SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A törvény teljesítése a szeretet

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 20:1-17; Jeremiás 31:31-34; Máté 23:23-24; Róma 6:1-3; 7:7-12; Jakab 2:1-9

„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte” (Róm 13:8).

Egy gyülekezeti bizottságban egy problémás tag esetét tárgyalták, amikor valaki kifakadt: „Nem dönthetünk a kegyelem alapján!” Nem? A lelkész azon gondolkozott, hogy vajon milyen istenképe lehet a felszólalónak, mit gondol Isten törvényéről? Határozza meg a kegyelem az emberekkel való bánásmódunkat, főleg azok esetében, akik eltévelyedtek! A könyörület része a szeretet csomagjának. Róm 13:8 szerint „aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.”

A szeretet a törvény betöltése, tehát vigyázzunk, nehogy úgy gondoljunk a törvényre, mint ami teljesen külön áll a szeretettől, és a szeretetre se gondoljunk úgy, mint ami nem kötődik a törvényhez! A Szentírásban a szeretet és a törvény együtt jár. A törvényadó Isten a szeretet, ebből következik, hogy törvénye a szeretet törvénye. Ellen G. White úgy fogalmazott, hogy a törvény Isten jellemét tükrözi (lásd Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 208. o.).

Isten törvénye nem elvont elvek gyűjteménye, a parancsolatai és rendelkezései valóban a jólétünket szolgálják, a maga teljességében a szeretet kifejezése, ahogyan Isten kinyilatkoztatta.

Isten törvénye nem elvont elvekből áll, hanem kapcsolatot fejez ki. Ez határozottan látszik a Tízparancsolatban, amelynek alapvető elvei már az Éden kertjében is léteztek. A szeretet elveinek kellett irányítani az Isten és ember, valamint az emberek egymás közti kapcsolatait.

A Mózes második könyve 20. fejezetében leírt Tízparancsolatot kőbe vésték, Izrael a szövetségi kapcsolat keretében kapta meg. A parancsolatokat az után írták le, hogy az Úr megszabadította népét Egyiptomból. A törvények alapja Isten szeretete és népének adott ígéretei voltak (lásd 2Móz 6:7-8; 3Móz 26:12). A Tízparancsolat két táblája azt mutatja, hogy az embereknek az Istennel és egymással való jó kapcsolatát célozza.

Olvassuk el 2Móz 20:1-17 szakaszát! Hogyan tűnik ki ebből a részből is a két fő elv: Isten és a többi ember iránti szeretet?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

Az első négy parancsolat az emberek Istenhez fűződő kapcsolatát érinti, a többi hat pedig az emberek közötti kapcsolatra vonatkozik. Az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunkat Isten törvényének kell szabályoznia.

A törvény két csoportja közvetlenül illeszkedik ahhoz, amit Jézus két nagy parancsolatnak nevezett: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből” (Mt 22:37; vö. 5Móz 6:5), és „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22:39; vö. 3Móz 19:18).

Az első négy parancsolat arról szól, hogyan szeressük Istent egész lényünkkel, a következő hat pedig arról, hogy úgy szeressük a többieket, mint önmagunkat. Jézus világosan kifejezte, hogy a szeretet e két nagy parancsolata a törvény szerves része. „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Mt 22:40).

Isten egész törvénye tehát Isten szeretetében gyökerezik. Isten szeretete és törvénye elválaszthatatlan egymástól. Sokan mondják, hogy Nem kell megtartanunk a törvényt, csak szeressük Istent és egymást! Mi a baj ezzel a gondolattal?

Hogyan fejezhetjük ki a szeretetünket Isten és az emberek iránt, ha a Tízparancsolat egyetlen pontját is megrontjuk?

A szeretet Isten törvényének az alapja, a törvény hangsúlyozásával a szeretetet hangsúlyozza. Jézus azért halt meg a bűnösök megmentése érdekében, hogy eleget tegyen a törvénynek, miközben nekünk kegyelmez. Így lehet igaz és a hívők megigazítója (Róm 3:25-26). Micsoda szeretet! Következésképpen a törvényt nem érvényteleníti a megváltás folyamata, inkább még jobban megerősíti.

Olvassuk el Róm 6:1-3 verseit, majd pedig 7:7-12 szakaszát, különös tekintettel a 12. versre! Mit mondanak a törvényről ezek a részek, még a Krisztus halála utáni időben is?

Vannak, akik szerint a kegyelem és a megváltás eltörli a törvényt, Pál azonban világosan kifejti: ne gondoljuk, hogy ha megmaradunk a bűnben, a kegyelem egyre nagyobb lesz! Ellenkezőleg! Akik hit által Krisztusban vannak, „az ő halálába” keresztelkedtek meg (Róm 6:3), ezért úgy tekintenek magukra, mint akik meghaltak a bűnnek és már Krisztusban élnek.

Isten törvénye nem bűn, hanem nyilvánvalóvá teszi számunkra (többek között), hogy mi számít bűnnek. Ezért van az, hogy „a törvény szent, a parancsolat szent, igaz és jó” (Róm 7:12). Ez fedi fel minden másnál jobban, hogy milyen nagy szükségünk van a megváltásra és az üdvösségre, amit csak Jézus Krisztus által kaphatunk. Ezért nem tesszük „hiábavalóvá [a törvényt]… hit által… Sőt inkább a törvényt megerősítjük” (Róm 3:31).

Krisztus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy betöltse a törvény és a próféták minden ígéretét. Ezért is jelentette ki: „míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik” (Mt 5:18).

Isten törvénye Isten szentségét jelképezi – tökéletes jellemét, szeretetét, igaz ságosságát, jóságát és igazságát (3Móz 19:2; Zsolt 19:8-9; 119:142, 172). Ezért fontos, hogy 2Móz 31:18 szerint a Tízparancsolatot Isten a saját ujjával írta a kőtáblákra. A kőbe vésett törvények Isten változatlan jellemét tanúsítják, valamint a szeretetben gyökerező erkölcsi uralmat. Ez a nagy küzdelem központi témája.

Hogyan segít Jézus szavait jobban megérteni a törvény és a szeretet közötti kapcsolat? „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (Jn 14:15).

Amint láttuk, nem áll szemben egymással a törvény és a kegyelem, hanem más-más célt szolgálnak, Isten szeretetével és igazságával összhangban. Az ókori izraelitákat egészen zavarba ejtette volna, ha valóban éles ellentét lenne a törvény és a kegyelem között, hiszen tudták, hogy a törvényadással Isten éppen a hatalmas kegyelmét mutatta be. A környező népek szeszélyesnek és teljesen kiszámíthatatlannak hitték az „isteneiket”, nem tudhatták, mire vágynak, mi szolgálna az örömükre, a Biblia Istene azonban nagyon világosan kijelentette népének, hogy minek örül. Abban leli örömét, ami egész népe javára szolgál – egyénileg és közösségileg.

A törvény azonban nem véd meg bennünket a bűntől és nem is változtathatja meg az ember szívét. Bűnösnek születtünk, ezért lelki szívátültetésre van szükségünk.

Olvassuk el Jer 31:31-34 szakaszát! Mit ígért meg itt Isten? Vessük össze ezt a részt Jn 3:1-21 verseiben azzal, amit Krisztus mondott Nikodémusnak az újjászületésről (lásd még Zsid 8:10)!

_____________________________________________________________

A Tízparancsolatot maga Isten írta fel a kőtáblákra (2Móz 31:18), de népe szívébe is be kellett írni (Zsolt 37:30-31). Ideális esetben Isten szeretetből fakadó törvénye nem külső dolog volna, hanem jellemünk szerves része. Egyedül Isten írhatja be a törvényt az ember szívébe, és ezt meg is ígérte szövetséges népének (lásd Zsid 8:10).

A törvény megtartásával nem üdvözíthetjük magunkat, mert kegyelemből nyerünk megváltást, hit által, és ez nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka (Ef 2:8). Nem azért tartjuk meg a törvényt, hogy ez által üdvözüljünk, hanem azért, mert már megváltást nyertünk! Nem azért tartjuk meg a törvényt, hogy elnyerjük Isten szeretetét, hanem azért, mert Ő szeret bennünket, mi pedig szeretni akarjuk Őt és az embereket is (lásd Jn 14:15).

A törvény ugyanakkor megmutatja a bűnünket (Róm 3:20; 7:7; Jak 1:22-25), rámutat, hogy szükségünk van a Megváltóra (Gal 3:22-24), az élet legjobb útjaira vezet és kinyilatkoztatja Isten jellemét, ami a szeretet.

Miben reménykedhetünk az ítéletre gondolva? A szorgos, hűséges törvénytiszteletünkben? Vagy Krisztus igazságában, amivel befedez? Mit tehet meg Isten törvénye, és mit nem?

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szeretet és a törvény közötti kapcsolatot. A Szentírás szerint a szeretet a törvény betöltése.

Pál azt tanítja, hogy „aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte” (Róm 13:8). Miután az apostol többet is felsorolt a Tízparancsolat utolsó hat pontja közül, kijelentette, hogy „ebben az igében van összefoglalva: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Róm 13:9, ÚRK). Félreértést kizáróan mondja: „a törvénynek betöltése a szeretet” (Róm 13:10). „Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal 5:14) – magyarázza Pál itt is. Mégis milyen az a szeretet, ami betölti a törvényt?

Olvassuk el Mt 23:23-24 verseit! Melyek „a törvény nehezebb vagy fontosabb dolgai”? Olvassuk még el 5Móz 5:12-15 és Ézs 58:13-14 verseit! Hogyan mutatkozik meg itt a kapcsolat a törvény (konkrétan a szombat parancsolata) és aközött, hogy Isten számára fontos az igazság, és Ő meg akar szabadítani?

Jézus az ítéletet, az irgalmat és a hitet nevezi a „törvény nehezebb dolgainak”. Konkrétan egy parancsolattal, a szombattal kapcsolatban azt látjuk a Szentírásban, hogy szervesen kötődik hozzá a szabadítás és az ítélet.

5Mózes 5. fejezetében a szombat parancsolata ahhoz kapcsolódik, hogy Isten kiszabadította Izraelt a szolgaságból. A szombat tehát nemcsak a teremtés emlékünnepe, hanem a szolgaságból és az elnyomatásból való szabadulásé is. Amikor az ember nem a saját kedvtelésére figyel, hanem gyönyörűségnek hívja a szombatot, gyönyörűsége lesz az Úrban (Ézs 58:13-14), akkor a hangsúly a másokért szeretetből, igazsággal végzett tettekre kerül – a jó cselekedetekre, az éhezők táplálására, a hajléktalanok elszállásolására (lásd Ézs 58:3-10).

Mindezeknek a tanításoknak (és még másoknak) a fényében tehát aki szeretettel kívánja betölteni a törvényt, az ne csak az elkövetett bűnökre figyeljen, hanem arra is, amit elmulaszt megtenni. A szeretet a törvény betöltése, amihez nemcsak az tartozik hozzá, hogy az ember tartózkodik bűnök elkövetésétől, hanem a jó cselekedetek aktív végzése is – a szeretet cselekedeteié, amelyekkel hűségesen támogatja az igazság és a kegyelem ügyét. Az Istenhez való hűség többet jelent annál, hogy az ember nem szegi meg a törvény betű szerinti értelmét.

A szeretet a törvény betöltése, tehát teljesen nem lehet úgy eleget tenni a követelményeinek, ha egyszerűen csak tartózkodunk rossz dolgok elkövetésétől. Az egész Szentírás kifejezi a szeretet törvényét, ami nemcsak azt parancsolja nekünk, hogy ne kövessünk el gonoszságot, hanem olyan tettekre késztet, amelyek Isten szeretetét mutatják be másoknak, nem kizárólag a gyülekezet többi tagjának, hanem a világnak, ahol olyan nagy szükség van az őszinte keresztény tanúságtételre.

Olvassuk el Jak 2:1-9 verseit! Milyen fontos üzenetet találunk itt?

Jakab itt erélyesen felszólal a társadalomban elkövetett igazságtalanságok ellen, külön megemlítve a szegények iránti tisztelet hiányát és azt, hogy a gazdagok elnyomják a kiszolgáltatottakat. Felhívja a figyelmet a felebarát szeretetének törvényére. Kijelenti, hogy aki ezt betartja, jól cselekszik (Jak 2:8). Ellen G. White így fogalmazott: „Az emberek iránt való szeretetünk földi kinyilatkoztatása Isten iránti szeretetünknek. Ezt az emberek iránt való szeretetet azért kellett Istennek belénk plántálni, hogy egy családnak a tagjaivá tegyen bennünket. A dicsőség Királya így lett eggyé velünk. Búcsúszavai beteljesednek: »Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket « (Jn 15:12), amikor majd úgy szeretjük ezt a világot, ahogy Krisztus szerette, számunkra akkor lesz teljes Krisztus küldetése. Akkor a menny számára alkalmasak vagyunk, mert a menny már a szívünkben van” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 547. o.). Akkor válunk alkalmassá a mennyre, ha úgy szeretjük a világot, ahogyan Krisztus szerette. Micsoda kijelentés ez arról, hogy mit jelent Jézus követőjének lenni! Jézus meghagyta követőinek: „amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást” (Jn 13:34, ÚRK). Majd hozzáfűzte: „Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13:35, ÚRK). A keresztény hitben központi szerepe van a szeretetnek, mert az Isten szeretet (1Jn 4:8, 16). Aki pedig állítja, hogy szereti Istent, annak a többi embert is szeretnie kell (vö. 1Jn 3:11; 4:20-21). Péter apostol így bátorítja a keresztényeket: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez” (1Pt 4:8; lásd még 1Thessz 3:12; Zsid 10:24).

Gondolkozzunk még azon, hogy mit jelent úgy szeretni a világot, ahogyan Krisztus szerette! Hogyan érthetjük meg jobban ez által a keresztényi tökéletesség fogalmát? Hogyan válunk alkalmassá az örök életre? Beszélgessünk erről a csoportban!

Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Legkisebb atyámfiai” c. fejezet, 542-547. o.

„Azokat, akik másoknak szolgálnak, a Főpásztor fogja szolgálni. Ezek maguk isznak majd az élő vízből és megelégedettek lesznek vele. Nem vágyakoznak majd izgató szórakozások után, vagy valami, az életükben bekövetkező változásra. Érdeklődésük nagy kérdése az lesz, hogy miként mentsék meg a pusztulásnak kiszolgáltatott lelkeket. Egymással való társalgásuk hasznos lesz. A Megváltó iránti szeretetük egységbe vonja össze a szívüket egymással.

Mikor rájövünk, hogy Istennel munkálkodunk együtt, akkor Isten ígéreteit nem közömbösen mondjuk el. Isten ígéretei a szívünkben égnek és ajkunko lobbannak lángra. Mózesnek, mikor Isten arra hívta el, hogy szolgáljon egy tudatlan, fegyelmezetlen és lázongó népnek, Isten ezt az ígéretét adta: »Az én orcám menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak« (2Móz 33:14)? Azután azt mondotta neki: »Én veled leszek« (2Móz 3:12). Ez az ígéret mindazoknak szól, akik Krisztus helyett munkálkodnak Krisztus lesújtott és szenvedő testvéreiért” (i. m. 547. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Olvassuk el 1Kor 13:4-8 verseit! 1Korinthus 13. fejezete szerint milyeneknek kell lennünk?

2)  Mt 25:31-46 szakaszában mi választja el a kecskéket és a juhokat? Hogyan érthetjük meg Jézusnak ebből a beszédéből, hogy nem a cselekedetek általi megváltást tanítja?

3)   Mit jelent az, hogy „amikor majd úgy szeretjük ezt a világot, ahogy Krisztus szerette, számunkra akkor lesz teljes Krisztus küldetése. Akkor a menny számára alkalmasak vagyunk, mert a menny már a szívünkben van” (lásd a csütörtöki tanulmányt)? Mit árul ez el Istenről és a mennyről? Hogyan élhetünk mind inkább a menny polgáraiként már most, vagyis Isten szeretetét bemutatva, világosságot és igazságot hozva az elnyomottaknak?

4)   Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk meg a gyülekezetünkben, amivel a környezetünkben bemutathatjuk, hogy Isten számára fontos a szeretet és az igazság? Mit végzünk jól a környéken? Hol kell javítanunk és jobban összpontosítanunk? A gyakorlatban milyen lépéseket tehetünk meg egyénileg és közösségileg, hogy az Isten szeretetéről és igazságáról eddig tanultak szerint járjunk el?

A JUTALOM

„Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és dicsőséget és áldást” (Jel 5:12).

„Az események teljes mértékben igazolják Isten bölcsességét, igazságosságát és jogosságát. Világossá válik, hogy Isten a nagy küzdelem során tett minden intézkedésében tekintettel volt népének örök érdekeire és a teremtett világokra… A bűn történelme az egész örökkévalóságon át tanúskodni fog arról, hogy minden teremtmény boldogsága szorosan összefügg Isten törvényének létezésével. A nag küzdelem összes tényét látva, az egész világegyetem – hűségesek és lázadók – egyként hirdetik: »Igazságosak és igazak a te utaid, óh szentek Királya!«

Az a nagy áldozat, amelyet az Atya és a Fiú az emberért hozott, világosan tárul a világegyetem elé. Ütött az óra, amikor Krisztus elfoglalja jogos helyét… A reá váró örömért – hogy megdicsőítheti a fiak sokaságát – nem törődve a gyalázattal, elviselte a keresztet. Felfoghatatlanul nagy volt a fájdalom és a gyalázat, de még nagyobb az öröm és a dicsőség. A Megváltó rátekint a képmására átalakult megváltottakra, akiknek jelleme Isten jellemének tökéletes tükre, és arca Királyuk arcának mása. Meglátja bennük lelke vajúdásának gyümölcsét, és elégedett…

A bűnnek csak egy emléke marad. Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait…

A Biblia »hazá«-nak nevezi a szentek örökségét (Zsid 11:14-16). Ott a mennyei Pásztor élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és leveleivel a népeknek szolgál. Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A szélesen elterülő síkságok gyönyörű dombokba torkollnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép otthonra talál” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 572-575. o.).