2022 / IV.  −  3. tanulmány   −  Október 8−14

Megérteni az emberi természetet

 

   SZOMBAT 

Zsolt. 139.  Lásd a Bibliádban

VASÁRNAP

1Móz. 1,24-27.

24.  Azután mondá az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint. És úgy lőn.

25.  Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látá Isten, hogy jó.

26.  És mondá Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27.  Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

1Móz. 2,7;  19.

7.     És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké.

 

19.  És formált az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak a neve.

 

   HÉTFŐ 

Ezék. 18,4;  20.

4.     Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!

 

20.  A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az ő igazsága, és a gonoszon az ő gonoszsága.

Mt. 10,28.

28.  És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.

Ésa. 40,1-8.

1.     Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

2.     Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.

3.     Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

4.     Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.

5.     És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.

6.     Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!

7.     Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.

8.     Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

1Móz. 2,16-17.

16.  És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

17.  De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.

Róm. 3,9-18;  23.

9.     Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak;

10.  A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;

11.  Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.

12.  Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.

13.  Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.

14.  Szájok telve átkozódással és keserűséggel.

15.  Lábaik gyorsak a vérontásra.

16.  Útjaikon romlás és nyomorúság van.

17.  És a békességnek útját nem ismerik.

18.  Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.

 

23.  Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.

 

   KEDD 

1Móz. 2,7;  22.

7.     És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké.

 

22.  És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.

Préd. 12,1-9.

1.     Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!

2.     Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.

3.     És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket!

4.     A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után.

5.     Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők.

6.     És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.

7.     Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

8.     Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,

9.     És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki + adta volt azt.

Ezék. 18,4;  20.  Lásd a hétfői részben

 

   SZERDA 

Jób. 3,11-13.

11.  Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12.  Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13.  Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

Zsolt.115,17.

17.  Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

Zsolt. 146,4.

4.     Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

Préd. 9,7;  12.

7.     Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.

 

12.  Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy.

 

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 25,8.

8.     És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez.

2Sám. 7,12.

12.  Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:

1Kir. 2,10.

10.  Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában.

1Kir. 22,4.

4.     És monda Josafátnak: Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.

2Kir. 24,6.

6.     És elaluvék Joákim az ő atyáival, és az ő fia, Joákin uralkodék helyette,

2Krón. 32,33.

33.  Meghala pedig Ezékiás az ő atyáival, és eltemeték őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az ő halálának idején. És uralkodék Manasse, az ő fia helyette.

 

   PÉNTEK 

Jel. 20,7-15.

7.     És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.

8.     És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.

9.     És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.

10.  És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.

11.  És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.

12.  És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.

13.  És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.

14.  A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

15.  És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.

1Thess. 4,14.

14.  Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.

Jób. 14,10-12.

10.  De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

11.  Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

12.  Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.