2020 / IV.
− 12 tanulmány − December 12−18Szombat: tapasztalni és megélni Isten jellemét
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK:
1Mózes 1–2; 2Mózes 16:14-29; Ézsaiás 58:1-14; Máté 12:1-13; Lukács
13:10-17
„És azt mondta nekik: A
szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. Mert az Emberfia ura a
szombatnak is”
(Mk 2:27-28, ÚRK).
Jodie volt az egyetlen hetednapi
adventista az egyetemi csoportjában, és mivel eldöntötte, hogy szombatonként
nem megy el közösségi programokra, mindenki tudomást szerzett a hitéről.
Egyszer felhívta az egyik barátja, Gayle,
akinek a férje hat hétre elutazott, és megkérdezte, hogy nem töltené-e vele a
következő hat péntek estét, hiszen olyankor „úgysem csinál semmit”.
Négy péntek estét együtt is töltöttek,
zenét hallgattak, keresztényi tapasztalataikról beszélgettek, és igen jól
érezték magukat. Az ötödik hét végén Gayle bement a városba vásárolni, és
amikor az órájára nézett, ezt gondolta: De jó! Mindjárt itt a szombat. Akkor
eszmélt rá, hogy az elmúlt négy hét során valami újat tapasztalt keresztényi
életében. Fejlődött, többet megtudott Istenről és a hite elmélyült. A szombat
alkalmat adott neki a tanulásra és a személyes fejlődésre.
Ez a történet is jól példázza, hogy a
szombat nemcsak nyugalomnap, hanem a tanulás eszköze is lehet.
A MEGLEPETÉSEK NAPJA |
December 13 |
Vasárnap |
Gondolkoztunk már azon, hogy
Isten vajon miért adott két, egymással összhangban lévő teremtési beszámolót Mózes
első könyve első két fejezetében? Az 1. fejezet számba veszi a teremtés
hetének eseményeit és a föld egyre jobban kibontakozó csodáit, amint alakot
ölt, majd élettel telik meg, a csúcspont pedig a férfi és a nő megteremtése
volt a hatodik napon. A 2. fejezet szintén beszámoló, csakhogy más nézőpontból,
ugyanis a hatodik napra esik a fő hangsúly. Most Ádám kerül a kép
középpontjába, és a beszámoló azt érzékelteti, hogy minden az ő és az asszony
kedvéért lett: a kert, a folyók és az állatok. A teremtés túlságosan mély téma
ahhoz, hogy csak egyetlen beszámoló adjon hírt róla. Először hallunk a
Teremtőről, aki nagy hatalmú, művész, akinek van szeme a tökéletes szépségre.
Utána úgy találkozunk Istennel, mint akinek fontosak a kapcsolatok: azt akarja,
hogy az emberek szeressék egymást, gondoskodjanak egymásról és a többi
teremtményről.
Olvassuk
el Mózes első könyve 1–2. fejezetét, utána pedig gondolkodjunk el azon,
hogy az első szombat (1Móz 2:1-3) hogyan kapcsolódik az első, majd a második
teremtési történethez! Mire következtetünk ebből? Ennek alapján mit jelent az,
hogy Isten megáldotta és megszentelte a szombatot?
Képzeljük magunkat Ádám és
Éva helyébe azon a szombaton! Ez az életünk első napja, az első nap, amit a
házastársunkkal és Istennel töltünk. Mennyit lehet tanulni! Elkezdjük
megismerni Istent, aki annyi szépséget teremtett. Az egyik pillanatban
csodálkozva figyeljük az elefántot, a következőben már egy békát nézünk – mind
egyedi, különleges. Elmosolyodunk, látva a zsiráf vagy a bivaly lépéseit. Egy
hang sem jön ki a torkunkon, annyira ámulatba ejt a színek és formák sokasága,
lenyűgöz a hangok szimfóniája. Gyönyörűséggel tölt el az ízek és illatok
sokasága, örömünket leljük a különböző dolgok felfedezésében. A legfontosabb,
hogy mind többet megtudhatunk a kapcsolatokról: a felelősségről, a
gondoskodásról és a szeretetről. Mindezt a Teremtő társaságában éljük át és a
többi teremtménnyel együtt kezdjük gyakorolni. Ádám és Éva számára semmiképp
sem lehetett passzív élmény az első szombat. Isten teremtette ezt az alkalmat
számukra, hogy az Alkotóra és a teremtményeire figyelhessenek. A meglepetések
napja volt ez.
Soroljuk
fel, mennyi mindent tanulhatott Ádám és Éva az első szombaton! Ezek közül
melyek vannak meg még ma is, csak talán más formában? Hogyan gazdagíthatja
mindez a szombatjainkat?
AZ ÚJRAFELFEDEZÉS IDEJE |
December 14 |
Hétfő |
Amikor az Úr arra szólította
Mózest, hogy vezesse ki az izraelitákat Egyiptomból, akkorra a többség már
elfelejtette, hogy ők Isten népe. Újból fel kellett ismerniük, hogy valójában
ki az az Isten, aki imádatra szólítja őket és csodálatos jövőt ígér nekik. A
szombat kiemelkedő tanulási élmény volt az újrafelfedezés útján. Ez a nap a
többi nép számára is világosan jelezte, hogy különleges a kapcsolat Isten és a
népe között. A manna tapasztalata jól példázza, hogyan tanította az
izraelitákat az Úr.
Milyen tanulságokat
szűrhettek le az izraeliták 2Móz 16:14-29 szakasza szerint?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az izraeliták Istentől kapták
a manna csodáját, mindig csak egy napra való ételt adott nekik. Ha több hullott
volna, megfeledkezhettek volna arról, hogy ki látja el őket ennivalóval. Ezért
Isten mindennap csodát tett, ami által a nép tapasztalta az Úr gondoskodását.
Szombaton azonban, aminek rendkívüli napnak kellett lennie, más volt a helyzet.
Ekkor két csoda is történt: pénteken dupla mennyiségű mannát kaptak, ami
ráadásul nem romlott meg éjjel. Így szombaton az izraeliták csodálhatták
Istent, a szabadítójukat, valamint újból megtanulhatták, mit is jelent az Ő
népének lenni.
A nép negyven éven át ette a
mannát (2Móz 16:35). Isten azt is meghagyta Mózesnek, hogy tegyenek félre
belőle egy ómerrel, emlékeztetőként arra, hogyan táplálta őket a pusztában
(2Móz 16:32-33), továbbá ez felidézte a szombat különleges tapasztalatát is.
Voltak még egyéb esetek is, amelyekkel Isten világossá tette előttük, hogy
rendkívüli nap a szombat.
Ez a nap segített az
izraelitáknak újra felfedezni a saját identitásukat és Isten hatalmát.
Engedelmességet kért tőlük az Úr, hogy szenteljék meg a hetedik napot, miközben
még mélyebben meg kellett ismerniük a Teremtő jellemét, tartós kapcsolatot
építve vele.
Tegyük
fel, hogy egy tinédzserrel beszélgetünk, aki „unalmasnak” érzi a szombatot.
Azért tartja csak meg, mert a Biblia előírja és a szülei ezt kérik tőle. Mit
javasolnánk neki, aminek a segítségével (újból) felfedezhetné, hogy a hetedik
nap remek alkalom a pozitív tanulásra?
A HELYES FONTOSSÁGI SORREND TANULÁSÁNAK IDEJE |
December 15 |
Kedd |
Izrael Istennel való
tapasztalatában a hullámhegyek és hullámvölgyek szorosan összefüggtek azzal,
ahogyan a szombathoz viszonyultak. Isten annak a jelét látta abban, ha nem
akartak figyelni a szombatra, hogy valójában nem tartották Őt fontosnak az
életükben (Jer 17:19-27). Amikor újból elkötelezték magukat Isten szent napja
mellett, az része lett a helyreállításnak is, jelezve, hogy helyreállt a
fontossági sorrendjük. Ézsaiás próféta könyve 58. fejezete érdekes
ellentétre mutat rá.
Olvassuk el Ézsaiás
próféta könyve 58. fejezetét! Mit mond itt Isten a népének, ami ránk éppúgy
vonatkozik ma?
Az
izraeliták Isten követőinek mutatták magukat, az istentiszteletükkel, a
böjtölésükkel, az istentiszteletük végeztével azonban kiderült, hogy csupán a
helyes viselkedés rutinlépéseit követték, nem kötelezték el magukat őszintén,
tiszta szívből Isten törvénye mellett. Ézsaiás az 58. fejezetben azt részletezi,
hogy mit vár el a népétől az Úr.
Ez
még nem minden. Olvassuk el újból a 13-14. verseket! A fejezet végén miért
összpontosít a szombatra az Úr? A próféta a fejezet többi részében használt
kifejezésekhez hasonlókkal figyelmeztet: „nem űzöd kedvtelésedet”, „nem
végzed dolgaidat”, „nem találsz magadnak foglalatosságot, és nem szólsz
hamis beszédet” (ÚRK). Vagyis a szombatünneplés nem azt jelenti, hogy az
istentisztelet lépésein rutinszerűen végigmegyünk ugyan, de közben a saját gondolatainkkal
vagyunk elfoglalva, igazából nem az istentiszteletre figyelünk. A szombatnak
„gyönyörűségnek” kell lennie, amit tisztelünk. A fejezet többi részének
összefüggésében a nyugalomnap lényege, hogy gyönyörűségünkre szolgáljon, ha
Isten jelleméről és szándékairól tanulunk, majd az életünkben, az emberi
kapcsolatainkban tükröződjön az Ő jelleme, mint ahogyan a tervei is. Az még nem
elég, ha az ember tudja, hogyan kell gyakorolni a szombatünneplést és az istentiszteletet.
A tanulásnak hatnia kell az életünkre. A szombat annak az ideje, amikor
megtanuljuk és alkalmazzuk is a helyes fontossági sorrendet.
Valóban
gyönyörűségnek tartjuk a szombatot? Ha nem ez lenne a helyzet, mit tehetnénk
azért, hogy ez történjen? Hogyan tanulhatunk meg gyönyörűséget találni ebben a
napban? Meg tudjuk már „szentelni” a nyugalomnapot? Beszélgessünk erről a
csoportunkban! Törekedjünk a gyakorlatiasságra!
AMIKOR EGYENSÚLYBA KERÜLHETÜNK |
December 16 |
Szerda |
Jézus tisztelte és kiemelte
Isten törvényének fontosságát (Mt 5:17-18), miközben kifogásolta, ahogyan azt a
vallási vezetők magyarázták. A szombatünneplést érintő döntéseivel ment a
leginkább szembe a kor vallási rendszerével. A zsinagógákban természetesen
biztosították a tanulás lehetőségét szombaton, mindig felolvastak a Tórából és
magyarázták is az olvasottakat. Az írástudók és a farizeusok jól ismerték a
törvény betűjét. Jézus azonban még sokkal tovább ment azzal, ahogyan
szombatonként tanította a követőit.
Olvassuk el Mt 12:1-13 és
Lk 13:10-17 szakaszait! Mire tanította Jézus a kortársait ezekkel az esetekkel,
és mire szólít bennünket?
_____________________________________________________________
A Jézus szombati gyógyításai
körüli nézeteltérések fontos lelki vitákhoz vezettek a bűn természetéről, a
nyugalomnap céljáról, Jézus és az Atya kapcsolatáról és Jézus hatalmáról. E
heti alapigénk jól összefoglalja, hogyan viszonyult Ő a hetedik naphoz: „És
azt mondta nekik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.
Mert az Emberfia ura a szombatnak is” (Mk 2:27-28, ÚRK). Azt akarta
kihangsúlyozni, hogy a nyugalomnap nem válhat teherré. Isten azért adta
(teremtette), hogy sajátságos alkalmat biztosítson az embereknek, amikor még
többet megtudhatnak a hetedik napot elrendelő Isten jelleméről. Ilyenkor
tapasztalati úton tanulhatnak, miközben a természet világát csodálják.
Jézus tettei kérdéseket
ébresztettek az emberekben, és Ő ezek által arra késztette a tanítványait, a
zsidó vezetőket és a tömegeket, hogy még mélyebben gondolkodjanak el a
Szentírásról és arról, hogy mit jelent számukra Isten, valamint a hit. Könnyen
leragadhatunk a szabályoknál és a rendelkezéseknél, amelyek önmagukban nem
rosszak, csak öncélúvá válhatnak, ahelyett, hogy a célra mutató eszközök
lennének. Valójában az a cél, hogy megismerjük Isten jellemét, azét, akit
szolgálunk. Ez vezet el a neki való hűséges engedelmességhez, aminek az az
alapja, hogy bízunk Krisztus igaz ságának érdemeiben.
Mi
a helyzet a mi szombatünneplésünkkel? A gyakorlatunkban pusztán a tiltások
napja lett belőle, ahelyett, hogy igazán megpihennénk az Úrban és jobban
megismernénk Őt? Ebben az esetben min változtathatunk, hogy több áldást
tapasztalhassunk abból, amit Isten nekünk szán?
A KÖZÖSSÉG IDEJE |
December 17 |
Csütörtök |
Jézus
példát mutatott a tanítványainak a zsinagógalátogatás heti szokásának gyakorlására,
akik Jézus feltámadása után is követték ezt a mintát, és így tettek Jézus más
követői is. A zsinagógák váltak az elsődleges helyszínekké, ahol az apostolok a
feltámadásról beszéltek, a szombat pedig a közösségi összejövetelek fontos
alkalma volt, amikor tanulhattak. Végtére is Jézus volt a zsidó Messiás, az Ő
érkezését jövendölte meg az Ószövetség, amit minden szombaton olvastak a
zsinagógában. Mi lehetett volna megfelelőbb hely a hívők számára arra, hogy
Jézusról beszéljenek, bizonyságot tegyenek a zsidóknak és mindazoknak, akik
félték Istent (lásd ApCsel 13:16, 26)?
Keressük ki a következő
igéket! Hogyan tettek bizonyságot Jézus követői a nyilvános tereken? E
szakaszokat olvasva gondolkozzunk azon, hogy hol és kihez beszéltek, mit
mondtak, milyen eredménnyel! ApCsel 13:14-45; 16:13-14; 17:1-5; 18:4
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Az
apostolok bizonyságtétele személyes és biblikus volt. Pál részletesen elbeszélte
Izrael történelmét, onnan kezdte, hogy „a mi atyáink” Egyiptomban voltak
(ApCsel 13:17), majd folytatta a honfoglalással, a bírákon, a királyokon át
Dáviddal, aki tökéletes kapcsolódási pont volt Jézushoz.
Pál
meg a többiek szintén bemutatták, hogy mennyire érthető, logikus a Szentírás
összefüggésében a személyes tapasztalatuk, mindaz, amit felismertek. Információt
közöltek, vitáztak, beszéltek. Hatalmas ereje volt a személyes bizonyságtevésüknek
és a Szentírásnak, amiről prédikáltak, tanítottak és beszélgettek. Amint az
Igéből kitűnik, néhány vallási vezető irigyelte az apostolok hatalmát és azt,
amilyen hatást gyakoroltak az emberekre, zsidókra és pogányokra egyaránt.
A Hetednapi Adventista Egyház
történelme is mutatja, hogy prédikálással és tanítással/beszélgetéssel mindig
teret adunk a bizonyságtételnek meg az igemagyarázatnak. A szombatiskola és az
istentisztelet, valamint az egyéb szombati programok (például ifjúsági
alkalmak) kombinációja jelentős tanítási alapot biztosít az adventista
istentiszteletben. Mindez lényeges a szombati tanuláshoz, persze szükség van
még egyéb alkalmakra is.
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
December 18 |
Péntek |
Ellen G. White: Jézus
élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „A szombat” c. fejezet, 229-236. o.
„A
zsidókra vonatkozó rendelkezések közül egyik sem különböztette meg őket olyan
tökéletesen a környező népektől, mint a szombat. Isten terve szerint a szombat
megtartása az Őt imádók megjelölése lesz. Elkülönülésük jele a bálványimádástól,
és jele az igaz Istennel való kapcsolatuknak is. A szombat megszenteléséhez
azonban az embernek magának is szentnek kell lennie, hogy hit által Krisztus
igazságosságának részévé váljék. Amikor az Úr a parancsot adta Izraelnek: »Megemlékezzél
a szombatnapról, hogy megszenteljed azt« (2Móz 20:8), ezt is
hozzátette: »Szent emberek legyetek énelőttem« (2Móz 22:31). Csakis így
különböztethette meg a szombat Izraelt mint Isten imádóit” (i. m. 231. o.).
„A
szombat Krisztus hatalmának a jele, amely szentté tesz minket… A szombat mindenkinek
megadatik mint az Ő megszentelő erejének jele, aki Krisztus által részesévé
válik Isten Izraelének” (i. m. 236. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1)
Hetednapi adventisták gyakran beszélgetnek arról, hogy mivel lehet
szombaton foglalkozni. Állítsunk össze egy sor kérdést, amelyek segítenek a
szombatünneplőknek az ebben a tanulmányban tárgyalt gondolatokra
összpontosítani, vagyis amelyek a szombatban rejlő tanulási lehetőségekkel
kapcsolatosak! Például: „Mit szoktam szombatonként csinálni, ami által jobban
megismerem Isten jellemét?”
2)
Gondolkodjunk még az iménti White-idézeteken! Az tűnik ki ezekből,
hogy a szombatünneplésnek nem csak a formalitásai különböztetnek meg bennünket
másoktól. Milyen az az ember, aki „Krisztus igazságosságának részévé” vált,
megszentelődött? Mi köze van ennek a szombathoz?
3)
Hogyan tehetjük gazdagabbá szombati tapasztalatainkat? Nevezzünk
meg három célt, amelyeket a következő tizenkét hónapban a szombatünneplés során
szeretnénk megtanulni!
FAZEKAS LAJOS:
TE TANíTOTTÁL, URAM, HOGY
SZERESSEM…
Te tanítottál a megbocsájtásra,
ha bűnnel élnek mások ellenem.
Ki öklöt emel az ember arcára,
lehet, önmaga ellen védtelen.
Ha ellenségem van, leszek barátja,
haragomat nem hordom szívemen.
A pör se vigyen elragadtatásra;
itt állok – győzni, de fegyvertelen.
Te tanítottál, Uram, hogy szeressem
őt is, ki kővel megdobott, kegyetlen.
Friss kenyér legyen baráti szavam!
„Barátom” – mondom –, s nem úgy:
„ellenségem”,
a haragtartóé legyen a szégyen,
a megbocsájtás enyém már, Uram…