2024 / IV.
− 11 tanulmány − December 7 − 13Az Atya, a Fiú és a Szentlélek
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:7-9; János 14:10, 24; 16:7-11, 27-28; 17:1-26
„A Vigasztaló pedig a Szentlélek, akit
az én nevemben küld az Atya, az majd mindenre megtanít titeket, és eszetekbe
juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek”
(Jn 14:26, ÚRK).
Különböző témák mozaikja tárul elénk János
evangéliumában. János azért említette a jeleket (csodákat), hogy bemutassa:
Jézus a próféták által megígért Messiás. A tanúk széles körét megszólaltatva
hirdeti, hogy Jézus a Krisztus, az „ÉN VAGYOK” kijelentésekkel is istenségére
mutat.
János evangéliumának
1. fejezete említi a Szentháromság mindhárom tagját (Jn 1:1-4, 14, 18,
32-34). Az emberek évszázadokon át próbálták igazán megérteni, felfogni, hogy
milyen a Szentháromság természete, de mivel erre nem vagyunk képesek, sokan
elutasítják a gondolatot. Balgaság tagadni valamit csak azért, mert nem tudjuk
maradéktalanul megérteni, vagy mert nem illeszkedik az emberi értelem szűk
korlátai közé!
János kifejezi, hogy ha meg akarjuk érteni Istent,
Jézusra kell néznünk és arra, amit Igéjében kijelentett. Ezzel a
megközelítéssel a kapcsolatok új világa tárul ki előttünk: kapcsolat a
Szentháromság három személye, a Szentháromság és az emberiség, illetve a
különböző emberek között. Az e heti tanulmányban azt vizsgáljuk, hogyan mutatja
be János evangéliuma az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, tesszük mindezt
Jézus búcsúbeszédével összefüggésben (János 13-17. fejezet).
A MENNYEI ATYA |
December 8 |
Vasárnap |
Evangéliumát János az átfogó bibliai
narratíva nézőpontjából írta, a kezdetektől indítva. „Kezdetben teremtette
Isten az eget és a földet” (1Móz 1:1, ÚRK). Így is lehetne mondani: Kezdetben
teremtette az Atya, a Fiú és a Szentlélek az eget és a földet. Tőlük
ered minden, ami létezik. Ők teremtették az univerzumot és a mindenséget
benépesítő lényeket. A mi bolygónkon az élet sajátságos teremtése történt, a
legkülönlegesebb pedig az ember megalkotása volt, amivel az volt Isten célja,
hogy a szeretet harmóniájában éljünk vele és egymással. Azonban Lucifer behozta
a bűnt a világunkba. A bűn az Istennel való kapcsolat megtörését is jelenti.
Téves képet mutat Istenről. Jézus felvette magára az emberi természetet, hogy
újból helyes képet kapjunk Istenről, és üdvösséget hozzon az emberiségnek.
Ittléte alatt Jézus alávetette magát az Atyának, az Ő vezetését követve élt. „Én
és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30) – mondta. „…az Atya énbennem van, és
én őbenne vagyok” (Jn 10:38). „Ha nem az én Atyám cselekedeteit
teszem, úgy ne higgyetek nekem” (Jn 10:37, ÚRK).
Az Atyának mely szerepeire vonatkoznak
az alábbi szakaszok?
Jn 3:16-17; 6:57
______________________________________________
_____________________________________________________________
Jn 5:22, 30 ___________________________________________________
_____________________________________________________________
Jn 6:32; 14:10, 24 _____________________________________________
_____________________________________________________________
Jn 6:45 ______________________________________________________
_____________________________________________________________
Jn 15:16; 16:23 _______________________________________________
_____________________________________________________________
Ezek a versek bemutatják az Atya és a Fiú,
Jézus Krisztus szoros viszonyát. Az Atya bensőséges kapcsolatban áll
világunkkal, és fel sem tudjuk fogni, hogy mennyit áldozott megváltásunkért. Mi
tanít ez Isten szeretetéről?
JÉZUS ÉS AZ ATYA |
December 9 |
Hétfő |
A Szentháromság Isten kapcsolatra
teremtett minket önmagával (1Móz 1:26-27), ami azonban a bűn miatt alapvetően
megtört. Az édenkerti történet mutatja a törés közvetlen következményeit.
1Móz 3:7-9 versei szerint milyen
szakadékot okozott a bűn? Mi a jelentősége annak, hogy a történtek után Isten
kereste a kapcsolatot az emberpárral, nem fordítva?
_____________________________________________________________
A Szentháromság Isten szándéka, hogy az
egész emberiségnek megoldást kínáljon a bűn okozta törésre, még ha nem is
mindenki fogadja el az ajánlatot. A kapcsolat helyreállítása érdekében az Istenség
egyik Személye emberré lett, vagyis az Ige testté lett, közöttünk lakozott,
bemutatta Isten dicsőségét (Jn 1:14-18), az emberiség pedig látta az Ő teljességét
és kegyelmét. Ezt jött bemutatni Jézus, kinyilatkoztatta Isten dicsőségét, hogy
helyreállhasson a bűn következtében megtört kapcsolat – legalábbis mindazok
számára, akik készek elfogadni a Jézus Krisztusban felkínált ajándékot.
Minek a reménye tárul fel a következő
versekben: Jn 1:1-2; 5:16-18; 6:69; 10:10, 30; 20:28?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
„Krisztusban
van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet” (Ellen G. White: Jézus
élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 447. o.). Testet öltött Fiúként
azonban „önmagát megüresítette” (Fil 2:7, ÚRK) isteni előjogai gyakorlásától.
A földön, az emberek között, emberként élve elmondhatta magáról, hogy Istentől
kapott ajándék az élete. „Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő
számára” (u. o.).
A világ nem ismerte Istent (Jn 17:25), aki
elküldte egyetlen Fiát (Jn 9:4; 16:5), hogy megismerjék Őt, az Atyát.
Egy ateista író így fogalmazott a kozmosszal
kapcsolatosan: „Semmi nem utal rá az ismeretlenség homályában, a végtelenben,
hogy valahonnan máshonnan jönne segítség, ami megmentene minket önmagunktól.” Mit
tanít a Biblia, ami szerint ez óriási tévedés?
AKI ISMERI A
FIÚT, ISMERI AZ ATYÁT |
December 10 |
Kedd |
János evangéliuma
egészében az apostol leírja, mi mindent tesz Jézus, a Fiú, amivel az Atyára
mutat. Jézus elmondja, hogy ki az Atya és milyen a kapcsolata világunkkal.
Mindez Jn 1:18 szerint történik, ahol az áll, hogy Jézus kijelenti (görögül: exégeomai,
„magyaráz”, „elbeszél”, „bemutat”) az Atyát. Jézus újból és újból ezt
teszi. Az Atya (patér) szó százharminchatszor fordul elő Jánosnál
– ebből tizennyolc esetben az első három fejezetben –, ami az összes újszövetségi
előfordulás egyharmadánál is több.
Jézus volt az Atya képviselője a földön,
azért jött, hogy emberi testben éljen, az Atya akarata szerint. Jézus valóban
elmondta, hogy minden dologban az Atya akaratát kereste, nem a magáét (Jn
5:30). Elsőre ez meglepő kijelentésnek tűnhet, azonban jól mutatja, hogy
emberként maradéktalanul alárendelte magát az Atyának.
Jézus azt is mondta: azért küldte az Atya,
hogy elvégezze a feladatát, az emberiség megváltását, és a munkájáról maga az
Atya tett bizonyságot (Jn 5:36-38).
Jézus hirdette: az Atya elküldte Őt, mint
az egyetlent, aki által az emberiség eljuthat hozzá (Jn 6:40, 44). Az Atya azt
akarja, hogy az embereknek örök élete legyen Jézusban, aki megígéri: új életet
ad a feltámadáskor.
Mit tanítanak a következő versek Jézus
és az Atya kapcsolatáról: Jn 7:16; 8:38; 14:10, 23; 15:1, 9-10; 16:27-28; 17:3?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Bámulatos dolgokat állított Jézus az
Atyával való kapcsolatáról. Kijelentette, hogy minden tanítása valójában az
Atyáé; amit csak mond, azt személyesen az Atyától hallotta; hinni benne és az
Atyában ugyanazt jelenti; a szavai és a cselekedetei az Atyától erednek; Ő és
az Atya egyek az emberiség iránti szeretetben, a megváltásuk érdekében. Különös
erejű bizonyságtétel ez Jézus és mennyei Atyja szoros kapcsolatáról!
Hogyan változna meg az életed, ha a gondolataid
és a szavaid teljes mértékben Isten akaratát fejeznék ki, amint az az életedre
vonatkozik? Vagyis hogyan valósulhat meg még inkább az életünkben az, amit Jézus
által Isten akaratának tudhatunk?
A SZENTLÉLEK |
December 11 |
Szerda |
János evangéliumában
nincs annyira előtérben a Szentlélek, mint az Atya és a Fiú, ugyanakkor
meghatározó a szerepe Jézus küldetésének sikerében.
Olvassuk el Jn 1:10-13 verseit! Mi a
Szentlélek szerepe a megtérésben? Milyen tanítást találunk erről ebben a
szakaszban?
_____________________________________________________________
János 5. fejezetében láthatjuk a
Szentlélek központi szerepét. Az apostol elmondja, hogy akik elfogadták az
Igét, vagyis hittek benne, Isten gyermekei lettek, „nem vérből, sem a test
akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek” (Jn
1:13, ÚRK). Ez csak a Szentlélek munkája által történik meg.
Mit tudunk meg a következő igékből a
Szentlélek tevékenységéről: Jn 3:5-8; 6:63; 14:26; 15:26; 16:7-11?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
„Miközben
Jézus vázolta tanítványai számára a Szentlélek feladatát, igyekezett eltölteni
őket azzal az örömmel és reménységgel, amely az Ő szívét is eltöltötte.
Ujjongott, mivel bőséges segítséggel látja el egyházát. Az összes ajándék közül
a Szentlélek volt a legmagasabbrendű ajándék, akiért az Atyához népe felemelése
érdekében könyörgött. Krisztus azért adta nékünk Lelkét, hogy megújító
erőforrásunk legyen. Nélküle Krisztus áldozata nem jelentett volna számunkra
semmi segítséget. A gonosz hatalma évszázadok óta erősödik, és bámulatos, ahogy
az emberek alávetették magukat ennek a sátáni fogságnak. Csak az Istenség
harmadik személyének a hatalmas erejével tudunk ellenállni a bűnnek és tudjuk
azt legyőzni. A Szentlélek nem korlátozott erővel jön el hozzánk, hanem isteni
hatalmának, erejének teljességével” (Ellen G. White: Jézus élete.
Budapest, 1989, Advent Kiadó, 577-578. o.).
Nagy áldás tehát befogadni a Szentlelket,
aki tanúsítja, hogy Isten igaz (Jn 3:33)! A Lélek győz meg bennünket a bűnről,
az igazságról és az ítéletről (Jn 16:8-11). Tehát az a kulcsa, hogy megtudjuk,
mi helyes, igaz és jó, ha értelmünket és élettapasztalatunkat alávetjük Isten
Igéjének, a Szentlélek megítélő és meggyőző hatása alatt.
JÉZUS IMÁDSÁGA |
December 12 |
Csütörtök |
János evangéliuma
17. fejezetét Jézus főpapi imájának is szokták nevezni. Ez a
búcsúbeszédének a vége. Jézus azért jött a földre, hogy helyreállítsa az emberiséget,
újból meglegyen az eredeti, személyes kapcsolatunk Istennel. Hűséggel
végrehajtotta azokat a jeleket, amelyekkel Isten feladatként megbízta. Szavaival
és tetteivel Istent mutatta be a népnek.
Amikor Jézus arra készült, hogy elhagyja a
földet, ismét ki akarta nyilvánítani szeretetét a tanítványai iránt. Azt akarta,
hogy megértsék, milyen szoros a kapcsolat az Atya, a Szentlélek és őközötte.
Ugyanolyan személyes kapcsolatba kívánta bevonni őket az Atya Istennel és a
Szentlélekkel, mint amit Ő is ápolt velük.
Olvassuk el János evangéliuma 17.
fejezetét! Mely szavak és kifejezések érzékeltetik, hogy Jézus szoros, szeretettel
teljes kapcsolatra vágyik az Atyával és a tanítványaival is?
János 17. fejezetéből sokan azt olvassák
ki, hogy csak az egység és a szeretet számít. Vitathatatlan, hogy Isten célja
helyreállítani a vele és a többi emberrel való személyes kapcsolatunkat.
Azonban figyelmesebben olvasva a szeretet és az igazság között még fontosabb
összefüggést találhatunk.
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek
téged, az egyedül igaz Istent”
(Jn 17:3),
nem az, hogy mi kinek képzeljük Istent. „Kijelentettem a te nevedet az embereknek,
akiket a világból nekem adtál… és a te beszédedet megtartották… és
igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki” (Jn 17:6, 8, ÚRK). „Szenteld
meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság” (Jn 17:17).
Krisztus azért jött, hogy bemutassa az
Atyát, ami az Istent övező sokféle téves elgondolás miatt volt fontos. János
evangéliuma rávilágít, hogy mennyire komolyan vette ezt a küldetést. Igazán
jelenítette meg Isten Igéjét és tetteit. Miért kellett volna ilyen messze elmennie,
ha nem számítana az igazság?
Jézus élete rendkívül nehéz volt, aztán
pedig a vallási hatóságok elvetették. Szenvedett népe, sőt alkalmanként még
saját tanítványai közömbösségétől is. Az egyik tanítványa elárulta, egy másik
pedig háromszor is megtagadta. Véget nem érőnek tűnő kihallgatásnak vetették
alá, majd a keresztfára juttatták azok, akiknek a megváltásáért jött.
Hogyan tükrözheti jobban az életünk Isten szeretetét – ami Jézust és az
Atyát is összeköti?
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
December 13 |
Péntek |
Ellen G. White: Jézus élete.
Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” c.
fejezet, 569-589. o.
Jézust az ellenfelei emberi mértékkel, „test
szerint” (Jn 8:15) ítélték meg, ami valószínűleg még rosszabb, mintha
pusztán „a látszat után” (Jn 7:24) tették volna. Nem a Szentlélek
késztető, ellenállhatatlan erejére (lásd Jn 3:3-7), hanem csupán a test, a
bűnös világban élő, bűnös ember kritériumaira hagyatkoztak. Látták Jézus
„testét”, de nem gondolkodtak el azon, hogy talán Ő a testté lett Ige (Jn
1:14). Krisztust ennyire szűk mértékkel mérni azt jelenti, hogy az ember csak
világi szempontból próbálja felfogni, ki is Ő (2Kor 5:16).
„A Vigasztalót Jézus »az igazság
Lelkének« (Jn 16:13) nevezi. A Vigasztaló feladata az, hogy meghatározza és
őrizze az igazságot. Mindenekelőtt az igazság Lelkeként lakozik a szívünkben,
és így lesz Vigasztalónk. Az igazságban vigasztalás és békesség van, de a
hamisságban nem találhatunk sem igazi vigasztalást, sem igazi békességet. Sátán
hamis elméletek és hagyományok útján tesz szert hatalomra elménk felett, s
miközben az embereket a tévedések útjára vezeti, eltorzítja jellemüket. A
Szentlélek a Szentírás útján szól az elménkhez, és az igazság bélyegét nyomja
rá szívünkre. Így tárja fel a tévedésünket és űzi ki azt a lelkünkből. Krisztus
az igazság Lelkével, aki Isten szava által munkálkodik, von oltalma alá
bennünket, választott népét” (i. m. 577. o.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1)
Az az örök élet, hogy
megismerjük Istent (Jn 17:3). Mit jelent megismerni Istent, szemben azzal, hogy
van, amit tudunk róla, például azt, hogy hatalmas, szeretetteljes, vagy pedig Ő
az igazság Istene? Mit felelnél, ha valaki megkérdezné, hogy „Ismered Istent?”
2)
Mi mindent ölel fel
Jézus kijelentése: „A te igéd igazság” (Jn 17:17)? Hogyan mondhatjuk el
ezt gyakorlatias, hétköznapi módon?
3)
Jézus így
imádkozott: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd
meg őket a gonosztól” (Jn 17:15). Milyen mértékben teljesedik az
életünkben az, amiért Jézus imádkozott? Mennyire határozzák ezt meg
saját döntéseink?
SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY:
ELÁRASZT
Egy régi látomás,
nyomul..., eláraszt...,
átgázol rajtam.
Tűzcsóvájába belemerülnék, elbújnék,
követni titkos útját,
bársonyos landolását,
kétélű tenger-zúgását.
És magasba törnek márványoszlopok,
a semmiből buknak elő.
Valaki jár közöttük,
talpa alatt ezüstös köd.
Egyszer csak megáll.
Ott remegek mögötte.
Haja fehér gyapjú,
köntöse vakítón ragyog,
bokája izzó érc.
Jaj, csak meg ne forduljon,
nehogy a szemembe nézzen!
Elég nekem az Ő kegyelme.