SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Hasonlatok a házasság köréből

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:23-25; 24:1-4; Ezékiel 16:4-14; Efezus 5:29-32; Jelenések 18:1-4; 19:1-9.

„És azt mondta nekem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És így szólt: Ezek Isten igaz beszédei” (Jel 19:9, ÚRK).

A Bibliában számos szerelmi történet van, amelyek szemléletesen érzékeltetik a megváltás bizonyos elemeit, valamint Isten szeretetét népe iránt. A házasság a legbensőségesebb kapcsolat, jó iskola, amelyben – ha hajlandóak vagyunk Isten szándéka szerint megélni – mély tanulságokra bukkanhatunk szeretetével, a hozzá fűződő viszonyunkkal kapcsolatban, illetve arról, hogy milyen messze elment megváltásunkért.

Azonban a szeretettel és a házassággal kapcsolatos modern nézetek ferdítései miatt nem tudjuk helyesen értékelni azt, amire Isten meg akar tanítani a házassági szövetség által. A házasság, ugyan sokat rontott rajta az ember bűnössége (mint ahogy szinte mindenen), még most is képes jól bemutatni az igazságot, a prófétai igazságot is. A házasságnak nem csupán boldoggá kell tennie bennünket; iskolaként is kell szolgálnia, komoly tanulságokkal önmagunkról és Istenhez fűződő kapcsolatunkról.

Ezen a héten azt járjuk körül, milyen különböző úton-módon szól Isten Igéje a házasságról – jó és rossz házasságokról. Majd ezekből a példákból levonhatjuk a tanulságokat, hogy jobban megértsük, miként viszonyul Isten a népéhez, még amikor hibáznak is. Megismerhetünk bizonyos igazságokat a szeretetéről, hogy jobban megértsük a végidő eseményeit.

Kevés olyan metafora van, ami a házasságnál jobban érzékelteti azt a bensőséges kapcsolatot, amire Isten vágyik az emberiséggel. Ez a hasonlat gyakran előfordul a bibliai elbeszélésekben, és A jelenések könyve félreérthetetlenül rámutat, hogy az Ige tanulmányozójának feltétlenül meg kell értenie, mire céloz Isten ezzel.

Olvassuk el 1Móz 2:23-25 és Ef 5:29-32 verseit! Hogyan tükrözi a házasság Krisztus és az emberiség kapcsolatát?

Jézus egyszer a farizeusokkal beszélgetve idézte Mózes első könyvének leírását Ádám és Éva házasságáról, amire válaszul ők sietve megkérdezték: „Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt” (Mt 19:7)?

Mózest a nemzet alapító prófétájának tekintették. Gondoljunk bele, a házasság intézményének Szerzőjével akarták szembeállítani a saját prófétáját! Jellemzően ilyen taktikával közeledtek Jézushoz: gyakran azt próbálták bizonyítani, hogy a tanítása ellentmond a Szentírásnak. Az egész életen át tartó, hűséges házasság az ideális, ennek intézményét Isten az ember teremtésekor alapította. Sajnos azonban a bűnbe süllyedt emberiség megrontotta ezt az Istentől eredő ajándékot. Tekintettel a házasság fontosságára a Szentírásban, talán nem is véletlen, hogy állandóan heves támadások érik. A szombattal együtt ezt a két ajándékot kaptuk az Édenben, és Isten mindkettővel azt akarta bemutatni, hogy bensőséges kapcsolatra vágyik teremtményeivel. A házasságban két ember lesz egy pár, akik nem tökéletesek, tehát mindig lehet feszültség. Az egyház és Krisztus frigyében a tökéletes Megváltó a tökéletességtől messze elmaradó menyasszonnyal alkot párt. Azonban a jó házasság példájából tanulhatunk Isten szeretetéről.

Itt következik a házasság három elve: Az első, hogy bocsáss meg a házastársadnak, bármennyire nem érdemes rá, ahogyan Krisztus is megbocsát nekünk, még ha érdemtelenek is vagyunk erre! A második, hogy fogadd el a házastársadat a hibáival, mindenestől, ahogy Krisztus is elfogad bennünket a hibáinkkal, mindenestől! A harmadik: Krisztus maga elé helyezett bennünket, helyezzük tehát mi is magunk elé a házastársunkat! Hogyan segíthet ez a három evangéliumi elv azt megérteni, hogyan viszonyul hozzánk Isten, ugyanakkor hogyan javíthat is minden házasságon?

Ezékiel 16. fejezete megdöbbentő képpel fejezi ki Isten szeretetét népe iránt. A mezőn sorsára hagyott újszülöttként ábrázolja Izrael népét, akit Isten hazavisz, megmosdat, és miután felnő, feleségül vesz. Beszédes kép ez egy valószínűtlen házasságról.

Olvassuk el Ez 16:4-14 szakaszát! A menyasszonyt dicsérő részletekből mire következtethetünk Isten szándékaival kapcsolatban?

Isten azt mondta Izraelnek, hogy „nagyon megszépültél” (Ez 16:13, ÚRK) – mégpedig az Ő gondoskodása révén. Amikor annak idején rátalált, senki nem látta szépnek, kitették meghalni. Isten azonban nagy figyelemmel vette körül, és így egyre szebb lett, míg az egész világ róla beszélt. Ez különösen igaz volt a héber királyság korai szakaszában, Dávid és Salamon uralkodása alatt. Sába királynője azért utazott oda, hogy saját szemével lássa Izrael ragyogását.

Izrael kizárólag Istennek köszönhette szépségét. Gyönyörű lett, híres a népek között, azért, mert Isten menyasszonya volt. Isten elmondja, hogy szépsége „tökéletes volt az ékességeim által, amelyeket rád aggattam” (Ez 16:14, ÚRK).

Ez a téma újból és újból felbukkan a Bibliában: Isten menyasszonya gyönyörű, de ez nem az ő érdeme, azért lett ilyen, mert Isten elárasztotta kegyelmével, Ő tette széppé. Hasonlóképpen a hívők sem a saját tetteik miatt tűnnek gyönyörűnek a menny szemében, hanem Isten kegyelméből, a nekünk ajándékozott üdvösség által. Azért leszünk szépek, mert Isten igazsága betakar, „hogy Isten igazsága legyünk” (2Kor 5:21).

Addig minden rendjén van Ezékielnél, amíg a következő vershez nem érünk: „De te elbíztad magad szépségedben. Hírhedt paráznává lettél, elárasztottál paráznaságoddal minden melletted elmenőt, és az övé lettél” (Ez 16:15, ÚRK).

Isten azért teremtett bennünket, hogy a jóságát és a dicsőségét tükrözzük. Amikor egy teremtmény úgy gondolja, hogy gyönyörűségét magának köszönheti, szépsége leértékelődik, és jön a baj.

Milyen veszélyekkel jár, ha a „saját szépségünkben” bízunk? Vagyis hogyan gondolhatjuk azt, hogy van bennünk valami, amivel érdemeket szerzünk Isten előtt, vagy amivel kiérdemelhetjük a szeretetét? Hogyan védekezhetünk a lelki gőgtől?

Talán az volt a legfurcsább feladat, amit Isten valaha egy szolgájának adott, amit Hóseástól kért: hogy szánt szándékkal parázna nőt vegyen feleségül! Hóseás által meg akarta értetni velünk az Ő nézőpontjából, hogy milyen fájdalmat okoz neki az emberi bűn és lázadás. Isten szeretettel választotta feleségéül Izraelt, aki többször is megcsalta, Ő azonban meglepő módon mégis visszafogadta, helyreállította a kapcsolatát vele.

Vessük össze Hós 1:2, 3:1, Jel 17:1-2 és 18:1-4 verseit! Milyen paráznaságról van itt szó? Milyen tanulságot szűrhet le a keresztény egyház Hóseás történetéből? Hogyan esett bele az egyház is az Ószövetségben elkövetett bűnökbe?

A Bibliából kitűnik, hogy az ószövetségi Izrael által elkövetett bűnök nagy részébe Krisztus újszövetségi egyháza is beleesik. Isten szövetséges népe a fogság előtt kirívóan elfordult az Úrtól, amikor saját köreikbe bevitték a környező népek bálványimádó szokásait. „Konstantint aggasztotta az Arius tanai hatására egyre szélesedő egyházi szakadás, ezért összehívta a niceai zsinatot, sőt maga is közbeavatkozott” (Christopher A. Hall: „How Arianism Almost Won”, Christianity Today. 2008). Isten népe mindkét esetben eltért az Úrral való kapcsolatától, hogy az érzékelt problémákra „megoldásokat” találjon.

Isten szóválasztása nyilvánvalóvá teszi: nemcsak arra akar rávezetni bennünket, hogy rosszat tettünk, hanem arra is, amilyen érzést ez kivált benne. Akit megcsalt a házastársa, talán kezdi megérteni, hogy mennyire elszomorítja a mennyet Krisztus iránti hűtlenségünk. Hóseás történetének talán az a legelképesztőbb része, hogy a próféta milyen messze elment hűtlen felesége visszaszerzéséért.

Amikor az emberiséget hívó utolsó kiáltásra gondolunk, hogy fussanak ki Babilonból, érdemes megjegyezni: Isten a saját népét hívja, nem idegeneket! Jól ismeri, szereti őket. Még amikor a világ a legnehezebb órája felé tart, Isten akkor is felkínálja a megváltást, amit saját vére árán szerzett meg. Krisztus keresztje mutatja leginkább, mennyire meg akarja menteni tévútra tért népét.

Mondjunk példákat arra, hogyan kacérkodhat lelki paráznasággal ma bármelyik egyház, beleértve a miénket is!

Amikor az idős Ábrahám komoly feladatot bízott legidősebb, legmegbízhatóbb szolgájára, bizonyára Isten ígéretére gondolt, amit az utódaival kapcsolatban tett neki (lásd 1Móz 15:5).

Olvassuk el 1Móz 24:1-4 szakaszát! Miért volt olyan fontos, hogy Ábrahám fia ne „a kánaániak lányai közül” (1Móz 24:3, ÚRK) válasszon feleséget?

_____________________________________________________________

Még ha kirekesztőnek tűnhet is ez az utasítás, Ábrahám számára itt lelki és nem etnikai, teológiai, nem pedig nemzetiségi kérdésről volt szó. Ismerte a kánaáni vallási szokások erkölcsi mélységét, a hamis istenek imádatát. Tudta, milyen könnyen beleránthatnák az efféle gyakorlatokba a fiát, ha közülük választ feleséget.

Az ókori Izrael történetének nagy része – sőt az évszázadok során a keresztény egyházé is – arról szól, hogy Isten népét magával sodorta a világ és annak hamis tanításai, vallási nézetei, pedig nekik kellett volna bizonyságot tenni a világ előtt. Erre talán a legfőbb példa az a szomorú eset, amikor a bibliai hetedik nap, a szombat helyett bevezették a vasárnapnak, a nap napjának pogány ünnepét, aminek kiemelkedő szerepe lesz majd az utolsó napokban.

Olvassuk el 1Móz 24:57-67 szakaszát! Milyen tanulságokat gyűjthetünk ennek a történetnek a részleteiből Krisztus és egyháza vonatkozásában? Bűnös természetünket illetően mit tanulhatunk például abból, hogy Rebeka Izsák távoli, messze élő rokona volt?

_____________________________________________________________

Mi is rokonságban állunk a Teremtővel, hiszen eredetileg a saját képére alkotta meg az embert. A bűn ugyan elválasztott tőle, mégis bennünket tart megfelelő menyasszonyának, még ha döntéseink következtében a házasságunk viharosabbá is válhat, mint amilyennek lennie kellene.

Igen, Isten szeret bennünket, mint menyasszonyát, jobban szeret, mint mi Őt. Milyen döntéseket hozhatunk, és nap mint nap meg is kell hoznunk, amelyek nyomán erősödik iránta a szeretetünk? Másrészt viszont milyen döntések gyengítik a szeretetünket?

Olvassuk el Jel 19:1-9 szakaszát! Egyszerre ünneplik a parázna végét meg Krisztus és felesége menyegzőjét. Hogyan mutathatja be Isten igazságos és szeretettel teljes jellemét ez a két, egyszerre történő esemény?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A hűtlenségért fájdalmasan nagy árat kell fizetni, ami kihat a gyerekek és mások életére is. Végül úgy érezheti még a legtürelmesebb megbántott fél is, hogy eljött a pillanat, ahonnan nincs visszatérés, amin túl a házasságot már nem lehet megmenteni. Amikor a világ eljut oda, hogy a szívek végleg megkeményednek, nincs többé megbánás, utána már semmi értelme folytatni a történelmet, felesleges tovább engedni a bűn okozta szenvedés féktelen áradását. Az elveszettek sorsa fájdalmas, de a bűn világában szenvedők örülhetnek, hogy annak a világnak vége, és Isten mindent helyreállít, olyanná tesz, amilyennek eredetileg tervezte. Attól kezdve már senki nem fordul el Istentől, mert megtanultuk, méghozzá a nehezebb úton, hogy neki volt igaza: ha elszakadunk tőle, annak pusztulás a következménye.

Olvassuk el Jel 21:1-4 verseit! Mi a jelentősége itt a menyegző képének? Miért reménnyel és ígéretekkel teljes ez a kép? Ezekben a versekben mi garantálja a reményt?

_____________________________________________________________

 _____________________________________________________________

 „A házasság életre szóló egysége Krisztus és az egyház egységének szimbóluma. Krisztus úgy fordul az egyházhoz, amilyen lelkületet a férjnek és a feleségnek kell egymás iránt tanúsítania” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 7. köt. 46. o.).

Kimondhatatlan fájdalmat jelentett Krisztusnak, hogy az emberiség tőle elfordulva más isteneknek szentelte érzéseit. Ennek dacára is odaadta magát értünk, Ő fizetett meg hűtlenségünkért, házasságtörésünkért, hogy ha készek vagyunk megtérni, elfordulni a hamis istenektől, az örök élet ígéretét adhassa nekünk.

Olvassuk el 1Pt 1:18-19 verseit! Ennek fényében mi biztosít a Jel 21:1-4 szakaszában felvázolt végkimenetelről?

Mt 22:1-14; 25:1-13; Jn 2:1-11; 2Kor 11:1-5

Amint felismerjük a Biblia többi részében a próféciákkal kapcsolatban rendelkezésünkre álló adatok sokaságát, megkísért, hogy túlzásba essünk. Az évszázadok során egyes keresztények olyannyira hangsúlyozták a bibliai történetek szimbólumait és képeit, hogy gyakorlatilag már mítoszként kezelték a történelmi elbeszéléseket. A Szentírásban szinte minden dolog jelentésének több szintje létezik, de ne feledjük: Isten valós emberekkel kapcsolatos valós események által is adhat tanítást arról, hogy mit tesz majd a jövőben egyházában. A kánai menyegző például bepillantást enged abba, hogyan használja a prófécia a házasság hasonlatát, miközben a menyegző konkrét, valós esemény volt. „Krisztus szavával elegendően gondoskodott az ünnepségről. Ugyanilyen bőségesen gondoskodik kegyelme az ember bűneinek eltörléséről, a lélek megújításáról és erejének fenntartásáról” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 116. o.). Vagy ahogy másutt írja: „»Semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak« (Ám 3:7). Mert »a titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké« (5Móz 29:29). Isten adta ezeket nekünk, az Ő áldása kíséri a profetikus iratok áhítatos, imádkozó tanulmányozását” (i. m. 186. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Olvassuk el Jn 2:1-11 szakaszát! János evangéliumának számos eleme előrevetíti Krisztus későbbi tevékenységét, és a kommentátorok kiemelik, hogy János céltudatosan vezeti olvasóit a kereszt felé. Ebben a történetben hol látod Krisztus jellemének és eljövendő országának bemutatását? Mit tanít a megváltási tervről és Isten Fiának megígért menyegzőjéről?

2)    A Biblia kutatói jól ismerik és szeretik a tíz szűz példázatát. Milyen tanítást találunk benne a végidei eseményekre vonatkozóan? Fontos az a részlet, hogy a vőlegény késik? Milyen tanulságokat rejt ez a példázat a Krisztussal való egyéni, illetve közösségi kapcsolat tekintetében?

3)    Említsünk meg olyan gyakorlatokat, amelyek kívülről jutottak a kereszténységbe! Nyilvánvaló, hogy ilyen a bibliai szombat helyett átvett vasárnap. Ezen kívül még milyen hamis tanok szüremkedtek be az egyházba? Hogyan védekezhetünk ezek ellen, és hogyan segíthetünk másoknak is felismerni ezeket? A hármas angyali üzenet hogyan segít, hogy az emberek észrevegyék a kereszténységbe bevett hamis tanításokat?

SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY:

TAPINTATOSAN

Tenyerét ellenzőnek tartva

leselkedik a lélek ablakában

a bíbor-szemű kegyelem.

Apró, szív alakú kavicskákkal

dobálja az ablaküveget,

kereszt karjával

tapintatosan kopog,

vajon vannak-e odabent,

megnyitná-e ajtaját valaki

a szolga-Isten előtt?