SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Óvakodjunk a kapzsiságtól!

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Józsué 7; Ézsaiás 14:12-14; János 12:1-8; Apostolok cselekedetei 5:1-11; 1Korinthus 10:13; Efezus 5:5

„Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az ember élete” (Lk 12:15, ÚRK).

A kapzsiság meghatározása az, hogy olyan vagyon vagy birtok utáni féktelen vágyakozás, ami más tulajdona. Ez nem kis dolog, méghozzá annyira nem, hogy ott van közvetlenül a hazugság, a lopás és a gyilkosság mellett. Olyan veszélyes, hogy Isten úgy döntött, belefoglalja nagy erkölcsi törvényébe: „Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé” (2Móz 20:17).

A kapzsiságot gyakran sorolják azok közé a förtelmes bűnök közé, amelyek kizárhatják az embert Isten országából. „Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem fogják örökölni Istennek országát? Ne tévelyegjetek! Mert sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalankodók, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem szitkozódók, sem rablók nem fogják örökölni Isten országát” (1Kor 6:9-10, ÚRK).

A kapzsiság ott van a zsarolás, a bálványimádás, a paráznaság és a házasságtörés mellett? Ezt mondja az igeszöveg. Ezen a héten néhány olyan példát vizsgálunk meg, amelyek bemutatják, mennyire rossz is valójában, illetve mit tehetünk azért, hogy felülkerekedjünk rajta!

Természetes módon gyakran felvetődik a kérdés, hogy miként ütötte fel a fejét a bűn Isten világegyetemében. Valamennyire értjük. A lényege a kapzsiság. Valószínűleg tehát igazából ez az eredendő bűn.

Olvassuk el Ézs 14:12-14 szakaszát! Milyen utalást találunk itt Lucifer bűnbeesésére? Mi volt a kapzsiság szerepe ebben a folyamatban?

_____________________________________________________________

„Nem volt megelégedve rangjával, pedig nagyobb megbecsülésben részesült, mint a mennyei sereg többi tagja. Merészen magának igényelte azt a hódolatot, amely egyedül a Teremtőt illette meg. Nem arra tanította a teremtett lényeket, hogy mindenekfelett Istent szeressék és neki engedelmeskedjenek. Szolgálatukat és hűségüket inkább magának akarta biztosítani. Megkívánta azt a dicsőséget, amellyel a végtelen Atya a Fiát ruházta fel; ez az angyalfejedelem arra a hatalomra pályázott, amelyre egyedül Krisztusnak volt joga” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 9. o.).

Olvassuk el Ef 5:5 és Kol 3:5 verseit! Pál szerint mivel egyenlő a kapzsiság? Miért?

_____________________________________________________________

Milyen érdekes, hogy az apostol kétszer is egyenértékűnek nevezi a kapzsiságot a bálványimádással. Az a bálványimádás, amikor Isten, a Teremtő helyett az ember mást, egy teremtett lényt vagy dolgot tisztel, annak szenteli az életét (Róm 1:25). Lehetséges tehát, hogy a kapzsiság azt jelenti: az ember olyasmit akar megszerezni, ami nem való neki, de annyira áhítozik rá, hogy szívében csak a vágyára összpontosít, nem az Úrra?

Lucifer eleinte kétségkívül nem tudta, hová vezetik majd helytelen vágyai. Ugyanez megeshet velünk is. A „Ne kívánd!” parancsolat az egyetlen, ami kizárólag a gondolatokra vonatkozik, és megakadályozhatja, hogy olyasmit tegyünk, ami más parancsolatok áthágásához vezetne (lásd például 2Sámuel 11. fejezetét).

Olvassuk el 1Tim 6:6-7 verseit! Hogyan védhetjük meg magunkat a kívánságtól, ha arra összpontosítunk, amit itt Pál írt?

Izrael történelmének egyik legnagyszerűbb időszaka volt, amikor negyven évnyi pusztai vándorlás után végre beléphettek az ígéret földjére. Izrael népe hatalmas csoda folytán az áradás időszakában száraz lábbal kelt át a Jordánfolyó medrén. Ez az átkelés olyan hatásos volt, hogy Kánaán pogány királyainak a szíve „megolvadt”, nem volt merszük harcolni (Józs 5:1).

Kánaán meghódításakor az első igazi kihívást Jerikót fallal körülvett és megerősített városának bevétele jelentette. Senki nem tudta, hogyan lehet legyőzni Jerikót, még Józsué sem. Isten azonban Józsué imájára válaszul bemutatta a tervet, hogyan rombolhatják le a várost, amit végre is hajtottak. Ám ezután kifejezetten rosszul alakultak a dolgok.

Olvassuk el Józsué könyve 7. fejezetét! Mi történt a jerikói nagy győzelem után? Milyen tanulságot szűrjünk le ebből a történetből magunkra nézve?

Ákán bevallotta tettét, amikor megvádolták, és elmondta, hogy „megkívántam ezeket”. Az a héber szó („hmad”), aminek a fordítása „megkívántam”, a Bibliában másutt kifejezetten pozitív értelemben fordul elő. Ugyanezt találjuk példának okáért Dán 9:23 versében, amikor Gábriel azt mondta Dánielnek, hogy „kedves vagy”.

Ebben az esetben azonban a hmad jelentése rosszra mutatott. Ákán szembement az egyértelmű paranccsal, ami az elfoglalt városokban megtiltotta a fosztogatást (Józs 6:18-19), és így szégyent hozott az egész nemzetre. Ráadásul az Ainál elszenvedett vereség után Józsué aggódni kezdett: „Ha meghallják a kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért” (Józs 7:9)? Más szóval, az Úr arra akarta felhasználni az óriási győzelmeket, hogy a környező népek tudtára adja, mekkora hatalma van és a népéért munkálkodik. A hódításukkal (másképpen) kellett bizonyítaniuk a népek előtt Jahve erejét. Az Ainál történt fiaskó után azonban kudarcot vallott ez a bizonyságtétel, és még emberi életet is vesztettek.

Gondoljunk bele, hogy Ákán milyen egyszerűen igazolhatta magában a tetteit! Valójában a többi zsákmányhoz képest ez annyira kevés! Senkinek nem fog feltűnni. Mégis, kinek árthat? Mellesleg a családomnak is szüksége van a pénzre. Hogyan védhetjük meg magunkat az efféle veszélyes mentegetőzéstől?

A Biblia egyik legtragikusabb története Iskáriótes Júdásé. Olyan kiváltságban volt része, ami a világon csak tizenegy másik embernek adatott meg: mindig Jézus társaságában lehetett, magától a Mestertől tanulhatott örökérvényű igazságokat. Milyen szomorú, hogy amint tudjuk, ő örökre elveszett, miközben mások, akiknek közel sem volt annyi lehetősége, mint neki, üdvözülni fognak!

Mi történt? A választ egy szóban találjuk: kapzsiság, vagyis a szíve vágya.

Olvassuk el Jn 12:1-8 szakaszát! Mit tett Mária, amivel akkora feltűnést keltett? Hogyan reagált Júdás? Miért? Mit felelt Krisztus?

Az Üdvözítő szelíden megdorgálta Júdást a kapzsiságból fakadó megjegyzése miatt, erre ő távozott a lakomáról. Egyenesen a főpap palotájába ment, ahol Jézus ellenségei gyülekeztek. Sokkal kevesebbért kész volt a kezükbe adni Jézust, mint amennyit Mária ajándéka ért (lásd Mt 26:14-16).

Mi történt Júdással? Annyi nagyszerű lehetőséget, ritka kiváltságot kapott! Miért tett mégis ilyen rossz dolgot? Ellen G. White szerint „Júdás megszerette a Nagy Tanítót és szeretett volna vele lenni. Megvolt benne a vágy arra, hogy jelleme és élete megváltozzon, és azt remélte, hogy Krisztussal való kapcsolata révén megtapasztalhatja majd ezt. Az Üdvözítő nem utasította vissza Júdás közeledését. Helyet adott neki a tizenkettő között. Megajándékozta őt hatalommal, hogy betegeket tudjon gyógyítani és démonokat tudjon kiűzni. Júdás azonban nem jutott el addig a pontig, hogy teljesen alárendelje magát Krisztusnak” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 620. o.).

Végső soron mindannyiunknak vannak jellemhibáink, amelyeket legyőzhetünk, ha engedünk Isten bennünk munkálkodó hatalmának. Júdás viszont nem adta át teljesen magát Krisztusnak, így a hatalmába kerítette a kapzsiság bűne, aminek tragikus végkimenetele lett, pedig Krisztus erejével felülkerekedhetett volna azon. Ki az közülünk, aki ilyen vagy olyan téren ne küzdene a kívánsággal? Ebben az esetben Júdás a pénzt kívánta, és a szívbéli bűne, a kívánság lopásra késztette (Jn 12:6), végül pedig amiatt árulta el Jézust.

Félelmetes tanulság ez mindannyiunk számára azzal kapcsolatban, hogy mennyire veszélyes lehet a kívánság! Ami kis dolognak tűnik, egyszerű szívbéli vágyként indul, végül katasztrófához és örök kárhozathoz vezethet.

Izgalmas lehetett akkoriban az egyházhoz tartozni. A Szentlélek pünkösdi kiáradása után az apostolok nagy erővel hirdették az evangéliumot, majd ezrek csatlakoztak a közösséghez.

„Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették. A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt, és vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt” (ApCsel 4:31-32, ÚRK).

Micsoda előjog volt Anániás és Szafira számára, hogy részei lehettek a korai egyháznak, figyelhették, amint növekszik, tanúi voltak a Szentlélek szemmel látható munkájának! „Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták és letették az apostolok lábához, amelyet aztán elosztottak a többiek között, kinek-kinek szüksége szerint” (ApCsel 4:34-35, ÚRK).

Anániás és Szafira egészen az események hatása alá került, ők is a részesei akartak lenni ennek. Elhatározták, hogy eladnak egy birtokot és hozzájárulnak az egyház előmeneteléhez. Eddig minden rendben is volt.

Olvassuk el ApCsel 5:1-11 részét! Vajon mi a rosszabb: visszatartani valamennyit az összegből, vagy hazudni azzal kapcsolatban? Miért lett ilyen szigorú az ítélet?

Eleinte úgy tűnt, hogy őszintén támogatni akarták a munkát. „Később Anániás és Szafira megszomorították a Szentlelket, mert engedtek a kapzsiságnak. Ígéretüket megbánták és csakhamar eloszlott annak az áldásnak éltető befolyása, amely szívüket hő vággyal töltötte el, hogy Krisztus ügyéért nagy dolgot tegyenek” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 48. o.). Más szóval, bár jó szándékkal indultak, a kapzsiságuk miatt álarcot öltöttek, másnak tettették magukat, mint akik valójában voltak.

„Erre nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezt hallották” (ApCsel 5:11, ÚRK). Az eset után az emberek bizonyára jobban odafigyeltek a tizedük befizetésére. Ám ez a szomorú történet nem azért szerepel a Bibliában, hogy a hűséges tizedfizetésre intsen bennünket. Hová vezethet tehát a kívánság? Mit tanít ez a történet ezzel kapcsolatban?

A kapzsiság a szívből fakad és gyakran észrevétlen marad, mint a büszkeség meg az önzés, ezért halálos és megtévesztő. Éppen elég nehéz legyőzni az olyan nyilvánvaló bűnöket, mint a hazugság, a házasságtörés, a lopás, a bálványimádás és a szombatrontás, amelyek kívülről is láthatóak és az elkövetésük előtt gondolkodni kell. Viszont hogyan kerekedhetünk felül a helytelen gondolatokon? Itt válik igazán nehézzé a helyzet.

Olvassuk el 1Kor 10:13 versét! Milyen ígéretet kapunk itt? Miért olyan fontos ezt a kívánság gondolatkörével összefüggésben is értelmezni?

Isten hatalmával hogyan védekezhetünk ez ellen a veszélyesen megtévesztő bűn ellen?

Határozzuk el, hogy Istent fogjuk szolgálni és rá hagyatkozunk, családja tagjaként! „…válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok… én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk” (Józs 24:15).

Imádkozzunk naponta, és imáinkba foglaljuk bele Mt 6:13 versét is: „és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké” (ÚRK)! Amikor olyasmit kívánunk, amiről tudjuk, hogy nem kellene, akkor imádkozzunk azért a helyzetért, hivatkozzunk a Biblia győzelmi ígéreteire, így akár 1Kor 10:13 versére is!

Tanulmányozzuk rendszeresen a Bibliát! „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119:11).

Jézus már megküzdött az ember/bűn problémával. Mindenben megkísértetett, amiben minket is kísértés ér. Egész éjszakákat töltött az Atyával való imakapcsolatban, hogy erőt kapjon az ellenálláshoz. Nem hagyta el a földet addig, amíg a példájával utat nem készített és erőt nem ígért mindanynyiunknak arra, hogy hittel és engedelmességgel élhessünk és kifejlődhessen bennünk a krisztusi jellem.

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban” (Ézs 55:6-7).

Milyen következményekkel járt már a kívánság az életünkben? Milyen tanulságokat szűrtünk le? Mit kellene még ezen felül is megtanulnunk?

Nem Ákán volt az egyetlen, aki ezüstöt és aranyat vitt vissza Izrael táborába Jerikó bevétele után. Józsué azt mondta a férfiaknak, hogy hordják vissza az ezüstöt, aranyat, illetve a réz- és vasedényeket Isten házának kincstárába (Józs 6:19, 24). Minden egyebet elégettek. Viszont Ákán volt az egyetlen, aki megtartott magának valamit. „Izrael milliói közül csak egy ember volt, aki az ítélet és győzelem eme ünnepélyes órájában át merte hágni Isten parancsolatát. Sineár drága köntösének láttára felébredt Ákán kapzsisága. Még akkor is, amikor emiatt szembe került a halállal »jó babiloni köntösnek « nevezte azt (Józs 7:21). Egyik bűnt követi a másik. Eltulajdonította az Úr kincstárának szentelt aranyat és ezüstöt – és meglopta Istent Kánaán földjének első gyümölcséből” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 462. o.).

Pál felsorolja az utolsó idők jeleit, amelyek közül első kettő a pénzhez, illetve a javakhoz való hozzáállással kapcsolatos. „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók [kapzsik]” (2Tim 3:1-2). Az önzés és a pénz szeretete lesz az emberiség meghatározó jellemzője az utolsó napokban – a mi korunkban.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1)    Olvassuk el 1Tim 6:6-10 szakaszát: „De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába és sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek csak pusztulásba és romlásba döntik az embereket. Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet szereznek maguknak” (ÚRK). Milyen példákat ismerünk arra, amikor egyesek a pénz szeretete miatt sok gyötrelmet szereztek maguknak (illetve másoknak is)? Beszélgessünk erről az osztályban! Ugye milyen sok a példa erre? Szükségünk van a pénzre a megélhetéshez, ugyanakkor nem szabad beleesnünk abba a csapdába, amitől itt Pál óvott. Hogyan találhatjuk meg a helyes egyensúlyt?

2)    A pénzen kívül még mi másra terjedhet ki a kívánság?

3)    Mi a különbség a jogos vágy, illetve a kívánság bűne között? Mikor válik bűnné a kívánság?

SIKLÓS JÓZSEF:

BIBLIÁM

Nem mágikus betűket tároló varázskönyv,

bemagolt kegyes mondatok halmaza,

de teljes és gazdag, mint maga az Élet.

Átizzítja újra meg újra

Aki ihlette: a Lélek.

Feszültségek pólusai közt

izzik az élet árama.

Százszor ismert – mégis meglepő;

gyönge papírlap – isteni erő;

régtől kifejtett – és mégis titok,

ha egy-egy mondatára rányitok,

mennyei béke – villámló döbbenet;

emberek tollán át – Isten szava.

Leleplezi milyen

s megmutatja, mivé válhat az ember.

Benne Isten megmutatkozik,

lehajlik értünk s magához emel fel.

Keményen szól:

sziklazúzó pöröly.

Halk és szelíd szó:

felüdülni jöjj!

Megértem: mi miért

történt velem,

és távlatot, célt kap

a történelem.

Bibliám nem betűhalmaz,

hanem maga az Élet.

Törékenyen, mégis győzelmesen,

gyilkolhatóan s megölhetetlenül

az Ige – testté lett.

Emlékeztet naponta: ne feledjem,

az Ige testté akar lenni – bennem.