A csaló Jákób

   SZOMBAT 

1Móz. 25,27-34.  Lásd a vasárnapi részben

1Móz. 27. fejezet.  Lásd a Bibliádban

1Móz. 28,10-22.  Lásd a hétfői részben

   VASÁRNAP 

1Móz. 25, 21-34.

21.  És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan volt, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége.

22.  Tusakodnak pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.

23.  És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

24.  És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében.

25.  És kijöve az első; vereses volt, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.

26.  Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős volt, amikor ezek születének.

27.  És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember volt; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.

28.  Szereti azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint volt a vad; Rebeka pedig szereti Jákóbot.

29.  Jákób egyszer valami főzeléket főzött, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről,

30.  Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.

31.  Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet.

32.  És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?

33.  És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki, és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak.

34.  Akkor Jákób adott Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.

1Móz. 27. fejezet  Lásd a Bibliádban

1Móz. 28,1-5.

1.     Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl.

2.     Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Betuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közűl.

3.     A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;

4.     És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott Ábrahámnak.

5.     Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Betuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.

Zsid. 12,16-17.

16.  Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.

17.  Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.

   HÉTFŐ 

1Móz. 27.36;  42-43;  45.

36.  Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig az áldásomat vette el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?

42.  Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.

43.  Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,

45.  Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról, amit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?

1Móz. 28,5.

5.     Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Betuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.

1Móz. 28,10-22.

10.  Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.

11.  És juta egy helyre, ahol meghála, mivelhogy a nap lement: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.

12.  És álmot láta: Ímé egy lajtorja volt a földön felállítva, melynek teteje az eget éri, és ímé az Istennek angyalai fel- és alájárnak azon.

13.  És ímé az Úr áll azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak.

14.  És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.

15.  És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova méssz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem amit néked mondtam.

16.  Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

17.  Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

18.  És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;

19.  És nevezé annak a helynek nevét Bételnek, az előtt pedig Lúz volt annak a városnak neve.

20.  És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem lessz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételűl kenyeret és öltözetűl ruhát ad nékem;

21.  És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr lessz az én Istenem;

22.  És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lessz, és valamit adsz nékem, annak tizedét néked adom.

1Móz. 11,1-9.

1.     Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.

2.     És lőn, mikor kelet felől elindultak, Sineár földén egy síkságot találának, és ott letelepedének.

3.     És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

4.     És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

5.     Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek az emberek fiai.

6.     És mondá az Úr: Ímé e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.

7.     Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

8.     És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

9.     Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

   KEDD 

1Móz. 29,1-30.

1.     Jákób azután lábára kelvén, elment a napkeletre lakók földére.

2.     És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever. Mert abból a kútból itatják a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő volt:

3.     Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat, és ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.

4.     És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.

5.     És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákor fiát? és azok felelének: Ismerjük.

6.     Azután monda nékik: Egészségben van-é? és azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya Rákel ímhol jő a juhokkal.

7.     És monda Jákób: Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.

8.     Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

9.     Még beszélget velők, mikor megérkezék Rákel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet.

10.  És lőn, amint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait.

11.  És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.

12.  S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.

13.  És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.

14.  És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,

15.  És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?

16.  Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.

17.  Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű volt.

18.  Megszereti azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.

19.  És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam.

20.  Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti őt.

21.  És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá.

22.  És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.

23.  Este pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, aki beméne ő hozzá.

24.  És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának.

25.  És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?

26.  Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt.

27.  Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, mellyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.

28.  Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az ő leányát feleségűl.

29.  És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.

30.  És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát, és szolgála ő nála még más hét esztendeig.

1Móz. 27,35.

35.  Ez pedig monda: A te öcséd jött el álnoksággal, és ő vette el a te áldásodat.

1Móz. 9,6.

6.  Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.

   SZERDA 

1Móz. 25,19 - 35,26.  Lásd a Bibliádban

1Móz. 29,31-35.

31.  És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan volt.

32.  Fogada azért Lea az ő méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.

33.  Azután ismét teherbe esék és szűle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.

34.  És megint teherbe esék és szűle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szűltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.

35.  És ismét teherbe esék, és fiat szűle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szűléstől.

1Móz. 30,1-22.

1.     És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.

2.     Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét.

3.     És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen, és én is megépüljek ő általa.

4.     Adá tehát néki az ő szolgálóját Bilhát feleségűl, és beméne ahhoz Jákób.

5.     És teherbe esék Bilha és szűle Jákóbnak fiat.

6.     És monda Rákhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.

7.     Ismét fogada az ő méhében, és szűle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.

8.     És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem; azért nevezé nevét Naftalinak.

9.     Látván pedig Lea hogy ő megszűnt a szűléstől, vevé az ő szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségűl.

10.  És szűle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak.

11.  És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak!

12.  És szűle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.

13.  És monda Lea: Óh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.

14.  És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.

15.  Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, még a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tőlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.

16.  Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka.

17.  És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szűle Jákóbnak ötödik fiat.

18.  És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakárnak.

19.  És ismét fogada az ő méhében Lea, és szűle hatodik fiat Jákóbnak.

20.  És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szűltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak.

21.  Annakutána szűle leányt, és nevezé nevét Dínának.

22.  Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét.

1Móz. 16,11.

11.  És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szűlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat.

1Móz. 29,18;  27.  Lásd a keddi részben

1Móz. 30,23-25.

23.  És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.

24.  És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.

25.  És lőn, amint szűlte Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 25,25-32.  Lásd a vasárnapi részben

1Móz. 12,1.

1.     És mondá az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked.

1Móz. 31,1-2.

1.     És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.

2.     És látá Jákób a Lábán orcáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint annakelőtte.

   PÉNTEK 

Róm. 4,1-5.

1.     Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?

2.     Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.

3.     Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.

4.     Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint;

5.     Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.