2024 / III.
− 1 tanulmány − Június 29 − Július 5Az evangélium kezdete
SZOMBAT DÉLUTÁN
E
HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 40:3; Dániel 9:24-27;
Apostolok cselekedetei 13:1-5, 13;
15:36-39; Márk 1:1-15
„Miután Jánost tömlöcbe vetették, Jézus
Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát. Ezt mondta: Betelt az idő,
elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”
(Mk 1:14-15, ÚRK)!
Ki írta Márk evangéliumát, és mi célból? Egyik
evangélium sem nevezi meg a szerzőjét. Egyedül János tesz egy közelítő utalást
„a szeretett tanítványt” említve (Jn 21:20, 24).
A Kánonban szereplő evangéliumokat már a korai időktől
kezdve kapcsolatba hozták valamelyik apostollal (Máté, János), vagy egy apostol
munkatársával. Például Lukács evangéliumát Pállal hozták összefüggésbe
(lásd Kol 4:14; 2Tim 4:11; Filem 1:24), Márk evangéliumát pedig Péterrel
(lásd 1Pt 5:13).
Bár Márk evangéliumának szerzője nem nevezi meg
magát a szövegben, a korai egyházi hagyomány szerint írója János Márk volt, aki
egy időben Pállal és Barnabással utazott (ApCsel 13:2-3), később pedig Péter
munkatársa lett (1Pt 5:13).
Ezen a héten első lépésként Márkról tanulunk, azt,
amit a Szentírás mond róla, tanúi leszünk kezdeti kudarcának, majd pedig
megerősödésének. Ezután rátérünk Márk evangéliumának első szakaszára,
előretekintve megnézzük, hogy merre tart a történet, visszafelé pillantva pedig
azt vizsgáljuk, hogyan is tudott egy ilyen könyvet megírni egy kudarcot
vallott, ám később megerősödött misszionárius.
A MISSZIONÁRIUS,
AKI KUDARCOT VALLOTT |
Június 30 |
Vasárnap |
Olvassuk el ApCsel 12:12 versét! Hogyan
mutatja be ez a könyv Márkot?
_____________________________________________________________
János Márk, Márk evangéliumának legvalószínűbb
szerzője bizonyára még fiatal volt, amikor az Az apostolok cselekedetei 12.
fejezetének eseményei játszódtak, körülbelül a Kr. u. 40-es évek közepén. A 12.
vers szerint egy Mária nevű asszony fia. Mária az egyház tehetős támogatója
volt, otthonában tartotta Az apostolok cselekedetei 12. fejezete által
híressé lett imaórát. Péter börtönből való szabadulása és az azt követő
események, majd Heródes halála tele van Péter és a király közti feltűnő – sőt,
időnként humoros – különbségekkel. János Márknak nem igazán van szerepe ebben a
történetben, de ezen a ponton történő bemutatása előkészíti későbbi
kapcsolódását Barnabáshoz és Pálhoz.
Olvassuk el ApCsel 13:1-5, 13 verseit! János
Márk hogyan szegődött Pál és Barnabás mellé, és mi lett ennek a következménye?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az apostolok cselekedetei
13. fejezete Pál és Barnabás első misszióútjáról ír, amely Kr. u. 46-ban
kezdődött. János Márkot csak az 5. vers említi, csupán segítői vagy szolgai
szerepben, azután nem találunk utalást rá egészen a 13. versig, ott egy rövid
megjegyzés említi, hogy visszatért Jeruzsálembe. Távozására nincs indoklás, és
érzései, érzelmei leírása híján csak elképzelni lehet, mi indíthatta arra, hogy
visszavonuljon a kétségtelenül rengeteg veszéllyel és kihívással járó
missziómunkától. Ellen G. White ezt írja: „Márkot elfogta a félelem és a
csüggedés. Egyelőre megingott ama szándékában, hogy feltétel nélkül az Úr
munkájának szentelje életét. A nehézségekhez nem volt hozzászokva, az utazás veszélyei
és nélkülözései teljesen letörték” (Az apostolok története. Budapest,
2001, Advent Kiadó, 113. o.). Röviden: túl nehéznek bizonyult számára a
helyzet, ki akart lépni.
Ki ne tudná közülünk, milyen érzés
visszariadni valamitől, vagy teljes kudarcot vallani valamiben, különösen lelki
dolgokban, keresztényi életünk egyes területein? Mit tanultunk hasonló
tapasztalatainkból?
MÁSODIK ESÉLY |
Július 1 |
Hétfő |
Olvassuk el ApCsel 15:36-39 szakaszát!
Pál miért tartotta alkalmatlannak János Márkot? Barnabás miért adott neki egy
második esélyt?
ApCsel 15:38 megindokolja, hogy Pál miért
utasította el a fiatalembert: mert Márk visszafordult, nem folytatta a
szolgálatot. Az apostol hozzáállása érthető, ha nyers is. Kemény, megterhelő
volt a misszionáriusok élete, különösen az ókori világban (vö. 2Kor 11:23-28).
Pál a munkatársaira támaszkodott, hogy ők segítsenek hordozni a nagy kihívást jelentő
munka és körülmények terheit. Az ő nézőpontja szerint nem érdemelt helyet a
gonosz erők ellen vállvetve harcoló misszionáriusok csapatában az, aki ilyen gyorsan
meghátrált.
Barnabás nem értett egyet Pállal. Ő látta
a lehetőséget Márkban, és nem akart elfordulni a fiatalembertől. Olyan heves
vita alakult ki Pál és Barnabás között János Márk miatt, hogy elváltak útjaik.
Pál Silást választotta útitársául, Barnabás pedig Márkot vitte magával.
Az apostolok cselekedetei
nem magyarázza, miért döntött úgy Barnabás, hogy magával viszi Márkot.
Ebben a könyvben itt jelenik meg utoljára a két férfi, érdekes módon azonban az
Újszövetség nem itt említi utoljára Márkot.
Olvassuk el Kol 4:10, 2Tim 4:11, Filem
24 és 1Pt 5:13 verseit! Milyen részletekre utalnak ezek az igeversek Márk későbbi
munkába állásáról?
_____________________________________________________________
Úgy tűnik, hatalmas változás ment végbe
Márkban. Ezekben a szakaszokban Pál elismeri, hogy számára mennyire értékes a
fiatalember a szolgálatban. Munkatársaként utal rá, és azt akarja, hogy
Timótheus vigye magával hozzá. Péter is megemlíti, hogy szintén szoros
munkatársi kapcsolata volt Márkkal. Pál és Péter valószínűleg a Kr. u. 60-as
években írták leveleiket, úgy tizenöt-húsz évvel Az apostolok cselekedetei 15.
fejezetében lejegyzett események után. Márk egyértelműen kiköszörülte a
csorbát, és szinte biztos, hogy azért, mert unokatestvére, Barnabás bízott
benne.
Idézzünk fel egy esetet, amikor valamiben
kudarcot vallott valaki – mi magunk vagy egy barátunk –, de kapott egy második
esélyt! Hogyan változtatott ez az esemény a szereplőkön, illetve azokon, akik
segítettek nekik? Hogyan hat az ilyen tapasztalat a másokért való szolgálatunkra?
A HÍRNÖK |
Július 2 |
Kedd |
Olvassuk el Mk 1:1-8 szakaszát! Kik
szerepelnek ezekben az igeversekben, mit mondanak, mit tesznek?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
E verseknek három fő szereplője van: Jézus
Krisztus, akire Mk 1:1 utal, az Atya Isten (Mk 1:2 szerint) és Keresztelő
János, a hírnök és prédikátor, akiről szól e szakasz utolsó része. Mk 1:2-3
tartalmaz egy ószövetségi idézetet, amivel Márk bemutatja, merre fog alakulni a
történet. Az idézeteket három szakaszból vette: 2Móz 23:20, Ézs 40:3 és Mal 3:1.
Olvassuk el 2Móz 23:20, Ézs 40:3 és Mal
3:1 verseit! Mi a közös ebben a három igében?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
2Móz 23:20 egy angyalra utal, akit Isten
küld Izrael előtt, hogy bevezesse a népet Kánaánba. Ézs 40:3 arról szól, hogy
Isten megjelenik a pusztában, a neki készített úton. Mal 3:1 egy hírnökről
tudósít, aki az Úr előtt megy, készíti az útját. Mindhárom szakasz egy útról
beszél.
Az ézsaiási szöveg több ponton kapcsolódik
Keresztelő János szolgálatához, és az Úr útjára irányítja a figyelmet. Márk
evangéliumában a gyors ütemben haladó elbeszélés erősíti az utazás érzését.
Jézus azon az úton halad, ami a kereszthez, értünk vállalt áldozati halálához
vezet.
Azonban sok mindennek kell történnie,
mielőtt a kereszthez ér. Az út még csak most kezdődik, Márk pedig mindent
elmond róla.
Az Ószövetségből vett idézettel összhangban
Mk 1:2-3 arról beszél, hogy Keresztelő János bűnbánatra, megtérésre, a bűntől
való elfordulásra és Istenhez való visszatérésre szólított (Mk 1:4). Úgy
öltözött, mint Illés próféta (vö. 2Kir 1:8), és Mk 1:7-8 szerint arról a
Személyről szól, aki utána jön, de hatalmasabb nála. Az eljövendőnek még a
saruja szíját sem méltó megoldani, ez a kijelentése mutatja, hogy milyen
magasztos képe volt Jézusról.
JÉZUS KERESZTSÉGE |
Július 3 |
Szerda |
Olvassuk el Mk 1:9-23 szakaszát! Ki
jelent meg Jézus keresztségekor? Mi történt akkor?
János megkeresztelte Jézust a Jordán folyóban. Amint
felemelkedett a vízből, megnyílt a menny és a Szentlélek galamb formájában
leszállt rá. Hallotta Isten hangját: „Te vagy az én szerelmes fiam, akiben
én gyönyörködöm” (Mk 1:11).
Ezek az események Jézus keresztségének fontosságát
mutatják. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek együtt erősíti meg, hogy ezennel
elkezdődik Jézus szolgálata. Márk evangéliuma 15. fejezete szerint a
kereszt jelenetében ennek az eseménynek a jelentősége talál visszhangra. Több
hasonló elem újra lejátszódik a történetnek abban a részében.
A Lélek ragadta el Jézust a pusztába. A „kivitte” szó
görögül a köznyelvben ismert ekballó, amit Márk evangéliuma a
démonok kiűzésére is használ. A Lélek jelenléte jól mutatja, hogy milyen
hatalma volt Jézus életében a Szentléleknek. Az Úr elindult szolgálatának
útján, és azonnal megütközött Sátánnal. A csata hevét érzékelteti az utalás,
hogy a kísértések negyven napon át tartottak, miközben vadállatok portyáztak a
területen, majd angyalok szolgáltak Jézusnak.
Márk evangéliuma
nyitó jelenetének
szokatlan jellemzője, hogy bemutatja Jézus isteni és emberi természetét. Az isteni
természet oldaláról: Ő a Krisztus, a Messiás (Mk 1:1), az Úr, akinek jöttét
hírnök jelenti be (Mk 1:2-3), hatalmasabb Jánosnál (Mk 1:7), Ő a szeretett Fiú,
akire szállt a Lélek (Mk 1:10-11). Az emberi természet oldaláról a következőt
látjuk: János keresztelte meg (nem pedig fordítva, Mk 1:9), a Lélek vezette (Mk
1:12), Sátán megkísértette (Mk 1:13), vadállatok vették körül (Mk 1:13),
angyalok szolgáltak neki (Mk 1:13).
Mi a célja ezeknek a kontrasztoknak? Krisztus, Urunk,
Megváltónk és Istenünk csodálatos lényére mutatnak, aki ugyanakkor emberként a
testvérünk és példaképünk. Hogyan foghatnánk fel a maga teljességében ezt? Sehogy.
Mégis fogadjuk el hittel, csodálva mindazt, amit ez az igazság Istennek az
emberiség iránti szeretetéről nyilatkoztat ki!
Jézus Isten volt, de felvette az emberi természetet
is, hogy megmentsen bennünket. Mit árul ez el Isten hatalmas szeretetéről?
JÉZUS
EVANGÉLIUMA |
Július 4 |
Csütörtök |
Olvassuk el Mk 1:14-15 verseit! Mi a
Jézus által hirdetett evangéliumi üzenet három része?
Márk összegzi Jézus egyszerű és lényegretörő
üzenetét, amelynek három részét az alábbi táblázat mutatja:
Kategória |
Tartalom |
Idői prófécia |
Betelt az idő |
Szövetségi ígéret |
Elközelített az Isten országa |
Tanítványságra hívás |
Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban! |
Dán 9:24-27 szakaszában a hetven hétről
szól az az idői prófécia, amire Jézus utal. Ez a prófécia akkor teljesült,
amikor Jézus megkeresztelkedett és a Szentlélek felkenete, majd elkezdte
szolgálatát (ApCsel 10:38). A hetven hétről szóló, lenyűgöző próféciát az
alábbi táblázat magyarázza:
Ebben a próféciában egy nap egy évet jelent (4Móz
14:34; Ez 4:6). Kr. e. 457-ben kezdődött, az Artaxerxész, Perzsia királya által
kiadott rendelettel, amelyben engedélyezte Jeruzsálem helyreállításának
befejezését (lásd Ezsd rás 7). A hatvankilenc prófétai hét Kr. u. 27-ig
tartott, amikor Jézus megkeresztelkedett és szolgálatának kezdetén felkente a
Szentlélek. Keresztre feszítése három és fél évvel később történt. A hetvenedik
hét végén, Kr. u. 34-ben Istvánt megkövezték, azután kezdődött az evangélium
hirdetése nemcsak a zsidók, hanem a pogányok között is.
Mikor tanulmányoztuk legutóbb a hetven
hétről szóló próféciát? Ennek ismerete hogyan erősítheti a hitünket – nemcsak
Jézusba, hanem a prófétai Szó megbízhatóságába vetett hitünket is?
TOVÁBBI
TANULMÁNYOZÁSRA: |
Július 5 |
Péntek |
Ellen G. White: Jézus élete. Budapest,
2010, Advent Kiadó, „Kiáltó szó a pusztában” c. fejezet, 71-81. o.; Az
apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, „Az evangélium hírnökei”
c. fejezet, 111-117. o.
Lenyűgöző, hogy Jel 14:6-7 verseiben az első angyal üzenete párhuzamos gondolatokat tartalmaz Mk 1:15 versében a Jézusról szóló evangéliumi üzenettel! Az első angyal az örökkévaló evangéliumot hirdeti a világnak az utolsó napokban, előkészítve ezzel Jézus második eljövetelét. Jézus szavaihoz hasonlóan az angyal végidei üzenetében is megvan ugyanaz a három elem, amint az alábbi táblázat is mutatja:
Márk 1 |
Kategória |
Jelenések 14 |
Betelt az idő (Dániel 9) |
Idői prófécia |
Az ítélet órája (Dániel 7-8) |
Elközelített az Isten országa |
Szövetségi ígéret |
Örökkévaló evangélium |
Térjetek meg és higgyetek! |
Elhívás a tanítványságra |
Féljétek, dicsőítsétek, imádjátok
Istent! |
Az első angyal üzenete bejelenti az advent
előtti ítélet kezdetét Dán 8:14 versének 2300 éves próféciája szerint, ami
1844-benkezdődött el. Az ítélet elhozza Isten országát üldözött népe számára
(Dán 7:22). A végidőben hangzik az első angyal üzenete, hogy féljük, dicsőítsük
és imádjuk Istent, ami tanítványságra hív, miközben a Jelenések 13. fejezetében
ábrázolt fenevadak hamis isten félelmére, dicsőítésére és imádására szólítják a
világot. Jézus üzenete Márk 1. fejezetében szorosan kötődik Dániel próféciáihoz
az evangélium hirdetésének kezdetén, hasonlóképpen az első angyal üzenete is
kapcsolódik Dánielhez a föld történelmének záró időszakában.
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1)
Vegyük sorra Mk 1:1-13
szakasza alapján a hasonlóságokat és különbségeket Keresztelő János és Jézus
között! Milyen tanulságokat vonhatunk le abból, ahogyan az Ige bemutatja őket?
2)
Gondolkozzunk a
keresztség jelentőségén! Olvassuk el Róm 6:1-4 és Jn 3:1-8 verseit, és vessük
össze ezeket Jézus keresztségének leírásával (Mk 1:9-13)! Milyen párhuzamokat és
ellentéteket látunk? Hogyan segít ez jobban megérteni a keresztség jelentőségét?
3)
Hasonlítsuk össze Jézus
evangéliumát (Mk 1:14-15) és az első angyal üzenetét (Jel 14:6-7)! Ezeknek a
megértése hogyan segít világosabban látni saját missziónkat ma?
A MENNYEI TERV KIBONTAKOZÁSA
„És az Ige testté lett és lakozék
miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének
dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal”
(Jn 1:14).
„Mintegy kétezer évvel ezelőtt titkot hordozó szózat
hangzott a mennyben Isten trónjáról: »Ímé jövök« (Zsolt 40:8). »Áldozatot
és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem… Ímé itt vagyok (a
könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem, óh Isten a te
akaratodat« (Zsid 10:5-7). Ezek a szavak hirdették meg annak a tervnek a
beteljesedését, amely örök időktől fogva rejtve volt. Elérkezett az ideje, hogy
Krisztus világunkba jöjjön és testet öltsön. Ő mondta: »testet alkottál nekem«
(Zsid 10:5). Ha abban a dicsőségben jelenik meg, amely az Övé volt Atyja
oldalán a világ létezése előtt, nem viselhettük volna el jelenlétének fényét.
Hogy szemlélhessük Őt, és ne semmisüljünk meg, eltakarta dicsőségét. Istenségét
emberi természet fedte, láthatatlan dicsőségét látható emberi formába rejtette.
E nagyszerű tervnek voltak előrevetített árnyékai: a
jelképek és a szimbólumok. Az égő csipkebokor, amelyben Krisztus Mózesnek
megjelent, Istent nyilatkoztatta ki. Az Istenség bemutatására választott
szimbólum csak egyszerű bokor volt, amin látszólag nem volt semmi figyelemre méltó,
mégis magába rejtette a Végtelent. Az örök irgalmú Isten a legszerényebb
jelképbe burkolta dicsőségét, hogy Mózes meg ne haljon, amikor rátekint.
Ugyanígy érintkezett Isten Izraellel, nappal felhőoszlopban, éjjel
tűzoszlopban; kinyilatkoztatta akaratát az embereknek és megismertette velük kegyelmét.
Isten elrejtette dicsőségét, eltakarta fenséges ragyogását, hogy a véges ember
gyönge szemével rátekinthessen. Krisztusnak »a mi nyomorúságos testünk«-ben
(Fil 3:21) kellett eljönnie, »emberekhez hasonlóvá lévén« (Fil 2:7). A
világ szemében nem volt ékessége, ami miatt vonzódtak volna hozzá, mégis Ő volt
a testet öltött Isten, a menny és a föld világossága. Dicsőségét eltakarta,
nagyságát és fenségét elrejtette, hogy közelébe juthasson a szomorú, megkísértett
embereknek…
Mivel Jézus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk,
hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat és együtt érez velünk fájdalmainkban.
Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök
barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden
szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje
azt hirdeti, hogy »velünk az Isten« (Mt 1:23)” (Ellen G. White: Jézus
élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 14-15. o.)