bibliaversek gyüjteménye a tanulmányhoz

2020 / IV.    10. tanulmányhoz   November 28−December 4

 

   VASÁRNAP 

Neh. 9,6.

6.     Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le.

Zsolt. 19,1-7.

1.     Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

2.     Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

3.     Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

4.     Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:

5.     Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

6.     Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.

7.     Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.

Róm. 1,18-21.

18.  Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.

19.  Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik:

20.  Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.

21.  Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.

 

   HÉTFŐ 

1Móz. 3,6.

6.     És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre és kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada a vele levő férjének is, és az is evék.

Péld. 6,25.

25.  Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

Péld. 31,30.

30.  Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

 

   KEDD 

1Tim. 6. fejezet

1.     A kik iga alatt vannak mint szolgák, az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék, hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék.

2.     A kiknek pedig hívő uraik vannak, azokat meg ne vessék, mivelhogy atyafiak; hanem annál inkább szolgáljanak, mivelhogy hívők és szeretettek, kik a jótevésben buzgólkodnak. Ezekre taníts és ints.

3.     Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt,

4.     Az felfuvalkodott, a ki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharczokban szenved, a melyekből származik irígység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások,

5.     Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.

6.     De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;

7.     Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit;

8.     De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.

9.     A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.

10.  Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.

11.  De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.

12.  Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.

13.  Meghagyom néked Isten előtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus előtt, a ki bizonyságot tett Ponczius Pilátus alatt ama szép vallástétellel,

14.  Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig,

15.  A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura,

16.  Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.

17.  Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, a ki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra;

18.  Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők,

19.  Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.

20.  Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől;

21.  A melylyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen.

 

   SZERDA 

Péld. 1. fejezet

1.     Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

2.     Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

3.     Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

4.     Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

5.     Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

6.     Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

7.     Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

8.     Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

9.     Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

10.  Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

11.  Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

12.  Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

13.  Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

14.  Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

15.  Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

16.  Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

17.  Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

18.  Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

19.  Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

20.  A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

21.  Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

22.  Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

23.  Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

24.  Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

25.  És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

26.  Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

27.  Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

28.  Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

29.  Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

30.  Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

31.  Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

32.  Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

33.  A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

 

   CSÜTÖRTÖK 

Jób. 38. fejezet

1.     Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

2.     Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3.     Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4.     Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5.     Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

6.     Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7.     Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8.     És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

9.     Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

10.  Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11.  És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12.  Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13.  Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14.  Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

15.  Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16.  Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17.  Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18.  Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19.  Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20.  Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21.  Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22.  Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

23.  A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24.  Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25.  Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

26.  Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27.  Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28.  Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29.  Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30.  Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

31.  Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32.  A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33.  Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34.  Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

35.  Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36.  Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37.  Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

38.  Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?