bibliaversek gyüjteménye a tanulmányhoz

2021 / II.    1. tanulmányhoz   Március 27−Április 2

 

   VASÁRNAP 

1Móz. 1,1.

1.     Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

Zsolt. 100,3.

3.     Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.

Ésa. 40,28.

28.  Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

Csel. 17,26.

26.  És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;

Eféz. 3,9.

9.     És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;

Zsid. 1,2;  10.

2.     A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,

 

10.  És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;

 

   HÉTFŐ 

1Móz. 1,27.

27.  Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

1Móz. 2,7;  18-25.

7.     És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké.

 

18.  És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

19.  És formált az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak a neve.

20.  És nevet adott az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált.

21.  Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.

22.  És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.

23.  És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

24.  Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

25.  Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik.

Jn. 4,24.

24.  Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

 

   KEDD 

1Móz. 1,28-29.

28.  És megáldá Isten őket, és monda nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

29.  És mondá Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

 

   SZERDA 

1Móz. 2,16-17.

16.  És parancsolta az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

17.  De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.

 

   CSÜTÖRTÖK 

1Móz. 3,1-6;  8-10;  15.

1.     A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és mondá az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

2.     És mondá az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

3.     De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

4.     És mondá a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

5.     Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

6.     És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre és kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada a vele levő férjének is, és az is evék.

 

8.     És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.

9.     Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert, és monda néki: Hol vagy?

10.  És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőzém.

 

15.  És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

 

   PÉNTEK 

Zsolt. 95,7-8.

7.     Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8.     Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Ésa. 55,1-2;  6-7.

1.     Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.

2.     Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.

 

6.     Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.

7.     Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.

Lk. 15,3-7.

3.     Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

4.     Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?

5.     És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.

6.     És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.

7.     Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.

Lk. 19,10.

10.  Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.