarkális korszakban a Szentlélek befolyása gyakran megnyilatkozott észrevehető módon, de sohasem a maga teljességében. Most a Megváltó szavainak engedelmeskedve, a tanítványok könyörögtek ez adományért, és a mennyben Krisztus hozzátette az ő könyörgését. Jogot formált a Szentlélek ajándékára, hogy népére kitölthesse” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 24. o.).

Krisztus meghagyta a tanítványoknak, hogy legyenek az Ő tanúi „a földnek mind végső határáig” (ApCsel 1:8). Hirdették a visszatérését (Mt 24:14), és nekünk folytatnunk kell, amit elkezdtek.

Amikor Krisztus ránk bízta az evangélium hirdetését, nem hagyott magunkra, nem magunknak kell kitalálnunk, hogyan is lesz ez majd. A munkát a mennyei szentélyből irányítja. A feladatunk szorosan kötődik hozzá: Ő vezet és ad nekünk erőt. Ez az Ő műve, nem a miénk, azt kéri, hogy kövessük Őt. Így volt ez Izrael esetében is. Isten azt kérte tőlük, hogy kövessék az útmutatásait, utána pedig Ő váltotta valóra a lehetetlent. A Lélek már munkálkodik a szomszédaink szívében, és Isten azt kéri tőlünk, hogy legyünk ott, amikor elérkezik számukra a döntés pillanata, hívjuk őket Isten népe köze, akik a Báránnyal állnak a Sionon. Nem egyedül nekünk kell kitalálnunk új eszközöket és módszereket, hiszen a munka vezetése sosem volt a mi kezünkben.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    A hármas angyali üzenet az egész világon hangzik, de még sokan nem ismerik. A csoportban beszélgessünk arról, közösségként hogyan végezhetnénk jobban a Krisztustól kapott feladatunkat! Mi óvhat meg a csüggedéstől, ha arra gondolunk, hogy még mennyien nem hallották a végidőre szóló igazságot?

2)    Jelenések 5. fejezetében János látja, hogy a lepecsételt tekercset átadják a Báránynak, aki méltó. A 6. fejezetben a könyv kinyitásakor az újszövetségi egyházra vonatkozó világos jövendöléssel találkozunk, egészen az idők végéig. Hogyan fogja tehát Isten befejezni a munkát? Mi a tanulsága ennek a leírásnak?

3)    Milyen események zajlanak most a világban, amelyek könnyen elvezethetnek Jelenések 13-14. fejezetének történéseihez? Milyen akadályok vannak még?

KIS ISTVÁN:

IGE-VERSEK

1Mózes 1.

Genezis

Isten –

innen indult minden.

Legyen –

megszólalt a csendben.

Minden –

értünk lett a földön.

Jól van –

mondta végül Isten.

Ember –

hol vagy(unk)?

1Mózes 2:1-3

A hetedik

A hetedik nap valami más:

benne megnyugvás,

szentség és áldás.

A hetedik nap valaki más:

megpihen az Alkotás.

A hetedik nap minden más:

találkozik a Kép és a Forrás.