2020 / IV. − 10. tanulmányhoz − November 28−December 4
VASÁRNAP
Neh. 9,6.
6. Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le.
Zsolt. 19,1-7.
1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
2. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
3. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
4. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:
5. Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
6. Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.
7. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.
Róm. 1,18-21.
18. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.
21. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
HÉTFŐ
1Móz. 3,6.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre és kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada a vele levő férjének is, és az is evék.
Péld. 6,25.
25. Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
Péld. 31,30.
30. Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
KEDD
1Tim. 6. fejezet
1. A kik iga alatt vannak mint szolgák, az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék, hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék.
2. A kiknek pedig hívő uraik vannak, azokat meg ne vessék, mivelhogy atyafiak; hanem annál inkább szolgáljanak, mivelhogy hívők és szeretettek, kik a jótevésben buzgólkodnak. Ezekre taníts és ints.
3. Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt,
4. Az felfuvalkodott, a ki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharczokban szenved, a melyekből származik irígység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások,
5. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.
6. De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;
7. Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit;
8. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.
9. A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.
10. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.
11. De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.
12. Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.
13. Meghagyom néked Isten előtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, a ki bizonyságot tett Ponczius Pilátus alatt ama szép vallástétellel,
14. Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig,
15. A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura,
16. Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.
17. Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, a ki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra;
18. Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők,
19. Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.
20. Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől;
21. A melylyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen.
SZERDA
Péld. 1. fejezet
1. Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2. Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3. Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4. Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5. Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6. Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7. Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8. Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10. Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11. Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12. Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13. Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14. Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15. Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
16. Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17. Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
18. Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19. Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20. A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
21. Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
22. Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23. Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24. Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25. És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26. Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
27. Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29. Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31. Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
32. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33. A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
CSÜTÖRTÖK
Jób. 38. fejezet
1. Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2. Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3. Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4. Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5. Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6. Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7. Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8. És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9. Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10. Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11. És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12. Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13. Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14. Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15. Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16. Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17. Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18. Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19. Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20. Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21. Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22. Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
23. A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24. Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25. Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
26. Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27. Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28. Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29. Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30. Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31. Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32. A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33. Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34. Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35. Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36. Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37. Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38. Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?