A kalitka

   VASÁRNAP 

2Móz. 14. fejezet

1.     És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2.     Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi-Hahirót előtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Cefón előtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.

3.     Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felől: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta őket a puszta.

4.     Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és űzőbe veszi őket, hogy megdicsőíttessem a Faraó által és minden ő serege által, és megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.

5.     És hírül vivék az egyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az ő szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!

6.     Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az ő népét.

7.     És vőn hatszáz válogatott szekeret és Egyiptom minden egyéb szekerét, és hárman-hárman valának mindeniken.

8.     És megkeményíté az Úr a Faraónak, az egyiptomi királynak szivét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek nagy hatalommal.

9.     És az egyiptombeliek utánok nyomulának és elérék őket a tenger mellett, ahol táboroznak, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahirót mellett, Baál-Cefón előtt.

10.  Amint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az egyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének, és az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.

11.  És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Egyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból?

12.  Nem ez volt-é a szó, amit szóltunk hozzád Egyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az egyiptombelieknek, mert jobb volt szolgálnunk az egyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.

13.  Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.

14.  Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.

15.  És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.

16.  Te pedig emeld fel a te pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.

17.  Én pedig ímé megkeményítem az egyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsőíttetem a Faraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által.

18.  És megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsőíttetem a Faraó által, az ő szekerei és lovasai által.

19.  Elindula azért az Istennek Angyala, aki jár az Izráel tábora előtt, és mögéjük ment; a felhőoszlop is elindula előlök és mögéjük álla.

20.  És oda ment az egyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lőn a felhő és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.

21.  És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert, és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.

22.  És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felől.

23.  Az egyiptombeliek pedig utánok nyomulának, és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.

24.  És lőn hajnalkor, rátekinte az Úr az egyiptombeliek táborára a tűz- és felhő-oszlopból és megzavará az egyiptombeliek táborát.

25.  És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az egyiptombeliek: Fussunk az Izráel elől, mert az Úr hadakozik érettök Egyiptom ellen.

26.  És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptombeliekre, az ő szekereikre és lovasaikra.

27.  És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ő elébbi állapotjára; az egyiptombeliek pedig eleibe futnak, és az Úr beleveszté az egyiptomiakat a tenger közepébe.

28.  Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek a tengerbe; egy sem marada meg közülök.

29.  De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felől.

30.  És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az egyiptombeliek kezéből; és látá Izráel a megholt egyiptombelieket a tenger partján.

31.  És látá Izráel azt a nagy dolgot, amelyet cselekedék az Úr Egyiptomban: félé azért a nép az Urat, és hívének az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.

Jer. 17,9.

9.     Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?

2Móz. 14,31.

31.  És látá Izráel azt a nagy dolgot, amelyet cselekedék az Úr Egyiptomban: félé azért a nép az Urat, és hívének az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.

   HÉTFŐ 

2Móz. 15,22-27.

22.  Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában, és nem találának vizet.

23.  És eljutának Márába, de nem ihatják a vizet Márában, mivelhogy keserű volt. Azért is nevezék nevét Márának.

24.  És zúgolódik a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?

25.  Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát, és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.

26.  És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt, és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.

27.  És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.

2Móz. 17. fejezet

1.     És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint, és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem volt inni való vize.

2.     Verseng azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?

3.     És szomjúhozik ott a nép a vízre, és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?

4.     Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.

5.     És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt, és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálcádat is, mellyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.

6.     Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.

7.     És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?

8.     Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.

9.     És monda Mózes Józsuénak: Válassz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálcája a kezemben lesz.

10.  És úgy cselekedék Józsué, amint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.

11.  És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz.

12.  Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.

13.  Józsué pedig leveré Amáleket, és az ő népét fegyver élivel.

14.  És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe, és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.

15.  És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Nisszi-nek.

16.  És monda: Megesküdött az Úr, hogy harca lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre.

   KEDD 

Lk. 4,1-13.

1.     Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába

2.     Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.

3.     És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.

4.     Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.

5.     Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,

6.     És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;

7.     Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.

8.     Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

9.     Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;

10.  Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;

11.  És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.

12.  Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.

13.  És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.

Jak. 1,13.

13.  Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

1Tim. 1,15.

15.  Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én.

   SZERDA 

1Pét. 1,6-9.

6.     A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,

7.     Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;

8.     A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:

9.     Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.

   CSÜTÖRTÖK 

1Jn. 5,1-2.

1.     Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született.

2.     Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.

Péld. 3. fejezet

1.     Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;

2.     Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.

3.     Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

4.     Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.

5.     Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

6.     Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.

7.     Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

8.     Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

9.     Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.

10.  Eképen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

11.  Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.

12.  Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.

13.  Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

14.  Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

15.  Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.

16.  Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

17.  Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség.

18.  Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

19.  Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.

20.  Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,

21.  Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!

22.  És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

23.  Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

24.  Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.

25.  Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;

26.  Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.

27.  Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

28.  Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.

29.  Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled.

30.  Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

31.  Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

32.  Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka.

33.  Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

34.  Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet.

35.  A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

Jer. 29,13.

13.  És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.

Róm. 8,28.

28.  Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.

2Kor. 12,9.

9.     És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

Zsid. 13,5.

5.     Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;