Izráel Egyiptomban

   VASÁRNAP 

1Móz. 46. fejezet  Lásd a Bibliádban

1Móz. 46,3.

3.     És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Egyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged.

1Móz. 12,2.

2.     És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel.

1Móz. 15,1.

1.     E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.

1Móz. 46,7.

7.     Az ő fiait és fiainak fiait, az ő leányait, és fiainak leányait és minden vele levő magvát elvivé magával Egyiptomba.

1Móz. 10. fejezet  Lásd a Bibliádban

   HÉTFŐ 

1Móz. 46,2.

2.     És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.

5Móz. 17,16.

16.  Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!

1Móz. 47. fejezet  Lásd a Bibliádban

3Móz. 14,11.

11.  A pap pedig, aki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához.

   KEDD 

1Móz. 35,1-15.

1.     Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Bételbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz.

2.     Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.

3.     És keljünk fel, és menjünk fel Bételbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.

4.     Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekem mellett volt.

5.     És elindulának. De Istennek rettentése volt a körűlöttük való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.

6.     Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Bételbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele volt.

7.     És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Bételnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt futott.

8.     És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Bételen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákutnak.

9.     Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.

10.  És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.

11.  És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága legyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

12.  És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.

13.  És felméne őtőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott.

14.  Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.

1Móz. 17,8.

8.     És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenük leszek nékik.

1Móz. 48. fejezet  Lásd a Bibliádban

1Móz. 32,26-29.

26.  És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

27.  És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.

28.  Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

29.  És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.

1Móz. 33,19.

19.  És megvevé a mezőnek azt a részét, ahol sátorát felvonta, Kámornak a Sekem atyjának fiaitól száz pénzen.

Józs. 24,1;  32.

1.     Józsué pedig összegyűjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és előhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelőit, és oda állának az Úr elébe,

32.  A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezőnek abban a részében, a melyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé.

Csel. 3,25-26.

25.  Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.

26.  Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.

1Móz. 12,3.

3.     És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

   SZERDA 

1Móz. 49,1-28.

1.     És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, ami rátok következik a messze jövőben.

2.     Gyűljetek össze és hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.

3.     Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.

4.     Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.

5.     Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök.

6.     Tanácsukban ne legyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, és kedvök telve inát szegték az ökörnek.

7.     Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.

8.     Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz, és meghajolnak előtted atyáidnak fiai.

9.     Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyugodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?

10.  Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.

11.  Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.

12.  Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.

13.  Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig, és határának széle Cídonig ér.

14.  Izsakár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.

15.  És látja, hogy jó a nyugalom, és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, és robotoló szolgává lesz.

16.  Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.

17.  Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.

18.  Szabadításodra várok Uram!

19.  Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.

20.  Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.

21.  Naftali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves.

22.  Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.

23.  Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:

24.  De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.

25.  Atyád Istenétől, aki segéljen; a mindenhatótól, aki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.

26.  Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára.

27.  Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.

28.  Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az amit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

Ésa. 2,2.

2.     Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;

Dán. 10,14.

14.  Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól.

Ésa. 9,6-7.

6.     Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!

7.     Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 49,28-33.

28.  Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az amit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

29.  És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Kitteus Efron mezején van.

30.  Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelanak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Kitteus Efrontól, temetésre való örökségül.

31.  Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.

32.  Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Két fiaitól.

33.  És elvégezé Jákób amit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék, és az ő népéhez takaríttaték

1Móz. 50,1-21.

1.     József pedig az ő atyja orcájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá őt.

2.     És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.

3.     Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az Egyiptombeliek hetven napig.

4.     És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:

5.     Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.

6.     És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, amint megesketett téged.

7.     Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az ő házának vénei és Egyiptom földének minden vénei.

8.     Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.

9.     Felmenének annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg volt.

10.  Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.

11.  És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Egyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Micrajimnak, mely a Jordánon túl van.

12.  Aképen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, amiképen megparancsolta nékik.

13.  Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpela mezőnek barlangjába, melyet vett Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek a Kitteus Efrontól Mamrénak átellenében.

14.  És visszatére József Egyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.

15.  Amint láták József bátyjai, hogy az ő atyjok meghalt, ezt mondják: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, amit rajta elkövettünk.

16.  Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván:

17.  Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sírt, mikor ezt mondák néki.

18.  Járulának pedig ő hozzá az ő testvérei is, és leborúlának előtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid vagyunk.

19.  József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én?

20.  Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.

21.  Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá őket és szívökre beszéle.

1Móz. 45,5;  7-9.

5.     És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek.

7.     Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.

8.     Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Egyiptom egész földének fejedelmévé.

9.     Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett, jőjj le én hozzám, ne késsél.

2Móz. 13,19.

19.  És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.

Jel. 21,1-4.

1.     Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.

2.     És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

3.     És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.

4.     És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.