SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

Teremtés

   VASÁRNAP 

Zsolt. 100,1-3.

1.  Hálaadó zsoltár.

Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!

2.  Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.

3.  Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.

1Móz. 1,1 - 2,4.   Lásd a Bibliádban

1Móz. 2,4-25.  Lásd a Bibliádban

Zsolt. 95,1-6.

1.     Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2.     Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3.     Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4.     A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5.     A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6.     Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Zsolt. 139,13-14.

13.  Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

14.  Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

Jel. 14,7.

7.     Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

Zsolt. 2,11.

11.  Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

   HÉTFŐ 

1Móz. 1,4;  10;  12;  16;  21;  25;  31.

4.     És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől.

10.  És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

12.  Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van, az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

16.  Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

21.  És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

25.  Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látá Isten, hogy jó.

31.  És látá Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

1Móz. 2,1-3.

1.     És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

2.     Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott.

3.     És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten.

1Móz. 24,16.

16.  A leányzó pedig felette szép ábrázatú volt; szűz, és férfi még nem ismeré őt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.

1Móz. 2,5;  9;  17.

5.     Még semmiféle mezei növény sem volt a földön, és még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott esőt a földre; és ember sem volt, ki a földet mívelje;

9.     És nevelt az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

17.  De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.

1Móz. 1,1;  3.

1.     Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

3.     És mondá Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

   KEDD 

1Móz. 2,2-3.  Lásd a hétfői részben

2Móz. 20,8-11.

8.     Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

9.     Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

10.  De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van;

11.  Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

2Móz. 40,33.

33.  Azután felállítá a pitvart a hajlék és az oltár körül, és a pitvar kapujára feltevé a leplet. Így végezé el Mózes a munkát.

1Kir. 7,40;  51.

40.  És készített Hírám még üstöket, lapátokat és medenczéket, és elvégezé az egész munkát, a melyet Salamon királynak csinált az Úr házához;

51.  És ilyenképen elvégezteték az egész mű, a melyet Salamon király csinála az Úrnak házához. És bevivé Salamon az ő atyjától, Dávidtól az Istennek szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az edényeket és azokat is az Úr házának kincsei közé tevé.

Ésa. 65,17.

17.  Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;

Jel. 21,1.

1.     Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.

Lk. 13,13-16.

13.  És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.

14.  Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.

15.  Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?

16.  Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?

   SZERDA 

1Móz. 1,26-29.

26.  És mondá Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

27.  Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

28.  És megáldá Isten őket, és monda nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

29.  És mondá Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül

1Móz. 2,7.

7.     És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké.

1Móz. 2,21-22.

21.  Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.

22.  És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 2,8;  15-17;  22. 

8.     És ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált.

15.  És vevé az Úr Isten az embert, és helyezé őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

16.  És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

17.  De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.

22.  És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.

Mt. 25,14-30.

14.  Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

15.  És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

16.  Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

17.  Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

18.  A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

19.  Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

20.  És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

21.  Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

22.  Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

23.  Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

24.  Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;

25.  Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.

26.  Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;

27.  El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

28.  Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

29.  Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

30.  És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

1Móz. 1,29.  Lásd a szerdai részben

Mt. 19,7-9.

7.     Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?

8.     Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.

9.     Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.

   PÉNTEK 

Róm. 1,25.

25.  Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.