Jákób − Izráel

   VASÁRNAP 

1Móz. 32,22-31.

22.  Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.

23.  Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije van.

24.  Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.

25.  Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.

26.  És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

27.  És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.

28.  Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.

29.  És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.

30.  Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.

31.  És a nap felkél rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.

Hós. 12,3-4.

3.     Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel.

4.     Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.

Ésa. 53,3.

3.     Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.

Dán. 10,5.

5.     És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve.

Józs. 5,13-15.

13.  Lőn pedig, a mikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az ő szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala előtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül?

14.  Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arczczal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának?

15.  És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, a melyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.

   HÉTFŐ 

1Móz. 32,30.

30.  Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.

1Móz. 33. fejezet

1.     Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jőn, és négyszáz férfiú ővele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.

2.     És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.

3.     Maga pedig előttök megy, és hétszer hajtá meg magát a földig, amíg bátyjához juta.

4.     Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, és megcsókolá őt, és sírának.

5.     És felemelé szemeit és látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.

6.     És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat.

7.     Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat.

8.     És monda Ézsaú: Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt.

9.     És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, ami a tiéd.

10.  Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orcádat úgy néztem, mintha az Isten orcáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.

11.  Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé.

12.  És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.

13.  Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.

14.  Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.

15.  És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közűl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei előtt.

16.  Visszatére tehát Ézsaú még az nap az ő útján Széir felé.

17.  Jákób pedig méne Szukkótba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, és azért nevezé a hely nevét Szukkótnak.

18.  Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város előtt.

19.  És megvevé a mezőnek azt a részét, ahol sátorát felvonta, Kámornak a Sekem atyjának fiaitól száz pénzen.

20.  És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izráel Istene.

1Móz. 32,4;  18;  20.

4.     És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig.

18.  Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, amelyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is jön utánunk.

20.  Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk jő; mert így gondolkodik: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.

3Móz. 22,27.

22.  Borjú, bárány és kecske, ellés után legyen az anyja alatt hét napig, a nyolcadik naptól fogva és azon túl kedves lesz az tűzáldozatul az Úrnak.

Ám. 5,22.

22.  Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.

   KEDD 

1Móz. 33,18-19.  Lásd a hétfői részben

1Móz. 26,1-33.  Lásd a Bibliádban

1Móz. 34. fejezet

1.     Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szűlt, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.

2.     És meglátá őt Sekem, a Hivveus Hámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz rajta.

3.     És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szólt a leánynak.

4.     Szóla pedig Sekem Hámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségűl ezt a leányt.

5.     És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.

6.     És kiméne Hámor, Sekem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.

7.     Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a dolgot, elkeseredének, és nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, aminek nem kellett volna történni.

8.     És szóla nékik Hámor, mondván: Az én fiam Sekem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségűl.

9.     És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,

10.  És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, és kereskedjetek rajta és bírjátok azt.

11.  Sekem is monda a Dína atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.

12.  Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kivántok, megadom amint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségűl.

13.  A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekemnek és Hámornak az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát az ő húgokat,

14.  És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körűlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.

15.  Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körűlmetélkedjék ti köztetek.

16.  Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;

17.  Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körűlmetélkedjetek: felvesszük a mi leányunkat és elmegyünk.

18.  És tetszék azoknak beszéde Hámornak, és Sekemnek a Hámor fiának.

19.  Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsűlete volt.

20.  Elméne azért Hámor és Sekem az ő fia az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván:

21.  Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségűl, és a mi leányainkat adjuk nékik.

22.  De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körűlmetélkedik közöttünk, a miképen ők is körűl vannak metélkedve.

23.  Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.

24.  És engedének Hámornak, és Sekemnek az ő fiának mindenek, akik az ő városa kapuján kijárnak, és körűlmetélkedék minden férfiú, aki az ő városa kapuján kijár.

25.  És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának és bátran a városra ütének és minden férfit megölének.

26.  Hámort, és az ő fiát Sekemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekem házából, és kimenének.

27.  A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették az ő húgokat.

28.  Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezőn volt, elvivék.

29.  És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent ami a házban volt.

30.  És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.

31.  Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személlyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?

3Móz. 19,29.

29.  A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.

   SZERDA 

1Móz. 34,30-31.

30.  És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.

31.  Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személlyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?

1Móz. 35,1-15.

1.     Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Bételbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz.

2.     Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.

3.     És keljünk fel, és menjünk fel Bételbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam.

4.     Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekem mellett volt.

5.     És elindulának. De Istennek rettentése volt a körűlöttük való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.

6.     Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Bételbe, ő maga és az egész sokaság, mely ő vele volt.

7.     És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Bételnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt futott.

8.     És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Bételen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákutnak.

9.     Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá őt.

10.  És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.

11.  És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága legyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

12.  És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.

13.  És felméne őtőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott.

14.  Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.

15.  És nevezé Jákób a hely nevét, ahol az Isten szólott ővele, Bételnek.

1Móz. 31,19;  32.

19.  Lábán pedig elment a juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál voltak.

32.  A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 35,19.

19.  És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Betlehembe) vivő úton.

1Móz. 35,17.

17.  És vajúdása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.

1Móz. 15,1.

1.     E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.

1Móz. 30,3.

3.     És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen, és én is megépüljek ő általa.

1Móz. 35,22-26.

22.  Lőn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.

23.  Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakár és Zebulon.

24.  Rákhel fiai: József és Benjámin.

25.  A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Naftali.

26.  A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.