SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

2022 / I.  −  6. tanulmány   −  Január 29 − Február 4

Jézus, a hűséges pap

 

   SZOMBAT 

Az idézett igehelyeket nézd a Bibliádban

 

   VASÁRNAP 

Zsid. 5,1.10.

1.     Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért,

2.     A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.

3.     És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bűnökért.

4.     És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is.

5.     Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged.

6.     Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.

7.     Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,

8.     Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;

9.     És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,

10.  Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.

Zsid. 7,26-28.

26.  Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lőn,

27.  A kinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.

28.  Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.

Zsid. 13,20.

20.  A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust,

Zsid. 2,17.

17.  Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.

1Pét. 2,9.

9.     Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

 

   HÉTFŐ 

1Móz. 14,18-20.

18.  Melkisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hozott; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.

19.  És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől.

20.  Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből.

Zsid. 7,1-3;  15.  Lásd a keddi részben

Zsid. 7,26-28.  Lásd a vasárnapi részben

 

   KEDD 

Zsid. 7,1-16;  18-19.

1.     Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,

2.     A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,

3.     Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.

4.     Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;

5.     És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak;

6.     De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta,

7.     Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.

8.     És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él:

9.     És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől,

10.  Mert ő még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek.

11.  Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?

12.  Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is.

13.  Mert a kiről ezek mondatnak, az más nemzetségből származott, a melyből senki sem szolgált az oltár körül;

14.  Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.

15.  És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap,

16.  A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett.

 

18.  Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan,

19.  Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez.

Zsid. 9,14.

14.  Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.

Zsid. 10,1-3;  10-14.

1.     Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

2.     Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.

3.     De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.

 

10.  A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

11.  És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.

12.  Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,

13.  Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.

14.  Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

4Móz. 3,10.

10.  Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.

4Móz. 16,39-40.

39.  Felszedé azért Eleázár pap a réz temjénezőket, a melyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására.

40.  Emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, a ki nem az Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölő szerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az ő gyülekezete, a miképen megmondotta vala néki az Úr Mózes által.

Zsid. 10,17-18.

17.  Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

18.  A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.

 

   SZERDA 

Zsid. 7,16.  Lásd a keddi részben

Zsid. 7,25.

25.  Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.

Zsid. 4,12.

12.  Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.

Zsid. 9,14.

14.  Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.

Zsid. 10,1-4.

1.     Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

2.     Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.

3.     De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.

4.     Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

Zsid. 8,10-12.

10.  Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.

11.  És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.

12.  Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.

Zsid. 7,21-22.

21.  De ez esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint:

22.  Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus.

Zsid. 3,7-11.

7.     Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,

8.     Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,

9.     A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

10.  Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat.

11.  Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.

Zsid. 6,13-15.

13.  Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.

14.  Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.

15.  És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.

Gal. 3,29.

29.  Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.

 

   CSÜTÖRTÖK 

Zsid. 7,26.  Lásd a vasárnapi részben

Zsid. 2,18.

18.  Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.

Zsid. 4,15.

15.  Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.

Zsid. 5,7-8.

7.     Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,

8.     Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;

3Móz. 1,3;  10.

3.     Ha tulokféléből áldozik egészen égőáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr előtt.

 

10.  Ha pedig a juhfélékből: bárányokból vagy kecskékből akar valaki áldozni égőáldozatul, hímmel és éppel áldozzék.

Zsid. 9,14.

14.  Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.

Zsid. 12,2-3.

2.     Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.

3.     Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.

Zsolt. 57,6;  12.

6.     Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!

 

12.  Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!

Zsolt. 108,6.

6.     Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

Zsid. 2,14-16.

14.  Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

15.  És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.

16.  Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

Zsid. 2,1-4.

1.     Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.

2.     Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:

3.     Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,

4.     Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.

1Pét. 2,21-23.

21.  Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:

22.  A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:

23.  A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:

 

   PÉNTEK 

Zsid. 2,11.

11.  Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni,