SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

2022 / I.  −  10. tanulmány   −  Február 26−Március 4

Jézus, megnyitja az utat a kárpiton át

 

   SZOMBAT 

Jn. 14,1-3;  13-14.

1.     Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.

2.     Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.

3.     És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.

 

13.  És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

14.  Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

 

   VASÁRNAP 

Zsid. 9,23-24.

23.  Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.

24.  Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.

2Móz. 23,14-17.

Háromszor szentelj nékem ünnepet esztendőnként.

A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan kenyeret, amint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert akkor jöttél ki Egyiptomból: és üres kézzel senki se jelenjék meg színem előtt.

És az aratás ünnepét, munkád zsengéjét, amelyet elvetettél a mezőn; és a takarodás ünnepét az esztendő végén, amikor termésedet betakarítod a mezőről.

Esztendőnként háromszor jelenjék meg minden férfiad az Úr Isten színe előtt.

5Móz. 16,16.

16.  Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt; a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt!

Mt. 27,45-50.

45.  Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.

46.  Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

47.  Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.

48.  És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.

49.  A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?

50.  Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.

Jn. 19,14.

Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!

Jn. 20,17.

17.  Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

1Kor. 15,20.

20.  Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.

3Móu. 23,10-12.

10.  Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, amelyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.

11.  Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.

12.  Amely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul.

Zsolt. 42,3.

3.     Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?

Zsolt. 17,14-15.

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

2Krón. 7,14.

14.  És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.

Zsolt. 27,8.

Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

Zsolt. 105,4.

4.     Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

Zsid. 6,19-20.

Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,

A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.

 

   HÉTFŐ 

Zsid. 12,18-21.

18.  Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,

19.  És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;

20.  Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;

21.  És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:

2Móz. 19,10-15.

Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez, és szenteld meg őket ma, meg holnap, és hogy mossák ki az ő ruháikat;

És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.

És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek, még a szélét se érintsétek; mindaz, ami a hegyet érinti, halállal haljon meg.

Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.

Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.

És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.

5Móz. 5,25-27.

25.  Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!

26.  Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?

27.  Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.

2Móz. 20,18-21.

Az egész nép pedig látja a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja a nép, és megrémüle, és hátrább álla.

És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.

Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, melyben az Isten volt.

5Móz. 4,10.

10.  El ne felejtkezzél a napról, a melyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden időben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.

Zsolt. 111,10.

10.  A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.

Péld. 1,7.

7.     Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

Péld. 9,10.

10.  A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

Péld. 10,27.

27.  Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.

2Móz. 34,4-8.

4.     Vágott azért két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, amint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kőtáblát.

5.     Az Úr pedig leszálla felhőben, és ott álla ő vele, és nevén kiáltá az Urat:

6.     És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.

7.     A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban, harmad és negyedíziglen.

8.     És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá fejét.

5Móz. 9,19.

19.  Mert félek vala a haragtól és búsulástól, a melylyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is.

 

   KEDD 

2Móz. 38,18.

18.  A pitvar kapujának leple hímzőmunka volt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű, és sodrott lenből; hossza húsz sing volt, magassága pedig szélességében öt sing, a pitvar szőnyegeinek megfelelőleg.

2Móz. 36,36.

36.  És csinálának a sátor nyílására leplet kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű, és sodrott lenből, hímzőmunkával.

2Móz. 26,31-35.

31.  És csinálj függönyt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű, és sodrott lenből; Kérubokkal, mestermunkával készítsék azt.

32.  És tedd azt sittim-fából való, arannyal borított négy oszlopra, amelyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüst talpon.

33.  És tedd a függönyt a horgok alá, és vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját és az a függöny válassza el néktek a szent helyet a szentek szentjétől.

34.  Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjébe.

35.  Az asztalt pedig helyezd a függönyön kívül, és a gyertyatartót az asztallal szembe, a hajlék déli oldalába; az asztalt pedig tedd az északi oldalba.

3Móz. 10,1-3.

1.     Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az ő tömjénezőjöket, és tőnek azokba szenet és rakának arra füstölő szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt nékik.

2.     Tűz jöve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt.

3.     És monda Mózes Áronnak: Ez az, amit szólt az Úr, mondván: Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.

3Móz. 16,1-2.

1.     És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, akik akkor haltak meg, amikor az Úrhoz járultak.

2.     És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, amely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél felett.

2Móz. 33,3;  7;  12-20.

3.     A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te kemény-nyakú nép vagy, hogy meg ne emésszelek az úton.

 

7.     Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lőn, hogy mind aki az Urat keresi, ki kellett mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.

 

12.  És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.

13.  Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.

14.  És monda: Az én orcám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?

15.  Monda néki Mózes: Ha a te orcád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.

16.  Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e földnek színén van.

17.  Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is amit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.

18.  És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.

19.  És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek.

20.  Orcámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.

4Móz. 1,51.

51.  És mikor a hajléknak elébb kell indulni, a léviták szedjék azt szét, mikor pedig megáll a hajlék, a léviták állassák azt fel, az idegen pedig, a ki oda járul, meghaljon.

4Móz. 3,10.

10.  Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.

Jn. 1,14-18.

14.  És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

15.  János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

16.  És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

17.  Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.

18.  Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.

 

   SZERDA 

Zsid. 10,19-22.

19.  Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

20.  Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,

21.  És lévén nagy papunk az Isten háza felett:

22.  Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,

Zsid. 2,10.

10.  Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

Zsid. 6,19-20.

19.  Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,

20.  A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.

Zsid. 12,2.

2.     Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.

Zsid. 9,18-21.

18.  Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.

19.  Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,

20.  Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.

21.  Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.

2Móz. 19,4-6.

4.     Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon, és magamhoz bocsátottalak titeket.

5.     Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld.

6.     És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

Zsid. 5,1-10.

1.     Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért,

2.     A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.

3.     És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bűnökért.

4.     És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is.

5.     Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged.

6.     Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.

7.     Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,

8.     Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;

9.     És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,

10.  Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.

Zsid. 7,1 - 8,13.  Lásd a Bibliásban

Jel. 12,7-12.

7.     És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;

8.     De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.

9.     És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.

10.  És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.

11.  És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.

12.  Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.

Jn. 12,31.

31.  Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:

Jn. 16,11.

11.  Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.

 

   CSÜTÖRTÖK 

Zsid. 12,22-24.

22.  Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,

23.  Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,

24.  És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.

Zsid. 11,1.

1.     A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Eféz. 2,5-6.

5.     Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)

6.     És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:

Kol. 3,1.

1.     Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,

Zsid. 4,14.

14.  Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.

Zsid. 10,23.

23.  És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,

Zsid. 7,22.

22.  Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus.

Zsid. 11,10;  13-16.

10.  Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.

 

13.  Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.

14.  Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.

15.  És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.

16.  Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.

4Móz. 6,24-26.

24.  Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.

25.  Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.

26.  Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.

Jel. 7,15-17.

15.  Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök.

16.  Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség:

17.  Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet.

Jel. 21,1-4.

1.     Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.

2.     És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

3.     És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.

4.     És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

Jel. 22,1-5.

1.     És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki

2.     Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.

3.     És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;

4.     És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.

5.     És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.