2025 / I.
− 5 tanulmány − Jamuár 25 − 31Az isteni szeretet haragja
SZOMBAT DÉLUTÁN
E
HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 78; Jeremiás 51:24-25;
Jónás 4:1-4; Máté 10:8; 21:12-13; Róma
12:17-21
„Pedig ő irgalmas és bűnbocsátó, nem
semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem engedi fölgerjedni indulatát”
(Zsolt 78:38, ÚRK).
Sokat említjük Isten könyörületességét, azt viszont
többen zavarónak találják, hogy Isten haragudhat is. Szerintük soha nem kellene
haragot kifejeznie, hiszen Ő a szeretet. Ez az elképzelés azonban téves. Isten
haragja éppen a szeretetéből fakad.
Vannak, akik az Ószövetség Istenét haragvónak, az
Újszövetségét pedig szerető Istennek gondolják. Azonban csak egy Isten létezik,
akit mind a két testamentum ugyanolyannak nyilatkoztat ki. A szeretet Istene
valóban haragra gerjed a gonoszság miatt, de pontosan azért, mert Ő a szeretet.
Jézus is kifejezte a rossz miatti nagy haragját, és az Újszövetség számos
helyen szól Isten jogos és megfelelő mértékű haragjáról.
Isten haragja mindig jogos és szeretetből fakadó
reakció a rosszra és az igaz ságtalanságra; jogos neheztelés, amit tökéletes
jóság és szeretet motivál, minden teremtmény jólétét szolgálja. Egyszerűen
szólva ez a szeretet kellő válasza mindarra, ami rossz és igazságtalan. A
gonoszság indulatra gerjeszti Istent, fellép a rossz áldozatai érdekében, az
elkövetők ellen. Haragja
valójában
szeretetének másféle kifejezése.
GONOSZSÁG MIATTI
SZOMORÚSÁG |
Január 26 |
Vasárnap |
A Biblia Istene szereti az igazságot és
gyűlöli a gonoszságot. A bűn és a gonoszság haragra gerjeszti, szenvedélyesen
fellép az elnyomottak és bántalmazottak érdekében, még olyan esetekben is,
amikor a rossz elsősorban önmagának árt. Isten azért gyűlöli a gonoszságot,
mert az mindig árt a teremtményeinek, akkor is, amikor önmagát sebzi meg. A
bibliai beszámolókban Istent újból és újból haragra gerjeszti az, amit a
teológusok a lázadás ciklusának neveznek.
A nép lázad Isten ellen és gonoszságot
cselekszik, időnként égbekiáltó szörnyűségeket követ el, mint pl. a gyermekáldozat
és más irtózatos dolgok.
Isten a nép döntései miatt visszavonul
tőlük.
A nép idegen nemzetek elnyomása alá kerül.
Az emberek Istenhez kiáltanak
szabadításért.
Isten kegyelmesen megszabadítja őket.
A nép újból lázad Isten ellen, gyakran még
a korábbinál is kirívóbb módon.
Az égbekiáltó bűnök ciklusát és a
hűtlenséget azonban Isten újból és újból végtelen hűséggel, hosszútűréssel, türelemmel,
bámulatos kegyelemmel és mélységes könyörülettel fogadja.
Olvassuk el a 78. zsoltárt! Hogyan
reagál Isten a nép sorozatos lázadására?
A Biblia szerint összefonódik a szeretet
és az igazság. Az isteni harag a szeretet megfelelő válasza a gonoszságra,
mivel a gonoszság mindig árt valakinek, akit Isten szeret. Nincs rá példa a
Szentírásban, hogy Isten önkényes vagy igazságtalan módon gerjedne haragra.
Isten népe újból és újból elhagyta és elárulta
az Urat, Ő évszázadokon át mégis türelmesen körülvette őket kegyelmével, minden
várakozást felülmúlva (Neh 9:7-33), így mutatta be hosszútűrő kegyelmének és
irgalmas szeretetének elképzelhetetlen mélységét. Isten valóban „irgalmas és
bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem
engedi fölgerjedni indulatát” (Zsolt 78:38, ÚRK).
Bizonyára volt már, hogy haragudtál
valamilyen gonoszság miatt, amit valakivel elkövettek. Ilyen tapasztalatok után
hogyan érthetjük meg jobban Isten haragját a gonoszság láttán?
KÉSEDELMES A
HARAGRA |
Január 27 |
Hétfő |
Isten haragra gerjed a gonoszság miatt,
mert Ő maga a szeretet. Annyira együttérző és jóakaratú, hogy az egyik bibliai
próféta éppen túlságos kegyelmességét hozta fel ellene!
Gondolkodjunk el Jónás történetén, és azon,
milyen reakciót váltott ki a prófétából, hogy Jón 4:1-4 szakasza szerint Isten
megkegyelmezett és megbocsátott Ninive lakóinak! Mit árul ez el Jónásról és
Istenről (lásd még Mt 10:8)?
Két szempontból is sokatmondó Jónás reakciója.
Először is kitűnik belőle a próféta keményszívűsége. Gyűlölte az asszírokat
azért, amit Izraellel tettek, és nem akarta, hogy Isten egy kicsit is
könyörüljön rajtuk. Micsoda tanulság ez a számunkra! Vigyázzunk, nehogy mi is
így viszonyuljunk másokhoz, még ha érthető volna is! A kegyelem nem érdemekért
jár. Azoknak kell leginkább tisztában lenni ezzel, akik már tapasztalták Isten
kegyelmét, ezért így forduljanak másokhoz is. Másodszor pedig Jónás reakciója
azt emeli ki, hogy Isten jellemének központi része a könyörület és a kegyelem.
A próféta tisztában volt Isten kegyelmességével. Pontosan azért tudta, hogy az
Úr végül majd csak nem ítéli meg Ninivét, mert „kegyelmes és irgalmas… késedelmes
a haragra és nagy a kegyelme” (Jón 4:2, ÚRK). Igazságosan és kegyelmesen
bánik minden emberrel és néppel. Az a héber kifejezés, ami a fordításban „nagy
türelmű” (KAR), „késedelmes a haragra” (RÚF, ÚRK), szó szerint azt
jelenti, hogy „hosszú az orra”. A héber szólásmódban ez a hasonlat összekapcsolja
a haragot az orral, és a hosszú orr metaforája arra utal, hogy milyen soká
gerjed valaki haragra. Az Isten „hosszú orrára” tett utalás tehát azt az üzenetet
közvetíti, hogy Ő késedelmes a haragra, hosszútűrő. Az emberek gyorsan méregbe
gurulnak, Isten azonban különösen béketűrő és türelmes, ingyen, bőven árasztja
kegyelmét, miközben nem igazolja a bűnt, nem fordítja el a tekintetét, amikor
igazságtalanság történik. A kereszt által Ő maga szerez engesztelést a bűnért
és a rosszért, hogy igazságos lehessen, ugyanakkor megigazíthassa a benne
hívőket (Róm 3:25-26).
Volt már, hogy nem tudtál megkönyörülni
valakin, kegyelmezni annak, aki ártott neked? Hogyan lehet ilyen esetben arra
gondolni, amit Isten értünk tett, hogy így, Isten bőséges kegyelmét tapasztalva
megbocsátóbbak lehessünk másokkal? Hogyan lehet kegyelmet gyakorolni anélkül, hogy
engedélyt adnánk a bűnre, a bántalmazásra, az elnyomásra?
JOGOS HARAG |
Január 28 |
Kedd |
A haragnak számos elfogadhatatlan formája
van, ám a Biblia szerint van „jogos harag” is. Képzeljük el, hogy egy édesanya
a játszótérre viszi hároméves kislányát, akit hirtelen megtámad egy férfi.
Vajon nem haragszik az anya? Dehogynem! Ilyen körülmények között a harag a
megfelelő reakció. Ez a példa segít megérteni Isten „jogos haragját”.
Olvassuk el Mt 21:12-13 és Jn 2:14-15
verseit! Mit árul el Istennek a bűn miatti haragja arról, amit Jézus a
templomban tett?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Jézus a jogos harag „Isten szerinti
buzgalmával” fordult azok felé, akik közönséges helyként tekintettek Isten templomára,
„rablók barlangjává” (ÚRK) tették azt, nyerészkedtek özvegyek, árvák és
szegények kárán (Mt 21:13; vö. Jn 2:16). Az Isten kegyelmes megbocsátását és a
bűnösök megtisztítását jelképező templomot arra használták, hogy becsapják és
elnyomják a legsebezhetőbbeket. Hogyne haragudott volna Jézus ennek az égbekiáltó
bűnnek a láttán?
Mk 10:13-14 és 3:4-5 verseiben további
példákat találunk Jézus jogos haragjára. Amikor az emberek kisgyerekeket vittek
hozzá, „a tanítványok pedig megdorgálták azokat”, Jézus „haragra
gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket” (Mk
10:13-14, ÚRK).
Máskor a farizeusok szombatrontással vádolták
Jézust, mert szombaton gyógyított, erre Ő megkérdezte: „Szabad-e szombaton
jót vagy rosszat tenni? Életet menteni vagy kioltani” (Mk 3:4, ÚRK)?
„Ő pedig bánkódva szívük keménysége miatt haragosan végignézett
rajtuk” (Mk 3:5, ÚRK), majd meggyógyította a beteget. Haragját az Ige összefüggésbe
hozza a szívük keménysége miatt érzett fájdalmával. Ez Isten szeretetből
fakadó, jogos haragja, éppen úgy, mint az ószövetségi esetekben. Hogyne bántaná
a szeretetet a rossz, főleg ha szeretete tárgyának árt?
Mit tehetünk, nehogy igazolni próbáljuk
önző haragunkat, mintha jogos felháborodás volna? Miért igen könnyű ebbe a
hibába esni? Hogyan tarthatjuk magunkat távol ettől a csapdától?
ISTEN NEM BÁNT SZÁNDÉKOSAN |
Január 29 |
Szerda |
Isten az egész Bibliában újból és újból
bemutatja, hogy az elnyomottak oldalán áll, a támadók és elnyomók pedig joggal
gerjesztik haragra. Nem haragudna, ha nem történne rossz. Haragja csak és
kizárólag azok ellen fordul, akik ártanak teremtményeinek.
Isten nem bánt szándékosan (szó szerint: „szíve
szerint”). Nem akarja ítélettel sújtani a gonoszságok elkövetőit, de a
szeretet megkívánja, hogy végül megtörténjen az igazságszolgáltatás.
Ezt mutatja, hogy Isten sokáig
megbocsátott népének, újabb és újabb lehetőségeket adott nekik a megtérésre és
a megbékélésre. A próféták által folyamatosan szólt hozzájuk, de a nép nem
akart hallgatni rá (lásd Zsolt 81:12-15; Jer 35:14-17).
Vessük össze Ezsd 5:12 és Jer 51:24-25,
44 verseit! Miért érte el az ítélet Jeruzsálemet Babilon által (lásd még 2Krón
36:16)?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Ezsdrás 5. fejezete szerint a nép
kitartóan, megbánást nem tanúsítva ingerelte haragra Istent, aki végül
visszavonult tőlük, és „a babilóniai káldeus királynak,
Nebukadneccarnak a kezébe adta őket” (Ezsd 5:12, ÚRK), de csak azután, hogy
„már nem volt segítség” (2Krón 36:16, ÚRK). Isten később Babilont is
megítélte a Júdára mért nagy pusztítás miatt (Jer 51:24-25, 44; vö. Zak 1:15).
Több ítélettel kapcsolatban olvashatjuk a
Szentírásban, hogy Isten az ellenségei „kezébe adta” népét (Bír 2:13-14;
Zsolt 106:41-42), mivel elfordultak tőle és más népek „isteneit” szolgálták
(5Móz 29:24-26; Bír 10:6-16). Istennek a gonoszság elleni haragja azzal éri el
tetőfokát, amikor egyszer s mindenkorra eltöröl minden rosszat. Ez abból fakad,
hogy minden teremtményét szereti, a világmindenség örök javát keresi. Éppen ez
forgott kockán a bűn, a lázadás és a gonoszság egész kérdésében.
Isten nem akar ítélet alá rekeszteni senkit.
Hogyan segít ez megérteni az isteni harag kérdését? Isten késedelmes a haragra,
tehát nem kellene nekünk is türelmesebbnek lennünk a körülöttünk élőkkel?
Hogyan lehet ezt megtenni, miközben védjük a bántalmazottakat és törődünk velük?
EGYÜTTÉRZÉSSEL |
Január 30 |
Csütörtök |
„Rettenetes” az isteni harag, de
semmiképpen nem áll ellentétben az erkölccsel vagy a szeretettel. Ellenkezőleg!
Isten azért juttatja kifejezésre haragját a gonoszsággal szemben, mert Ő a
szeretet. Haragja rettenetes a rossz aljassága miatt, ami tiszta jóságának és
dicsőségének szöges ellentéte.
A szeretet a fontos Isten számára, a harag
nem. Ahol nincs gonoszság vagy igazságtalanság, ott harag sincs. Végül Istennek
a legnagyobb szeretetből fakadó tette, a gonoszságnak a világegyetemből való
kiirtása eltünteti a haragot is, mert soha többé semmiféle igazságtalanság vagy
gonoszság nem lesz. Örökkön örökké csak végtelen boldogság és igazság lesz majd
a tökéletes szeretet kapcsolatában. Isten nem gerjed haragra többet, mert soha nem
lesz azt kiváltó ok. Csodálatos gondolat!
Némelyek attól tartanak, hogy lesznek,
akik Isten haragját talán felhatalmazásnak tekintik az emberi bosszúra.
Olvassuk el 5Móz 32:35, Péld 20:22, 24:29, Róm 12:17-21 és Zsid 10:30 verseit!
Mit mondanak ezek az igék a bosszúról?
_____________________________________________________________
A Szentírás szerint Isten joga, hogy
ítéletet tartson, és amikor arra kerül a sor, Ő mindig tökéletesen igazságos.
Az Ó- és az Újszövetség is Isten jogának nevezi a bosszút. Pál így ír: „Magatokért
bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak;
mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr”
(Róm 12:19, idézi 5Móz 32:35 versét).
Isten végül megítéli az igazságtalanságot
és a gonoszságot, ugyanakkor Krisztus menekvést biztosított minden benne
hívőnek. Jézus „megszabadít minket az eljövendő haragtól” (1Thessz
1:10, ÚRK; vö. Róm 5:8-9), Isten terve szerint: „Mert nem haragra rendelt
minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus
Krisztus által” (1Thessz 5:9). Isten nem közömbösíti a haragját, hanem aki
hisz Jézusban, az általa megszabadulhat.
Krisztus engesztelő halála hogyan szerezhet
érvényt az igazságnak, miközben megszabadít bennünket a haragtól? Vannak
hiányosságaink, Krisztus mégis lehetővé teszi a szabadulásunkat. Ennek fényében
miért kell kegyelmesebbnek lennünk az emberekkel?
TOVÁBBI
TANULMÁNYOZÁSRA: |
Január 31 |
Péntek |
Ellen G. White: Pátriárkák és próféták.
Budapest, 1993, Advent Kiadó, „Bálványimádás a Sínai hegynél” c. fejezet,
273-288. o.
Az aranyborjúval kapcsolatban ezt
olvashatjuk: „Az izraeliták az árulás bűnét követték el. Árulásukat pedig éppen
olyan Király ellen követték el, aki jótéteményeivel halmozta el őket, és akinek
önként fogadtak engedelmességet. Az isteni kormányzat további fenntartása
érdekében a vétkesnek jogosan bűnhődnie kell. Isten irgalmassága azonban még
ebben az esetben is megmutatkozott. Isten eleget tett törvénye
követelményeinek, mindenkinek szabad választást biztosítva, s ezzel lehetőséget
adott nekik a bűnbánatra. Isten csak azokat engedte elpusztítani, akik
kitartottak az ellene való lázadás és a bálványok imádása mellett. Ezt a bűnt
azért is meg kellett büntetni, hogy a környező nemzetek világosan lássák: a
bálványimádás milyen nagymértékben magára vonja Isten haragját. Az ítélet
végrehajtását a bűnösön Mózesnek fel kellett jegyeznie ünnepélyes és nyilvános
tiltakozásként az árulók és a bálványimádók bűne ellen. Mivel az izraelitáknak kárhoztatniuk
kellett a szomszédos törzsek bálványimádását, ezért később ellenségeik szemükre
vethetik azt a vádat, hogy az a nép, amely saját Istenének vallja Jahvét, borjút
készített és imádott a Hóreben. Bár elismerték ezt a megszégyenítő igazságot,
de Izrael rá tudott mutatni a vétkesek rettenetes sorsára bizonyítékként, hogy
Isten a bűnüket nem bocsátotta meg és nem mentette fel őket a büntetés alól. A
szeretetnek, nem kevésbé mint az igazságnak, meg kell követelnie, hogy Isten
ítéletet rójon ki a bűnre… Isten irgalma volt az, hogy csak ezreknek kellett elpusztulnia,
hogy hasonló ítélettel ne kelljen milliókra lesújtania” (i. m. 281-282. o.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1)
Vajon miért küzdenek olyan sokan az isteni harag gondolatával? Mi segíthet
ezt megérteni?
2)
Milyen problémákat okoz, ha az ember bosszút akar állni – ami nem
következik be, ha Istenre hagyjuk a bosszúállást?
3)
Hogyan mutatkozott meg a kegyelem is az aranyborjú miatti isteni ítéletben?
Még milyen bibliai példát említhetünk arra, hogy Isten ítélete a szeretet
cselekedete?
4)
Elismerjük, hogy Isten joggal haragszik a gonoszságra és az ítélete tökéletesen
igazságos. Mi viszont miért ne ítéljünk meg senkit? Beszélgessünk erről 1Kor
4:5 fényében!
RÉPÁSSY MÁRIA:
KORUNK SZAVA
Gyorsan! Sietni…, sietni –
zúgja a gyárban a gép.
Megállás nélkül menni,
menni…, tenni…, tenni!
Kopogva iramlik utcán a nép.
Ki sokat markol,
keveset kap.
Félig mondja ki a szót,
csak sietve teszi a jót.
Sietségében a lényeget felejti.
Nem hagy maga után
békét, nyugalmat.
Nem olyan, ki megnyugvást
és vigasztalást adhat.
Ne rohanj, ne siess,
nincs sok értelme!
Jézus sohasem sietett;
ő mindig csak egészen
és egyet tett.
Odafigyelt szívvel, lélekkel.
Tanított, gyógyított,
bűnöket bocsájtott.
Gyakorolt irgalmasságot,
védte, hirdette az igazságot.
Körül járt, jót tévén,
vigaszt, erőt osztott.
Sietve nem szólott, és
mindent megoldott…!