SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Isten dicsőségének ragyogása

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 33:18-19; János 8:32; 1Thesszalonika 5:1-6; Jelenések 4:11; 5:6, 12; 13:8; 18:1

„Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet” (Jel 18:1, ÚRK).

A végső események előbb-utóbb kibontakoznak. Hogy pontosan mikor és pontosan hogyan – azt Isten nem közölte velünk, de eleget tudunk. A negyedik parancsolat megtartásával szemben valamilyen törvényerejű rendelettel erőltetik majd a vasárnapünneplést. A jelenések könyve bemutatja, milyen döntő kérdésekről lesz szó, milyen kulcsfontosságú szereplők részvételével. Széles ecsetvonásokkal azt is felvázolja, hogy mi fog történni, amikor annak imádatával szemben, „aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:7) a fenevadat és annak képét fogják imádni az emberek, mindazok, „akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, amely a Bárányé, aki megöletett e világ alapítása óta” (Jel 13:8). Más szóval, mindazoknak a neve benne marad az élet könyvében, akik úgy döntöttek, hogy az Úr Jézus Krisztust imádják és engedelmeskednek parancsolatainak. Mennyivel jobb Isten nyilvántartásában lenni, mint emberekében!

Isten azért hívta el a Hetednapi Adventista Egyházat, hogy ezt az üzenetet hirdessük a világnak. Ezért nekünk magunknak meg kell térni az igazsághoz, ahogy az Jézusban van. Át kell formálódnunk, új emberré kell válnunk Jel 14:6 „örökkévaló evangéliuma” által, amelynek középpontjában Krisztus értünk vállalt halála áll, ez a benne nyert üdvösség biztosítéka.

Olvassuk el 1Thessz 5:1-6 szakaszát! Mit tanácsol Pál apostol az emberiség történelmének utolsó napjait illetően?

_____________________________________________________________

Krisztus második adventjével kapcsolatban Pál apostol arra biztatta a Theszszalonikában élő hívőket, hogy „vigyázzanak” és „legyenek józanok”. Ha ezt mondta az akkori keresztényeknek, vajon mit mondana nekünk ma?

A „világosság fiainak”, nem pedig „sötétség fiainak” (1Thessz 5:5) nevezte őket, „hogy az a nap [Krisztus visszatérése] tolvajmódra” ne lepje meg őket (1Thessz 5:4). Jézus a „Vigyázzatok” (Mt 24:42; 26:40-41) felszólítást a komoly, szívből jövő imádsággal kapcsolatban használta. A vigyázás a lelki éberségre, a józanság pedig arra utal, hogy az ember komolyan veszi az időt, amelyben él és az igazán fontos dolgokra összpontosít.

Ellen G. White hozzáteszi: „Nekünk, akik ismerjük az igazságot, fel kell készülnünk arra, ami elsöprő erejű meglepetésként hamarosan a világra tör” (Testimonies for the Church. 8. köt. 28. o.).

A világ számára meglepetésként történhet, bennünket azonban nem kell meglepnie ennek. Nem tudjuk, mikor következik be mindez, annyit azonban látunk, hogy tudhatjuk: közeleg, éppen ezért most, ma van a napja a felkészülésnek!

Tekintsük át Dániel 2. fejezetét! Figyeljük meg, hogy a birodalmak felemelkedése és bukása pontosan a jövendölés szerint történt! Ennek fényében mennyire bízhatunk Isten kijelentéseinek valóságában?

_____________________________________________________________

Krisztus azért adta a végidei üzeneteket, hogy felkészüljünk, tudva, mi történik majd. Dániel és Jelenések próféciái a prófétaság modernkori ajándékával együtt isteni bepillantást engednek abba, ami majd a világra szakad. Isten prófétai Szava előre felvázolja az üdvösség történelmét, Dániel 2. fejezete pedig hathatós, racionális bizonyíték arra, hogy bízhatunk Istenben.

„Ne is aludjunk tehát, mint a többiek” (1Thessz 5:6, ÚRK) – mondja Pál. Mit jelent ez? Honnan tudhatjuk, hogy valójában „alszunk-e”? Ebben az esetben minek kell felébresztenie bennünket?

Mit ígért Jézus Jn 8:32, 7:17 és 17:17 verseiben az igazság ismeretével kapcsolatban? Hol találjuk meg az igazságot?

Istennek az a végső üzenete a népe számára, hogy meneküljenek ki Babilon tévedéseiből és járjanak az Igében található örök igazság fényében. Mindennek a kulcsa a Biblia. Amíg az ember ragaszkodik a Bibliához és követi tanításait, a végső válság idején nem vezethetik félre, kiváltképp nem a szombat kérdésében. A második angyal üzenete arra szólít bennünket, hogy a hamisság helyett fogadjuk el az igazságot, a hagyomány helyett a Szentírást, a hamis doktrína tévedései helyett Isten Igéjének tanításait.

Az első két angyalt követő harmadik angyal üzenete a fenevad bélyegétől óv. A Biblia próféciáiban a fenevad valamilyen politikai vagy vallási hatalmat jelképez. Jelenések 13-14. fejezeteiben a tengerből feljövő fenevad Rómából emelkedik fel és nő világszéles vallási rendszerré. Végül a római hatalom az egész földre kiterjeszti a befolyását, az egyházat és az államot egyesítő mozgalom vezetőjévé válik. Az lesz a cél, hogy a gazdasági megrázkódtatás, természeti katasztrófák, társadalmi nyugtalanság, nemzetközi politikai válság és globális konfliktus idején az egész világra kiterjedő egységet érjen el. Végül pedig az Amerikai Egyesült Államok vezeti ezt a globális konföderációt. „E két nagy tévedéssel – a lélek halhatatlanságával és a vasárnap szentségével – fogja Sátán az embereket csalásainak foglyává tenni. Míg az előbbi a spiritizmus alapját rakja le, az utóbbi Rómával hozza közös nevezőre az embereket. Az Amerikai Egyesült Államok protestánsai elsőként fognak a szakadékon át kezet nyújtani a spiritizmusnak; és átnyúlnak a mélység felett is, hogy a római hatalommal kezet fogjanak. E hármas szövetség hatására ez az ország követni fogja Rómát a lelkiismeret jogainak sárba tiprásában” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 503-504. o.).

Az üzenetek végén sürgető felhívás hangzik el Krisztus hűséges követői számára, hogy tartsák meg Isten parancsolatait Jézus hite által, ami a szívükben él (Jel 14:12).

Hogyan értjük Jézus szavait, miszerint „az igazság szabadokká tesz” (Jn 8:32)? Mit jelent ez? Téged hogyan tett szabaddá az igazság? Ebben az összefüggésben mit jelent a szabadság?

Isten elhívott egy népet az utolsó időkben, hogy a múlt nagy reformátorai vállán állva a Biblia legyen egyetlen hitvallásuk, üdvösségük forrását egyedül Krisztusban lássák, erejük forrása a Szentlélek legyen és minden reménységük az Úr visszatérésére irányuljon. A tévedés és tradíció sötétsége által régen elhomályosított igazságokat, így a bibliai szombatot is hirdetni fogják a világnak az Úr visszatérését megelőzően. A hármas angyali üzenetből született ez a végidei mozgalom a reformáció kiteljesedéséért és hogy Krisztussal együtt befejezze földi munkáját. A Biblia utolsó könyvének hatalmas próféciái bemutatnak egy Isten által elrendelt, csalódás után felemelkedő mozgalmat, ami hirdeti Isten utolsó üzenetét a világnak. Jelenések 14. fejezete bemutat egy egyházat, ami az egész földre eljuttatja az örökkévaló evangélium jó hírét.

Jelenések 14. fejezetének három angyalához csatlakozik egy negyedik is a 18. fejezetben, aki erőt ad a három angyalnak az üzenet hirdetéséhez, és „a föld fénylett annak [Istennek] dicsőségétől” (Jel 18:1). A 18. fejezet az emberi történelem csúcspontjához és az evangélium végső győzelméhez vezető főbb eseményekre összpontosít.

Olvassuk el Jel 18:1 versét! Milyen három dolgot mond el János erről az angyalról (lásd még Hab 2:14)?

Az angyal Isten dicsőségéből, a szentély mennyei trónterméből érkezik azzal a megbízatással, hogy hirdesse Isten utolsó kegyelmi üzenetét és figyelmeztesse a föld lakóit a bolygóra váró eseményekre. A versben az áll, hogy az angyalnak „nagy hatalma” van. A hatalomként fordított újszövetségi görög szó az exuszia. Máté evangéliumában Jézus ezt a szót használta a tanítványai kiküldésével kapcsolatban. Mt 10:1 versében „hatalmat” adott tanítványainak a gonoszság fejedelmei és erői felett. Isteni erővel küldte ki őket, hogy győztesek legyenek a jó és a gonosz közötti küzdelemben. Mt 28:18-19 verseiben ismét kiküldte őket, ekkor azonban azt mondta: „minden hatalom mennyen és földön” megadatik nekik, hogy elmenjenek az egész földre és tanítványokká tegyenek „minden népeket”.

Végső soron hogyan vezethetők vissza a hatalomhoz az utolsó idők kérdései (mint ahogy valójában minden)? Kinek a hatalmát követjük? Istenét? A sajátunkat? A fenevadét? Valaki másét? Kinek a hatalma alatt állunk most?

Olvassuk el Jel 4:11, 5:12, 19:1 és 21:26 verseit! Milyen szavak kapcsolódnak Isten dicsőségéhez, ami Jel 18:1 szerint betölti a földet?

_____________________________________________________________

A világegyetemben a jó és a gonosz közötti nagy küzdelem Isten tisztelete és jó híre körül is forog. Sátán, a fellázadt angyal azt állítja, hogy Isten nem igazságos, imádatot követel, de viszonzásként keveset ad. Azt hangoztatja, hogy Isten törvénye korlátozza a szabadságunkat és az örömünket.

Jézus élete, halála és feltámadása leleplezte ezt a hazugságot. A Teremtő leereszkedett a megmentésünkért a föld kígyóvermébe. A kereszten megadta a választ Sátán vádjaira, bemutatta, hogy valóban szeretettel teljes és igazságos. Isten végidei népe (akiket elbűvöl szeretete, akik számára fontos az Ő tisztelete) bemutatja az Úr dicsőségét – szeretetét, önfeláldozását az önző, istentelen világ iránt, és Isten jellemének világossága beragyogja a földet.

Olvassuk el 2Móz 33:18-19 verseit! Isten hogyan mutatta be a dicsőségét Mózesnek? Mi az Isten dicsősége?

_____________________________________________________________

Isten dicsősége a jelleme. A földet betölti Isten dicsősége, amikor mindanynyian teljesek leszünk szeretetével és a jellemünket átformálja a megváltó szeretet.

Isten dicsősége, jelleme mutatkozik meg a világ előtt, amikor a személyes életünkben bemutatjuk az Ő szeretetét. Így szól az utolsó üzenet, amit az ég közepén repülő három angyal hirdet a lelki sötétségbe borult világnak: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget” (Jel 14:7).

A saját jótetteinkkel, igazságunkkal, jóságunkkal nem dicsekedhetünk. „Krisztus igazságának üzenetét hirdetni kell a világ egyik végétől a másikig… Ez Isten dicsősége, ami befejezi a harmadik angyal munkáját” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 6. köt. 19. o.). Ellen G. White még ezt is írja: „Mi a hit általi megigazulás? Isten munkája, amikor az ember dicsőségét a porba vetve megteszi az emberért azt, amit ő sosem tehetne meg magáért” (Testimonies to Ministers and Gospel Workers. 456. o.). Nem a magunk dicsősége, hanem Istené!

A jelenések könyvében sok szimbólum van, fontos bibliai szimbólumok: a sárkány az égben (Jel 12:3-4, 7), az ég közepén repülő angyalok (Jel 14:6), a vörös fenevadon ülő asszony (Jel 17:3) és így tovább. Mindezek benne vannak Isten Igéjében, a Szentlélek ihlette Jánost, hogy ezekről írjon. Fontos szerepük, hogy feltárják az igazságot azok előtt, akik e könyvet olvassák. „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1:3). Van azonban egy másik kép is, ami újból és újból felbukkan A jelenések könyvében. Mi ez a kép és mit jelképez?

Olvassuk el Jel 5:6, 8, 12, 7:17, 14:1, 15:3, 19:7, 21:22-23 és 22:1, 3 verseit! Mi a jelentősége a bárány szimbólumának? Miért találkozunk vele olyan sokszor A jelenések könyvében?

Amint a könyv első szavai utalnak is rá, ez „Jézus Krisztus kijelentése”. Ő nem egyszerűen a Bárány, hanem a „megöletett” Bárány (Jel 5:6, 12; 13:8), a keresztre feszített Jézus Krisztus. Ez a szíve-lelke az egész Bibliának, ugyanúgy A jelenések könyvének és a hármas angyali üzenetnek is. Nem lehetünk hűségesek elhívatásunkhoz, nem végezzük addig azt a munkát, amire Isten elhívta ezt az egyházat, amíg az üzenetünknek nem a Bárány, a megöletett Bárány, a bűneinkért áldozatul keresztre feszített Jézus áll a középpontjában. „Tudatosan a megöletett Bárányt kell a tantételeink és küldetésünk középpontjába helyezni, ez legyen a lényege minden prédikációnknak és megírt cikkünknek, minden imánknak, minden énekünknek, minden bibliaóránknak, mindennek, amit csak teszünk! A Báránynak a kereszten kinyilvánított szeretete alakítsa át azt, ahogyan egymással bánunk és késztessen arra, hogy gondoskodjunk a világról” (Ángel Manuel Rodriguez: The Closing of the Cosmic Conflict: Role of the Three Angels’ Messages. 70. o.).

Tehát a veszélyes fenevadak hasonlatai között, mint a hadakozó sárkány, a csapások, az üldözések és a fenevad bélyege, mindezek előtt és mindezek középpontjában ott a Bárány, a megöletett Bárány. A hármas angyali üzenet pedig végeredményben róla szól és arról, amit értünk tett, tesz és fog megtenni, mielőtt a küzdelem véget ér.

Miért fontos, nemcsak a misszió, hanem a saját lelki életünk szempontjából is, hogy a megöletett Bárány legyen üzenetünk középpontjában?

„Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés, csodálatos dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik. Sátán is dolgozik, de hamis csodákkal. Még tüzet is hoz alá az égből az emberek szeme láttára (Jel 13:13). A föld lakóinak el kell dönteniük, ki mellé állnak.

Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán fog terjedni. Az érvek már korábban elhangzottak. A magvetés megtörtént, és most a mag ki fog kelni és termést hoz. A missziómunkások által terjesztett irodalom megteszi a hatását. Sok embert, aki az igazság hatása alá került, még mindig gátol valami az igazság tökéletes megértésében és az engedelmességben. A fénysugarak mindenhová bevilágítanak, és az igazság tisztán felragyog. Isten őszinte gyermekeit a családi és egyházi kapcsolatok nem tudják már visszatartani, elszakítják ezeket a kötelékeket. Az igazság mindennél drágább nekik. Az igazság ellen szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 524. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Ellen G. White kijelenti: „A hit általi megigazulás üzenete a harmadik angyal üzenete… igazából” (Evangelism. 190. o.). Mit jelent ez? Milyen kapcsolat van a hit általi megigazulás és a hármas angyali üzenet között?

2)    Olvassuk el újból Jel 14:12 versét! Mi a különbség Isten parancsolatainak megtartása és a törvényeskedés között? Az engedelmesség mikor válik legalizmussá? Hogyan lehet az is törvényeskedő, aki nem tartja be Isten parancsolatait?

3)    Mit felelhetünk annak, aki azért kritizál bennünket, mert beszélünk A jelenések könyvének vérszomjas fenevadairól és félelmet keltő figyelmeztetéseiről? Még mit mondhatunk a nyilvánvaló válaszon túl, vagyis hogy azért, mert szerepelnek ebben a könyvben?

4)    Beszélgessünk a csoportban a világ mostani eseményeiről! Mit látunk, ami elvezethet a végső eseményekhez? Hogyan tarthatunk egyensúlyt abban, hogy tisztában vagyunk az idővel, amelyben élünk, mégsem keveredünk meddő spekulációkba olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeket Isten nem jelentett ki?

MEGTÉRÉS

„Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9, ÚRK).

„Amikor az ember megtér és megszentelődik, megbékül Istennel, mert összhangba kerül Isten törvényének elveivel. A bűnös ezáltal megbékül Istennel. Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel. »A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti« (Róm 8:7). De »úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta«, hogy az ember megbékülhessen Istennel és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia, felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés, amely nélkül – mondja Jézus – az ember »nem láthatja az Isten országát«.

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez a bűn belátása… Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy saját jellemében meglássa a hibákat.

A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot »az előbb elkövetett bűnök«-re, és isteni természet részesévé lesz. Ő Isten gyermeke; a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: »Abba, Atyám«” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 402 o.)!