2023 / I.
− 4. tanulmány − Január 21− 27Adakozás Jézusnak
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 16:17; 1Krónika 16:29; Zsoltárok
116:12-18; Márk 12:41-44; 14:3-9; 2Korinthus 9:6-7
„Mivel fizessek az ÚRnak minden hozzám való jótéteményéért? Fölemelem
a szabadulásért való poharat, és az ÚR nevét hívom segítségül. Az ÚRnak tett
fogadalmaimat megadom egész népe előtt”
(Zsolt 116:12-14, ÚRK).
A
tized mellett ott vannak az adományok is, amelyeket abból a kilencven százalékból
adunk, ami a tulajdonunkban marad, miután visszatérítettük a tizedet Istennek.
Innentől kezdődik a nagylelkűség. Isten népe különféle adományokat adott, így
bűnért való áldozatot, amit Isten kegyelméért adtak, vagy a hálaáldozatot,
amivel kifejezték köszönetüket az Úr védelméért, a tőle kapott egészségért, a
jólétért és megtartó hatalmáért. Voltak továbbá a szegényeknek, illetve az istentisztelet
háza építésére és fenntartására adott adományok is.
Amikor
felmérjük, hogy mennyi ajándékot is kaptunk az Úrtól, akkor kezdünk úgy
tekinteni az adományunkra, mint ami több csupán annál, hogy fizetünk a parkoló
aszfaltozásának vagy a kórus egyenruhájának a költségeire. Arra válaszul hozzuk
az ajándékainkat, amit Isten értünk tett, legfőképpen Jézus áldozatával. „Mi
szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket” (1Jn 4:19)! Tehát akár a helyi
gyülekezetről, akár az egyházterületről, akár a világszéles egyházról legyen
szó, az egyház a mi ajándékainkat arra használja fel, hogy előbbre vigye Isten
ügyét. Ezen a héten azt vizsgáljuk meg, hogy mit mond a Biblia az
adakozásunkról Isten művének földi igazgatása szempontjából.
ADAKOZÁSUNK
INDÍTÉKA |
Január 22 |
Vasárnap |
Azért szeretjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket. Jézusra,
nekünk adott csodálatos ajándékára válaszként adakozunk. Azt az üzenetet
kapjuk, hogy „Az Úrnak nincs szüksége a mi adományainkra, nem tudjuk gazdagabbá
tenni az ajándékainkkal. »Bizony tőled van minden, és azokat adtuk most neked,
amiket a te kezedből kaptunk« (1Krón 29:14, ÚRK) – mondja a zsoltáros. Isten
mégis engedi, hogy kifejezzük hálánkat a kegyelméért és önfeláldozással ugyanazt
tegyük másokért. Egyedül így fejezhetjük ki az Úr iránti hálánkat és
szeretetünket, nincs más mód rá” (Ellen G. White: Counsels on Stewardship.
18. o.).
Amikor Jézusnak adjuk a „saját” pénzünket, az tulajdonképpen erősíti
az iránta és mások iránti szeretetünket. A pénz tehát kifejezetten jó erő lehet.
Jézus többet beszélt a pénzről és a gazdagságról, mint bármely más témakörről. Máté,
Márk, Lukács és János evangéliuma minden hat verséből egy a
pénzről szól. Az az evangélium jó híre, hogy Isten meg tud minket szabadítani a
pénz helytelen felhasználásától és a szeretetétől.
Olvassuk el 5Móz 28:1-14 és Mt 6:31-34 szakaszait! Ezek szerint
mit fog értünk megtenni Isten, ha engedelmeskedünk neki? Önzés a részünkről, ha
igényt tartunk az ígéreteire?
_____________________________________________________________
Az adományaink azt bizonyítják, hogy készek
vagyunk áldozatot hozni Istenért. Mély lelki tapasztalat lehet az, ha
kifejezzük, hogy teljesen átadjuk az életünket Istennek, az Urunknak.
Mondhatjuk, hogy szeretjük az Urat, de a nagylelkű adományok segítenek
kimutatni (és felerősíteni) a szeretetünket.
Az adományozó bízik a személyes Istenben, aki
folytonosan gondoskodik minden szükségletéről, úgy, amint azt a legjobbnak
látja. Az adományaink a meggyőződésünkből fakadnak, hogy bizonyosak vagyunk a
Krisztusban nyert üdvösségben. Nem azért adakozunk, hogy kiengeszteljük Istent
vagy az elfogadását kérjük. Az késztet adakozásra, hogy hit által már elfogadtuk
Krisztust, a kegyelem és a megváltás egyetlen és elegendő Forrását.
Olvassuk el 2Kor 9:6-7
verseit! Mit mond itt nekünk az Úr? Mit jelent az, hogy „amint eltökélte
szívében”? Hogyan tanulhatunk meg jókedvűen adakozni?
MENNYIT ADAKOZZUNK? |
Január 23 |
Hétfő |
Olvassuk el 5Móz 16:17
versét! A százalék helyett milyen feltételt határoz meg Isten az adakozásunk
alapjaként?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az adományainkkal elismerjük és kifejezzük a
hálánkat Istennek, hogy olyan bőséges ajándékokat adott nekünk az élet, a
megváltás, a fenntartásunk terén és mindenféle módon állandóan megáld
bennünket. Tehát ahogyan azt a fenti igeszakaszban is jeleztük, az adományaink
mértéke attól függ, amivel Isten megáldott bennünket. „És valakinek sokat
adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak
tőle” (Lk 12:48).
Olvassuk el Zsolt 116:12-14
szakaszát! Hogyan válaszoljunk a 12. versben feltett kérdésre? Hogyan illik
bele a válaszba a pénz?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Hogyan fizethetnénk meg mindent valaha is Istennek az összes áldásáért?
Az egyszerű válasz az, hogy sosem lennénk rá képesek. A legtöbb, amit tehetünk,
hogy bőkezűek vagyunk Isten ügye és az embertársaink megsegítése érdekében.
Amikor Jézus misszióútra küldte a tanítványait, azt mondta nekik: „Ingyen
vettétek, ingyen adjátok” (Mt 10:8). Az adományaink hozzájárulnak a
krisztusi jellem kialakításához. Az önzésünk szeretetté változik. Úgy kell törődnünk
másokkal és Isten ügyével, ahogy azt Krisztus tette!
Mindig gondoljunk erre: „úgy szerette Isten e világot, hogy…
adta” (lásd Jn 3:16). Ezzel ellentétben – olyan biztosan, mint ahogy a
nappal követi az éjszakát – minél többet gyűjtünk magunknak, annál önzőbbek
leszünk és annál rosszabbul is érezzük magunkat.
Mi dönthetjük el, hogy mennyit adunk és kinek, de keresztényi
kötelességünk adakozni az Úrnak, és ennek vannak lelki, valamint erkölcsi következményei
is. Kárt okozunk magunknak lelkileg, ha ezt elhanyagoljuk, talán többet, mint
észrevesszük.
Mit árul el az adományunk és
az adakozási kedvünk az Istennel való kapcsolatunkról?
AZ ADOMÁNYOK ÉS ISTEN TISZTELETE |
Január 24 |
Kedd |
A Biblia nem határozza meg, hogy mi legyen az istentisztelet
rendje, de úgy tűnik, legalább négy dolognak benne kell lennie. Az
Újszövetségben ezek között van a tanulmányozás/igehirdetés, az imádság, a zene,
illetve a tized és a hálaadomány.
Minden izraelita férfinek (és családnak) évente háromszor kellett
megjelennie az Úr előtt Jeruzsálemben. „De üres kézzel senki se jelenjék meg
az Úr előtt” (5Móz 16:16)! Más szóval, az istentiszteletnek részét
képezte a tized és az adományok begyűjtése. Isten gyermekei a páska, a pünkösd
és a sátoros ünnep idején vitték magukkal a tizedet és az adományokat. Nehéz
lenne elképzelni, hogy bárki üres kézzel érkezett volna azokra az ünnepekre.
Másként megfogalmazva, az ókori Izrael istentiszteleteinek
központi részét képezte a tized és hálaadományok befizetése. Isten imádata,
őszinte tisztelete során nemcsak szóval, énekkel és imával fejezzük ki az Úr
iránti köszönetünket és hálánkat, hanem azzal is, hogy bevisszük adományainkat a
házába. Annak idején a templomba vitték, mi pedig az istentisztelet részeként a
gyülekezetbe visszük azt szombaton (ami legalábbis az egyik módja a tized és a
hálaadományok befizetésének).
Olvassuk el 1Krón 16:29,
Zsolt 96:8-9, 116:16-18 részeit! Hogyan alkalmazhatjuk a mi
istentiszteleteinkre ezeket az elveket?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Isten gyermekeiként kiváltságunk, lehetőségünk és felelősségünk,
hogy beadhatjuk adományainkat, ugyanis ránk bízta földi ügyei intézésének felelősségét.
Amennyiben az Úr gyerekeket adott nekünk, akiket neki nevelhetünk fel, fontos
bemutatni nekik, milyen öröm tizedet és hálaadományt befizetni a szombatiskola
és az istentisztelet alatt. Egyes helyeken az emberek online vagy egyéb módon
fizetik be a tizedet. Bárhogyan is tesszük, a tized és hálaadományok
visszatérítése az istentiszteletünk részét képezi.
Mi a tapasztalatunk a
tizedfizetés és a hálaadományok istentiszteleti szerepével kapcsolatban? Hogyan
hat az Úrral való kapcsolatunkra ez a gyakorlat?
ISTEN SZÁMONTARTJA AZ ADOMÁNYAINKAT |
Január 25 |
Szerda |
Olvassuk el Mk 12:41-44
szakaszát! Milyen üzenetet szűrünk le ebből a történetből, akár szegények, akár
gazdagok vagyunk? Milyen elvet tanít ez a rész, és hogyan alkalmazhatjuk az
Istennel való személyes kapcsolatunkra?
_____________________________________________________________
Jézus és a tanítványai a templom udvarán voltak, ahol a
kincstár perselye is állt, és figyelték azokat, akik az adományaikat hozták. A
Mester elég közelről látta az özvegyet, aki két rézpénzt dobott be, minden
pénzét odaadta. „Jézus azonban értette az indítékát. Az asszony hitte, hogy
Isten rendelte el a templomi szolgálatot. Mindent meg akart tenni azért, hogy
hozzájárulhasson annak fenntartásához. Azt tette, amire képes volt, és örök időkre
fenn kellett maradnia az eset emlékének és örömének. A szívéből jött az
adomány, aminek az értékét nem a pénz mennyisége, hanem az aszszony Isten
iránti szeretete és műve iránti érdeklődése adta, amiből fakadt” (Ellen G.
White: Counsels on Stewardship. 175. o.).
Egy másik igen jelentős pont, hogy ez volt az egyetlen
ajándék, amit Jézus valaha megdicsért – pedig az asszony annak a vallási
közösségnek adta, ami hamarosan ezután elutasította Őt, továbbá nagy mértékben
eltért az elhívásától, küldetésétől.
Olvassuk el ApCsel 10:1-4
részét! Miért keresett fel egy római századost egy angyal? A férfinek melyik
két tettét jegyezték fel a mennyben?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Úgy tűnik, a mennyben nemcsak az imáinkat hallgatják meg,
hanem még az ajándékaink indítékait is feljegyzik. A nevezett szakasz
megjegyzi, hogy Kornéliusz nagylelkű adakozó volt. „Mert ahol van a ti
kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mt 6:21). A százados szíve
követte az adományait. Kész volt többet megtudni Jézusról. Az imádság és a jótékonyság
szoros kapcsolatban áll az Isten és az embertársaink iránti szeretetünkkel, és
ki is fejezi azt. Ez az Úr törvényének két nagy alapelve: „Szeresd az Urat,
a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és
teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat” (Lk 10:27). Az
első az imádságban mutatkozik meg, a második a jótékonyságban.
KÜLÖNLEGES TERVEK: ADAKOZÁS A
NAGY ÜVEGBŐL |
Január 26 |
Csütörtök |
Kutatások kimutatták, hogy az emberek vagyonának csupán
kilenc százaléka folyósítható, és csak abból tudnak hirtelen adakozni. A
készpénzt, csekket, megtakarítást, pénzpiaci alapot stb. tartják általában
likvid tőkének, legalábbis azok, akiknek van ilyenük. A vagyonunk legtöbb
részét „befektettük” ingatlanba, így az otthonunkba, az állatállományunkba (ha vidéken
élünk) vagy egyéb, nem likvid eszközökbe. A likvid és a nem likvid eszközök
százalékai közötti különbséget úgy is ábrázolhatjuk, hogy ezer kis pénzérmét
teszünk két külön befőttesüvegbe. Tíz pénzérme jelképez minden egyes százalékot.
Tehát lenne kilencven érménk egy kis üvegben, ami a likvid eszközök kilenc
százalékát jelképezné, illetve kilencszáztíz érme egy nagy befőttesüvegben, ami
a nem likvid eszközök kilencvenegy százalékát jelentené.
A legtöbben a kis perselyből, a likvid eszközökből adják az
adományaikat vagy hozzájárulásaikat. Ez a bankszámlájukról vagy a
pénztárcájukból érkezik. Ám amikor az embert kifejezetten lelkesíti valami,
akkor „a nagy üvegből” ad. Sok efféle történetet találunk a Bibliában.
Olvassuk el Mk 14:3-9 és Jn
12:2-8 szakaszait! Kik voltak a fő szereplők Simon vacsoráján? Mennyit ért
Mária ajándéka? Miért kente meg ekkor Jézust?
Mária ajándéka háromszáz dénárt ért – egy teljes év bevételét.
Ez minden bizonnyal a „nagy üvegből” adott ajándék volt. Júdás annak az összegnek
a kicsivel több, mint a harmadáért árulta el Krisztust – harminc ezüstpénz „kis
üvegből” való ajándékáért (Mt 26:15). Valódi szeretetet és elköteleződést igényel
az, hogy „nagy üveges” ajándékot adjunk a befektetéseinkből. Ám amikor Júdáshoz
hasonlóan kapzsivá válunk, akkor szinte a semmiért eladhatjuk a lelkünket.
Barnabás munkáját és tetteit huszonnyolc alkalommal említi
meg az Újszövetség. Legfőbbképpen Pál apostol útitársaként, illetve nagy
misszionáriusként tartjuk őt számon. Ám mindennek az alapját az őt említő első szakaszban
találjuk. ApCsel 4:36-37 verseiben az adományáról olvasunk, ami valóban „nagy
üveges” adakozás volt. Milyen hatásos példa ez Krisztus szavaira: „Mert ahol
van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mt 6:21)!
Az adományozás miért éppen olyan fontos
az adakozónak, mint a kedvezményezettnek?
TOVÁBBI
TANULMÁNYOZÁSRA: |
Január 27 |
Péntek |
Az emlékezés mennyei könyvében feljegyzik Isten családtagjainak
pénzügyi hűségét is. „A jegyzőkönyvet vezető angyal hűségesen felír minden olyan
adományt, amit Istennek adtak és a kincstárba helyeztek, illetve hozzáírja azt
is, hogy mire használták fel azt. Isten szeme figyelemmel kíséri az ügyére
adott minden egyes fillért, ahogyan az adakozó készségét vagy vonakodását is. A
tetteik szerint jutalmazza meg azokat, akik önfeláldozó és megszentelt módon
visszaadják neki azt, ami az Övé, ahogy azt kéri tőlük. Nem veszítik el a
jutalmukat, akik őszinte lelkülettel, tekintetüket Isten dicsőségére szegezve
hozzák meg az áldozatot, még akkor sem, ha az elkülönített összeget [mások]
helytelenül használják fel, úgy, hogy nem éri el azt a célt, amit az adományozó
szeretett volna – Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét” (Ellen G. White: Testimonies
for the Church. 2. köt. 518. o.).
„Isten arra vágyik, hogy az emberek imádkozzanak és hozzanak
terveket műve előmeneteléért. Ám Kornéliuszhoz hasonlóan az imát az adakozással
kell egyesítenünk. Az Úr emlékezni fog az imádságainkra és adományainkra. A hit
cselekedetek nélkül halott, és élő hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
Miközben imádkozunk, az imádságaink beteljesüléséért mindent oda kell adnunk,
amit csak tudunk, a munkánkból és a javainkból is. Isten nem feledkezik meg rólunk,
ha a hitünk szerint cselekszünk. Feljegyez minden szeretetből és önmegtagadásból
fakadó tettet. Olyan utat nyit majd előttünk, amelyen kimutathatjuk a hitünket
a tetteinkkel” (Ellen G. White cikke, Atlantic Union Gleaner. 1903.
június 17.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1)
Hogyan jár együtt az imádkozás és az adakozás?
Azaz hogyan segíthet az imádkozás megtudni azt, mikor, mennyit és milyen célra adjunk?
2)
Egy jól ismert amerikai folyóirat beszámolt
olyan fiatal Wall Street-i diplomásokról, akik rengeteg pénzt kerestek, mégis
kifejezetten elkeseredettek és üresek voltak, telve szorongással és
aggodalommal. Az egyikük, egy portfólió-menedzser mondta: „Ugyan mit számít a
halálom után, hogy növekedett-e egy százalékkal a portfólióm?” Hogyan használ
lelkileg az adakozónak az adakozás, még a komoly áldozatok árán adott adakozás
is, ami segít megszabadulni a „gazdagság csábításától” (Mt 13:22, ÚRK)? Milyen
tanulságot vonhatunk le ebből a történetből ezzel kapcsolatban?
KÁRÁSZ IZABELLA:
AKKOR
Feltűnik
majd az Ő jele
és
sírni fog a föld bele.
A
hívő, mert örül a lelke,
a
hitetlen, mert nem szerette.
A
lagymatag, a lágymeleg,
ó,
hogy remeg, ó, hogy remeg!
S Ő, a
számadásra jött ítélő,
méri a
lelket, hogy mit érő?
A
tiedet, az enyémet, mindet,
keres
benne szent, égi kincset.
Akkor…
kitárod lelked álmát
és
lengeted győzelmi pálmád.
Akkor…
szomorún mondod: nincsen,
sose
kerestem égi kincsem.
Akkor
gyáván, rettenve kéred:
Uram,
szeretni foglak Téged.
Akkor…
késő. – Ma nem! Sietve
bízd
csak magad égi kezekre.
S ha
feltűnik jele az égen,
lelked
áldassék seregében.