bibliaversek gyüjteménye a tanulmányhoz

2020 / IV.    7. tanulmányhoz   November 7−13

 

   SZOMBAT 

Jer. 7,4.

4.     Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!

Mk. 7,1-13. Lásd a csütörtöki részben

 

   VASÁRNAP 

Dán. 3. fejezet  Lásd a Bibliádban

 

2Móz. 20,4-6.

4.     Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.

5.     Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek.

6.     De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

Jel. 14,6-12.

6.     És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,

7.     Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

8.     És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.

9.     És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,

10.  Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt;

11.  És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi.

12.  Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!

 

   HÉTFŐ 

Zsolt. 78,1-17.

1.     Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

2.     Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

3.     A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

4.     Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

5.     Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

6.     Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

7.     Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

8.     Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

9.     Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

10.  Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

11.  Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

12.  Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

13.  Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

14.  Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

15.  Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

16.  Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

17.  Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Jel. 14,12.  Lásd a vasárnapi részben

 

   KEDD 

Jn. 4,7-26.

7.     Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

8.     Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

9.     Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.

10.  Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

11.  Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

12.  Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

13.  Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

14.  Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.

15.  Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!

16.  Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!

17.  Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;

18.  Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.

19.  Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

20.  A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.

21.  Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

22.  Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.

23.  De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

24.  Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

25.  Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.

26.  Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.

 

   SZERDA 

1Krón. 16,1-36.

1.     Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő és hálaáldozatokkal az Isten előtt.

2.     És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.

3.     És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

4.     És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.

5.     Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;

6.     Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.

7.     Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.

8.     Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.

9.     Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.

10.  Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.

11.  Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

12.  Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.

13.  Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!

14.  Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!

15.  Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;

16.  A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.

17.  Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

18.  Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

19.  Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;

20.  Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:

21.  Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.

22.  Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.

23.  Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.

24.  Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;

25.  Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;

26.  Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.

27.  Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.

28.  Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!

29.  Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.

30.  Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.

31.  Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

32.  Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.

33.  Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.

34.  Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.

35.  És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

36.  Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

 

   CSÜTÖRTÖK 

Mk. 7,1-13.  

1.     És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.

2.     És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.

3.     Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;

4.     És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.

5.     Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?

6.     Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.

7.     Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

8.     Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.

9.     És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.

10.  Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.

11.  Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:

12.  Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,

13.  Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.