SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

A föld történelmének záró eseményei

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ezékiel 20:12, 20; Hóseás 6:3; Jóel 2:21-24; János 8:32; Jakab 5:7-8; Jelenések 7:1-2; 14:1; 18:1-4

„Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcsességet és erkölcsöt és eszességet” (Péld 23:23).

Képzeljük el, hogy tizenéves lányunk a nyári szünetre kocsival jön haza a főiskoláról. Várakozás közben aggódva figyeljük az időjárás-előrejelzést, és nyugtalanít, hogy egyre rosszabbra fordul az idő. Viharfelhők gyülekeznek, erős szél fúj, a közeli főút is járhatatlan. Az egyik szomszédtól megtudjuk, hogy már az alsóbbrendű út sem biztonságos, a kocsiknak leszakadt faágak között kell manőverezni. Akadozik ugyan a kommunikáció, de azért sikerül sms-ben részletesen leírni neki a biztonságos útvonalat hazafelé. Jézus mindennél jobban vágyik rá, hogy az élet viharain átvezetve segítsen nekünk hazaérni. Ellen G. White így ír: „Közeleg a tomboló erejű vihar. Vajon felkészültünk rá” (Testimonies for the Church. 8. köt. 315. o.)?

Krisztus azért élt, halt meg, támadt fel és szolgál a mennyei szentélyben, hogy biztosítsa a hazaérkezésünket. Dániel és Jelenések prófétai üzenetei Istentől jövő tanácsok, kiváltképp a végidőben élő emberek számára, amelyekkel segít átjutni az élet viharain, és így egy nap majd érezhetjük Megváltónk szerető ölelését. Ezen a héten az utolsó időkre vonatkozó prófétai igéket tanulmányozzuk, miközben újból látni fogjuk, hogy Krisztusnak van hatalma hazavinni bennünket még a föld végső küzdelmén át is.

Az e heti tanulmánnyal olvassuk el A nagy küzdelem 37-38. fejezetét!

Milyen közös szálat látunk Péld 23:23, Jn 8:32 és 17:17 verseiben?

A nagy küzdelem mindig is az igazság és a hamisság csatája volt. Sátán hazug, a hazugság atyja (Jn 8:44). Jézustól ered minden igazság, aki kijelentette: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). A Sátán csalásainak kötelékéből megszabadító igazság Isten Igéjében található. A Biblia leleplezi az ördögi stratégiát és bemutatja Isten terveit. A Szentírás mécses a lábunk előtt (Zsolt 119:105, ÚRK). „Beszéded kijelentése világosságot gyújt, és értelmessé teszi az együgyűt” (Zsolt 119:130, ÚRK), továbbá „A te igédnek summája igazság” (Zsolt 119:160).

Miről biztosít 2Pt 1:16-21 szakaszában az apostol a prófétasággal kapcsolatban? Milyen példával világít rá Isten prófétai kijelentésének fontosságára?

Nem „mesterkélt meséket” követünk. Isten Igéjének próféciái világítják meg az előttünk álló utat, segítenek megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól. A Biblia nélkül ki lennénk téve az emberi elgondolások múló szeszélyeinek, könnyen félre lehetne bennünket vezetni. „Isten népének a Szentírásnál kell védelmet keresnie a hamis tanítók befolyása és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden úton-módon igyekszik az embert elzárni a Biblia kínálta ismerettől, mert a Biblia világos kijelentései leleplezik csalásait… Nemsokára szemtanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az antikrisztus szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány annyira fog hasonlítani az igazságra, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni köztük… Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel fogja tenni magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a sziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e híven tartani Isten parancsolatai és a Jézus hite mellett” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 509. o.)?

Gondolkozzunk el az idézetben feltett kérdéseken! Mi ad erőt ahhoz, hogy megálljunk a végső küzdelemben? Mi térít el attól, mi akadályozza, hogy tanulmányozzuk Isten Igéjét? Előfordulhat, hogy kényünkkedvünk szerint engedményeket teszünk az igazság kérdésében?

Az imádattal kapcsolatos közelgő krízis idején Isten hűséges népe nem fog engedni a világi nyomásnak (Jel 14:12), a Szentlélek pecsétje lesz rajtuk (Ef 4:30), mozdíthatatlanok lesznek. Az ókori világban megkülönböztető, egyéni jellel, pecséttel hitelesítették a hivatalos iratokat. A végső küzdelem az imádat és Istennek a törvényben megmutatkozó hatalmának, tekintélyének kérdése körül dúl, ezért gondolhatjuk, hogy Isten pecsétje benne foglaltatik a törvényében (vö. Ézs 8:16).

Olvassuk el 2Móz 20:8-11 verseit! A szombat parancsolata a pecsét mely elemeit tartalmazza?

_____________________________________________________________

A következő három elem hitelesíti a pecsétet: 1) A pecsét tulajdonosának a neve: „Az Úr a te Istened.” 2) A címe, rangja: aki „teremtette” – a Teremtő. 3) Uralmának területe: „az ég, a föld, a tenger és ami azokban van.” A pecsétet néha jegynek is nevezi a Biblia (Róm 4:11), ez a két szó felváltva is használható. Isten jegye, jele vagy pecsétje Isten törvényének szívében van, ezért áll a szombat az imádat körül dúló végső küzdelem középpontjában (Ez 20:12, 20; Jel 12:17).

Vessük össze Jel 7:1-3 és 14:1 verseivel 13:16-17 szakaszát! Hová kerül Isten pecsétje, és hová helyezi bélyegét a fenevad? Vajon mi a különbség oka?

_____________________________________________________________

Isten a homlokra adja pecsétjét, ami a gondolkodás szimbóluma, a tudatos döntést jelzi. A fenevad bélyege vagy a homlokra, vagy a kézre kerül, ami azt fejezi ki, hogy aki megkapja, az vagy meggyőződik értelmileg, saját döntésével elfogadja Sátán hazugságait, vagy pedig igazodik a hamis istentisztelet előírásaihoz, nehogy a halálos fenyegetés alá kerüljön.

Az ördög gyűlöli azokat, akik engedelmeskednek Istennek. A nagy küzdelem a tetőfokára hág, amikor a sárkány (Sátán) hadat indít a maradék ellen, „akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12). Az ő hűségük Krisztus iránt azonban megszilárdult.

Miért döntő eleme a végső krízisre való felkészülésnek, hogy nap mint nap hűségesek legyünk az Úrhoz?

A Teremtőt imádjuk, vagy a fenevadat és annak képét? Nincs köztes terület. Jelenések 14. fejezetének első angyala sürgeti az embereket: „imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:7). A mennyei felhívást még inkább megerősíti a harmadik angyal, aki megemlíti, hogy rettenetes következményekkel számolhat az, aki a fenevadat imádja: „Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába” (Jel 14:10). Ezzel szemben az jellemzi a Teremtő imádóit, hogy „megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12). Az igaz istentisztelet alapja a teremtés (Jel 4:11). Mindent Isten „teremtett a Jézus Krisztus által” (Ef 3:9). Sátán gyűlöli a Teremtőt, és világi hatalmak által megkísérelte megváltoztatni a szombatot, a teremtés emlékünnepét (Dán 7:25). Ha Sátánnak sikerül eltörölni a szombatot, mint az istentisztelet napját, akkor kijelenti, hogy az ő hatalma nagyobb, mint Istené. Ezért igyekszik az egész világot rávenni a hamis szombat elfogadására, ha meggyőzéssel nem, hát erőszakkal. Bármennyire nehéz is most elképzelni, hogyan valósulhat ez meg, a változások drámai gyorsasággal történnek. A koronavírus világjárvány bizonyította, hogy a világunk egyik napról a másikra egészen más lehet. A világ rendkívül labilissá vált, és az elképesztő technológiai eszközökkel gyorsabban bekövetkezhet az, amire a Biblia figyelmeztet, mint gondolnánk.

Jel 13:13-17 szakasza szerint milyen büntetéssel fenyegetik azokat, akik nem veszik fel a fenevad bélyegét?

Gazdasági nyomás és halálos fenyegetés nehezedik azokra, akik hűségesek Krisztushoz és nem követik a fenevadat meg annak képét. Az emberiség olyan marad, amilyen mindig is volt: korrupt, hataloméhes és erőszakos. Nem tudunk még sokat arról, pontosan hogyan is fognak a végső események kibontakozni, de nem lehet túl nehéz elképzelni a végidei üldözést. Sokatmondóak János szavai ebben az értelemben is, amelyeket ugyan egészen más összefüggésben írt: „nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben” (Jn 2:25).

Gondoljunk bele, mennyire romlottá vált az ember, milyen gonoszságokat képes elkövetni! Miért enged ez is arra következtetni, hogy gyorsan kibontakoznak a végső események? Ami pedig még fontosabb: miért kell nagyon vigyáznunk a saját szívünkre? Mire figyelmeztet ezzel kapcsolatban ez a szomorú igazság?

Olvassuk el Jóel 2:21-24 és ApCsel 2:1-4, 41-47 szakaszait! Melyik jövendölés teljesedett az 1. században? Milyen hatása lett?

_____________________________________________________________

A Szentlélek pünkösdi kiáradása nagy erővel indította el a keresztény egyházat. Egyetlen napon háromezren tértek meg. Az apostolok cselekedetei egymás után sorolja Isten átformáló kegyelmének csodatetteit: „azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett” (ApCsel 4:4, ÚRK). Mindössze százhúsz hívő gyűlt össze imádkozni, de az imádság drámai eredményt hozott. Az egyházhoz hamarosan ezerszám csatlakoztak a hívők, „és a papok közül is nagyon sokan engedtek a hitnek” (ApCsel 6:7, ÚRK). Igen, sok pap is Jézus követője lett.

Amikor a tanítványokat kegyetlenül üldözték Jeruzsálemben, „szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét” (ApCsel 8:4, ÚRK). Gyülekezeteket alapítottak egész Júdeában, Samáriában és Galileában (lásd ApCsel 9:31). Megtérése után Pál apostol a Földközi-tenger vidékén hirdette Krisztust. Thesszalonikában az evangéliummal szembehelyezkedő zsidók így nyilatkoztak: „ezek a világfelforgatók itt is megjelentek” (ApCsel 17:6, ÚRK). A tanítványok a Szentlélek erejével viszonylag rövid idő alatt elérték az egész akkor ismert világot. Pünkösdkor teljesedett Jóel próféciája a korai esőről, a késői eső azonban még nagyobb erővel árad majd ki, hogy felkészítse a világot a végső aratásra.

Olvassuk el Hós 6:3, Zak 4:6, 10:1 és Jak 5:7-8 verseit! Ezek szerint hogyan fejeződik majd be Isten munkája a földön?

_____________________________________________________________

_____________________________________________________________

A „korai” és „késő” eső kifejezések Izrael aratási ciklusával kapcsolatosak. A korai eső ősszel hullott, hogy a mag kicsírázzon, a késői eső pedig tavaszszal, hogy beérlelje a termést. Ez szimbolizálja a Szentlélek munkáját az evangélium hirdetésében. „Miként az evangélium hirdetésének kezdetén a Szentlélek kiáradásával a »korai eső« hullt, hogy szárba szökkentse a kalászt, az evangélium lezárulásakor a »késői eső« fog hullani, hogy beérlelje a termést” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 523. o.).

Hab 2:14, Mt 24:14 és Jel 18:1-4 versei értelmében hogyan fejeződik majd be Isten munkája a földön?

A Babilon elestét bejelentő angyalnak „nagy hatalma” van. Mint Jelenések 14. fejezetének angyalai, ez is emberi hírnököket jelképez. Olyan erővel hirdeti Isten dicsőségét, ami az egész földet beragyogja. Az Újtestamentumban a hatalomra vagy az erőre használatos görög szó az exuszia, ami gyakorta utal Krisztus diadalára a sötétség fejedelmei és erői felett, Máté evangéliumában pedig Jézus a tanítványok kiküldésével kapcsolatban használja. Mt 10:1 verse szerint hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Isteni erővel küldte ki őket, hogy győzzenek a jó és a gonosz csatájában. Máté 28. fejezetében szintén elküldi őket „mennyen és földön” minden hatalommal, hogy tegyenek „tanítványokká minden népeket” (Mt 28:18-19). Az újszövetségi egyház a Szentlélek erejével telve, az élő Krisztus hatalmával haladt előre, aki életében és halálában legyőzte a pokol fejedelmeit és erőit, és Isten „dicsősége beragyogta a földet” (Jel 18:1, ÚRK). Néhány év leforgása alatt a tanítványok az egész akkor ismert világban hirdették az evangéliumot (Kol 1:23).

A végidőben a Szentlélek olyan erővel árad ki, mint még soha azelőtt, és az evangélium gyorsan eljut az egész világra. Ezrek térnek meg egy nap alatt, Isten kegyelme és igazsága az egész bolygóra kihat. A világ így meghallja a figyelmeztető üzenetet, világszerte elterjed az evangélium és az abban felkínált reménység. „Nem lesz kisebb az az erő, amivel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, amelyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, a lezárulásakor a késői esőben ismét teljesedni fognak…

Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés, csodálatos dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 523-524. o.).

Mi tartja vissza a Szentlélek hatalmas kiáradását, azaz a késői esőt, valamint a hangos kiáltást? Milyen szerepünk lehet azzal, hogy várjuk a Szentlélek kitöltetését, még ha egyéni befolyásunk kicsi is?

Az adventista úttörők már 1851-ben az Amerikai Egyesült Államokat azonosították Jel 13:11-17 szakaszának második fenevadával. Akkor azonban még nehéz lehetett elgondolni, hogyan veheti rá ez a nemzet az egész világot az első fenevad imádására (Jel 13:12). Az Egyesült Államok hadiflottájának az 1880-as évek második felében mindössze negyvennyolc régi hajója volt. A hidegháború vége óta azonban már egyetlen hatalom sem ér fel az Egyesült Államok haderejével. Az amerikaiak csodálatos szabadságot élveztek, de a körülmények nehezedésével könnyű elképzelni, hogyan tiporják el, sőt veszik el teljesen ezt a szabadságot. Sokan gondolják úgy, hogy ennek a folyamatnak a teljesedése már most látszik. „Az engedelmesség megtagadása [a hamis szombat megtartását illetően] államellenes cselekménynek fog minősülni, amelyért halálbüntetés jár. Másrészről pedig Isten törvénye, amely elrendeli a Teremtő nyugalomnapjának megtartását, követel engedelmességet, és kinyilatkoztatja mindazok megbüntetését, akik megsértik rendelkezéseit” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 518. o.). „Amikor közeledik a vihar, sokan, akik hitet tettek a harmadik angyal üzenete mellett, de az igazságnak való engedelmesség híján nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket, és az ellenség soraiba lépnek. Mivel egyesülnek a világgal, és azonosulnak szellemével, szinte egészen magukévá teszik a világ szemléletét. Amikor a próba jön, csak a könynyű és népszerű utat tudják választani. Tehetséges, kellemes emberek, akik valamikor szívesen követték az igazságot, képességeiket megtévesztésre és félrevezetésre használják. Korábbi testvéreik legelkeseredettebb ellenségeivé válnak. Amikor a szombatünneplőknek a törvény előtt kell hitüket megvédeniük, ezek a hitehagyók Sátán legaktívabb eszközeiként fogják meghazudtolni és vádolni őket. Rágalmakkal és gyanúsítgatásokkal ellenük fogják hangolni a hatalmasságokat” (i. m. 521. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    A közeledő válság miatt miért különösen fontos tisztában lenni a végidő eseményeivel? Hogyan ad védelmet a Szentírás a megtévesztés ellen?

2)    A demokratikus társadalmak évszázadokon át a vallásszabadság védőbástyái voltak. Hogyan változhat ez meg elég gyorsan?

3)    Ellen G. White sorai alapján hogyan készíthetik elő az ember mai döntései azt, hogy holnap a hitüket megtagadók között legyen?

4)    A második angyal üzenete hogyan változik a hangos kiáltás alatt? Személyesen hogyan készülhetünk a késői eső fogadására, hogy Isten földi munkája befejeződjön?

A SZŐNYEG

A végtelenben, tér s időnek

örök határin messze túl,

a mindenségnek, múlt s jövőnek

szövőszékénél ül az Úr.

Szövi száz meg száz emberélet

szép, tarka, hímes szőnyegét,

hol napfényt sző eléje, hol meg éjet,

így lesz hol fényes, hol sötét.

Szál szálba fonva vagy bogozva,

keresztbe szőve, át meg át,

egymás erejét megsokszorozza,

és fényt és színt egymásnak ád.

De amint éltünk gyönge szála

ez óriási szőnyegbe fut,

nem eszmél sorsa mély okára,

s dicsőségéről mit sem tud.

Ám kezdetén egy szebb jövőnek,

a mindenségen messze túl,

dicső remekmű lesz a szőnyeg,

mit életünkből szőtt az Úr!

(Ismeretlen szerzőtől, emlékezetből leírva. DIR)