2020 / IV.
− 910 tanulmány − November 28−December 4Művészeti és természettudományos képzés
SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:6; Jób 38; Zsoltárok 19:1-7;
96:9; Példabeszédek 1; Róma 1:18-21; 1Timóteus 6
„Az egek beszélik Isten
dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat”
(Zsolt 19:2).
Az oktatásnak része a művészeti és
természettudományos képzés is. Mégis mit takar az, hogy a művészeti és természettudományos
tantárgyakat bibliai nézőpontból tanuljuk, tanítjuk? Egyszerűen csak bemutatunk
kiválasztott bibliaverseket, amelyek kapcsolatosak például a modern
orvostudomány vagy művészettörténet bizonyos részeivel? Így a gyakorlati
tanulságokat összefüggésbe hozhatjuk a bonyolult világunkat megteremtő Isten bámulatos
hatalmával. Viszont az igazi oktatásnak, a megváltáshoz vezető tanításnak
csupán egy kis része az, hogy tankönyvbe foglaljuk a Szentírást.
Ahhoz, hogy igazán működjön ez az
oktatás, fontos Isten Igéjének áthatni minden tudományág tanítását, a humán
tárgyaktól kezdve a molekuláris biológiáig. Ennek híján előfordulhat, hogy
megfeledkezünk Isten, a világunk Teremtője és Fenntartója roppant nagyságáról,
korlátlan uralmáról. Amint megtanuljuk meglátni, hogy Ő szerves egészként tekint
a teremtett világra, mint aminek célja van, jobban megértjük, hogyan kell és
lehet tanítani bizonyos tudományágakat.
Ezen a héten azokat az elveket
vizsgáljuk, amelyek kapcsolatosak a művészeti és természettudományos tantárgyak
keresztény nézőpontú és világnézetű tanításával.
EGYEDÜL AZ ÚR |
November 29 |
Vasárnap |
Az
egész teremtett világban találunk bizonyítékot Isten létére. Olyan sokszor elhangzott
már ez a mondat, hogy szinte közhelynek számít. Például ha arra gondolunk,
amikor Isten megteremtette a világot, amit az embereknek sikerült megrongálni,
közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy mi a legjobb módja a művészetek és a
természettudományok tanításának.
Nézzük
meg például a terhesség időtartamát az emberek esetében! A biológiából tudjuk,
hogy a megtermékenyített petesejtből új, értelmes emberi élet keletkezik, és a
magzat kilenc hónapig fejlődik a méhben. Az egész ciklus során a szerető
Teremtőre utaló jeleket látni. Isten jóságát mutatja az is, hogy hol fejlődik a
magzat: közvetlenül az anya ütemesen dobogó szíve alatt. A magzat növekedésével
az anya hasa is egyre nagyobb lesz, a várandós édesanya ezért is állandóan tud
a gyermekéről, mint ahogyan mennyei Atyánk sem feledkezik meg soha rólunk.
Olvassuk
el Neh 9:6, Zsolt 19:1-7 és Róm 1:18-21 verseit! Mit tudhatunk meg ezekből az
igékből Isten teremtői munkájáról?
Még
a bűn hatezer éve és az özönvíz évezredekkel ezelőtt történt pusztítása után is
lehengerlő, hatalmas bizonyságai vannak nemcsak Isten teremtő voltának, hanem a
hatalmának, szeretetének és jóságának is. Erős bizonyítékai vannak ennek, ezért
Róm 1:18-21 szakaszában Pál kijelenti: akik nem fogadják el Isten létét, az
ítélet napján „menthetetlenek” lesznek, mert csupán az alkotásaiból
eleget meg lehet tudni róla. Más szóval nem hivatkozhatnak arra, hogy nem tudták.
Különösen fontos a mi időnkben és korunkban, amikor sokan inkább a
teremtményeket imádják a Teremtő helyett, hogy a művészetek és a
természettudományos ismeretek tanításában ez a keresztény oktatás alaptétele:
Isten a Teremtője és Fenntartója minden létezőnek. Csak tévedéshez vezethet
minden ideológia és feltétel, ami tagadja, kizárja Isten létét. A világi
oktatás abból az alapállásból indul, hogy nincs Isten. A keresztény oktatás nem
eshet ebbe a csapdába, sőt még burkoltabb formában sem építhet olyan elvekre,
amelyek tagadják Isten létét. Az ember mindkét úton csak tévedhet.
Gondoljunk
csak világunk lélegzetelállító csodáira és szépségére, még a bűneset után is!
Hogyan tanulhatunk meg reményt és vigaszt találni a természetben, különösen a
megpróbáltatásaink és szenvedésünk idején?
„SZENT ÉKESSÉGBEN” |
November 30 |
Hétfő |
„Hajoljatok meg az Úr előtt
szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld”
(Zsolt 96:9)! Hogyan értsük
a „szent ékességben” fogalmát? Mit jelentsen ez a keresztények
számára? Hogyan hasson ez arra, ahogyan a művészeteket és a velük
gyakran kapcsolatba hozott szépséget tanítjuk?
Mondják, hogy „ki-ki mást lát
szépnek”, de közben nem feledkezhetünk meg arról, aki teremtette a szemet (lásd
Péld 20:12). Vigyáznunk kell, nehogy a teremtményeket imádjuk (lásd a tegnapi
tanulmányt), ugyanakkor a teremtettség szépségéből valóban tanulhatunk
Istenről, sőt a szépség iránti szeretetéről is. Bűnös világunk még most is
gyönyörű, és ugyan ki tudná elképzelni, hogy milyen volt a bűneset előtt? Ez
pedig arra tanít, hogy valóban Isten a szépség Teremtője.
A művészetek és a
természettudományok tanulmányozása tehát elvezethet, sőt el is kell vezessen
oda, hogy közelebb kerüljünk Isten jelleméhez és szívéhez. Mi magunk is részét
képezzük Isten művészi alkotásainak és tudományos jelenségeinek, éppen ezért
még többet megtudhatunk Krisztusban önmagunkról is.
„Isten azt akarja, hogy
gyermekei becsülni tudják művét, hogy örülni tudjanak az egyszerű, csendes
pompának, amellyel földi otthonunkat feldíszítette. Ő maga is szereti a szépet,
de mindenekelőtt a jellembeli szépséget és tisztaságot. Azt szeretné, ha a
tisztaságot és az egyszerűséget, a virágok eme csöndes méltóságát ápolnánk”
(Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi
Műhely, 63. o.).
1Móz 3:6 alapján a szépség
miért nem feltétlenül jó, szent? Lásd még Péld 6:25; 31:30!
Az ellenségünk eltorzít és a
maga céljaira akar felhasználni mindent, amit Isten megteremtett, nem
lepődhetünk hát meg azon, hogy a szépséget és a szépség fogalmait is ellenünk
fordíthatja. Ezért a keresztény oktatásnak a Szentírás vezetésével különös
óvatosságra kell tanítania a művészetek terén, hogy megértsük: nem feltétlenül
jó vagy szent minden, ami szép.
Említsünk
néhány „szép” dolgot, ami nem feltétlenül szent vagy jó! Vagy a körülményektől
függően mi válhat szentségtelenné és rosszá, még ha szép is? Milyen mérce
szerint lehet különbséget tenni ezek között?
A TÉVEDÉS SZAKÉRTŐI |
December 1 |
Kedd |
Tudjuk,
hogy számos művész és filozófus nem tiszteli Istent, ezért sokak szerint a
keresztényeknek nincs is keresnivalójuk ilyen téren. A hetednapi adventista keresztényeknek
jól meg kell gondolniuk, hogy belépnek-e bizonyos ágazatok szolgálatába,
támogatnak-e bizonyos szervezeteket és mit fogyasztanak a médiából.
1Timóteus
6. fejezetében világos útmutatást kapunk arra nézve, méghozzá bőséges
magyarázat kíséretében, hogy mi az, ami kerülendő. Mitől óv Pál 1Tim 6:9-10
verseiben?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
Olvassuk el 1Timóteus 6.
egész fejezetét! Milyen életmódot tart követendőnek az apostol?
_____________________________________________________________
Figyeljük meg, hogyan óv „a
hazug módon ismeretnek nevezett ellenvetésektől” (1Tim 6:20, ÚRK)! Noha ezt
más összefüggésben említi, de az elv ide is illik. Vagyis, gondoljunk
csak mindarra a sok információra, tanításra, hitre, nemcsak most, hanem
az emberiség egész történelme során, ami alapjaiban rossz! Az ember
valóban lehet a tévedés szakértője.
Közel kétezer éven át a világ
legokosabb emberei, a „szakértők” úgy hitték, hogy a föld mozdulatlanul áll a
világegyetem középpontjában, a csillagok és bolygók pedig tökéletes körökben
keringenek körülötte. Igen bonyolult matematikai és tudományos érvekkel
igyekeztek alátámasztani ezt a hiedelmet, ami aztán szinte minden egyes elemében
helytelennek bizonyult. Ezért is mondhatjuk ezekről az emberekről, hogy a
tévedés szakértői voltak, tanításukat pedig „hazug módon” nevezték
ismeretnek.
A
biológia tudományát például ma arra a feltételezésre alapozva tanítják, hogy az
élet évmilliárdokkal ezelőtt, véletlenül jött létre, Isten nem létezik, és így
nem volt teremtői szándék sem. Hihetetlen menynyiségű bonyolult és részletes
tudományos művet adtak ki erre a tanításra alapozva. Hogyan válhat az ember a
tévedés szakértőjévé? Mi a tanulság tehát ebből? Hogy hasson ez a keresztény
oktatásra általában és konkrétan a természettudományok tanítására?
BOLONDSÁG ÉS BÖLCSESSÉG |
December 2 |
Szerda |
Mit
tudhatunk meg A példabeszédek könyve 1. fejezetéből az igazi keresztény oktatás
lényegéről?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A Biblia következetesen
szembeállítja a bolondságot a bölcsességgel. A példabeszédek könyve óva
int a bolond viselkedéstől és a balgák társaságától. A választóvonal
világos: Isten azt akarja, hogy népe a bölcsességet keresse, értékelje
és abban gazdagodjon.
Akik művészeteket és
természettudományokat tanulnak, a tehetségükkel igyekeznek ismereteket szerezni
és a szakterületükön kiemelkedni, mint ahogyan e tudományágak oktatói is.
Tudással és képességekkel az ember briliáns művészeti alkotásokat hozhat létre
és tudományos áttörésekre juthat.
Viszont keresztény
szempontból nézve valójában mi az értelme a művészetek és a természettudományok
ismeretének, ha az ember nem tud különbséget tenni helyes és helytelen, jó és
rossz, igazság és tévedés között? Például olvassunk csak egy keveset a világ
legnagyobb művészeinek tekintett emberek életéről, és meglátjuk, hogy a
csodálatos képesség vagy talentum nem egyenlő az erkölcsös, igaz élettel. És
magasan képzettek, különösen tehetségesek azok a nagy tudósok, akik
tömegpusztító biológiai vagy vegyi fegyverek létrehozásában vettek részt, de mi
a munkájuk gyümölcse? Amint korábban is megállapítottuk, az ismeret önmagában
még nem feltétlenül jó.
Mit tudhatunk meg Péld 1:7
verséből az igazi keresztény nevelés kulcsáról?
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
A
következőt írta egy ateista Nobel-díjas tudós, aki az univerzumot és a benne
ható fizikai erőket tanulmányozza: „Minél érthetőbbnek tűnik a világegyetem,
annál céltalanabbnak látszik.” Ezek szerint maga az ismeret hogyan válhat
nemcsak értelmetlenné, hanem ami még rosszabb, hogyan vezethet hatalmas
tévedésekhez?
AZ ÚR
VÁLASZA JÓBNAK |
December 3 |
Csütörtök |
Olvassuk
el Jób könyve 38. fejezetét! Mit tudhatunk meg belőle Istenről, aki a
Teremtő és minden élet fenntartója? E fontos igazságnak hogyan kell hatnia a
művészetekről és a természettudományokról alkotott felfogásunkra?
„Sokan
azt tanítják, hogy az anyagnak éltető ereje van – hogy az anyag bizonyos tulajdonságokkal
rendelkezik, és a benne rejlő energia által cselekedni tud – és a természet
olyan változatlan törvényekkel összhangban működik, amelyekbe még Isten sem tud
beavatkozni. Ez azonban hamis tudomány, és Isten Igéje nem igazolja. A
természet a Teremtőjének szolgája… A természet egy intelligenciáról, egy
személy jelenlétéről, egy természet törvényein belül és keresztül működő
cselekvő energiáról tanúskodik. Az Atya és a Fiú állandóan munkálkodik a
természetben. Krisztus ezt mondja: »Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én
is munkálkodom« (Jn 5:17)” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest,
1993, Advent Kiadó, 84-85. o.).
Sajnos,
amint korábban is megállapítottuk, ma a tudósok nagy része ateista, materialista
előfeltételezésekkel dolgozik. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb szépséget, a
legbonyolultabb összetettséget, sőt talán e szépséget és összetettséget együtt
vizsgálva egy tudós kijelentheti, hogy pusztán véletlen folytán jött létre,
mindenféle elgondolás és szándék nélkül. Valójában a tudomány képviselőinek jelentős
része folyamatosan ezt állítja. Sok tudós magyarázata szerint a földi élet a
pillangóktól az emberig, a maga szépségében és összetettségében nem más, mint
annak eredménye, hogy évmilliárdokkal ezelőtt kémiai anyagokból véletlen
folytán kialakult az élet egyszerű formája, amiből véletlenszerű mutáció és
természetes kiválasztódás útján fejlődött ki minden, ami ma él, mozog és lélegzik.
Most az elfogadott tudományos világ érvelése szerint már a természetfeletti
Teremtő gondolata is „ellentétes a tudománnyal”, mivel tudományos módszerekkel
nem lehet igazolni, ezért ez olyan elképzelés, amivel a tudomány nem
foglalkozhat. Ezt az előfeltételezést nem tanítja a tudomány (valójában inkább
az ellenkezőjét látszik tanítani: azt, hogy a világ szépsége és komplexitása éppenséggel
a Teremtőre mutat). Ez inkább olyan filozófiai álláspont, amit tudósok szabtak
rá. A Szentírás ezzel szemben azt tanítja, hogy mindent Isten teremtett meg és
tart fenn. Ez azt jelenti, hogy az igazi keresztény természettudományos
oktatásnak gyökeresen eltérő alapállásból kell kiindulnia, mint amire tudományos
körökben általában hivatkoznak. Emiatt elkerülhetetlen az összeütközés, kiváltképpen
az eredet kérdésében.
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: |
December 4 |
Péntek |
Két oka van annak, hogy a sok tekintetben helyes következtetésekre
jutó tudomány az eredet kérdésében annyira téved: először is a természet
világát vizsgáló tudomány csak a természeti világban keresheti a válaszokat; másodszor
pedig a tudomány feltételezése szerint a természeti törvények szükségképpen állandóak.
Azonban az eredettel kapcsolatban mindkét feltételezés téves. Vegyük az első
állítást, ami szerint a természeti eseményeknek csak természetes oka lehet. Ez
rendben is van a hurrikánok esetében, de nincs haszna az eredet kérdésében,
amikor ezt olvassuk „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1Móz
1:1). A természetfeletti létezését tagadó tudomány ugyan mit taníthat az eredetről,
ami teljes egészében természetfeletti? Azután jön a természeti törvények változatlansága.
Érthető volna, csakhogy Róm 5:12 versében ez áll: „Azért ahogyan egy ember
által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál
minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett” (ÚRK). Ez a
természetes környezetben bekövetkezett olyan törést feltételez, ami minőségileg
különbözik mindattól, amit ma a tudomány lát. Az a világ, amelyben nem létezik
halál, alapvetően különbözik bármitől, amit ma vizsgálhatunk, és csak
tévedéshez vezethet, ha azt feltételezzük, hogy nagyon hasonlóak, pedig nem.
A
tudomány azért téved tehát az eredet kérdésében, mert tagadja a teremtés két
alapvető szempontját: a mögötte lévő természetfeletti erőt, valamint az eredeti
teremtettség és a mostani világ közötti hatalmas fizikai változást.
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1)
A csoportban
beszélgessünk a szépségről! Mit nevezünk szépnek? Hogyan határozzuk meg a
fogalom jelentését? Mennyiben térhet el másokétól a keresztények felfogása a
szépségről?
2)
Krisztus
ragyogó elméjű tudósként is földre jöhetett volna, hogy nagy jutalmat kapjon
korszakalkotó tudományos munkásságáért. Óriási hírnévre tehetett volna szert
zenei előadóművészként. Ő azonban egyszerű munkásemberként jött el. Ott volt a
teremtéskor, mégis ácsmesternek tanult és engedelmesen teljesítette a
kötelességét. Milyen bátorítást találhat ebben mindenki?
3)
Nem mindenkinek
kell iskolában tanítania, de a keresztények szavaikkal és tetteikkel állandóan
tanítják az embereket, akár tudatában vannak ennek, akár nem. Éppen ezért
milyen szokásokat ápoljunk, mint akik egyszerre Krisztus tanítványai és a világ
tanítói vagyunk?
KIS SZABÓ JUDIT:
VÍVÓDÁS
„…boldog, aki énbennem
meg nem botránkozik…” Máté
11:6
Szökött rabként űzöm utam
megkötözöttségem elől futva
és néha megelőzőm magam, aztán
ösvényeken kanyarogva veszítek
önmagamban vívott csatákat
harc a lélek ellen
s félek, olykor ellened
– könnyű igát adj nyakamba
gyönyörűségest!