bibliaversek gyüjteménye

Prologus - a háttértörténet

  SZOMBAT 

Jn.. 1,1-18.

1.     Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

2.     Ez kezdetben az Istennél vala.

3.     Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

4.     Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

5.     És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

6.     Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.

7.     Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.

8.     Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

9.     Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

10.  A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

11.  Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.

12.  Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

13.  A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

14.  És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

15.  János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

16.  És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

17.  Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.

18.  Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.

   VASÁRNAP 

Jn. 1,1-5.  Lásd a szombati részben

   HÉTFŐ 

Jn.  1,1-3;  14.  Lásd a szombati részben

   KEDD 

Jn. 1,9-13.  Lásd a szombati részben

Jn. Róm. 9-11. fejezetek  Lásd a Bibliádban

Jn. 20,31.

31.  Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.

   SZERDA 

Jn. 3,16-21.

16.  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

17.  Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

18.  A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

19.  Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.

20.  Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;

21.  A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

Jn. 9,35-41.

35.  Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?

36.  Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?

37.  Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és a ki beszél veled, az az.

38.  Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.

39.  És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.

40.  És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?

41.  Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.

Jn. 12,36-46.

36.  Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.

37.  És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:

38.  Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?

39.  Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:

40.  Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

41.  Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.

42.  Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:

43.  Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.

44.  Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.

45.  És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.

46.  Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.

Jak. 2,19.

19.  Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.

Mt. 7,21-23.

21.  Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

22.  Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?

23.  És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

   CSÜTÖRTÖK 

Jn. 17,1-5.

1.     Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;

2.     A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.

3.     Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.

4.     Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.

5.     És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt.

Jn. 2,4.

4.     Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.

Jn. 7,30.

30.  Akarják vala azért őt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája.

Jn. 8,20.

20.  Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.

Jn. 12,23-27.

23.  Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.

24.  Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

25.  A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

26.  A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.

27.  Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.

Jn. 13,1.

1.     A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.

Mk. 15,34. 

34.  És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

Lk. 23,32-47.

32.  Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.

33.  Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.

34.  Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.

35.  És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.

36.  Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.

37.  És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!

38.  Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.

39.  A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!

40.  Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

41.  És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.

42.  És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!

43.  És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.

44.  Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.

45.  És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.

46.  És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.

47.  Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.

Jn. 19,25-30.

25.  A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.

26.  Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!

27.  Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.

28.  Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.

29.  Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.

30.  Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.

   PÉNTEK 

Péld. 8,22-27.

22.  Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

23.  Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

24.  Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

25.  Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

26.  Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

27.  Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;