Özönvíz

   SZOMBAT 

1Móz. 6,6-7.

6.     Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.

7.     És monda az Úr: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.

   VASÁRNAP 

1Móz. 6,13-22.

13.  Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.

14.  Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal.

15.  Ekképen csináld pedig azt: A bárka hossza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harminc sing.

16.  Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.

17.  Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, amelyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.

18.  De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.

19.  És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek.

20.  A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint, és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.

21.  Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl.

22.  És úgy cselekedék Noé; amint parancsolta néki Isten, mindent akképen cselekedék.

1Móz. 7,1-10.

1.     Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.

2.     Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét.

3.     Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén.

4.     Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem.

5.     Cselekedék azért Noé mind aszerint, amint az Úr néki megparancsolta.

6.     Noé pedig hatszáz esztendős volt, mikor az özönvíz volt a földön.

7.     Beméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és fiainak feleségei ővele a bárkába, az özönvíz elől.

8.     A tiszta barmok közűl, és a tisztátalan barmok közűl, a madarak közűl, és minden földön csúszó-mászó állat közűl,

9.     Kettő-kettő méne be Noéhoz a bárkába, hím és nőstény: amint Isten megparancsolta Noénak.

10.  Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.

2Móz. 2,3.

3.     De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal, és belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.

2Móz. 25,10;  22.

10.  És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat.

22.  Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, amiket általad parancsolok az Izráel fiainak.

2Móz. 39,32;  42.

32.  Így végezteték el a gyülekezet sátora hajlékának egész munkája; és az Izráel fiai egészen úgy csinálák, amint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy csinálták.

42.  Amint parancsolta az Úr Mózesnek, egészen úgy csinálának az Izráel fiai minden munkát.

2Móz. 40,16.

16.  És egészen úgy cselekedék Mózes, amint az Úr parancsolta néki, úgy cselekedék.

Zsid. 11,7.

7.     Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett.

2Pét. 2,5-9.

5.     És ha a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetőjét, nyolczad magával megőrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;

6.     És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;

7.     És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;

8.     (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét):

9.     Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.

   HÉTFŐ 

1Móz. 1,1-7;  16;  25-26;  31.

1.     Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

2.     A föld pedig kietlen és puszta volt, és setétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett.

3.     És mondá Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

4.     És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől.

5.     És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

6.     És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől.

7.     Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.

16.  Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

25.  Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látá Isten, hogy jó.

26.  És mondá Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

31.  És látá Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

2Móz. 2,2.

2.     És fogada méhében az asszony, és fiat szűle; és látá, hogy szép az, és rejtegeté három hónapig.

5Móz. 32,39.

39.  Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.

1Móz. 7,11.

11.  Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.

Ésa. 65,17.

17.  Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;

Róm. 6,1-6.

1.     Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

2.     Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?

3.     Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?

4.     Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.

5.     Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.

6.     Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:

   KEDD 

1Móz. 7,22-24.

22.  Mindaz, aminek orrában élő lélek lehellete van, a szárazon valók közűl mind meghala.

23.  És eltörle az Isten minden állatot, amely a föld színén volt, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé maradt meg, és azok akik vele voltak a bárkában.

24.  És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.

1Móz. 8,1.

1.     Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában volt: és szelet bocsáta Isten a földre, és a vizek megapadának.

1Móz. 19,29.

29.  És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, amelyekben lakott Lót.

1Móz. 8,15-19.

15.  És szóla az Isten Noénak, mondván:

16.  Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.

17.  Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.

18.  Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ővele.

19.  Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden ami mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.

Zsolt. 106,4.

4.     Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,

   SZERDA 

1Móz. 6,17-18.

17.  Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, amelyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.

18.  De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.

1Móz. 8,19-20.

19.  Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden ami mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint.

20.  És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.

4Móz. 15,1-11.

1.     Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

2.     Szólj Izráel fiainak, és mondd nékik: Mikor bementek a ti lakó földetekre, a melyet én adok néktek.

3.     És tűzáldozatot akartok készíteni az Úrnak, egészen égő- vagy véres áldozatot, vagy fogadás teljesítése végett, vagy szabadakarat szerint, vagy a ti ünnepiteken, hogy tulok- vagy juhféléből kedves illatot készítsetek az Úrnak:

4.     Akkor, aki áldozza az ő áldozatját, vigyen az Úrnak ételáldozatul egy tizedrész efa lisztlángot, egy negyedrész hin olajjal elegyítve.

5.     Italáldozatul pedig egy negyedrész hin bort adj az egészen égő- vagy véres áldozathoz egy-egy bárány mellé.

6.     Vagy ha kossal áldozol, készíts ételáldozatul két tizedrész efa lisztlángot megelegyítve egy hin olajnak harmadrészével;

7.     Italáldozatul pedig egy hin bornak harmadrészét. Így viszel az Úrnak jóillatú áldozatot.

8.     Hogyha fiatal tulkot akarsz készíteni egészen égő- vagy véres áldozatul fogadás teljesítése végett, vagy hálaáldozatul az Úrnak:

9.     Akkor vígy a fiatal tulokkal egyetemben ételáldozatul három tizedrész efa lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak felével.

10.  Italáldozatul pedig vigy fel fél hin bort; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.

11.  Eképpen cselekedjetek mindenik ökörnél, mindenik kosnál, mind a juhoknak, mind a kecskéknek bárányainál.

1Móz. 9,2-4.

2.     És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;

3.     Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelűl; amint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.

4.     Csak a húst, az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek

1Móz. 1,21;  24.

21.  És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

24.  Azután mondá az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint. És úgy lőn.

   Csütörtök 

1Móz. 8,21-22.

21.  És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.

22.  Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

1Móz. 9,1.

1.     Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

1Móz. 1,22;  28.

22.  És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

28.  És megáldá Isten őket, és monda nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

1Móz. 2,3.

3.     És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten.

1Móz. 9,8-17.

8.     És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:

9.     Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek, és a ti magvatokkal ti utánnatok.

10.  És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve ami a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.

11.  Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

12.  És mondá az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:

13.  Az én ívemet helyezem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

14.  És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.

15.  És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné, minden testnek elvesztésére.

16.  Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről, Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.

17.  És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szereztem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

1Móz. 6,18.

18.  De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.

2Móz. 31,12-17.

12.  Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:

13.  Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek.

14.  Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül.

15.  Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja, az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.

16.  Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.

17.  Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.