bibliaversek gyüjteménye

Az isteni szeretet haragja

   VASÁRNAP 

Zsolt 78.

1.     Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

2.     Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

3.     A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

4.     Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

5.     Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

6.     Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

7.     Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

8.     Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

9.     Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

10.  Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

11.  Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

12.  Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

13.  Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

14.  Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

15.  Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

16.  Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

17.  Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

18.  És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

19.  És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

20.  Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

21.  Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

22.  Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

23.  És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

24.  És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

25.  Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

26.  Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

27.  És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

28.  És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

29.  Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

30.  Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

31.  Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

32.  Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

33.  Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

34.  Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

35.  És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

36.  És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

37.  De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

38.  Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

39.  Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

40.  Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

41.  És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

42.  Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

43.  Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

44.  És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

45.  Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

46.  Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

47.  Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

48.  Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

49.  Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

50.  Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

51.  És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

52.  Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

53.  És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

54.  És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

55.  És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

56.  De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

57.  Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

58.  Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

59.  Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

60.  És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

61.  Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

62.  És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

63.  Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

64.  Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

65.  Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

66.  És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

67.  Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

68.  Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

69.  És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

70.  És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

71.  A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

72.  És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.

Neh. 9,7-33.  Lásd a Bibliádban

   HÉTFŐ 

Jón. 4,1-4.

1.     És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván:

2.     Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.

3.     És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó föld.

4.     És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!

Mt. 10,8.

8.     Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.

Róm. 3,25-26.

25.  Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,

26.  Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitéből való.

   KEDD 

Mt. 21,12-13.

12.  És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.

13.  És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

Jn. 2,14-16.

14.  És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:

15.  És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;

16.  És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.

Mt. 10,13-14.

13.  És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza.

14.  És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.

Mt. 3,4-5.

4.     Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.

5.     Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.

   SZERDA 

Zsolt. 81,12-15.

12.  De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

13.  Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

14.  Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!

15.  Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

Jer. 35,14-17.

14.  Jónadábnak, a Rékáb fiának intései teljesedtek, a melyekkel megparancsolta az ő fiainak, hogy bort ne igyanak, és mindez ideig sem ittak bort; mert hallgattak az ő atyjok parancsolatjára; én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem.

15.  És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám.

16.  Mivelhogy Jónadábnak, a Rékáb fiának fiai teljesítik az ő atyjoknak parancsolatját, melyet parancsolt vala nékik, e nép pedig nem hallgata reám;

17.  Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ímé, én rábocsátom Júdára és Jeruzsálemnek minden lakóira mindama veszedelmet, a melyről szóltam nékik; azért mert szóltam nékik, de nem hallották, kiáltottam nékik, de nem feleltek.

Ezsd. 5,12.

12.  De minekutána haragra ingerelték volt atyáink a mennynek Istenét, adá őket a Babilóniabeli Káldeus királynak, Nabukodonozornak kezébe, a ki e házat lerontotta, és a népet Babilóniába rabságra vitte.

Jer. 51,24-25;  44.

24.  És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az ő gonoszságaikért, a melyeket Sionban cselekedtek a ti szemeitek láttára, azt mondja az Úr.

25.  Ímé, én ellened fordulok, te romlásnak hegye, azt mondja az Úr, a ki az egész földet megrontottad, és kinyújtom reád kezemet, és levetlek téged a kőszikláról, és kiégett hegygyé teszlek téged.

44.  Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kőfala is ledől.

2Krón. 36,16.

16.  De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az ő népe ellen, s többé nem vala segítség.

Zak. 1,15.

15.  De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, a kikre kevéssé haragudtam ugyan, de ők gonoszra törtek.

Bír. 2,13-14.

13.  És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.

14.  És felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá őket a ragadozók kezébe, és elragadozák őket, és adá őket a körülöttük való ellenségeik kezébe, és még csak megállani sem bírtak ellenségeik előtt.

Zsolt. 106,41-42.

41.  És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.

42.  És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

5Móz. 29,24-26.

24.  Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?

25.  És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;

26.  És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.

Bír. 10,6-16.

6.     De az Izráel fiai újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, mert szolgáltak a Baáloknak és Astarótnak, és Sziria isteneinek, és Sidon isteneinek, és Moáb isteneinek, és az Ammon fiai isteneinek, és a Filiszteusok isteneinek, és elhagyták az Urat, és nem szolgáltak néki.

7.     Felgerjedett azért az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá őket a Filiszteusoknak és az Ammon fiainak kezökbe.

8.     És ezek szorongatták és nyomorgatták az Izráel fiait attól az évtől fogva tizennyolcz esztendőn keresztül, Izráelnek minden fiait a kik a Jordánon túl valának az Emoreusoknak földén, mely Gileádban van.

9.     És átkeltek az Ammon fiai a Jordánon, hogy hadakozzanak Júda és Benjámin ellen és az Efraim háza ellen, és felette igen szorongattaték az Izráel.

10.  Akkor az Úrhoz kiáltottak az Izráel fiai, mondván: Vétkeztünk te ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket, és szolgáltunk a Baáloknak.

11.  Az Úr pedig monda az Izráel fiainak: Nemde én szabadítottalak-é meg benneteket az Égyiptombeliektől, az Emoreusoktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól,

12.  És a Sidonbeliektől, az Amálekitáktól és a Maonitáktól, mikor titeket szorongattak, és ti én hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket az ő kezökből?

13.  És ti mégis elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok; annakokáért többé nem szabadítlak meg titeket ezután.

14.  Menjetek és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, a kiket választottatok, szabadítsanak meg azok benneteket a ti nyomorúságtoknak idején.

15.  Felelének pedig az Izráel fiai az Úrnak: Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, a mint jónak látszik a te szemeid előtt, csak most az egyszer szabadíts még meg, kérünk!

16.  És elvetették maguktól az idegen isteneket, és szolgáltak az Úrnak. És megesett az ő szíve az Izráel nyomorúságán.

   CSÜTÖRTÖK 

5Móz. 32,35.

35.  Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!

Péld. 20,22.

22.  Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

Péld. 24,29.

29.  Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.

Róm. 12,17-21.

17.  Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.

18.  Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.

19.  Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.

20.  Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.

21.  Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.

Zsid. 10,30.

30.  Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.

   PÉNTEK 

1Kor. 4,5.

5.     Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.