SZOMBAT 

1Móz. 1.  Lásd a Bibliádban

Zsolt. 33,6;  9.

6.     Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

9.     Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.

   VASÁRNAP 

Jób. 19,25-27.

25.  Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

26.  És miután ezt a bőrömet megrágják, új testben látom meg az Istent.

27.  A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

Jn. 1,18.

18.  Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.

1Tim. 6,16.

16.  Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.

Zsolt. 73,12-17.

12.  Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

13.  Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

14.  Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

15.  Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

16.  Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

17.  Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Mal. 3,14-18.

14.  Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?

15.  Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!

16.  Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.

17.  És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.

18.  És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.

Jób. 2,1-8.

1.     Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.

2.     És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.

3.     Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll a ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt.

4.     És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért.

5.     Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?

6.     Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld.

7.     És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.

8.     És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.

Jób. 1,13-19.

13.  Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában.

14.  És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.

15.  De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

16.  Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

17.  Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

18.  Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;

19.  És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.

Jób. 4;  5;  8;  11. fej.  Lásd a Bibliádban

   HÉTFŐ 

Zsolt. 49. fejezet

1.     Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

2.     Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

3.     Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

4.     Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

5.     Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

6.     Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

7.     A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

8.     Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

9.     Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

10.  Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

11.  De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

12.  Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.

13.  Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

14.  Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.

15.  Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.

16.  Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.

17.  Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

18.  Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.

19.  Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

20.  Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.

21.  Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

1Tim. 6,7.

7.     Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit;

1Pét. 1,4.

4.     Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,

   KEDD 

Zsolt. 71. fejezet

1.     Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

2.     A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

3.     Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.

4.     Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!

5.     Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!

6.     Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

7.     Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.

8.     Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.

9.     Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

10.  Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

11.  Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

12.  Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

13.  Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

14.  Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

15.  Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

16.  Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

17.  Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

18.  Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.

19.  Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

20.  A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.

21.  Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.

22.  Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

23.  Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

24.  Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

Zsolt. 88,6.

6.     A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

Zsolt. 130,1.

1.     A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

   SZERDA 

Ésa. 26,14;  19.

14.  A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.

19.  Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

Mal. 4,1.

1.     Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.

Ésa. 40. fejezet  Lásd a Bibliádban

Ésa. 40,6-8.

6.     Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!

7.     Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.

8.     Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

Ésa. 56. fejezet  Lásd a Bibliádban

Jób. 19,25-27.  Lásd a vasárnapi részben

Zsolt. 49,16.  Lásd a hétfői eészben

Zsolt. 71,20.  Lása a keddi részben

   CSÜTÖRTÖK 

Jn. 11,24.

24.  Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon

Csel. 23,8.

8.     Mert a sadduczeusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják.

Dán. 12. fejezet

1.     És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.

2.     És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.

3.     Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.

4.     Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.

5.     És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.

6.     És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?

7.     És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.

8.     Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?

9.     És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.

10.  Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,

11.  És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.

12.  Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.

13.  Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

Jób. 19,25-27.  Lásd a vasárnapi részben

Zsolt. 49,16.  Lásd a hétfői részben

Zsolt. 71,20.  Lásd a keddi részben

Ésa. 26,19.  Lásd a szerdai részben

   PÉNTEK 

Zsolt. 147,4.

4.     Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.