bibliaversek gyüjteménye

   VASÁRNAP 

1Móz. 2,23-25.

23.  És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

24.  Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

25.  Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik.

Eféz. 5,29-32.

29.  Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat;

30.  Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók.

31.  Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.

32.  Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.

   HÉTFŐ 

Ezék. 16,4-14.

4.     Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak.

5.     Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezőre, mert útáltak, a mely napon születtél.

6.     Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!

7.     Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.

8.     Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lől az enyém.

9.     És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.

10.  És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel.

11.  És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra.

12.  És adtam orrpereczet orrodra és függőket füleidre és ékes koronát fejedre.

13.  És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál.

14.  És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten.

   KEDD 

Hós. 1,2.

2.     A mikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.

Hós. 3,1.

1.     És mondá az Úr nékem: Menj el újra, szeress egy asszonyt, a kit szeret az ő társa és mégis házasságtörő; a mint az Úr is szereti Izráel fiait, bár ők idegen istenekhez fordulnak, és szeretik a szőlőskalácsokat.

Jel. 17,1-2.

1.     És jöve egy a hét angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül;

2.     A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.

Jel. 18,1-4.

1.     És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.

2.     És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.

3.     Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

4.     És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:

   SZERDA 

1Móz. 15,5.

5.     És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda néki: Így lészen a te magod.

1Móz. 24,1-4.

1.     Ábrahám pedig vén élemedett ember volt, és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot.

2.     Monda azért Ábrahám az ő háza öregebb szolgájának, aki őnéki mindenében gazda volt: Tedd a kezed tomporom alá!

3.     Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem veszel feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közűl, akik között lakom.

4.     Hanem elmégy az én hazámba, és az én rokonságim közé, és onnan veszel feleséget az én fiamnak Izsáknak.

1Móz. 24,57-67.

57.  Mondának akkor: Hívjuk elő a leányt, és kérdjük meg őt.

58.  Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek.

59.  Elbocsáták azért Rebekát, az ő húgokat, és az ő dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az ő embereit.

60.  És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az ő ellenségeinek kapuját.

61.  És felkele Rebeka és az ő szolgálóleányai, és felűlének a tevékre, és követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.

62.  Izsák pedig visszajő a Lakai Rói forrástól; és lakik a déli tartományban.

63.  És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek.

64.  Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről.

65.  És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.

66.  Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett.

67.  Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának, az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát, és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után.

   CSÜTÖRTÖK 

Jel. 19,1-9.

1.     És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!

2.     Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.

3.     És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.

4.     És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!

5.     És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!

6.     És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.

7.     Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,

8.     És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.

9.     És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.

Jel. 21,1-4.

1.     Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.

2.     És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

3.     És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.

4.     És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

1Pét. 1,18-19.

18.  Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;

19.  Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:

   PÉNTEK 

Mt. 22,1-14.

1.     És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

2.     Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

3.     És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

4.     Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

5.     De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

6.     A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

7.     Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

8.     Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

9.     Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

10.  És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

11.  Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

12.  És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

13.  Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

14.  Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Mt. 25,1-13.

1.     Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.

2.     Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.

3.     A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;

4.     Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

5.     Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

6.     Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!

7.     Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

8.     A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

9.     Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.

10.  Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

11.  Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.

12.  Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.

13.  Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

Jn. 2,1-11.

1.     És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;

2.     És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.

3.     És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.

4.     Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.

5.     Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

6.     Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.

7.     Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.

8.     És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.

9.     A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,

10.  És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.

11.  Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.

2Kor. 11,1-5.

1.     Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.

2.     Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.

3.     Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.

4.     Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.

5.     Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.