József, Egyiptom hercege

   VASÁRNAP 

1Móz. 41,37-57.

37.  És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ő szolgáinak.

38.  Monda azért a Faraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, akiben az Isten lelke van?

39.  És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.

40.  Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.

41.  Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom földén.

42.  És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába.

43.  És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Egyiptom földén.

44.  És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földén.

45.  És nevezé a Faraó József nevét Cafenát-Paneáknak, és adá néki feleségűl Aszenátot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Egyiptom földére.

46.  József pedig harminc esztendős volt, mikor a Faraó előtt, az egyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elől, és bejárá az egész Egyiptom földét.

47.  És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.

48.  És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely volt Egyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, minden városba a körülte levő határ élelmét takarítá be.

49.  És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem volt.

50.  Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szűle néki Aszenát, Potiferának az On papjának leánya.

51.  És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejteté én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát.

52.  A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.

53.  Eltele tehát a bőség hét esztendeje, amely volt Egyiptomnak földén.

54.  És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta József; és lőn éhség minden országban; de Egyiptom földén mindenütt volt kenyér.

55.  De megéhezék egész Egyiptom földe is, és kenyérért kiált a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Egyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és amit mond néktek, azt míveljétek.

56.  És az éhség mind az egész földön volt. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja az Egyiptombelieknek; mert nagyobbodik az éhség Egyiptom földén.

57.  És mind az egész föld Egyiptomba megy Józsefhez gabonát venni; mert nagy volt az éhség az egész földön.

1Kir. 3,12.

12.  Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.

1Móz. 22,17.

17.  Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.

   HÉTFŐ 

1Móz. 42. fejezet  Lásd a Bibliádban

1Móz. 37,8;  19.

8.     És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? És annál is inkább gyűlölik őt az álmáért és beszédéért.

19.  És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!

1Móz. 42,17.

17.  Annakokáért fogságban tartá őket harmadnapig.

1Móz. 40,3-4.

3.     És fogságba vetteté azokat a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöcbe, arra a helyre, ahol fogoly volt József.

4.     A testőrök főhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük és szolgála nékik. És jó ideig valának fogságban.

Róm. 5,7-11.

7.     Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.

8.     Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.

9.     Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.

10.  Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.

11.  Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.

   KEDD 

1Móz. 43. fejezet  Lásd a Bibliádban

1Móz. 22,8.

8.     És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek ketten együtt.

1Móz. 42,21.

21.  És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.

1Móz. 37,3-4.

3.     Izráel pedig minden fiánál inkább szereti Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette őt; és cifra ruhát csináltatott néki.

4.     Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik, és jó szót sem bírnak hozzá szólani.

   SZERDA 

1Móz. 44. fejezet  Lásd a Bibliádban

1Móz. 22,13.

13.  És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda ment tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.

Róm. 4,8.

8.     Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít.

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 45. fejezet  Lásd a Bibliádban

2Móz. 6,3.

3.     Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes.

Ezék. 20,9.

9.     De cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei előtt, a kik közt ők valának, a kiknek szemei előtt megismertettem magamat velök, hogy kihozom őket Égyiptom földjéről.

1Móz. 37,35.

35.  Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.

1Móz. 44,29.

29.  Ha ezt is elviszitek szemeim elől, és veszedelem találja érni, akkor az én ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok alá a koporsóba.