2025 / I.
− 1 tanulmány − December 28 − Jamuár 3Isten őszinte szeretete
SZOMBAT DÉLUTÁN
E
HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 33:15-22; Hóseás 14:2-5;
Máté 22:1-14; János 10:17-18; 17:24;
Jelenések 4:11
„Kigyógyítom őket hűtlenségükből.
Szeretem majd őket ingyen kegyelemből, mert elfordult róluk haragom”
(Hós 14:5, ÚRK).
Péter háromszor is megtagadta Jézust, épp úgy, ahogy
Jézus megjövendölte (Mt 26:34), de ezzel még nem ért véget a történet.
Feltámadása után Jézus megkérdezte Pétertől: „jobban szeretsz-e engem ezeknél?
Ő mondta: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek! Ő így szólt: Legeltesd
az én bárányaimat!” Azután Jézus ismét megkérdezte Pétert: „szeretsz-e
engem?” Ő ezt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek
téged. Mire Jézus azt mondta neki: Őrizd az én juhaimat!” Harmadszor
is megkérdezte Jézus: „szeretsz-e engem? Megszomorodott Péter, hogy
harmadszor is azt kérdezte: Szeretsz-e engem? És azt mondta neki: Uram,
te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged. Jézus azt mondta neki:
Legeltesd az én juhaimat” (Jn 21:15-17, ÚRK). Péter háromszor tagadta meg
Jézust, aki háromszor is megerősítette, helyreállította őt a lényegbevágó
kérdéssel: „Szeretsz-e engem?”
A körülményeink különböznek Péterétől, de az elv sok
szempontból azonos. Vagyis Isten alapvetően mindannyiunknak felteszi (a magunk
korában és helyén) a Péternek feltett kérdést: Szeretsz-e engem? Minden
azon múlik, hogy mit felelünk a kérdésére.
A LOGIKUS ELVÁRÁSOKON TÚL |
December 29 |
Vasárnap |
Isten nemcsak kérdezi tőlünk, hogy „Szeretsz-e
engem?”, hanem szeret is minden egyes embert, őszintén, ellenszolgáltatás
nélkül. Ingyen adja szeretetét neked, nekem és mindenki másnak, nagyobb
mértékben, mint el tudnánk gondolni. Szeretetét abból is láthatjuk, ahogyan
népe történelme során cselekedett.
Olvassuk el 2Móz 33:15-22 verseit!
Gondolkozzunk a szövegösszefüggésen és az elbeszélésen! Mire mutat rá ez a
szakasz, főként a 19. vers Isten akaratával és jellemével kapcsolatban?
_____________________________________________________________
Látszólag minden odalett. Nem sokkal
azután, hogy Isten csodálatos módon megszabadította Izrael népét az egyiptomi
szolgaságból, fellázadtak ellene és az aranyborjút imádták. Amikor Mózes
visszatért a hegyről, látta, hogy mit csinálnak, és földhöz vágta, összetörte a
Tízparancsolat kőtábláit. A nép elveszítette a jogát a szövetség
kiváltságaihoz, amelyeket Isten bőven árasztott rájuk, Isten azonban
egyoldalúan úgy döntött, hogy ennek ellenére továbbra is fenntartja velük a
szövetségi kapcsolatot, még ha méltatlanokká is váltak a szövetség áldásaira.
Gyakran félreértik 2Móz 33:19 szavait: „könyörülök,
akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek”, mintha azt jelentené,
hogy Isten önkényesen dönt egyesekről kegyelmesen, míg másokról nem. Ám
összefüggésében nézve Isten itt nem azt állítja, hogy önkényesen
kegyelmez, irgalmaz egyeseknek, másoknak pedig nem. Ő nem így
cselekszik, ellentétben az elterjedt teológiai nézettel, hogy némelyeket
kárhozatra, örök veszedelemre ítél.
Akkor mit jelent itt ki Isten? Lényegében
azt, hogy mindenek Teremtőjeként joga és hatalma van kegyelmet, irgalmat
gyakorolni még a legméltatlanabb teremtménnyel is. Ebben a helyzetben is azt
tette, még az aranyborjúval kapcsolatos lázadás után is, amikor megkegyelmezett
népének, Izraelnek, pedig nem érdemelték meg.
Ez a sok példa egyike, amikor Isten minden
észszerű elváráson is túllépve kinyilvánítja szeretetét. Jó hír ez mindannyiunk
számára, nem igaz?
Milyen úton-módon mutatta meg és
nyilvánította ki Isten a szeretetét irántad, minden észszerű elváráson is túl?
VISZONZATLAN SZERETET |
December 30 |
Hétfő |
Hóseás története az egyik legmegdöbbentőbb
példája annak, hogy menynyire szereti Isten a bűnbe süllyedt emberiséget.
Megparancsolta Hóseás prófétának: „Menj, végy magadnak parázna feleséget és
parázna gyermekeket, mert bizony paráználkodik az ország, nem követi az
Urat” (Hós 1:2, ÚRK). Hóseásnak és hűtlen feleségének élő példázatként
kellett bemutatnia, hogy Isten mennyire szereti a népét, még Izrael hűtlensége,
lelki paráznasága ellenére is. Ez a történet tehát arról szól, hogy az Úr
gazdagon árasztja szeretetét azokra, akik azt nem érdemlik meg.
Isten hűsége és szeretete dacára a nép
újból és újból fellázadt ellene. A Szentírás ezért mutatja be többször is úgy
az Urat, mint akinek a szeretetét nem viszonozza hűtlen házastársa. Népe iránti
szeretete tökéletes és állhatatos, mégis megvetették, más isteneket szolgáltak,
imádtak, amivel mélységesen megszomorították az Urat, megtörték a vele való kapcsolatot,
az már helyrehozhatatlannak tűnt.
Olvassuk el Hós 14:2-5 szakaszát! Mit
árulnak el ezek a versek Isten rendíthetetlen szeretetéről népe iránt?
Isten még a nép többszörös lázadása után
is kijelenti: „Kigyógyítom őket hűtlenségökből; szeretem őket ingyen kegyelemből”
(Hós 14:5). A nedábáh héber szó fordítása az, hogy „ingyen”,
arra utal, amit önként, szabad akaratból ajánlanak fel.
Hóseás próféta könyvében, mint a szentírási beszámolók egészében csodálatra méltó Isten
elkötelezettsége és könyörülete népe iránt. A nép újból és újból más szeretők
után ment, látszólag helyrehozhatatlanul megtörték a szövetségi kapcsolatot,
Isten azonban szabad akaratából továbbra is szeretettel vette őket körül. Nem
érdemelték meg szeretetét, amit megvetettek, minden jogukat eljátszották, de
Isten továbbra is szerette őket – anélkül, hogy erre bármilyen erkölcsi vagy
egyéb dolog kényszerítette volna. A Szentírás itt és másutt is következetesen
ír önkéntes, szabadon adott szeretetéről.
Sokan távoli, kíméletlen uralkodónak,
bírónak képzelik Istent. Mennyire tűnik másnak a hűtlen házastárs által
megvetett, megszomorított fél képe által? Mit változtat ez azon, ahogyan az
Istennel való kapcsolatunkra tekintünk?
SZERETET – INGYEN |
December 31 |
Kedd |
Isten nemcsak Izraelt vette körül továbbra
is ingyen szeretetével, még ha újra és újra lázadtak is ellene, hanem bűnösségünk
dacára ránk is folyamatosan árasztja ingyen szeretetét. Nem érdemeljük meg,
soha nem is lennénk képesek kiérdemelni. Neki nincs szüksége ránk. A
Biblia Istenének semmire nincs szüksége (ApCsel 17:25), az irántad, irántam és
minden más ember iránti szeretete teljes mértékben a saját akarata.
Vessük össze Jel 4:11 és Zsolt 33:6
verseit! Mit tudhatunk meg ezekből az igékből Isten szabadságáról – a teremtett
világhoz viszonyítva?
_____________________________________________________________
Isten teljes szabadsággal teremtette meg
ezt a világot, ezért méltó minden dicsőségre, tisztességre és hatalomra. Nem
volt szüksége arra, hogy bármit teremtsen. A világ alapjainak letétele
előtt a Szentháromság tagjai között már megvolt a szeretetkapcsolat.
Jn 17:24 verséből mit tudunk meg Isten
szeretetéről a világ megteremtése előtti időből?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Istennek nem volt szüksége teremtményekre,
hogy szeretetének tárgyai legyenek. Szeretettel teljes jelleméből fakadóan
mégis úgy döntött, hogy megteremti a világot és szeretetkapcsolatban él
teremtményeivel.
Teljes szabadságában megalkotta a világot,
gazdagon árasztva szeretetét, és továbbra is ingyen szeretettel fordul az emberekhez,
az Édenben történt bűneset és a mi saját bűneink dacára is.
Az édeni bukás után Ádámnak és Évának nem
lett volna joga tovább élni és élvezni Isten szeretetét. Azonban „aki
hatalma szavával fenntartja a mindenséget” (Zsid 1:3), nagy szeretetéből,
kegyelméből és irgalmából megtartotta az életüket, és utat biztosított arra,
hogy szeretetben megbékéltesse a világot magával. Ez a békéltetés ránk is
kiterjed.
Mit árul el Isten szeretetéről és
jelleméről az, hogy továbbra is szeretetet áraszt a bűnbe süllyedt, gonosz világra?
Miért kell ennek szeretetre indítania bennünket iránta?
SOK HIVATALOS,
DE KEVÉS VÁLASZTOTT |
Január 1 |
Szerda |
Isten nemcsak szereti az embereket szabad
akaratából, de arra is hív bennünket, hogy viszonozzuk szeretetét. Lehetőséget
ad, hogy szabadon választhassunk: elfogadjuk vagy visszautasítjuk a szeretetét.
Ez kitűnik Krisztusnak a királyi menyegzőről szóló példázatából is.
Olvassuk el Mt 22:1-14 szakaszát! Mi a
jelentősége ennek a példázatnak?
A menyegző példázatában a király a fia esküvőjét
szervezi, és elküldi a szolgáit, „hogy a hivatalosokat meghívják”, „de
azok nem akartak elmenni” (Mt 22:3, ÚRK). Nem is egyszer küldte el a
szolgáit a meghívással, de a vendégek ügyet sem vetettek rá, sőt megragadták és
meg is ölték a szolgákat (Mt 22:4-6).
Később, miután leszámolt a szolgái
gyilkosaival, a király így szólt a többi szolgájának: „A menyegző ugyan
kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók. Menjetek azért a
keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok el a menyegzőre” (Mt
22:8-9, ÚRK). Ezután következik még egy epizód, amikor kivetik a férfit, akin
nem volt menyegzői ruha. Ez azt jelzi, hogy az ünnepségen való részvételhez a
királytól kell megfelelő öltözéket kapni. A példázatot Jézus rejtélyes, de
különösen jelentőségteljes mondással zárja: „sokan vannak a
hivatalosok, de kevesen a választottak” (Mt 22:14).
Mit jelent ez? Végeredményben azok a „választottak”,
akik elfogadták az Úr meghívását a menyegzőre. A görög kaleó („hívni”,
„meghívni”) igét találjuk a példázatban. Az határozza meg, hogy végül ki a
„választott” (eklektosz), hogy az adott személy önként elfogadja-e a
meghívást.
Valójában Isten mindenkit hív,
meghív a menyegzőre, de mindenkinek van lehetősége visszautasítani szeretetét.
A szeretethez elengedhetetlen a szabadság. Isten soha nem fogja senkire
rákényszeríteni a szeretetét. Szomorú még kimondani is, de valóban lehetséges
visszautasítani az Istennel való szeretetkapcsolatot.
Azok a „választottak”, akik
elfogadják a meghívást. Isten az Őt szeretőknek sokkal csodálatosabb dolgokat
készített, mint azt elképzelhetnénk. Tehát minden a szeretet és az abban benne
foglalt szabadság kérdéséhez vezethető vissza.
Mi mutatja az életedben, hogy elfogadtad a meghívást a menyegzőre, és az
alkalomhoz illő az öltözeted?
ÉRTÜNK
FESZÍTETTÉK MEG |
Január 2 |
Csütörtök |
Isten mindenkit szeretetkapcsolatba hív
magával, de csak azok élvezik ennek örök áldásait, akik szabadon elfogadják
meghívását. Amint a királyi menyegző példázatában láthatjuk, a meghívottak
közül sokan „nem akartak elmenni” (Mt 22:3, ÚRK).
Keresztre feszítése előtt nem sokkal
Krisztus ezt panaszolta: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és
megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te
fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kiscsibéit szárnya alá; és te nem akartad”
(Mt 23:37). Össze akarta gyűjteni őket, de ők nem akarták. Ugyanaz a
köznyelvben használatos görög szó, a theló („akarni”) fejezi ki,
hogy Krisztus meg akarta menteni őket, mint azt is, hogy ők nem akartak
megmenekülni (és ugyanez a szó van Mt 22:3 versében is).
Krisztus mégis a keresztre ment ezért a
népért és értünk. Csodálatra méltó szeretet! Az ember bűnéért halál jár, de Isten
maga fizette meg annak árát (Krisztusban), utat készített, lehetővé tette a
megtört kapcsolat helyreállítását a menny és a föld között. Továbbra is
árasztja ránk a szeretetét, pedig semmi nem kötelezi erre, Ő mégis így döntött
szabad akaratából.
Olvassuk el Jn 10:17-18 szakaszát, majd
vessük össze Gal 2:20 versével! Milyen üzenetet találunk ezekben a részekben?
Isten szeretetének legerősebb bizonysága a
kereszt, ahol azt látjuk, hogy Krisztus szabad akaratából odaadta magát értünk.
Ő maga volt a „kezdeményező”, letette az életét. Senki nem vette el tőle,
önként ajánlotta fel, már a világ megalapítása előtt, a mennyben lefektetett
megváltási terv szerint. „Megváltásunk terve nem Ádám bukása után – mint
utólagos megoldás –jött létre.
A megváltás terve »ama titoknak
kijelentése« volt, »mely örök időktől fogva el volt hallgatva« (Róm
16:25). A megváltás terve azokat az elveket tárta fel, amelyek Isten trónjának
alappillérei voltak öröktől fogva. Isten és Krisztus kezdettől tudtak Sátán
hitehagyásáról, és arról, hogy az ember is bűnbe esik a lázadó megtévesztő
befolyása következtében. Nem Isten akarta a bűnt, de látta előre, hogy lesz, és
gondoskodott ennek a rettenetes veszedelemnek a legyőzéséről. Oly nagy volt a
világ iránti szeretete, hogy elkötelezte magát egyszülött Fia feláldozására, »hogy
valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen« (Jn
3:16)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó,
13-14. o.).
TOVÁBBI
TANULMÁNYOZÁSRA: |
Január 3 |
Péntek |
Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest,
1983, H. N. Adventista Egyház, „Találkozás a Vőlegénnyel” c. fejezet,
282-291. o.
„Isten félreismerése sötétségbe borítja a
földet. Az ember elfelejti, hogy milyen Isten jelleme. Félreérti és félremagyarázza.
Olyan üzenetet kell hirdetnünk, amelynek fénye megvilágosít és ereje megment.
Isten jellemét be kell mutatnunk. A világ sötétségében szét kell sugároznunk
Isten dicsőségének fényét, jóságának, irgalmának világosságát.
Ezt a munkát így körvonalazza Ézsaiás
próféta: »Emeld föld szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne
félj! mondjad Júda városainak: Imhol Istenetek! Imé az Úr Isten jő hatalommal,
és karja uralkodik! Imé, jutalma vele jő, és megfizetése Őelőtte« (Ézs
40:9-10).
A Vőlegényre várakozók hirdessék az
embereknek: »Imhol Istenetek!« Az irgalmat hordozó utolsó fénysugár, a világnak
kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten jellemének – a szeretetnek –
megláttatása. Isten gyermekei mutassák meg Uruk dicsőségét! A saját életükkel
és jellemükkel tegyenek bizonyságot arról, amit Isten hatalma tett értük!
Az Igazság Napjának fénye sugározzék igaz
cselekedetekben: az igazságot hirdető szavakban és szentségről tanúskodó
tettekben” (i. m. 287. o.)!
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1)
Ha Isten gyűlölne
bennünket, az még annál a gondolatnál is roszszabb volna, mintha nem is
létezne. Mennyire más lenne a világ, ha valóban gyűlölne bennünket?
2)
Vajon miért van ma annyi
félreértés a világban Isten jellemét illetően? Gondolkozzunk azon, hogyan
segíthetünk az embereknek világosabban látni Isten jellemét, ami a szeretet?
3)
Milyen üzenetet kell ma
közvetítenünk Isten jelleméről? Mit mondanál annak, aki még nem tudja, hogy
valóban szeret bennünket? Milyen bizonyítékra mutathatunk rá, ami rávilágít,
hogy valóban szeret, mert ilyen a jelleme?
4)
Isten szeretetéről
beszélni egy dolog, azt az életünkkel bemutatni, tükrözni viszont már más.
Melyek azok a „szentségről tanúskodó tettek”, amelyek által a környezetünkben
élők megismerhetik Isten szeretetét?
ISTEN VÁLSÁGKEZELÉSE
„De
te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű
és igazságú”
(Zsolt 86:15)!
„[Sátán] Megkísérelte Isten szavát kiforgatni, és
hamis színben tüntette fel kormányzatát, azt állítva, hogy Isten igazságtalanul
kényszerített törvényeket az angyalokra… Ezért kellett a menny lakói előtt és
az öszszes világ előtt bebizonyítani, hogy Isten kormányzata igazságos,
törvénye tökéletes…
Azt a viszálykodást, amit Sátán idézett elő a
mennyben, Isten kormányzásának terhére írta. Kijelentette, hogy minden rossz
Isten kormányzatának következménye. Állítása szerint az volt a célja, hogy
megjavítsa Jahve törvényeit. Ezért Isten hagyta, hogy bemutassa állításainak
jellegét, megmutassa, mit is hoznak azok a változások, amelyeket Isten törvényével
kapcsolatban javasolt. Saját cselekedetei ítéljék el őt! Sátán kezdettől fogva
azt állította, hogy nem lázad. Az egész világegyetemnek látnia kell a csalót
leplezetlenül!
A Végtelen Bölcsesség még akkor sem pusztította el
Sátánt, amikor már kivetette a mennyből. Mivel Isten csak szeretetből fakadó
szolgálatot fogadhat el, teremtményei hűségének azon a meggyőződésükön kell
alapulnia, hogy Ő igazságos és jó. Mivel a menny és a világok lakói nem voltak
felkészülve a bűn jellegének, sem következményeinek megértésére, Sátán
elpusztításában nem látták volna meg Isten igazságosságát. Ha Isten azonnal kitörölte
volna az élők sorából, egyesek félelemből szolgálták volna Istent, nem
szeretetből. A csaló befolyása nem szűnt volna meg egészen, a lázadás szelleme
sem semmisült volna meg teljesen.
A meg nem szűnő korszakokon át létező egész
világegyetem érdekében Sátánnak ki kellett bontakoztatnia elveit, hogy az Isten
kormányzása elleni vádjait minden teremtett lény igazi megvilágításban lássa, és
hogy Isten igazságossága, irgalma, törvényének változhatatlansága örökre vitán
felül álljon… Ez fogja tanúsítani, hogy Isten kormányzatával szorosan összefügg
a Teremtő minden alkotásának jóléte” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták.
Budapest, 1993, Advent Kiadó, 15-16. o.).