bibliaversek gyüjteménye a tanulmányhoz

2022 / I.    3. tanulmányhoz   Január 8−14

 

   SZOMBAT 

1Móz. 3,15.

15.  És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

1Móz. 22,16-18.

16.  És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:

17.  Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.

18.  És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

Gal. 3,16.

16.  Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus

2Sám. 7,12-14.

12.  Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:

13.  Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.

14.  Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;

Zsolt. 89,28-30.

28.  Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.

29.  Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.

30.  És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.

 

   VASÁRNAP 

5Móz. 4,30-31.

30.  Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó időkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára:

31.  (Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hágy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségéről, a mely felől megesküdt nékik.

Jer. 23,20.

20.  Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.

Dán. 8,17.

17.  És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás.

Dán. 12,4.

4.     Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.

4Móz. 24,14-19.

14.  Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jőjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következő időben.

15.  És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemű ember szózata,

16.  Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.

17.  Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.

18.  És Edom más birtoka lesz, Szeir az ő ellensége is másnak birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.

19.  És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.

Ésa. 2,2-3.

2.     Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;

3.     És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde;

Jn.  12,32.

32.  És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.

Kol. 2,15.

15.  Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.

1Thessz. 4,15-16.

15.  Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.

16.  Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;

Mt. 27,51-53.

51.  És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;

52.  És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

53.  És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.

1Kor. 15,20.

20.  Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.

Ésa. 65,17.

17.  Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;

2Kor. 5,17.

17.  Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

Gal. 6,15.

15.  Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.

Dán. 2,44.

44.  És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.

Mt. 12,28-30.

28.  Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.

29.  Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?

30.  A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.

Lk. 10,18-20.

18.  Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.

19.  Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.

20.  De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.

 

   HÉTFŐ 

Zsid. 1,1-4.

1.     Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

2.     A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,

3.     A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

4.     Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.

Zsid. 2,10.

10.  Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

Zsid. 6,20.

20.  A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.

Jel. 3,21.

21.  A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.

 

   KEDD 

Zsid. 1,2-4.  Lásd a hétfői részben

2Móz. 24,16-17.

16.  És az Úr dicsősége szálla alá a Sinai hegyre, és felhő borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhő közepéből.

17.  Az Úr dicsőségének jelensége pedig olyan volt az Izráel fiainak szeme előtt, mint emésztő tűz, a hegy tetején.

Zsolt. 4,7.

7.     Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!

Zsolt. 36,10.

10.  Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

Zsolt. 89,16.

16.  Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

2Móz. 16,7.

7.     Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok?

3Móz. 9,23.

23.  És beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsősége pedig megjelenék az egész népnek.

4Móz. 14,10.

10.  Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket: megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.

Jn. 1,6-9;  14-18.

6.     Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.

7.     Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.

8.     Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

9.     Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

 

14.  És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

15.  János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

16.  És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

17.  Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.

18.  Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.

2Kor. 4,6.

6.     Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.

Zsid. 1,3.  Lásd a hétfői részben

1Móz. 1,26.

26.  És mondá Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

 

   SZERDA 

Neh. 9,6.

6.     Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le.

Ésa. 45,18.

18.  Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!

Zsolt. 102,26-28.

26.  Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

27.  Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

28.  De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

Zsid. 2,10.

10.  Mert illendő vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

Zsid. 1,2;  10.

2.     A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,

 

10.  És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;

Zsid. 4,13.

13.  És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk.

Ésa. 44,24-28.

24.  Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;

25.  Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.

26.  A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!

27.  Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!

28.  Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!

Kol. 1,17.

17.  És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.

Zsid. 1,3.  Lásd a hétfői részben

 

Csel. 27,15.

15.  Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén azt, vitetünk vala tova.

2Pét. 1,21.

21.  Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

Csel. 17,28.

28.  Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

 

   CSÜTÖRTÖK 

2Sám. 7,12-14.  Lásd a szombati részben

 

Lk. 1,31-32.

31.  És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.

32.  Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;

Zsid. 1,5.

5.     Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?

Zsolt. 2,7-8.

7.     Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8.     Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Zsolt. 89,28.

28.  Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld királyainál.

Csel. 13,32-33.

32.  És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:

33.  Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.

Róm. 1,3-4.

3.     Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint,

4.     A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,

Mt. 3,17.

17.  És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

Mt. 17,5.

5.     Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.

2Sám. 7,12-14.  Lásd a szombati részben

 

   PÉNTEK 

Jel. 14,7.

7.     Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.