2024 / IV.
− 1 tanulmány − Szeptember 28 - Október 4Útjelzők
SZOMBAT DÉLUTÁN
E
HETI TANULMÁNYUNK: Máté 12:9-14; Márk 3:22-23;
János 2:1-11; 4:46-54; 5:1-47
„Sok más jelt is tett Jézus a
tanítványok szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek
pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia,
és ebben a hitben életetek legyen az ő nevében”
(Jn 20:30-31, ÚRK).
Miért írta János ezt az evangéliumot? Jézus csodáit
szerette volna kiemelni? Vagy inkább bizonyos tanításait akarta kihangsúlyozni?
Mi volt az evangélium megírásának az oka?
A Szentlélek hatalma és befolyása alatt János ezt el
is mondja: ugyan még nagyon sok mindent lehetett volna írni Krisztus életéről
(Jn 21:25), de az evangéliumban szereplő történeteket azért írta le, „hogy
higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben
életetek legyen az ő nevében” (Jn 20:30-31, ÚRK).
Ezen a héten János beszámolója alapján Jézus néhány
első csodáját fogjuk tanulmányozni – amikor egy menyegzőn a vizet borrá
változtatta, meggyógyította valakinek a halálos beteg fiát, valamint a Bethesda
tavánál fekvő beteget.
János ezeket a csodákat „jeleknek” nevezi, amikor nem
olyasmire gondol, mint az utcai jelzések. A valóság mélyebb szintjére mutató
csodákról van itt szó, amelyek mutatják, hogy Jézus a Messiás. A beszámolókban
emberek példáit látjuk, akik hittel válaszoltak Jézusnak, és ez arra biztat,
hogy mi is ezt tegyük.
A KÁNAI MENYEGZŐ |
Szeptember 29 |
Vasárnap |
Olvassuk el Jn 2:1-11 verseit! Milyen
jelet tett Jézus Kánában? Hogyan segített ez a tanítványainak hitre jutni?
A tanítványok látták Jézus csodáját, amikor
a vizet borrá változtatta. Ez bizonyságul szolgált nekik, megerősítette a
döntésüket, hogy Jézus követői lesznek. Ugyan miért ne tekintették volna ezt erős
jelnek arra, hogy Ő valóban Istentől jött? (Ekkor valószínűleg még nem álltak
készen arra, hogy Ő Isten.)
Mózes „jelekkel és csodákkal” (5Móz
26:8; lásd még 6:22) vezette ki Izraelt Egyiptomból. Isten általa szabadította
meg a népét az egyiptomiaktól (bizonyos értelemben a „megmentőjük” volt).
Isten megjövendölte Mózes által, hogy jön
majd egy olyan próféta, mint Mózes. Kérte a népét, hogy hallgassanak rá (5Móz
18:15; Mt 17:5; ApCsel 7:37). Jézus volt az a „próféta”, és ennek első jelét János
evangéliuma 2. fejezetében adta, visszamutatva Izrael népének Egyiptomból
való szabadulására.
Az egyiptomiak számára a Nílus kulcsfontosságú
erőforrás volt, istenként imádták. Az egyik csapás a folyót érte: a víz vérré
vált. Kánában Jézus hasonló csodát tett, de a vizet nem vérré, hanem borrá
változtatta.
A vizet hat, a zsidó tisztasági szertartás
céljára használt vizes korsóban tartották, ami még jobban összekapcsolja a
történetet a szabadítás bibliai témáival. Amikor János beszámol a víz borrá
változtatásának történetéről, ezzel visszautal a kivonulásra, és rámutat, hogy
Jézus a Szabadító.
Mit gondolt a násznagy az erjedetlen borról,
amit Jézus csodája folytán megkóstolt? Nem tudta, hogy Jézus csodát tett, és
nagyon meglepte az ital kiváló minősége. Furcsállta, hogy a végére tartogatták
a legjobbat.
A görög oinosz szóval a mustra és a
borra egyaránt utaltak (lásd The Seventh-day Adventist Bible Dictionary. 1117.
o.). Ellen G. White arról ír, hogy a csoda módra kapott ital nem volt
alkoholos (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó,
116-117. o.). Akik tudták, mi történt, minden bizonnyal ámuldoztak a
csoda láttán.
Téged milyen okok
késztetnek Jézus követésére? (Sok okot mondhatunk, nem igaz?)
A MÁSODIK JEL
GALILEÁBAN |
Szeptember 30 |
Hétfő |
Földi szolgálata során Jézus csodákat
tett, amelyek segítettek az embereknek, hogy hinni tudjanak benne. János pedig
feljegyezte ezeket, hogy mások is higgyenek.
Olvassuk el Jn 4:46-54 szakaszát! Miért
utal vissza az evangélista a kánai menyegzőn történt csodára?
_____________________________________________________________
Amikor János beszámolt Jézus második csodájáról,
amit Galileában tett, említette az elsőt is, azt, ami a kánai menyegzőn
történt. Mintha ezt mondaná: A Jézus által végbevitt jelek segítenek
megérteni, hogy ki is Ő valójában. Majd hozzáfűzi: „Ez már a második jel
volt, amelyet Jézus tett, amint Júdeából Galileába jött” (Jn 4:54,
ÚRK).
Elsőre keménynek tűnhet Jézus válasza,
amit a királyi ember kérésére mondott, viszont a férfi a fia gyógyulásától
tette függővé, hogy fog-e hinni Jézusban. Jézus olvasott a gondolataiban, ezért
figyelmeztette az apát a lelki betegségére, ami a fia életveszélyes állapotánál
súlyosabb volt. Az előkelő emberbe villámcsapásként hasított a hirtelen felismerés,
hogy a fia életébe kerülhet az ő lelki szegénysége.
Fontos megjegyezni: a csodák önmagukban
nem bizonyították, hogy Jézus a Messiás. Mások is tettek csodákat: igaz
próféták, de hamisak is. A csodák csupán a természetfeletti létezését mutatják,
pusztán egy csoda nem feltétlenül jelenti azt, hogy Istentől van. (Sátán képes
„csodákat” tenni, ha a „csoda” alatt természetfeletti tetteket értünk.)
Fájdalmában a királyi ember Jézus
irgalmáért esedezett, kérlelte, hogy gyógyítsa meg a fiát. Jézus válasza ekkor
megerősítette: „Menj el, a te fiad él” (Jn 4:50). Az „él” szó
görög megfelelője is jelen időben van. Ez a nyelvtani forma olyan
bizonyossággal fejezi ki a jövő idejű eseményt, mint ami már meg is történt. A
férfi ezek után nem sietett haza, hanem mivel hitt Jézusnak, másnap ért haza.
Majd megtudta, hogy a fiának pontosan akkor ment le a láza, amikor Jézus
biztatóan szólt hozzá.
Komoly ok ez arra, hogy az ember higgyen
Jézusban!
Milyen ismertető jegyet keressünk még,
mielőtt egy csodáról automatikusan azt gondolnánk, hogy Istentől van?
CSODA BETHESDA
TAVÁNÁL |
Október 1 |
Kedd |
János beszámolója szerint a következő jel
Bethesda tavánál történt (Jn 5:1-9). Az emberek azt hitték, hogy egy angyal
felkavarja a vizet, és ekkor az először vízbe lépő beteg meggyógyul. Emiatt a
tó tornácai zsúfolásig megteltek gyógyulni vágyókkal, akik a következő alkalmat
lesték. Jézus Jeruzsálemben járt, és a tó mellett elhaladva felfigyelt a
várakozók sokaságára.
Különleges látvány lehetett! A sok ember
bizonyára mind beteg volt, várták és várták a víz általi gyógyulást, ami biztosan
nem történik meg. Igazi alkalom volt ez Jézus számára.
Olvassuk el Jn 5:1-9 verseit! A tó körül
nyilván mindenki szeretett volna jobban lenni, akkor vajon miért kérdezte Jézus
azt a bénán fekvő férfitől, hogy meg akar-e gyógyulni (Jn 5:6)?
Amikor az ember már hosszú ideje beteg,
számára az válik normális állapottá, és bármilyen furcsa, kissé nyugtalanító
lehet kikerülni a tehetetlenségből. Válaszával a férfi azt fejezte ki, hogy meg
akar gyógyulni. Ott volt a gond, hogy nem a megfelelő helyen kereste a
gyógyulást – miközben éppen előtte állt Jézus, aki lábat adott az embernek.
Aligha tudta, ki szólította meg, bár a gyógyulás után kezdhetett ráeszmélni,
hogy Jézus valóban egészen különleges.
„Jézus nem kérte ezt a szenvedőt, hogy higgyen
benne. Egyszerűen így szólt: »Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj«
(Jn 5:8)! Ám a férfi hite belekapaszkodik ebbe a mondatba. Minden idegét és
izmát átjárja az új élet, bénult tagjai egészségesen kezdenek működni. Kérdés
nélkül aláveti akaratát Krisztus parancsának, és minden izma engedelmeskedik
akaratának. Felszökken, és újra tud mozogni.
Jézus nem biztosította isteni segítségről.
A férfi egy percre kételkedhetett volna, de akkor elveszíti egyetlen gyógyulási
lehetőségét. Ám hitt Krisztus szavának, aszerint cselekedett, és visszanyerte
erejét” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 160.
o.).
Jézus később találkozott a férfivel a
templomban. „Látod, meggyógyultál, többet azért ne vétkezz, hogy rosszabbul
ne legyen dolgod” (Jn 5:14, ÚRK) – mondta. Mi a kapcsolat a betegség
és a bűn között? Miért kell viszont tisztában lennünk azzal is, hogy nem
minden betegség valamilyen konkrét bűn következménye az életünkben?
KEMÉNY
SZÍV
|
Október 2 |
Szerda |
Maguk a jelek, csodák még nem bizonyítják,
hogy Istentől volnának, amikor azonban valóban tőle származnak, veszélyes
elvetni azokat.
Olvassuk el Jn 5:10-16 szakaszát! Milyen
tanulságot vonhatunk le a vallási vezetők elképesztő szívbéli keménységéből
Jézussal és az általa végbevitt csodával szemben?
_____________________________________________________________
Amikor a férfi újból találkozott Jézussal,
azonnal elmondta a vallási vezetőknek, hogy Ő gyógyította meg. Azt gondolná az
ember, hogy az eset alkalmat ad Isten dicsőítésére, a vezetők azonban „üldözőbe
vevék… Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton” (Jn
5:16).
A szombati gyógyítást csak vészhelyzetben
engedélyezték. Ez az ember már harmincnyolc éve feküdt bénán, tehát a
meggyógyítását nem tartották sürgős dolognak. Ráadásul ugyan miért volt szükség
arra, hogy még az ágyát is felvegye? Az ember azt gondolná, aki erőt kap
Istentől ilyen csoda végbevitelére, az azt is tudja, hogy szombaton haza
lehet-e vinni egy fekhelyet. Jézus nyilván mélyebb bibliai igazságokra akarta
elvezetni őket, túl az ember-alkotta, az igaz hitet bizonyos esetekben elfojtó
szabályokon és rendelkezésen.
Mennyire képes megkeményedni az ember szíve,
még akkor is, ha szembesül a bizonyítékokkal? Mit tanítanak erről a következő
beszámolók? Mt 12:9-14; Mk 3:22-23; Jn 9:1-16
_____________________________________________________________
Hogyan lehettek ennyire elvakultak a
vallási vezetők? A válasz valószínűleg az, hogy a saját romlott szívük miatt; a
tévhitük miatt, hogy a Messiás azonnal megszabadítja őket Rómától; mert annyira
szerették a hatalmat; mert nem akartak meghajolni Isten előtt. Mindez
közrejátszott abban, hogy elutasítsák éppen a szemük előtt lévő igazságot.
Mire figyelmeztetett Jézus Jn 5:38-42
verseiben? Mit tanulhatunk a szavaiból? Vagyis mi lehet bennünk, ami vakká tesz
bennünket azokra az igazságokra, amelyeket ismernünk és alkalmaznunk kell az életünkben?
JÉZUS ÁLLÍTÁSAI |
Október 3 |
Csütörtök |
A Bethesda tavánál történt csoda kiváló
alkalmat biztosított Jánosnak arra, hogy kiemelje, kicsoda Jézus valójában.
Kilenc versben írja le a csodát, és mintegy negyven versen át mutatja be a
csodát végbevivő Jézust.
Olvassuk el Jn 5:16-18 verseit! Miért
üldözték Jézust a szombati jótette után?
_____________________________________________________________
Zavaró lehet Jn 5:18, mert mintha azt
mondaná, hogy Jézus megtörte a szombatot. Azonban alaposabban szemügyre véve Jn
5:16-18 szakaszát, kitűnik, hogy szombati „munkája” párhuzamban áll az Atyával
való kapcsolatával. Isten szünet nélkül, szombaton is fenntartja az
univerzumot, következésképpen Jézus szombati tette részét képezi annak az
állításának, hogy Ő Isten. A vallási vezetők az állítólagos szombatrontása és
az Istennel való egyenlőségének kijelentése miatt üldözték.
Olvassuk el Jn 5:19-47 szakaszát! Mivel
akarta Jézus rávezetni a vallási vezetőket, hogy megértsék, ki is Ő valójában?
Állításának szilárd bizonyítékát adta az éppen akkor bemutatott csoda.
_____________________________________________________________
Jézus három lépében igazolja a tetteit.
Először beszél az Atyával való bensőséges kapcsolatáról (Jn 5:19-30). Jelzi: Ő
és az Atya egymással összhangban cselekszenek, egészen addig a pontig, hogy
Jézusnak hatalmában áll ítélni és halottakat feltámasztani (Jn 5:25-30).
Másodszor, Önmagát igazolva gyors
egymásutánban négy „bizonyságot” említ: Keresztelő Jánost (Jn 5:31-35),
a csodáit (Jn 5:36), az Atyát (Jn 5:37-38) és a Szentírást (Jn 5:39). Ezek mind
jó bizonyságot tesznek Jézusról.
Jn 5:40-47 szakaszában végül Jézus
feltárja a vádolói előtt a rájuk vonatkozó ítéletet, rámutatva az
ellentétre a saját szolgálata és az ő énközpontúságuk, önzésük között. Nem is
Ő, hanem éppen Mózes vádolja őket (Jn 5:45-47), pedig benne reménykedtek.
Hogyan tarthatjuk magunkat távol attól a
csapdától, hogy hihet az ember Istenben, sőt követhet helyes tantételeket,
mégsem adja át magát teljesen Krisztusnak? Beszélgessünk erről szombaton a csoportban!
TOVÁBBI
TANULMÁNYOZÁSRA: |
Október 4 |
Péntek |
„Jézus nem biztosította isteni segítségről
[a bénán fekvő embert]. A férfi egy percre kételkedhetett volna, de akkor
elveszíti egyetlen gyógyulási lehetőségét. Ám hitt Krisztus szavának, aszerint
cselekedett, és visszanyerte erejét. Ugyanilyen hittel nyerhetünk lelki gyógyulást.
A bűn elválasztott az isteni élettől. Lelkünk megbénult. Nem vagyunk képesek
szent életet élni, ugyanúgy, mint a magatehetetlen férfi sem tudott járni… Ezek
a csüggedők, küszködők nézzenek fel! A Megváltó a vérén megváltottak fölé
hajol, és kifejezhetetlen szelídséggel, szánalommal így szól: »Akarsz-é
meggyógyulni« (Jn 5:6)? Megparancsolja, hogy kelj fel egészségesen, békében.
Ne várj, amíg érzed, hogy meggyógyultál! Higgy szavának és teljesül! Állj
akaratoddal Krisztus oldalára! Szolgálj neki, cselekedj szava szerint, és erőt
fogsz kapni! Bármilyen bűnös szokásba, uralkodó szenvedélybe merül is bele az
ember hosszú időn át, amely parancsol a testnek és léleknek, Krisztus meg tud
és meg is kíván szabadítani attól. Életet ad lelketeknek, melyek »holtak a
ti vétkeitek miatt« (Ef 2:1). Megszabadítja a gyengeség, szerencsétlenség és
a bűn láncai által megkötözött foglyot” (Ellen G. White: Jézus élete.
Budapest, 1989, Advent Kiadó, 160-161. o.).
„Jézus visszautasította az istenkáromlás
vádját. Az én hatalmam – mondta – a munkavégzés, amivel vádoltok engem az, hogy
Isten Fia vagyok, egy vagyok vele természetemben, akaratomban, célomban” (i. m.
166. o.).
BESZÉLGESSÜNK
RÓLA!
1)
A heti tanulmányban a hit volt a lényeg, ezért történhetett meg a
gyógyulás. A vallási vezetőkben azonban a kétely és a hitetlenség veszélyei
mutatkoztak meg. Miért nem szabad összetéveszteni a kételkedéssel azt, ha
kérdéseink vannak (mindenkinek vannak)? Miért nem ugyanaz a kettő? Miért fontos
tudni, hogy mi a különbség közöttük?
2)
Térjünk vissza a csütörtöki rész utolsó kérdéséhez! Hetednapi adventistaként
miért kell különösen óvakodnunk ettől a veszélytől? Fontos például tudni, hogy
melyik az igaz szombat, sőt meg is ünnepelni azt, vagy ismerni a holtak állapotának
tantételét, de még ezek az igazságok sem üdvözítenek! Miért nem? Ki által nyerünk
üdvösséget? Hogyan?
3)
Térjünk vissza ahhoz, amire Jézus figyelmeztetett Jn 5:47 versében! Hogyan
esnek ebbe a hibába például azok, akik nem fogadják el az egész világra
kiterjedő özönvízről és a hatnapos teremtésről szóló bibliai beszámolót?
GYENGÉDSÉG, SZERETET, EGYÜTTÉRZÉS
„De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten
vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú”
(Zsolt 86:15)!
„Isten elrendelte… hogy a nagy szomorúságban gyengéden
és szeretettel vigasztaljuk egymást. Senki nem élhet-halhat önmagának. Az élet
és a halál minden embert érinti… Isten annak kötelességét bízta eszközeire, az emberekre,
hogy finom, gyengéd, könyörületes szeretetükkel bemutassák jellemét, tanúsítsák
kegyelmét, bölcsességét és jóindulatát…
Jézust… mindig megindította az emberi szenvedés. A mi
szívünket Szentlelkének kell meglágyítania és elfoglalnia ahhoz, hogy mi is
hozzá hasonlóvá váljunk… Mindenütt vannak a halál szélére került emberek, éppen
ezért igen fontos, hogy krisztusi könyörületességre tegyünk szert, nehogy türelmetlenségünkkel
és az együttérzésre való hajlam hiányával bárkiben is erősítsük az ellenszegülést…
Azt kérdezem: Vajon megtanulom valaha a krisztusi kedvességet? Mennyire kell
ismernünk Jézust és mennyei Atyánkat ahhoz, hogy jellemünkben Őt tudjuk bemutatni!…
Jézus nem csak azért hív, hogy kegyelmével és
társaságával néhány órára felfrissítsen, és utána világosságából eltávozva,
szomorúságban és bajok között járjunk. Nem! Azt mondja, hogy maradjunk benne, Ő
pedig mibennünk. Ő mindenütt ott van, ahol munkáját végezni kell, kedvesen, szeretettel
és együttérzéssel… Ő a menedékünk. Tapasztalatunknak egyre szélesednie és
mélyülnie kell. Jézus kitárta előttünk kimondhatatlan szeretetének isteni teljességét,
és azt mondja, hogy »Isten munkatársai« (1Kor 3:9) vagytok. Milyen nagy
e szavak jelentősége: »Maradjatok énbennem« (Jn 15:4), »Vegyétek föl
magatokra az én igámat«! Megtesszük? Megígérte, hogy akkor »nyugalmat
találtok a ti lelkeiteknek« (Mt 11:29). Nyugalom, teljes nyugalom van abban,
ha Krisztusban maradunk” (Ellen G. White: Our Father Cares. 117-118.
o.).