2025 / I.
− 2 tanulmány − Jamuár 4 − 10Szövetség és szeretet
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 7:6-9; János 15:12; Róma 11:22; 2Péter 3:9; 1János 3:16; 4:7-20
„Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret
engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szeretni fogja azt, és ahhoz
megyünk, és annál lakozunk”
(Jn 14:23,
ÚRK).
Sokan úgy tanulták, hogy a görög agapé szó az
egyedül Istenre jellemző szeretetre utal, míg a szeretetet jelölő többi görög
szó, mint például a phileó másfélét, az agapénál némileg
kevesebbet fejez ki. Vannak, akik szerint az agapé az egyoldalú
szeretet, ami csak ad, anélkül, hogy kapna, teljesen függetlenül a másik fél
reakciójától.
Azonban a Szentírásban alaposan tanulmányozva az
isteni szeretetet azt látjuk, hogy nem igazán helytállóak e széles körben
elterjedt nézetek. Először is, a görög agapé ige nemcsak Isten
szeretetére, hanem emberi szeretetre is utal, időnként még a nem jó felé
irányuló emberi szeretetre is (2Tim 4:10; ebben a szövegben a magyarul ragaszkodásnak
fordított szó a görögben az agapé). Másodszor pedig az egész
Szentírásban nemcsak az agapé, hanem még más szavak is vonatkoznak Isten
szeretetére. Például Jézus így tanított: „Mert maga az Atya szeret [phileó]
titeket, mivelhogy ti szerettetek [phileó] engem” (Jn
16:27). Itt a phileó görög szó nemcsak az emberek közötti szeretetre
utal, hanem Istennek az emberek iránti szeretetére is. Tehát ez a szó nem csupán
a hiányos, nem teljes szeretetre vonatkozik, hanem még Istenére is.
A Szentírás azt is tanítja, hogy Isten szeretete
nemcsak egyirányú, hanem alapvetően kapcsolati, ugyanis igen sokat jelent neki,
hogy az emberek viszonozzák-e szeretetét, tükrözik-e mások felé is.
ISTEN ÖRÖK SZERETETE |
Január 5 |
Vasárnap |
A Szentírás világosan kifejezi, hogy Isten
mindenkit szeret. Ezt hirdeti a legismertebb bibliaszöveg, Jn 3:16 is: „Mert
úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy
valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Olvassuk el Zsolt 33:5 és 145:9 verseit!
Ezek szerint meddig terjed Isten jósága, könyörülete és kegyelme?
_____________________________________________________________
Vannak, akik úgy gondolják, hogy őket nem
lehet szeretni, talán Isten szeret mindenkit, de őket nem. A Biblia viszont
következetesen hirdeti, hogy Isten minden egyes embert szeret, nincs
olyan, akit ne szeretne. Ebből következően mindenkinek az üdvösségét akarja.
Olvassuk el Ez 33:11, 1Tim 2:4 és 2Pt
3:9 verseit! Mit találunk ezekben az igékben Isten üdvözítő akaratát illetően?
_____________________________________________________________
Jn 3:16 után ez a vers következik: „Mert
nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot,
hanem hogy megtartassék a világ általa” (Jn 3:17). Amennyiben egyedül
Istenen múlna, minden ember elfogadná szeretetét és üdvözülne. Csakhogy
az Úr nem fogja senkire rákényszeríteni a szeretetét, az emberek
szabadon elfogadhatják vagy vissza is utasíthatják.
Isten pedig soha nem szűnik meg szeretni
az embereket, még azokat sem, akik elfordulnak tőle. Jer 31:3 versében így szól
népéhez: „örökkévaló szeretettel szerettelek téged, ezért
terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” A Biblia másutt is, újból és
újból azt tanítja, hogy Isten szeretete örökké tart (lásd pl. 136. zsoltár),
soha nem fogy el, örök. Ezt nem könnyű megérteni, mert nekünk gyakran könnyebb
nem szeretni az embereket, ugye?
Ám ha egyénileg megtanulnánk tapasztalni
szeretetének valóságát – vagyis mi magunk megismernénk Isten szeretetét –,
mennyire másként élhetnénk és bánhatnánk a többiekkel!
Isten mindenkit szeret, ez tehát azt jelenti, hogy bizony még az aljas, alávaló
alakokat is, és van néhány (valójában sok) ilyen ember a világon. Hogyan viszonyuljunk
tehát hozzájuk, tudva, hogy Isten szereti őket?
SZÖVETSÉGI
SZERETET |
Január 6 |
Hétfő |
A Biblia gyakran a családi, rokoni kötelék
hasonlataival ábrázolja Isten szeretetkapcsolatát velünk, például a férj és a
feleség vagy az anya és gyermeke képével. Ezek a metaforák kimondottan az Isten
és szövetséges népe közötti különleges viszonyt érzékeltetik. A szövetségi
szeretet kapcsolata ez, amelynek nemcsak Isten népe iránti szeretete a része,
hanem az elvárás is, hogy a nép elfogadja és viszonozza azt, és szeressék az
embertársaikat is.
Olvassuk el 5Móz 7:6-9 szakaszát! Mi a
kapcsolat Isten szövetségkötése és szeretete, irgalma között?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
5Móz 7:9 bemutatja Isten különleges
szeretetét szövetséges népe iránt, ami részben attól is függ, hogy hűségesek
maradnak-e hozzá. Isten szeretete nem feltételhez kötött, de népéhez fűződő
szövetségi kapcsolata igen.
5Móz 7:9 versében a hesed szó (a
fordításban „irgalmasság”) már önmagában példázza az isteni szeretet szövetségi
jellegét – és még sokkal többet. A hesed gyakran jelöli Isten
kegyelmének, jóságának és szeretetének nagyságát. Utal még az irgalomra, a
kölcsönös szeretetkapcsolaton belül az egymás iránti állhatatos szeretetre.
Isten azt várva kezdeményezi a kapcsolatot, hogy a másik fél ilyen szeretettel
viszonozza majd.
Isten hesede azt mutatja, hogy
jósága különösen megbízható, állhatatos és kitartó. Ám a hesed áldásaiban
való részesedés feltételhez kötött, attól függ, hogy a nép kész-e engedelmeskedni
és tartani magát a kapcsolat rá eső feléhez (lásd 2Sám 22:26; 1Kir 8:23; 2Krón
6:14; Zsolt 25:10; 32:10).
Isten hűséges szeretete az alapja minden szeretetkapcsolatnak,
de mi soha nem érhetünk fel ehhez a szeretethez. Isten szabad akaratából teremtett
meg minket, Krisztus önként áldozta fel magát értünk. „Nincsen senkiben nagyobb
szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (Jn 15:13). Isten
szeretetének vitathatatlanul az volt a legfőbb kinyilatkoztatása, amikor az Úr „megalázta
magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig” (Fil
2:8).
Hogyan tudjuk mindig szem előtt tartani
azt, hogy Isten szeretete valóságos? Miért különösen fontos ez?
FELTÉTELEKHEZ
KÖTÖTT KAPCSOLAT |
Január 7 |
Kedd |
Isten mindenkit bensőséges szeretetkapcsolatba
hív magával (lásd Mt 22:1- 14). A meghívására adott helyes válasz része, hogy
engedelmeskedjünk parancsának: szeressük Őt és a többi embert (lásd Mt
22:37-39). Attól függ, hogy élvezzük-e a vele való kapcsolat áldásait, hogy
önként elfogadjuk vagy inkább elutasítjuk szeretetét.
Olvassuk el Jer 16:5, Hós 9:15, Róm
11:22 és Júd 21 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből az igékből arról, hogy Isten
szeretetének áldásait vissza is utasíthatjuk, el is veszíthetjük?
Többek között ezek a versek is azt mutatják,
hogy az Istennel való szeretetkapcsolat áldásainak élvezése függ attól, hogyan
reagálunk az Úr szeretetére. Azonban nem eshetünk abba a hibába, hogy azt
gondoljuk: a szeretete valaha is megszűnik irántunk. Amint olvastuk, Isten
szeretete örök. Hós 9:15 versében ugyan ezt mondja népéről az Úr: „nem
szeretem őket többé”, de fontos észben tartani azt is, amit ugyanennek a
könyvnek egy későbbi részében kijelent: „szeretem őket ingyen kegyelemből” (Hós
14:5). Hós 9:15 tehát nem jelentheti azt, hogy többé már nem fogja szeretni népét.
Ez inkább arra utal, hogy az Istennel való szeretetkapcsolat bizonyos konkrét aspektusa
feltételhez kötött. A kapcsolat folytatása szempontjából pedig meghatározó,
hogy mi hogyan válaszolunk a szeretetére. „Aki ismeri az én parancsolataimat
és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt
szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak” (Jn 14:21).
Jézus azt is elmondta a tanítványainak, hogy „Mert maga az Atya szeret
titeket, mivelhogy ti szeretettek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől
jöttem ki” (Jn 16:27). Ezek és még más igehelyek is azt tanítják: az
Istennel való szeretetkapcsolat áldásainak megtartása attól függ, hogy
elfogadjuk-e Isten szeretetét (és ennek részeként készek vagyunk-e közvetíteni
is). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szeretete valaha véget érne. Azt nem
tudjuk megakadályozni, hogy a nap süssön, de elzárhatjuk magunkat a sugarai elől,
hasonlóképpen Isten örök szeretete ellen sem tehetünk semmit, azonban a vele való
kapcsolatot véglegesen elutasíthatjuk, elzárva ezáltal magunkat annak minden
áldásától, legfőképpen az örök élet ígéretétől.
Milyen úton-módon láthatják és
tapasztalhatják az emberek Isten szeretetének valóságát, akár viszonozzák, akár
nem? A természet világában hogyan mutatkozik meg az isteni szeretet még a
bűneset után is?
A KEGYELEM ELVESZTÉSE |
Január 8 |
Szerda |
Isten szeretete örök, és senki nem az
érdemeiért kapja, de az ember visszautasíthatja. Lehetőségünk van rá, hogy elfogadjuk
vagy elutasítsuk, csak azért, mert Isten már azelőtt ingyen szeretett
bennünket tökéletes, örökkévaló szeretetével, hogy mi bármit is tettünk volna
(Jer 31:3). Isten iránti szeretetünk válasz arra, amit már azelőtt árasztott
ránk, hogy kérhettük volna.
Olvassuk el 1Jn 4:7-20 szakaszát,
különösen figyelve a 7. és a 19. versekre! Mit tudhatunk meg ebből a részből is
Isten szeretetéről?
Mindig Isten szeretete az első. Ha nem
szeretett volna bennünket már előbb, nem viszonozhatnánk a szeretetét. Isten a
szeretet, és a szeretet képességével teremtett meg bennünket, de minden
szeretetnek Ő maga az alapja és a forrása. Mi választhatunk, hogy elfogadjuk-e,
aztán pedig tükrözzük- e a szeretetét az életünkkel. Erre utal Krisztus
példázata az adós szolgáról (lásd Mt 18:23-35).
A példázatbeli szolga semmiképpen nem
tudta volna megadni a tartozását a gazdának. Máté 18 szerint tízezer talentummal
volt adós. Egy talentum nagyjából hatezer dénárt ért, és egy napi munkáért
általában egy dénár járt fizetségül (vö. Mt 20:2, ÚRK). Tehát egy átlagos
munkásnak hatezer napig kellett dolgoznia, hogy egy talentumnyi pénzt keressen.
Tegyük fel, hogy a munkaszüneti napokat leszámítva a munkás évi háromszáz napot
dolgozott, és így háromszáz dénárt keresett egy év alatt, tehát nagyjából húsz
évig kellett volna dolgoznia, hogy visszafizessen egy talentumot (hatezer dénárt).
A tízezer talentum megfizetéséhez pedig kétszázezer év kellett volna. Röviden: soha
nem lett volna képes megadni a tartozását. A gazda mégis megkönyörült a
szolgáján, elengedte neki ezt az óriási adósságot.
A kegyelemben részesült szolga viszont nem
volt hajlandó eltekinteni szolgatársa sokkal, de sokkal kisebb adósságától, ami
csak száz dénár volt, inkább börtönbe küldte. Az eset hallatán a gazda haragra
gerjedt és viszszavonta kegyelmét, az adósság elengedését. A szolga
elveszítette gazdája szeretetét, már nem volt számára bocsánat. Isten
könyörülete és kegyelme ugyan végtelen, de az ember végleg visszautasíthatja,
sőt el is veszítheti kegyelmének és irgalmának áldásait.
Gondoljunk arra, amit Isten megbocsátott nekünk, és mibe került nekünk,
hogy Jézus megbocsásson! Mi következik ebből a másoknak való megbocsátással
kapcsolatban?
INGYEN KAPTÁTOK,
INGYEN ADJÁTOK! |
Január 9 |
Csütörtök |
A szolga soha nem fizethette meg az
adósságát a gazdának, és mi sem tudjuk megadni Istennek, amivel tartozunk neki.
Nem dolgozhatunk meg a szeretetéért, nem érdemelhetjük ki. „Az Isten pedig a
mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök
voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róm 5:8). Csodálatra méltó szeretet!
1Jn 3:1 versében ez áll: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott
nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” Amit viszont megtehetünk
és meg is kell tennünk, hogy a tőlünk telhető legjobban tükrözzük, továbbadjuk
Isten szeretetét másoknak is. Hatalmas kegyelemben részesültünk, ezért nekünk
is mennyivel inkább könyörülettel, megbocsátással kell viseltetnünk mások
iránt! A kegyelmet kapott szolga elveszítette a gazda jóindulatát, az adóssága
elengedését, mert ő nem úgy járt el a szolgatársával. Aki igazán szereti
Istent, mindenképpen szeretettel fordul az emberek felé.
Olvassuk el Jn 15:12, 1Jn 3:16 és 4:7-12
verseit! Ezek szerint milyen kapcsolat van Isten szeretete, az iránta és az
egymás iránt tanúsított szeretetünk között?
Nem sokkal Jn 15:12 verse után Jézus ezt
mondta a tanítványainak: „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek,
amiket én parancsolok néktek” (Jn 15:14). És mit parancsolt meg? Többek
között azt hagyta meg nekik (és nekünk is), hogy úgy szeressék az embereket,
ahogyan Ő szeret. Az Úr itt és másutt is arra szólít, hogy szeressük
Istent és egymást. Röviden: fel kell ismernünk, hogy Isten végtelen nagy
adósságot engedett el nekünk, amit soha nem tudnánk törleszteni, csak a
kereszten lehetett azt megfizetni értünk. Ezért tartozunk szeretettel
neki, ezért áldjuk Őt, szeretettel és kegyelemmel fordulva az emberek
felé. Lk 7:47 verse azt tanítja, hogy akinek sokat engedtek el, az
nagyon szeret, „akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret” (ÚRK).
Mivel az Isten iránti szeretetnek része az emberek iránti szeretet,
szóval és tettekkel is hirdetnünk kell Isten szeretetének üzenetét. Segítsünk
az embereknek hétköznapi dolgaikban itt és most, legyünk Isten szeretetének
közvetítői, és mutassunk rá Jézusra is, aki örök életet ígér az új földön
és új égen, a teljes egészében újjáteremtett világon, ahol többé már nem
pusztít az Isten szeretetének elutasítása miatti bűn és halál!
Konkrétan mit tehetünk azért, hogy
szeretetteljes emberi kapcsolatainkkal kifejezzük Isten iránti szeretetünket?
Mit tehetünk a következő napokban, hogy Isten szeretetét bemutassuk valakinek,
később pedig az örök élet ígéretében való élet felé vezessük?
TOVÁBBI
TANULMÁNYOZÁSRA: |
Január 10 |
Péntek |
Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest,
2008, Advent Irodalmi Műhely, „Az ima magasztos kiváltságunk” c.
fejezet, 69-77. o.
„Hozzátok gondolatotokat, örömötöket,
szükségleteiteket és aggodalmaitokat s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé!
Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki
hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. »Igen
irgalmas az Úr, és könyörületes« (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk
a szívéig hat. Vigyétek Őhozzá mindazt, ami a szíveteket nyomja! Semmi sem oly nehéz,
hogy ne bírná el, mert hiszen Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség
ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem olyan jelentéktelen, hogy ne
részesítené figyelemben. Élettapasztalatunk egyetlen fejezete sem annyira
homályos, hogy el ne olvasná; nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne
oldhatná. Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond a
szívünket, nem érhet öröm és őszinte ima nem hagyhatja el ajkunkat, amely iránt
ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. »Meggyógyítja a megtört szívűeket,
és bekötözi sebeiket« (Zsolt 147:3). Isten és minden egyes lélek között oly
gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért
szeretett Fiának életét áldozta” (i. m. 74-75. o.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1)
Időzzünk még az iménti idézet utolsó mondatánál! Miért vigasztaló ez a
gondolat? Mit jelent a hétköznapokban, ha tudjuk, hogy meghitt kapcsolatban
vagyunk Istennel, törődik velünk? Hogyan tanulhatunk meg ennek tudatában élni?
Milyen az életünk, ha ezt komolyan hisszük?
2)
A heti tanulmány fényében hogyan értsük Zsolt 103:17-18 verseit? Isten
szeretete örök, ugyanakkor a vele való kapcsolatunk attól függ, hogy
elfogadjuk-e szeretetét. Mit tudhatunk meg ebből Isten szeretetéről?
3)
Mit változtat az Istennel való kapcsolatunkon ez a tudat, illetve azon,
ahogy mások fájdalmára gondolunk?
LACKFI JÁNOS:
INGYENJEGY
Kitartóan álldogál a házam előtt,
kezében ingyenjegy, de intek neki,
szó se lehet róla, házalók kíméljenek.
Nekem az Isten ne mondja meg, mit csináljak.
Szabad ember vagyok, oda megyek, ahova akarok.
És akkor, amikor akarok.
Ahova meg nem akarok,
hát oda juszt se megyek.
Isten persze nem nyaggat, nem a stílusa,
csak álldogál hóban-fagyban,
és sosem fogom megtudni,
hogy azért szobrozik ott,
azért próbálja felhívni magára a figyelmemet,
akárhányszor jövök-megyek,
azért mutatja a papírt,
amin az áll: ebben és ebben a kikötőben kéne felszállni,
erre és erre a hajóra,
ezen a napon, ebben az órában,
mert lelki luxusutazást szervezett nekem,
még az idők kezdetén kitalálta,
lefoglalta az időpontot, mindent elrendezett,
intek neki, hogy a magam ura vagyok,
intek neki, ne befolyásoljon,
intek neki, nem vagyok misztikus alkat,
pedig csak azt akarta még mondani,
hogy a vendéglő, a medence, a jakuzzi,
a bolt, a teniszpálya, a konditerem is
korlátlanul használható ezzel a jeggyel,
de persze ha nem szállok be,
nem tud magával vinni,
ez nem rabszállító hajó.