bibliaversek gyüjteménye

A bűn problémája

   VASÁRNAP 

Jób 30,26.

26.  Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Zsolt. 10,1.

1.     Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

Jer. 12,1.

1.     Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők?

Jer. 13,22.

22.  És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.

Mal. 2,17.

17.  Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?

Mt. 27,46.

46.  Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Zsolt. 22,2.

2.     Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

   HÉTFŐ 

Jób. 38,1-12.

1.     Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

2.     Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3.     Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4.     Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5.     Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

6.     Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7.     Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8.     És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

9.     Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

10.  Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11.  És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12.  Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Jób. 42,3.

3.     Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

   KEDD 

Zsolt. 73. fejezet

1.     Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

2.     De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

3.     Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

4.     Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

5.     A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

6.     Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

7.     A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

8.     Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

9.     Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

10.  Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;

11.  És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

12.  Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

13.  Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

14.  Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

15.  Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

16.  Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

17.  Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

18.  Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

19.  Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

20.  Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.

21.  Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

22.  Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

23.  De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

24.  Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

25.  Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

26.  Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

27.  Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

28.  De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

   SZERDA 

1Móz. 2,16-17.

16.  És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

17.  De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.

5Móz. 7,12-13.

12.  Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, a mely felől megesküdött a te atyáidnak.

13.  És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt.

Józs, 24,14-15.

14.  Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.

15.  Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.

Zsolt 81,12-15.

12.  De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

13.  Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

14.  Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!

15.  Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

Ésa. 66,4.

4.     A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jő, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként ők így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött:

   CSÜTÖRTÖK 

Róm. 8,18.

18.  Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.

Jel. 21,3-4.

3.     És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.

4.     És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.